Szerzők: PÁLOS MÁTÉ, HAJDU MIKLÓS
2022.09.26.
Egy dokumentum a szívről
Az elmúlt 30 évben a magyar kormányok ritkán nyúltak hozzá a rendszerváltás után két évvel megszavazott magzatvédelmi törvényhez és az abortuszszabályozáshoz. Akkor került be a törvénybe a nő súlyos válsághelyzetének indoka, amit aztán 2000-ben tisztázott az Alkotmánybíróság, és ekkor foglalták törvénybe a Családvédelmi Szolgálatok feladatait és az abortuszt kérelmezőknek kötelező tanácsadás tartalmát is.
A most szeptember 15-én már életbe is lépett, a sajtóban és politikai közbeszédben szívhangtörvénynek nevezett módosítás nem alakít érdemben az eljárás menetén, de bővíti a kérelemhez csatolandó dokumentumok körét: igazolni kell, hogy a várandós számára az egészségügyi szolgáltató a magzati életfunkciók működésére utaló tényezőt egyértelműen azonosítható módon bemutatta. Ezt a kiegészítést a Belügyminisztérium az Egészségügyi Szolgáltatók Szakmai Kollégiumának elsősorban a terhesség megállapításának orvosi gyakorlatára vonatkozó “új” – valójában tavaly januárban kiadott – irányelveivel indokolta.
A Magyar Orvosi Kamara szerint a módosítás adminisztratív jellegű, és nem ellentétes az etikai kódexükkel, mert – értékelésük szerint – a rendeletből nem következik új orvosi feladat:
eddig is szükséges volt a magzat életjeleiről meggyőződni, és arról a terhes anyát tájékoztatni.
A Társaság a Szabadságjogokért a nagy port kavart rendelet kapcsán viszont emlékeztetett: a magzatvédelmi törvény, miszerint az orvos feladata a terhességmegszakítással összefüggő döntési folyamatban a terhesség tényének megállapítása, ellentétben áll a mostani rendelet tartalmával. További probléma, hogy a rendelet önmagában is homályos, a tájékoztatás bemutatás fogalmai további tisztázásra szorulnának. Nem véletlen, hogy a Nemzeti Népegészségügyi Központ állásfoglalást kért a jogalkotói szándékról a Belügyminisztériumtól. Választ, úgy tudjuk, egyelőre nem kaptak.
Következésképp: bár a szóban forgó rendelet bő egy hete hatályos, mégsem egyértelmű, pontosan mi lenne az orvosok jogszabályi kötelessége, ahogy az sem, mire számíthatnak a várandós nők. A törvényhozói körültekintésre, tisztázásra, a társadalmi egyeztetésre és a különböző érdekcsoportok közötti vitára már csak utólag, jóformán pár nap alatt életbe lépett rendelet után lesz lehetőség, ha egyáltalán.
A témában több mint tíz éve aktívan állást foglaló nőjogi szervezet, a Patriarchátust Ellenzők Társasága (Patent) szeptember végére hirdetett tüntetést: a rendelet hatályba lépésének módjában és tartalmában a női szabadságjogok további korlátozását, a nők megbélyegzését, a szabad döntés lehetőségeinek szűkítését látják. Velük ellentétben a témában szintén régóta aktív és markáns, de magzatvédő álláspontot képviselő katolikus egyház és civil szervezetek nyilvánvalóan a másik irányba, egy a női önrendelkezést radikálisan korlátozó törvény felé tolnák a magyar abortuszszabályozást.
Bár az Ipsos felmérése szerint a magyar társadalomban általánosságban jelentős többséget élvez a szabad döntést biztosító abortuszszabályozás támogatottsága, a mostani rendelet a nemzetközi térben bekövetkezett változás miatt is kavart nagy port itthon. A magyar kormányhoz közel álló konzervatív politikai csoportok az Egyesült Államok számos államában és Lengyelországban jelentős szigorítást vittek át az abortuszszabályozásokon az elmúlt években...
