Szerző: KARIKÓ SÁNDOR
2023.07.16.
Az ifjúság-témában mindenki illetékes, „szakértőként” nyilatkozik, éppúgy, mint a futballról. Ám igazából nincs megoldva az ifjúsági kérdés. A szaktudományokban, még inkább a közgondolkodásban fölöttébb megosztott a fiatalok megítélése, és bizony gyakran találkozhatunk előítéletekkel, heves indulatokkal. Már abban az alapkérdésben sincs egyértelmű és egyöntetű állásfoglalás, hogy egyáltalán miért kívánatos, vagy inkább szükséges magáról az ifjúságról beszélnünk, vitatkoznunk, illetőleg komoly(abb) vizsgálatokat folytatnunk. Az alábbiakban hadd próbáljak válaszolni erre a magától értetődő, sokunkat izgató, mégis kevésbé átgondolt kérdésre.
Mintha egy megrögzött idős ember vagy szülő fakadna ki az ifjúság ellen: „A mai fiatalok szeretik a luxust, a fényűzést, rossz a modoruk, megvetik a tekintélyt, ellentmondanak szüleinek, nem tisztelik az idős embereket, fecsegnek akkor, mikor dolgozniuk kell, keresztbe teszik lábukat és zaklatják tanáraikat.” Alaposan meglepődünk, amikor kiderül, e dörgedelem nem manapság fogalmazódott meg, hanem csaknem két és fél évezreddel ezelőtt, és Szókratész nevéhez fűződik. Joggal kérdezhetjük, mire következtethetünk e roppant régen született mondásból? Arra mindenképpen, hogy a fiatalok és a felnőtt (továbbá az idős) emberek között mindig is voltak, vannak és lesznek különféle nemzedéki különbségek.
Ezzel kapcsolatban szeretnék emlékeztetni egy magyar adalékra is: Móricz Zsigmond írja a Rokonokban az 1930-as években (mellékes szál, de témánk szempontjából fontos megállapítás): „A mai fiatalság nekem úgy tűnik fel, mintha nem is a mi gyermekünk volna. Egészen más a gondolkodásuk, más az ízlésük, más a hazafiságuk. Ha van…”
Úgy tűnik tehát, a nemzedéki ellentétek és konfliktusok végigkísérik társadalom és ifjúság viszonyának történetét.
Ez alapigazság, amivel mindnyájunknak meg kell békülnünk. Általános összefüggésről van szó, amely bizonyos értelemben függetlenül létezik a konkrét társadalmi tértől és időtől. Nagy kérdés viszont, hogy vajon megállhatunk-e a fenti kijelentésnél, és nem indokolható-e annak továbbgondolása? Azt szeretném ajánlani, vigyük tovább a gondolatsort!
Röviden időzzünk el azon, hogy döntően mi határozza meg a mindenkori történelem és az ifjúság közötti viszonyt, amely – ha nagy léptékben is – már konkrétan változik. Több szakaszban mutatja meg alakzatait...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.