GÉPNARANCS - BANÁNKÖZTÁRSASÁG BLOG
Szerző: Gépnarancs
2016.08.03.
Tisztelt Szijjártó Péter külügyminiszter! Ön azt kürtölte világgá a napokban egy Index-interjúban, hogy az életéért futott Brüsszelben. Mi ezt itthon tesszük.
Meg kell mondjam, ön egy hős, hogy a brüsszeli veszélyzónában úgy szedte a félelemtől a lábait, mint Usain Bolt. Nem semmi teljesítmény. Ön egy hős, hogy egyedül indul futni. Brüsszelben is. Pedig külföldön önnek mindig szoktak adni személyi védelmet, de ön egy jó magyaros kamuzással lerázza őket, mert utál másokkal, kísérettel futni. Ilyen ravasz megoldást eddig csak a Columbóban láttam. Örülök, hogy eddig megúszta a brüsszeli futást, hiába, a külügyminiszternek, ha eltéved is, szerencséje szokott lenni
Elmesélek önnek egy történetet, igaz nem bízom abban, hogy föl is fogja, mert ön a hatalom kegyeltjeként más dimenzióban él.
Tudja, az ismerős Lánynak szerencséje volt, de tett is érte. Kocogott hazafelé, nem tévedt el, nem futott, kifutotta magát a fociedzésen. Jól bánt a bőrrel. Ballal szokott odadörgölni az ellenfél kapujába. Kislegendássá vált az a női bal. Szóval, a Lány egy magyar nagyváros kertes övezetében iparkodott hazafelé, amikor férfi hörgést hallott a háta mögött. A hang egyre erősödött, zihálás kíséretében, jól hallható mondatokkal: Állj meg te dög, úgyis megkaplak, úgyis az enyém leszel a pénzeddel együtt, te rohadt… nem írom tovább. A Lány félt, tudta, hogy az életéért küzdenie kell. Sehol egy testőr, sehol egy személyi őrző-védő másfél mázsás fickó. A torzult hangú valaki meg ment felé, egyre közelebb ért, a Lány már a nyakában érezte büdös leheletét, amikor…
…miniszter úr, képzelje, fordulásból lendült a bal, és úgy tökön rúgta a zaklatót, hogy az nyomban elterült a földön. Se kép, se hang, csak nyüszögés. A Lány hazaért, édesanyja várta. Elmesélte, min ment keresztül a nem hosszú úton. Az eset még a menekültválságkitörése előtt történt, ahogyan a miniszter úr is akkor majrézott Brüsszelben. Itt, Magyarország egyik településén, mindegy hogy hol, mert Budapesttől, Szombathelyen át Nyíregyházáig, Békéscsabáig bárhol megtörténhetett volna. Nem migránsok, nem szír, afgán, líbiai menekültek ölnek, rabolnak, erőszakolnak ma sem nálunk. Kérdezze meg nyugdíjas belügyminiszterét...
ITT OLVASHATÓ
2016. augusztus 3., szerda
MEGKERGETTÉK SZIJJÁRTÓT BRÜSSZELBEN A MIGRÁNCSOK
MOST & ITT BLOG
Szerző: Föld S. Péter
2016.08.03.
Mari néni és Tibi bácsi még soha nem látott élőben migráncsokat, de a köztévé felvételei alapján nagyon jól el tudja képzelni, hogy milyenek lehetnek.
Félelmetesek és gonoszak. Talán még patájuk is van, de szarvuk bizonyosan. És még belegondolni is szörnyű: akik egy magyar külügyminisztert fényes nappal megkergetnek egy európai főváros utcáin, azoktól mi várható az éjszaka leple alatt Békésborzadályon, vagy, teszem azt, Dunarettentőn...
ITT OLVASHATÓ
Szerző: Föld S. Péter
2016.08.03.
Nyilatkozott az Indexnek Szijjártó Péter, és sok fontos téma mellett Brüsszel is szóba került. A külügyminiszter elmondta, hogy ő sajnálja a brüsszelieket. Mindezt egy személyes példával is alátámasztotta: egy alkalommal futni indult, de eltévedt, és két utcával arrébb kötött ki, mint ahol kellett volna.
Ezt követően már az életéért kellett futnia. Olyan gyorsan futott, hogy korábban el sem tudta volna képzelni, hogy ennyire képes.
