Szerző: SZABÓ M. ISTVÁN
2024.01.15.
„Tisztelt Apró elvtárs!
1969. október 27-én kelt levelével kapcsolatban értesítem, hogy a szovjet félnek nincs kifogása az 1966. december 28-i szovjet–magyar egyezmény által előirányzott atomerőmű-építés eredetileg 1970–1977-re megállapított határidejének elhalasztása ellen egy távolabbi időpontra. (…) M. Leszecsko, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnökhelyettese.”
Árulkodó vagy sem, ha aktualizáljuk a neveket és dátumokat ebben az 54 éves levélrészletben, egy nagy lépéssel közelebb kerülünk a Paks II.-beruházás megértéséhez. Az idézet egy húsz éve megjelent könyvből való (Szabó Benjámin: Atom Kor Kép; Új Palatinus Könyvesház, 2004), amely arra tett kísérletet, hogy megelevenítse az első magyar atomerőmű építésének történetét. A több mint 750 oldalas kötet írója a XX. századi magyar történelem legnagyobb önálló beruházásának tartott Paks I. létrehozásáért felelős kormánybiztos, majd az erőmű első igazgatója volt. Azt írta meg, ahogyan a hatvanas évek elején formálódó álomból a realizálás, a végtelen egyeztetések és előkészítések miatt átcsúsztak a következő évtizedbe, és hogy az egykor 4000 MW-ra vizionált permanens építkezésből hogy lett 4×440 MW, aminek betonba öntéséhez 1974 augusztusában kezdtek hozzá, hogy végül tizenhárom évvel később jussanak el a projektzárásig.
Nem valószínű, hogy bárki is nekiállt már a második Paksi Atomerőmű történetének megírásához. Az elmúlt tíz évben számos tanulságos történet, döntés, ígéret és fogadkozás született, amelyeket aztán elhalványítottak vagy eltöröltek a racionális hétköznapok. A jubileumra, ha nagy vonalakban is, de azért összegyűjtöttük, mit érdemes tudni Paks II.-ről...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.