Szerző: DOBSZAY JÁNOS
2026.08.18.
Sokakat irritál századunk anyagilag legsikeresebb magyar feltalálójának, Rogán Antalnak a szabadalmi sztorija. Kevesen hiszik, hogy valós feltalálói teljesítmény áll mögötte, és ez nyújtott volna fedezetet a kivagyi életmódjára.
Nem önmagában a szabadalom a problémás, hisz egy miniszter is lehet feltaláló – még ha furcsa is, hogy a képzettségétől teljesen idegen területen tűnik fel ebbéli minőségben. Mégis inkább a hasznosítási konstrukció, az aránytalanul nagy összegű találmányi díj, ami elvben megalapozta a sokak szemét szúró, gátlástalan „luxizást”. Gondoljunk csak a miniszteri ara, Barbara 120 milliós Hermes táskájára!
Szakemberként elmagyarázná, mi is ez a szabadalom?
A Rogán nevéhez kötődő két szabadalom lényegében olyan elektronikus aláírási és hitelesítési megoldásokról szól, amelyek biometrikus adatokat – például kézírást, ujjlenyomatot vagy más azonosítót – kapcsolnak össze kriptográfiai eljárásokkal. A rendszer egyik fontos eleme, hogy a biometrikus adatot matematikailag átalakítják, és bizonyos paraméterek akár tranzakciónként változhatnak, így elvileg nehezebb ugyanazt a biometrikus mintát jogosulatlanul újra felhasználni. A szabadalmak tehát nem egy teljesen új digitális aláírási technológiát találtak fel, hanem már ismert elemeket rendeztek egy meghatározott biometrikus-hitelesítési konstrukcióba. A gyenge pontjuk az, hogy több alapvető építőelem már korábban is ismert volt, ezért a valódi újdonság viszonylag csekély. A leginkább vitatott rész a tranzakciónként változó matematikai projekció:
szakemberek szerint nem egyértelmű, hogy ez valódi műszaki előnyt jelent-e, sőt szimulációk alapján bizonyos esetekben ronthatja is a biometrikus felismerés pontosságát.
Emiatt kérdéses, hogy a megoldás elég értékes-e, illetve tényleg olyan nehezen megkerülhető-e...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.