A körülményekről többet nem árult el a külügyminiszter, de a szövegkörnyezetből felsejlik, hogy mi történhetett. Szijjártó külügyminisztert migráncsok kergették meg. Konkrétumokat nem tudunk, de erősen gyanítható, hogy ki akarták rabolni.
El akarták venni a munkáját.
Más, ennél durvább opciókra gondolni sem merünk.
Jobb lenne persze több részletet is megtudni az esettel kapcsolatban. Például azt, hogy felismerték-e Szijjártót a feldühödött migráncsok, és ezért kezdtek az üldözésébe, vagy csak úgy, a magyar kormány kommunikációjából ismert állati ösztöneiknek engedve cselekedtek. Hol történt mindez?
Milyen körülmények között? Még az is kiderülhetne, hogy nem migráncsok voltak a támadók, mint ahogyan Szijjártó külügyminiszter ezt máig hiszi, hanem Brüsszelben dolgozó magyarok.
Bármi is volt, jó tudni, hogy a külügyminiszter értünk futott, nem ellenünk. Azt akarta, hogy Mari néni Békésborzadályon, és Tibi bácsi Dunarettentőn még az eddigieknél is jobban féljen a migáncsoktól. Azoktól az elvetemült, emberszerű állatoktól, akik rá akarnak törni Európára, de elsősorban Szent István országára.
Félelmetesek és gonoszak. Talán még patájuk is van, de szarvuk bizonyosan. És még belegondolni is szörnyű: akik egy magyar külügyminisztert fényes nappal megkergetnek egy európai főváros utcáin, azoktól mi várható az éjszaka leple alatt Békésborzadályon, vagy, teszem azt, Dunarettentőn...
ITT OLVASHATÓ
HIÁBA A HELYIEK TÖBBEZRES PETÍCIÓJA: VILLAMOS LESZ A CSEPELI HÉV-BŐL
MAGYAR NARANCS BLOG
Szerző: narancs.blog
2016.08.03.
Szerző: narancs.blog
2016.08.03.
Mert az tuti, hogy Orbán itt olimpiát fog csinálni.
Hudák János, a Párbeszéd Magyarországért helyi képviselője ma levélben kért tájékoztatás Borbély Lénárd polgármestertől, mesélné már el, hogy milyen információi vannak a csepeli HÉV villamossá alakításának tervével kapcsolatban. Hudáknak úgy tűnik ugyanis, hogy Borbély és fideszes képviselőtársai szándékosan vezették félre a csepeli közvéleményt korábbi nyilatkozataikkal.
Minderről maga Hudák számol be a blogján, ahol részletesen leírja a történet alakulását.
Eszerint a „kormány július 20-án határozott a HÉV villamoshálózatba integrálásához szükséges engedélyezési tervek elkészítéséről, illetve ahhoz forrás biztosításáról. Pedig ez év elején hatalmas felháborodás övezte Csepelen a Fővárosi Közgyűlés olimpiarendezéssel kapcsolatos döntéseit és ahhoz kapcsolódóan a csepeli HÉV villamossá alakításának tervét”...
Eszerint a „kormány július 20-án határozott a HÉV villamoshálózatba integrálásához szükséges engedélyezési tervek elkészítéséről, illetve ahhoz forrás biztosításáról. Pedig ez év elején hatalmas felháborodás övezte Csepelen a Fővárosi Közgyűlés olimpiarendezéssel kapcsolatos döntéseit és ahhoz kapcsolódóan a csepeli HÉV villamossá alakításának tervét”...
MI AZ EURÓPAI IDENTITÁS? NEMZETEKRŐL ÉS UNIÓRÓL
MANDINER BLOG
Szerző: hllndr
2016.08.03.
Tegyük fel, hogy néhány évtizeddel ezelőtt önnek adták volna a feladatot: valamilyen közös, nemzetek feletti identitás révén egyesítsen félmilliárd európai polgárt! Az „elavult” nemzeti hűségek helyett formáljon új, közös európai azonosságtudatot! A cél adott volt: a béke garantálása, azaz az új európai háború esélyének végérvényes megszüntetése. Hogyan fogott volna hozzá?
