2023. február 7., kedd

TÍZ ÉVE LELÁTÓI RASSZIZMUS MIATT LEFÚJT EGY MECCSET, ELLEHETETLENÍTETTÉK A BÍRÓI KARRIERJÉT - NINCS NAP, HOGY NE GONDOLNÉK A JÁTÉKVEZETÉSRE – ÁLLÍTJA JÓNÁS KORNÉL

NÉPSZAVA
Szerző: ZOLTAI ÁKOS
2023.02.07.


Nagy visszhangot váltott ki, hogy Romániában a napokban lefújtak egy bajnoki futballmeccset lelátói rasszizmus miatt. Eszébe jutott erről az a tíz évvel ezelőtti Nógrádsáp-Diósjenő futballmérkőzés?


Rögtön.

És még mindig dühöt érzett?


Azt.

Miután 2013-ban lefújta a megye II-es meccset rasszista bekiabálások miatt, azt mondta: ahelyett, hogy kibeszélnék az ügyet, ellehetetlenítették. Ennyi év elteltével is úgy látja, hogy ez az eset törte meg bírói karrierjét?

Tíz évem volt átgondolni a történteket, de mára sem változott a véleményem. Ami tény: az eset előtt nem sokkal szinte csak felnőtt mérkőzést vezettem, a vizsgákat mindig sikeresen letettem, később viszont az ifikhez küldtek, ott is csak a legalacsonyabb osztályban tevékenykedhettem.

Ma is állítom, hogy azért igyekeztek ellehetetleníteni, mert lefújtam azt a meccset. Sikerült nekik. Évek óta nem volt síp a számban.

A foci volt a mindenem, nincs olyan nap, hogy ne gondolnék a játékvezetésre. Benne van a véremben. Édesapám 31 éven át fújt. Az öccse 18, én pedig 20 évet húztam le bíróként. A fiam már biztosan nem viszi tovább a hagyományt.

A meccs 2013-ban volt, miközben a Magyar Labdarúgó Szövetség (MLSZ) már két évvel korábban meghatározott egy hosszú távú stratégiát, amelynek fő célja a rasszizmus elleni küzdelem. Pont, hogy kapóra jöhetett volna nekik a meccs félbeszakítása.

Abban az évben Magyarországon járt az UEFA, az Európai Labdarúgó-szövetség akkori elnöke, Michel Platini. Pletykát hallottam csak – igaz, az MLSZ egyik akkori vezetőjétől –, hogy "fentről" kiadták az ukázt: nem juthat el hozzá semmilyen rasszista incidens híre. Inkább a szőnyeg alá söpörték az ügyet. Persze ezt bizonyítani nem tudom.

Volt olyan bíró kollégája, aki kiállt ön mellett?

Kevesen, és ők is csak négyszemközt mondták el a véleményüket. Nyilvánosan senki sem mert megszólalni azóta sem. Már nem is fognak. Emlékszem, nem sokkal az eset után volt egy közös játékvezetői ebéd, ott voltak főemberek is, akik mindenkivel lekezeltek, kivéve velem és az édesapámmal.

Nem félt, amikor lefújta a meccset?

Időm sem volt rá.

A félbeszakítás után 60-70-en vártak az öltözőknél, üvöltöttek, fenyegettek, menekülnöm kellett a pályáról.

Aki kicsit is ismeri a futballt, főleg a magyar vidéki meccsek világát, biztos lehet benne, hogy az ominózus eset előtt is számos olyan meccset vezettem, amelyet lefújhattam volna ugyanilyen okok miatt. Korábban nem tettem ezt meg. Akkor viszont elegem lett. Sok volt. Egyszerűen úgy éreztem, hogy emberileg én ezt nem tűröm, és nem maradok tovább ezen a pályán. Érdekes egyébként, hogy a lefújás pillanatában azt sem tudtam, hogy a szabályok szerint járok-e el. Arról ugyanis korábban nem kaptunk semmilyen előzetes tájékoztatást a szövetségtől, hogy az UEFA-nak volt egy akkor már érvényben lévő rendelkezése, amely szerint egy játékvezető ilyen esetben azonnal félbeszakíthatja a meccset. Én ott a pályán csak azt tudtam, hogy förtelmes dolgokat kiabálnak, huhognak, banánt dobnak be, nem azt mérlegeltem, hogy van-e jogom félbeszakítani a meccset. A fegyelmi ülésen viszont utóbb azt állapították meg, hogy helyesen jártam el. Később viszont már azt hallottam vissza, hogy azt terjesztik a szövetségen belük, csak szerepelni akarok, különleges eset vagyok...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.