A HÍD, AMELY A MÚLTHOZ KÖTÖTTE A VILÁGUNKAT, LESZAKADT

VÁLASZ ONLINE
Szerző: ZSUPPÁN ATTILA
2022.09.09.

Hosszú évtizedek óta ő volt a biztos pont egy gyorsan változó világban a britek és egy kicsit mindenki más számára is. II. Erzsébet halálával a második világháború idején fiatal nemzedék utolsó prominens képviselője távozott, és ezzel valóban lezárult egy korszak: a 20. század meghatározó alakjai közül szinte senki nincs már életben. A megrendültség, amit világszerte sokan éreznek, az idő kérlelhetetlen múlásának szól. De az intézmény, amit rendkívüli kötelességtudatával hetven éven át fenntartott, és csendesen modernizált, személyétől függetlenül is őrzi a misztikus kapcsolatot Európa régmúltjával, amíg csak létezik.

2017-ben a Guardian terjedelmes cikkben számolt be arról, hogy a királynő halála esetén az államigazgatás és a királyi udvar milyen lépéseket tervez, hogyan értesítik a kormányfőt és a médiát, hogy szervezik meg a megemlékezéseket, a temetést és az új uralkodó hivatalba lépését. A London Bridge hadműveletnek nevezett terv első változata még az 1960-as években készült, és az ezredfordulótól kezdve évente felülvizsgálták. A cikk szerint közvetlenül a királynő halála után a miniszterelnök a hírt ebben a formában kapta volna meg: „A London Bridge leszakadt”.

Nem tudjuk, hogy végül elhangzott-e ez a mondat a tegnapi nap folyamán, de semmi nem fejezi ki jobban, hogy Nagy-Britannia számára milyen súlyú esemény a királynő halála. „A London Bridge leszakadt” – van ebben valami apokaliptikus, mintha csak azt közölnék, hogy valami felfoghatatlan, fundamentális, mélyen rendellenes változás történt. A Hold nincs az égen. A Temze felfelé folyik.

Nem csoda, ha a britek számára ez nem is egyszerűen a nemzeti gyász ideje, hanem valami még súlyosabb dolog, amitől egy egész nemzet identitása megremeg. Le kell cserélni a bélyegeket és a bankjegyeket, megváltozik számtalan dolog neve, eltűnnek a mindenhol jelenlévő hivatalos portrék a falakról. Megváltozik a himnusz szövege: este a Buckingham-palota előtt a gyászoló tömeg spontán módon énekelni kezdte a nemzeti himnuszt; „Isten óvja a királyt” énekelték az emberek kissé még botladozó nyelvvel a szokatlan szavakat. Miféle királyt? VI. György király idején szólt így utoljára a himnusz szövege, de ki emlékszik már VI. Györgyre, erre a távoli, fekete-fehér, történelmi alakra, akit a mai britek leginkább A király beszéde című Oscar-díjas filmből ismernek...

ITT OLVASHATÓ