Szerző: BÓDIS ANDRÁS
2023.09.26.
A 2010-es kormányváltásig szinte naponta szerepelt a hírekben Puch László korábbi MSZP-kincstárnok, a gazdasági – majd közlekedési, hírközlési és energiaügyi – tárca volt államtitkára, valamint az ugyancsak legendás Baja Ferenc, aki a Miniszterelnöki Hivatal államtitkáraként „szerelt le”. Puch mára kivonult a politikából, majd’ minden szem elől eltűnt. Illetve, mint látni fogjuk, a Fidesz-kormányzat szponzorációja mellett üzletemberkedik. Bár ausztriai vállalkozásának hazai képviseleti irodáját (és leánycégeit) tavaly ősszel váratlanul átköltöztette a szocialisták alapítványi hálózatához tartozó Villányi úti konferenciaközpontba, nem valószínű, hogy ez bármiféle nagy visszatérést jelentene. Baja Ferenc ugyancsak láthatatlanná vált, de azért ő is maradt az övéi között: jelenleg is elnökhelyettes az MSZP választmányában, illetve főkurátor a Táncsics Mihályról elnevezett pártalapítványban.
Annak idején hozzájuk hasonló befolyással bírt a nagypolitikában a Demszky–Hagyó-korszak városházi „fantomja”, a balos kormány és főváros közötti jó kapcsolat motorja, az SZDSZ utolsó szárnycsapásainak egyik nagy tanúja, a BKV-s büntetőügyet váratlanul megúszó Mesterházy Ernő. Az alábbiakban róluk lesz szó – két, egymással legfeljebb csak laza összefüggésben lévő történet erejéig. Hogy mégis miért egy cikkben tárgyaljuk Puch és Baja tabáni sztoriját, valamint a Mesterházy-kör feltűnését a DK által felügyelt állatkertben? Csak mert majdnem biztosak voltunk benne, hogy ezeket a neveket már soha nem fogjuk leírni, hiszen viselőik nagyjából kikoptak a közéletből. Rossz volt a megérzésünk: ők az élő bizonyítékai, hogy a régmúlt soha nem érhet véget. Mindkét ügy évtizedekkel ezelőtt kezdődött – és még sokáig tarthat...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.