HASZNÁLATI ÚTMUTATÓ A MIMAGYAROKNAK, RÓLUNK

REZEDA VILÁGA
Szerző: Rezeda
2023.08.13.

Pénteken Novák Katalin fürdőruhájáról értekeztem. Ám a dolgozat természetesen nem a kilátástalanul randa ruhadarabról szólt, hanem valami másról. Az életünkről voltaképp, a tetves nyomorunkról, amint ez az úszódressz, illetve annak megvásárlási-beszerzési körülményei csak szimbolizálják a fölöttünk tespedő hatalom mineműségét. Ha az ember nem lineárisan és egybitesen gondolkodik, s mint ennek tükre: ír, akkor a mai Magyarországon sűrű az a veszély, hogy meg nem értik, föl nem fogják, mintha a Marsról jött volna nyolc karral, zöld bőrrel, kagyló fülekkel és karattyoló nyelvvel.

„Na most itt van a macsó, nőellenes kormány által vezetett ország élén egy nő. A macsó, nőellenes kormánypártok szavazatával, kinevezésével. A ‘nem szülök, éljen a szingliélet, szálljanak ki a méhemből’-párti ellenzék ízlésével ellentétben 21 éve házas, egy férjtől 3 gyermeke van. Egy ország családpolitikájának kidolgozója (amit több Nagy Nyugati Ország tanulmányoz, hogy merítsen belőle). Már ez magában provokáció és elviselhetetlen ugye… De vannak egyéb bűnei is. Okos. Csinos. Nőies. És sportos. Mibe, hogy nincs olyan fürdőruha, ami a Rezeda- és Huppa-féléknek nem csípi a szemét…”

Nos, ezt kaptam a képembe a Novák dolgozat után, amiből azt véltem levonni, hogy a kommentelő nem olvasta, amit írtam – és ez lenne a jobbik eset -, a másik, és kiábrándítóbb, hogy nem bírta fölfogni. Nem hülyézném le, mert képes volt még összetett mondatokat is megalkotni, hogy kifejtse lelkének éjfekete tartalmát, hanem inkább az világlik ki, egészen más univerzumban élünk. Így máshonnan látjuk az inkriminált fürdőruhát, aminek szimbólumát a mimagyar hozzászóló képtelen felfogni, mert szemüvegét Orbán Viktor faragta a rózsaszínű, százmilliárdos propagandával, amit lehet nyelni, akárha kacsa a nokedlit.

Csendben, higgadtan, türelemtől áthatva, de egyben nagyon lassan is mondom, hogy a mimagyar is megértse, engemet (minket) Novák Katalin hosszú házassága, gyermekeinek száma, csinossága (hm), okossága (hát), sportossága (ejj), és pláne családpolitikája (ugyan) egyáltalán nem érdekel. Mindezek gusztus kérdése csupán, hogy úgy ne mondjam, a fecsegő felszín. Engemet a Novák cselekedeteiben megmutatkozó morál foglalkoztat, amire egy példát mutatok a millióból, amikor a tanárok zokogva kérték, ne írja alá a státusztörvényt, amit aztán negyvenkét fogú bájvigyort villantva mégis megtett.

Novák amorális organizmus fürdőruhában vagy anélkül. Egy elnyomó hatalmi gépezet fontos alkatrésze, és még csak nem is csikorog, annyira beolajozta őt a nagyfőnök. De, hogy látásunk körét szélesítsük pöttyet, az Orbán hadijármű minden alkatrésze, amely mahomet szerkezet mintegy hétmillió magyart rekesztett ki a nemzetből, és működésével jól láthatóan ellene is dolgozik, minden miniszter, államtitkár, bátor képviselő és az összes főispán meg a többi gauleiter működésével, kétes erkölcseivel és kimunkált aljasságával ugyanaz, mint Novák. Még egyszer mondom, fürdőruhában vagy anélkül.

Illetve még annyi az idézetből, miszerint Novák mérhetetlen nagyságát én (meg a huppa-félék) a szinglilét miatt nem bírjuk felfogni. Nem hozakodtam volna elő ezzel, mert ez is csak felszín és állapot, de jómagam két gyerekkel és négy onokával dicsekedhetnék, de nem teszem, úgyhogy Novák e szempontból nekem csak jelenhet. Mindezzel csak arra óhajtottam utalni a magam egyszerű módján, hogy nem ezek hiányában – mint nemzetvesztő homokos – nem tetszik, amit látok, hanem éppen ezért. Mert – hogy nagy szavakat használjak – nem látom az unokák jövőjét a szétlopott és elhülyített országban, amiben a kommentelő viszont lubickol.

De azt is tudom, nem vagyunk mi egymásnak száj, én meg pláne az ő füleinek. Az ember mindezt szomorúan nézi, és immár reménytelenül is, hiszen meg kell látnia, az a kritikus tömeg, amelyik ezeket hatalomban tartja, úgy elbambult, hogy évtizedek kellenének a józanodásához, de még ez is bizonytalan. Két napja jött ki egy felmérés az inflációról azzal a végeredménnyel, hogy a fideszisták nem is érzik igazán. Ebből pedig azt a következtetést vonták le, hogy a politikai meggyőződés képes az egyéni élettapasztalatot is felülírni. Most akkor az a kérdés, egyáltalán érdemes-e bármit is mondani. Olybá tűnik, hogy nem igazán.

ITT OLVASHATÓ