Szerző: GYARMATI ANDREA
2023.07.22.
Sokaknál előkerül a kérdés, hogy ősztől majd sportoljon-e a gyerek, és ha igen, mit, milyen intenzitással.
A sport melletti érv, hogy legyen erős, egészséges, kapjon sikerélményt, teljesítse ki önmagát, és mindez a felnőtt korára is szolgáljon munícióval. És akadnak ellenérvek is, hogy például az élsport megnyomorít.
A minap két szülő előttem adta elő a szokásos szópárbajt.
Kezdte az anyuka: „Nézd csak meg a doktornőt, igazán nem tűnik se megnyomorodottnak, se szakbarbának, pedig évtizedeken át úszott, Európa-bajnokságot nyert, világcsúcsot tartott, aztán orvos lett!”
Mire az apuka: „De hát a rengeteg edzés elveszi az időt a tanulástól, és az a sok oxigénhiány pedig biztosan nem tesz jót az agynak, a tanulmányi eredménynek.”
Anyuka: „Jaj ne csináld már! Úgy néz ki a doktornő, mint akit a feje lágyára ejtettek?”
Hallgatok, mulatok magamban.
Ami az időbeosztást illeti, akár mindkettőjüknek igaza lehet.
Én úgy vagyok összerakva, hogy mindig inspirált – és nincs ez másképpen manapság sem –, ha sok volt a dolgom. Olyankor be tudtam osztani az időmet, ám amikor nagyritkán kevesebb feladat jutott, úgy elvacakoltam az időt, semmivel nem végeztem.
Az edzések okozta oxigénhiányról azt tudom elmondani, hogy nem buggyantam meg tőle, sőt más élsportoló esetében sem tudok ilyenről...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.