Szerző: MAROSÁN GYÖRGY
2025.10.05.
Angus Maddisonnak a világgazdaság fejlődésével foglalkozó elemzését olvasva, a gazdasági növekedést felrajzoló ábrája döbbentett meg igazán. Ez az időszámítás kezdetétől a XX. század végéig rajzolta fel a gazdasági növekedés és a GDP/fő alakulását. A „növekedés” – amit másfél évezreden keresztül egy csaknem vízszintes vonal jellemezett – 1500-tól alig észrevehetően emelkedni kezdett, majd a XIX. század elején, egy szinte függőleges egyenesbe „ment át” (A. Maddison: The World Economy, 2001). Ez a – sokakat egy hokibotra emlékeztető – kép alapvető fordulatot jelzett: míg korábban a gazdasági növekedés évszázadok során is alig volt érzékelhető, a XIX. század közepétől már évtizedek múltán, a XX. században pedig szinte évenként megtapasztalható lett. 1820–30 között tehát egy gyökeres történelmi fordulatot zajlott le, amely – különös módon – mégis szinte észrevétlen maradt évtizedeken keresztül.
A kaotikus történelmi események sodrában a többnyire a háborúk és azok lezárását jelentő megegyezések, a nagy felfedezések és találmányok ismertté válása, a forradalmak kitörésének vagy éppen bukásának konkrét dátuma szolgál történelmi fordulatokat kijelölő eligazodási pontként. Az iskolai tanulmányaink során, majd a történelemről szóló könyvekben újra és újra előbukkanó dátumok az általános ismeretek részévé váltak. A honfoglalás és a tatárjárás, a mohácsi csata és Buda visszafoglalása, az 1848-as forradalom és az 1867-es kiegyezés, az I. majd a II. világháború kirobbanása, de épp így, a vasút és a repülőgép, a telefon és a rádió, az atombomba vagy éppen a számítógép megalkotása pontosan megragadható történelmi eligazodási pontként kínálkozott – a növekedési „hokibot” viszont elkerülte a kortársak figyelmét...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.