Szerző: RADÓ NÓRA
2023.10.16.
„Mindig úgy megyek az egyetemre, hogy nálam vannak a papírjaim és olyan dolgok, amik fontosak nekem. Van nálam víz, snack, néhány könyv, amit az óvóhelyen lehet olvasni, vagy amiből lehet készülni a következő órára. Sosem lehet tudni, mi fog történni” – mondja a Qubitnek a 20 éves Anasztaszija Pjaszecka, aki jelenleg a Jurij Fedkovics Csernyivci Nemzeti Egyetem vegyészhallgatója. A lány az ukrajnai háború 2022. februári kitörésekor az érettségijére készült, és már javában zajlottak a harcok, amikor elkezdte egyetemi tanulmányait. Alapvető élménye lett az áramkimaradások, a légiriadók és a laboratóriumban kényszerből megszakított szervetlen kémiai kísérletek sorozata.
„Engem az teljesen lenyűgöz, hogy az oktatási rendszerünk még mindig működik, még mindig lélegzik. Látom, hogy milyen sokan továbbra is elkötelezettek iránta, és dolgozni akarnak a fejlesztésén” – mondja ezt már a Hmelnickij térségben, Kijev és Lvov között valahol félúton lakó Olena Povedjuk, aki az orosz határ közelében, Szumiban élő csoporttársával, Vladiszlava Abrameccel közgazdaságtant tanul az ország egyik legnagyobb egyetemén, a Tarasz Sevcsenko Kijevi Állami Egyetemen – már második éve online.
Ahogy az ukrán közoktatásban, úgy az elmúlt másfél évben a felsőoktatásban is állandósult, szinte normalizálódott a háború élménye. A diákok, a tanárok és az egyetemek is kénytelenek voltak megtanulni együtt élni a semmiből állandóan felbukkanó kihívásokkal, a folyamatos stresszel, viselni az online és a hibrid oktatás terheit, miközben a háttérben ott a bizonytalanság, hogy vajon mi történik a fronton, és mit hozhat a holnap...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.