Lehet, hogy megvizsgálná: mi az, ami az európaiakban valójában, ténylegesen közös. Közös bennük például a kulturális, történelmi, vallási, felfogásbeli örökség, a görög-római, zsidó-keresztény hagyomány. (Amelynek része volt a felvilágosodás is.) Közös ezen kívül bennük az az alapvető biológiai tény, hogy Winnetou szavával élve: ők a sápadtarcúak. Századokon át fehér ember alatt európai embert volt szokás érteni − és fordítva. Egészen egyszerűen ezek a tények: az közös bennünk, hogy az európaiak a fehér keresztények, illetve azok leszármazottai. Ez az európaiak valós biológiai és történelmi öröksége. Mi más?
Az alapvető probléma ott van, hogy ha tényleg azon a − valóban valóságos − alapon próbált volna meg valaki egyesíteni félmilliárd európait, hogy ők a fehér keresztények, Adolf szellemének a röhögésétől zengett volna odalent a pokol. Poénnak jó, bár kissé erős volna, hogy az EU alapja − ha reálisan állnának hozzá − körülbelül ugyanaz lehetett volna, mint egy nemzetközi skinheadtalálkozóé, de hamar belátható, hogy ez nemigen volt a vállalható opciók között.
És valószínűleg az újabb világháború elkerülésének sem az lett volna a leghatékonyabbnak tűnő módja, hogy félmilliárd fehér keresztény menetel szorosra zárt sorokkal a jó ég tudja, hova...
ITT OLVASHATÓ
Szerző: hllndr
2016.08.03.
Tegyük fel, hogy néhány évtizeddel ezelőtt önnek adták volna a feladatot: valamilyen közös, nemzetek feletti identitás révén egyesítsen félmilliárd európai polgárt! Az „elavult” nemzeti hűségek helyett formáljon új, közös európai azonosságtudatot! A cél adott volt: a béke garantálása, azaz az új európai háború esélyének végérvényes megszüntetése. Hogyan fogott volna hozzá?
Lehet, hogy megvizsgálná: mi az, ami az európaiakban valójában, ténylegesen közös. Közös bennük például a kulturális, történelmi, vallási, felfogásbeli örökség, a görög-római, zsidó-keresztény hagyomány. (Amelynek része volt a felvilágosodás is.) Közös ezen kívül bennük az az alapvető biológiai tény, hogy Winnetou szavával élve: ők a sápadtarcúak. Századokon át fehér ember alatt európai embert volt szokás érteni − és fordítva. Egészen egyszerűen ezek a tények: az közös bennünk, hogy az európaiak a fehér keresztények, illetve azok leszármazottai. Ez az európaiak valós biológiai és történelmi öröksége. Mi más?
Az alapvető probléma ott van, hogy ha tényleg azon a − valóban valóságos − alapon próbált volna meg valaki egyesíteni félmilliárd európait, hogy ők a fehér keresztények, Adolf szellemének a röhögésétől zengett volna odalent a pokol. Poénnak jó, bár kissé erős volna, hogy az EU alapja − ha reálisan állnának hozzá − körülbelül ugyanaz lehetett volna, mint egy nemzetközi skinheadtalálkozóé, de hamar belátható, hogy ez nemigen volt a vállalható opciók között.
És valószínűleg az újabb világháború elkerülésének sem az lett volna a leghatékonyabbnak tűnő módja, hogy félmilliárd fehér keresztény menetel szorosra zárt sorokkal a jó ég tudja, hova...
ITT OLVASHATÓ
ÖT NYOMÓS ÉRV ARRA, HOGY NE FOLYTATÓDJON AZ ÁLLAMOSÍTÁS MAGYARORSZÁGON
SZEGEDI KATTINTÓS BLOG
Szerző: Trombitás Alfréd
2016.08.03.
