Szerző: KÁRPÁTI JÁNOS
2022.11.08.
Ki nyeri meg a mai kongresszusi csatát? Leginkább ez izgatja most a nemzetközi médiát, az amerikai félidős választások előtt. Ezen a kedden az Egyesült Államokban – két elnökválasztás közötti félidőben – újraválasztják a teljes Képviselőházat és a Szenátus egyharmadát, valamint az államok bő kétharmadában kormányzót is választanak. Számos más állami tisztséget szintén most töltenek be választással. A tét ezúttal: megszerzik-e a többséget a republikánusok – akiknek a táborában Donald Trump a legnépszerűbb – a törvényhozás mindkét házában, és ezzel béna kacsává teszik-e Joe Biden demokrata párti elnököt.
Miként látják az esélyeket a hazai pálya avatott ismerői? A The New York Times elemzése szerint bármi lehetséges, és ez nem valamilyen túlzott óvatoskodás, hiszen például a szenátusi versenyben sok államban – ilyen Georgia, Pennsylvania, Nevada, Arizona, de még New Hampshire is – lényegében holtversenyt mértek a közvélemény-kutatók. A képviselőházban talán valamivel nagyobb valószínűségűnek mondható a republikánus győzelem. A lap négy opciót vizsgál meg mélyebben. Az első, leginkább reálisnak látszó az, hogy a republikánusok szoros küzdelemben megszerzik a Szenátust és nagyot nyernek a Képviselőházban, mert a szavazók jelentős része elégedetlen az elnök teljesítményével. A második lehetőség, hogy a demokraták elvesztik ugyan a Képviselőházat, de nagy nehezen sikerül megőrizniük a szenátusi többséget. Ezzel a „félig teli pohár” eredménnyel voltaképpen valamelyest győztesnek érezhetnék magukat, összevetve az eddigi felmérésekkel, amelyek inkább az első forgatókönyvet támasztják alá. Hogy ez sikerüljön a demokratáknak, legalább három államban meg kell nyerniük a szenátorválasztást az alábbi négy közül: Pennsylvania, Georgia, Arizona és Nevada. A harmadik forgatókönyv – és ez sem irreális – a földcsuszamlásszerű republikánus győzelem. Ennek az eshetőségét növeli, hogy a korábbi közvélemény-kutatások rendre alulmérték a republikánus jelölt népszerűségét, és emellett szól, hogy Biden népszerűsége a negyvenegynéhány százalékos tartomány alsó traktusában van, nagyjából olyan mélyen, vagy még mélyebben, mint ahol Trump tartott 2018-ban. Ha a fiatalok, a feketék és a hispánok nagy arányban otthon maradnak, könnyen valóra válhat a republikánusok álma, a vörös hullám – ezzel a színnel szokták jelölni a pártot, szemben a kék demokratákkal. Végül nem zárható ki teljességgel a meglepően jó demokrata szereplés sem, aminek az alapja az lehet, hogy az utóbbi időben több helyen felfelé araszolt a népszerűségi görbéjük. Ettől persze még tény marad, hogy az a párt, amelynek az elnöke 50 százalék alatti népszerűségnél tartott, eddig még soha nem nyerte meg a képviselőházi félidős választást.
Trump populizmusának előképe Orbán
Most vessünk egy pillantást Amerikára európai szemszögből. Reinhard Heinisch, a salzburgi egyetem Amerika-szakértő politológiaprofesszora a bécsi Der Standardban arról közöl elemzést, hogy a mostani félidős választásokban rejlő nagy veszélyt a radikális populizmus elhatalmasodása jelenti – holott az Egyesült Államok sokáig olyannak tűnt, hogy ott nem terem babér az autokrata törekvések számára. Az, hogy a Tea Pártban (Tea Party) gyökerező Trump-szárny, amelynek egyik előképe például Orbán Viktor, átvette az uralmat a Republikánus Pártban, Heinisch szerint a struktúra módszeres átalakítására irányuló törekvést tükröz, és ráadásul a republikánus szavazók 30-40 százaléka a jövőben elkerülhetetlennek gondolja az erőszakot is. A cél az, hogy megfosszák hatalmuktól az olyan liberális tényezőket, mint a bíróságok vagy az ellenzék, és a politikai hatalmat az egyes szövetségi államokba helyezzék át, és megvalósítsák a többség diktatúráját.
A populista politikusok Európában is fajsúlyos tényezőt jelentenek, de Magyarországon és részben Lengyelországon kívül sehol sem sikerült alapjaiban megváltoztatniuk a politikai rendszert. Ahhoz, hogy bekerüljenek a hatalom sáncai mögé, koalíciókra kényszerülnek, és az EU is megnehezíti számukra a nemzeti szintű rendszerátalakítást. Az Egyesült Államokban viszont, ahol kevéssé hatnak a külső kényszerek az államalkotó nagy pártok egyikét belülről kerítették hatalmukba a radikálisan populista erők, és ez megkérdőjelezi a transzatlanti kapcsolatok jövőjét is – véli az osztrák professzor.
Putyin hasraesett
Végül néhány szó Oroszországról, egy másik professzor véleményének tükrében. Carlo Masala, aki a német hadsereg, a Bundeswehr müncheni egyetemén oktat nemzetközi politikát, a Frankfurter Rundschaunak adott interjújában azt állítja, hogy Vlagyimir Putyin teljességgel racionális módon cselekszik. A címben kiemelt, elsőre meghökkentő kijelentésről aztán az interjúban kiderül, hogy Masala egyáltalán nem méltatja az orosz elnököt, hanem azt állítja: a racionalitással nem feltétlenül jár együtt a sikeresség. Úgy ítéli meg, hogy jelenlegi tudásunk szerint Ukrajna megtámadásakor Putyin a rendelkezésére álló téves információk alapján hozott egy teljesen racionális döntést, és hasraesett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.