2023. szeptember 13., szerda

MI VAGYUNK, A VILÁG KISZÁMÍTHATATLAN, AZ ÉLET HARC

ÉLET ÉS IRODALOM
Szerző: PETŐCZ GYÖRGY
2023.09.08.


Azt mondják, hogy „a kormány demokratikusan – vagyis diskurzus, vita, érvelés útján – nem legyőzhető”. Erre ráerősítenek azzal, hogy „ez ilyen nép”. És önfelmentőn kijelentik, hogy mivel Orbán népszerű, és „ez ilyen nép”, inkább hallgatni kell. Értsd: saját alternatív etikai és politikai álláspontjaikat nem mélyíthetik el és foghatják rendszerbe, mert azzal az amúgy is gyenge elfogadottságukat rontanák. Így történhet, hogy demokráciánk, primer létezésünk, erkölcsi működésünk, aktuális jólétünk, tudásbéli és egészségi állapotunk romlik ugyan, az ország valóban elszigetelt lett, a környezet pedig megtelt háborúval, globális konfliktusokkal, pusztító ökológiai folyamatokkal, a technika és a jövő felett érzett szorongással, mégsem születik alternatív világkép, narratíva, ellenzéki beszéd. Annyira érthetetlen, hogy szinte fáj.


Pedig a beszéd fontos, sőt, a legfontosabb. A modern társadalmak hatalmi feltételei, viszonyai és működése alapvetően nem a nyers kényszerítésen, hanem az elfogadott – konszenzuális – erőszakgyakorláson alapszik. A konszenzust pedig a beszéd, a nyelv, a politika nyelvezete teremti. A jobboldal tudja ezt. „A szavak bármely fegyvernél hatalmasabbak”, nyilatkozta Tucker Carlson a Mandinernek. És „mi legyen az első teendője annak, aki megkezdi a kormányzást?”, kérdezte G. Fodor Gábor Az Orbán-szabály című könyvében, majd a választ is azonnal megadta: „a szavak helyes használatának helyreállítása”. Minapi Tranzit-megjelenésén a miniszterelnök is elsőrendű feladatnak nevezte „a nyelvi keretek kidolgozásának fontosságát”, vagyis „számunkra kedvező módon leírni, ami történik”. Magyar állami pénzen is nemzetközi kutatóközpontokat, szellemi műhelyeket és oktatási központokat, egyetemeket alapítanak és támogatnak, Magyarországon, Európában, az Egyesült Államokban; konferenciákat szerveznek, lehetőleg minél ismertebb és elismertebb résztvevőkkel; könyveket és publikációkat ösztönöznek; a The American Conservative mintájára létrehozták a The European Conservative-ot, nemzetközileg nagyon kiterjedő szerzői gárdával, Carlson és Orbán állandó és kiemelt szerepeltetésével. Egymásnak adják a teret és a szavakat („Az egyetlen dolog, amit Trump csinált, illetve nem csinált, hogy nem vitte háborúba az Egyesült Államokat négy elnöki éve alatt”, nyilatkozta Tucker Carlson augusztus 24-es megjelenéssel a Mandinernek. Majd: „Hívjuk vissza Trumpot... az elmúlt néhány évtized legjobb külpolitikája volt az övé. Nem kezdett el egyetlen új háborút sem”, nyilatkozta augusztus 29-es megjelenéssel Orbán Viktor Tucker Carlsonnak). Egyszóval a duó teljes gőzzel szervezi a jobboldali szellemi internacionálét, ami korábban fából vaskarikának tűnt volna. Hosszú és nagyon kitartó munka után elméleti és nyelvi felkészülést tekintve – ideológiai hegemónia, intézmények, nemzetközi kapcsolatok – már-már ott tartanak, ahol a liberálisok a nyolcvanas évek második felében-végén, azaz a rendszerváltás környékén. Idetartozik, és nagyrészt ez is Orbán ügye, az olvasás, felkészültség és művelődés etikája, amit korábban a baloldali liberálisok saját kizárólagos vadászterületüknek gondoltak. A jobboldal ma pontosan tudja, hogy a beszéd fontos, sőt, a legfontosabb.
*
A jobboldallal szemben a baloldali és liberális ellenzék nullponton van. Ezért témánk, mit csináljunk!?, kényszerűen absztrakt: a közéleti-politikai beszéd „mint olyan”. Mert ha nem megy, s az ellenzéknek láthatóan nem megy, akkor érdemes megállni és elgondolkodni nemcsak a külső okokon, a nehezítő tényezőkön, hanem a hiány tárgyán is. Mit is hiányolunk? Mi az a közéleti-politikai beszéd?
...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.