Az elmúlt 30 évben a magyar kormányok ritkán nyúltak hozzá a rendszerváltás után két évvel megszavazott magzatvédelmi törvényhez és az abortuszszabályozáshoz. Akkor került be a törvénybe a nő súlyos válsághelyzetének indoka, amit aztán 2000-ben tisztázott az Alkotmánybíróság, és ekkor foglalták törvénybe a Családvédelmi Szolgálatok feladatait és az abortuszt kérelmezőknek kötelező tanácsadás tartalmát is.
A most szeptember 15-én már életbe is lépett, a sajtóban és politikai közbeszédben szívhangtörvénynek nevezett módosítás nem alakít érdemben az eljárás menetén, de bővíti a kérelemhez csatolandó dokumentumok körét: igazolni kell, hogy a várandós számára az egészségügyi szolgáltató a magzati életfunkciók működésére utaló tényezőt egyértelműen azonosítható módon bemutatta. Ezt a kiegészítést a Belügyminisztérium az Egészségügyi Szolgáltatók Szakmai Kollégiumának elsősorban a terhesség megállapításának orvosi gyakorlatára vonatkozó “új” – valójában tavaly januárban kiadott – irányelveivel indokolta.
A Magyar Orvosi Kamara szerint a módosítás adminisztratív jellegű, és nem ellentétes az etikai kódexükkel, mert – értékelésük szerint – a rendeletből nem következik új orvosi feladat:
eddig is szükséges volt a magzat életjeleiről meggyőződni, és arról a terhes anyát tájékoztatni.
A Társaság a Szabadságjogokért a nagy port kavart rendelet kapcsán viszont emlékeztetett: a magzatvédelmi törvény, miszerint az orvos feladata a terhességmegszakítással összefüggő döntési folyamatban a terhesség tényének megállapítása, ellentétben áll a mostani rendelet tartalmával. További probléma, hogy a rendelet önmagában is homályos, a tájékoztatás bemutatás fogalmai további tisztázásra szorulnának. Nem véletlen, hogy a Nemzeti Népegészségügyi Központ állásfoglalást kért a jogalkotói szándékról a Belügyminisztériumtól. Választ, úgy tudjuk, egyelőre nem kaptak.
Következésképp: bár a szóban forgó rendelet bő egy hete hatályos, mégsem egyértelmű, pontosan mi lenne az orvosok jogszabályi kötelessége, ahogy az sem, mire számíthatnak a várandós nők. A törvényhozói körültekintésre, tisztázásra, a társadalmi egyeztetésre és a különböző érdekcsoportok közötti vitára már csak utólag, jóformán pár nap alatt életbe lépett rendelet után lesz lehetőség, ha egyáltalán.
A témában több mint tíz éve aktívan állást foglaló nőjogi szervezet, a Patriarchátust Ellenzők Társasága (Patent) szeptember végére hirdetett tüntetést: a rendelet hatályba lépésének módjában és tartalmában a női szabadságjogok további korlátozását, a nők megbélyegzését, a szabad döntés lehetőségeinek szűkítését látják. Velük ellentétben a témában szintén régóta aktív és markáns, de magzatvédő álláspontot képviselő katolikus egyház és civil szervezetek nyilvánvalóan a másik irányba, egy a női önrendelkezést radikálisan korlátozó törvény felé tolnák a magyar abortuszszabályozást.
Bár az Ipsos felmérése szerint a magyar társadalomban általánosságban jelentős többséget élvez a szabad döntést biztosító abortuszszabályozás támogatottsága, a mostani rendelet a nemzetközi térben bekövetkezett változás miatt is kavart nagy port itthon. A magyar kormányhoz közel álló konzervatív politikai csoportok az Egyesült Államok számos államában és Lengyelországban jelentős szigorítást vittek át az abortuszszabályozásokon az elmúlt években...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.