PANELBE ZÁRT TÖRTÉNELEM – SPIRÓ GYÖRGY: "TULAJDONKÉPPEN A SZOVJETEK FINANSZÍROZTÁK, HOGY NE LEGYEN TŰRHETETLEN AZ ÉLET ÉS BÉKE LEGYEN.”

KLUBRÁDIÓ / HÁROM AZ IGAZSÁG
Műsorvezető: SZÉNÁSI SÁNDOR
2022.07.09.

Az eheti Három az igazságban Szénási Sándor műsorvezető a társadalom Kádár-rendszerhez fűződő zavaros viszonyát kutatta, többek között annak kapcsán, hogy a főváros úgy döntött, Horn Gyuláról sétányt nevez el. Segítségére Spiró György Kossuth- és József Attila-díjas író, költő, irodalomtörténész és Hatos Pál történész, jogász voltak.

Hatos Pál történész tizennyolc évet élt ebben a rendszerben, de soha nem jutott eszébe, hogy szerencsésebb lenne, mint a lengyelek, vagy a csehek. Úgy véli az tény, hogy a vasfüggöny lebontásának eufóriája, továbbá a kelet-német menekülteknek az itteni táborozása Horn Gyula történelmi érdemeként van beállítva, pozitív országimázst ajándékoz Magyarországnak. A rendszer egy aljas gyilkossággal alapozódott meg, akárcsak a Ferenc Józsefi rendszer. Az aradi vértanúk kivégzése ellenére mégis "Ferenc Jóskává” nemesedett egy hosszú korszak végén.  A történész szerint valami ilyesmi történt Kádár Jánossal is: morálisan teljesen vállalhatatlan kezdet után nagyon széleskörű elfogadást kapott, mint egyfajta élhető alternatívája a még rosszabbnak.

Spiró György író a mai napig nem tudja, hogy a kádári rendszer sajátos volt-e a szocializmusok között.  Azt se tudja pontosan megmondani, hogy a mai kelet európai társadalmak között, amelyek mégiscsak a kapitalista világrendszer részei, létezik-e valódi azonosság. Úgy gondolja, ami ’56 után történt, az gazdaságilag és politikailag erősen behatárolt volt. Érdekes kérdés, hogy a magyar gazdasági reform - amibe Kádár is nagyon nehezen ment bele - milyen eredményekkel járt. Ez ugyanis piacgazdasági elemek beengedését jelentette a rendszerbe. Csillag István meg is írta, hogy nem Budapesten döntöttek a gazdasági reformról, hanem Moszkvában, és szovjet kezdeményezésre Magyarországot jelölték ki, kísérleti céllal. Spiró szerint nem szabad elfelejtenünk, mennyire kiszolgáltatott helyzetben voltunk a többi szocialista országgal együtt, azzal a különbséggel, hogy mi sok mindent 1956-nak köszönhettünk. Ahol nem volt forradalom, ott nem kellett annyira félni a népharagtól, ebből következett Kádár tapasztalata, hogy muszáj pénzen megvenni az emberek egyetértését. Ezért, ha minimális mértékben is, de állandóan emelni akarta az életszínvonalat, nyilvánvalóan szovjet beleegyezéssel. "Tulajdonképpen a szovjetek finanszírozták, hogy ne legyen tűrhetetlen az élet és béke legyen, ami egy nagyon furcsa és fenntarthatatlan helyzet, mert a gyarmatokon fordítva szokott lenni. Normális helyeken a gyarmat tartja el, vagy járul hozzá a központnak a költségvetéséhez és nem fordítva” – vallja. Amikor pedig a Szovjetunió már nem tudott elég pénzt adni, úgy tudja, Kádárt azzal bírták rá az eladósodásra, hogy azt mondták neki, nem kell majd visszafizetni a kölcsönt. Ebből lett egy adósságspirál, amiben szerinte most is vagyunk: unokáink pénzét éljük fel ma is.

Arra a kérdésre, hogy mivel lehetett megvenni a korabeli értelmiséget, valamint a tapasztalt "kis szabadságok” a Kádári stratégia részei voltak-e, Hatos Pál okfejtése onnan indult ki, hogy a háború után egész Európa társadalma elszegényedett. Nagy Britanniában 1955-ig jegyrendszer volt bizonyos alapvető élelmiszerekre, de Bécs utcáit is ugyanaz a szürkeség és kietlenség jellemezte.

Igazán csak a hatvanas-hetvenes években válik el egymástól Nyugat és Kelet. Csak a ’70-es évek végére lett nyilvánvaló mindenki számára, hogy a jóléti versenyt a kapitalista országok, a Nyugat nyerte.

A történész szerint Kádár nagyon is érzékelte ’56 örökségét és erre a saját szemszögéből adekvát választ adott.  A lakosság lehető legszélesebb támogatottságát nyerte el azzal, hogy arra koncentrált, jobban éljenek.  Itt vannak például az embertelennek tartott panelházak, amelyek azóta is velünk vannak és jelzik, hogy a kádári realista politika minden morális és egyéb szemponttól függetlenül, tartósan beköltözött a magyar történelembe. A rendszert inkább kisszerűsége, idealizmustól való megfosztottsága miatt érte kritika. "Az értelmiség úgy érezte, hogy megvették őket, belekényszerültek bizonyos alkukba. Volt egyfajta lázadás ellene, de ez nem változtat a tényeken, hogy Kádár politikusként sikeres volt” - mondja.

Spiró György emlékeztet, a lengyelek úgy élték meg, hogy Magyarország már majdnem Nyugat, hiszen nálunk akkora szabadság volt, ami náluk elképzelhetetlen lett volna. A kirakat nagyon sokat számít a politikában és Kádár ebben nagyon jó volt.

ITT HALLGATHATÓ MEG