KOVÁCS ZOLTÁN: A LEGSZOMORÚBB BARAKK

ÉLET ÉS IRODALOM / PUBLICISZTIKA
Szerző: KOVÁCS ZOLTÁN
2025.10.31.

Az ember makacs: folyamatosan morális megfontolásokat keres a magyar kormánypolitikában, de nem talál. Egyet se, ami nyilván nem meglepő, hiszen Orbánék mára rögeszmeszerű, hatalommániás világlátása meg sem engedné, hogy moralizáló megfontolások egyáltalán fölvetődjenek. Most például a magyar kormányfő a szuverenitás jegyében orosz és amerikai kegyekért liheg. Egy békecsúcsnak nevezett Trump–Putyin-találkozó kapóra jött volna még akkor is, ha a két harcban álló nemzet közül az egyiket az előkészítő tárgyalásokra meg sem hívták, és amikor Ukrajna jelezte, hogy részt venne, a válasz mi más, mint vállvonogatás. Mire Orbán reagált volna mint a közvetítő ország vezetője, a találkozó gondolata is elillant.

Ez természetesen nem azt jelenti, hogy a két vezető sohasem fog találkozni – még az is lehet, hogy ez Budapesten lesz –, de az, amiről a magyar diplomácia álmodozott, elmaradt. És tegyük hozzá: jobb is, hogy így történt. Mit hozott volna ez a találkozó? Semmit, már ami a béke ügyét illeti. Mindenfajta előkészület nélkül, az egyik harcoló felet kihagyva nagy valószínűséggel semmi hozadéka nem lett volna, már azon kívül, hogy a magyar kormány hetekig harsogja, hogy legalább leültek tárgyalni. Ez a „legalább leültek tárgyalni” ebben a szituációban a létező legnagyobb hazugság, és csak részben azért, mert Ukrajna képviselete nélkül zajlott volna, de ha most létrejött volna a találkozó, az semmi egyéb nem lenne, mint újabb kimaradt lehetőség: Oroszország láthatóan nem akar megállapodni, feltételei a józan ész meg az ukrán nemzeti érzés szerint elfogadhatatlanok, Trump pedig ugyanúgy beleszalad abba a bicskába, amelyikbe nyáron Alaszkában.

Ez a találkozó csakis a magyar kormányfőnek jött volna jól, aki ebből a világméretű kudarcból úgy jönne ki mégis, mint aki legalább megpróbálta. Ismerve szörnyű propagandagyárát, csúcsra járatták volna az úgynevezett budapesti találkozó sikertörténetét...

ITT OLVASHATÓ