Régóta pusmognak arról az érintettek, hogy az állam rátenné a kezét a közétkeztetésre is. Meg sem lepődünk azon, hogy a turisztika után újabb zsíros falat után nézett Orbán Viktor kormánya. Amíg a központi kommunikációs gépezet a menekültekkel riogat, a háttérben akár meg is történhet az újabb államosítás, hogy utána a kormányzópárthoz közel álló érdekcsoportokhoz szervezzék ki azt. Elképzelhető esetleg olyan forgatókönyv is, mint amilyet a trafikok újraosztásánál tapasztaltunk, vagyis az állam csak irányítja a piac átrendezését. Ez a folyamat azonban rendkívül káros a nemzetgazdaságra és a jogállamra nézve is. Íme, érveink az újabb államosítások ellen:
1. Szinte kiveri minden gazdasági elemző szemét az a tény, hogy Magyarországon azért nem tud beindulni tartósan a növekedés, mert a kis- és középvállalkozások iszonyú hendikeppel küzdenek a hazai piacon. Egyrészt a kormány csak szavakban ostorozza a multikat, hiszen a mesterségesen alacsonyan tartott bérekkel elsősorban a piac nagy foglalkoztatóit segíti, másrészt szinte semmi koncepció nem rajzolódik ki arra, hogyan lehetne megerősíteni a hazai kkv szektort. Míg a kormány partnerségi szerződéseket kötött olyan multikkal, mint a Coca Cola vagy a Tesco, addig a kicsiket iszonyú adóterhekkel sújtja. És hogy miért érv ez az államosításokkal szemben? Mert az állam a központosítással éppen az elől a szféra elől szívja el a levegőt, melynek egyetlen esélye a szabad piac. Ezek a vállalkozások most nem csak a nagy autógyárakat szolgálják ki, de például a közétkeztetésben érdekelt cégeket is, és amennyiben ezt a szektort is magához vonja az állam, csak a „csókosok” maradhatnak meg a piacon beszállítóként.
2. A gyengécske középosztály komoly gondot okoz már most is a magyar gazdaságnak, ám az újabb államosítások tovább rontják ennek a labilis alapokon álló társadalmi rétegnek esélyeit. Gondoljunk csak a trafikjaiktól megfosztott kereskedőkre, akik vagy kerestek maguknak más vállalkozást, vagy maradtak alkalmazottként az új (általában fideszes) tulajdonos boltjában, esetleg azóta is munkanélküliek. Az államosítás a szocializmus idején is a magánszektort, a vállalkozásokat gyengítette, és ez most sincs másként. Jó példa erre az egyre nagyobb botrányt kavaró "nemzeti kuka-gate"...
ITT OLVASHATÓ
Szerző: Trombitás Alfréd
2016.08.03.
Régóta pusmognak arról az érintettek, hogy az állam rátenné a kezét a közétkeztetésre is. Meg sem lepődünk azon, hogy a turisztika után újabb zsíros falat után nézett Orbán Viktor kormánya. Amíg a központi kommunikációs gépezet a menekültekkel riogat, a háttérben akár meg is történhet az újabb államosítás, hogy utána a kormányzópárthoz közel álló érdekcsoportokhoz szervezzék ki azt. Elképzelhető esetleg olyan forgatókönyv is, mint amilyet a trafikok újraosztásánál tapasztaltunk, vagyis az állam csak irányítja a piac átrendezését. Ez a folyamat azonban rendkívül káros a nemzetgazdaságra és a jogállamra nézve is. Íme, érveink az újabb államosítások ellen:
1. Szinte kiveri minden gazdasági elemző szemét az a tény, hogy Magyarországon azért nem tud beindulni tartósan a növekedés, mert a kis- és középvállalkozások iszonyú hendikeppel küzdenek a hazai piacon. Egyrészt a kormány csak szavakban ostorozza a multikat, hiszen a mesterségesen alacsonyan tartott bérekkel elsősorban a piac nagy foglalkoztatóit segíti, másrészt szinte semmi koncepció nem rajzolódik ki arra, hogyan lehetne megerősíteni a hazai kkv szektort. Míg a kormány partnerségi szerződéseket kötött olyan multikkal, mint a Coca Cola vagy a Tesco, addig a kicsiket iszonyú adóterhekkel sújtja. És hogy miért érv ez az államosításokkal szemben? Mert az állam a központosítással éppen az elől a szféra elől szívja el a levegőt, melynek egyetlen esélye a szabad piac. Ezek a vállalkozások most nem csak a nagy autógyárakat szolgálják ki, de például a közétkeztetésben érdekelt cégeket is, és amennyiben ezt a szektort is magához vonja az állam, csak a „csókosok” maradhatnak meg a piacon beszállítóként.
2. A gyengécske középosztály komoly gondot okoz már most is a magyar gazdaságnak, ám az újabb államosítások tovább rontják ennek a labilis alapokon álló társadalmi rétegnek esélyeit. Gondoljunk csak a trafikjaiktól megfosztott kereskedőkre, akik vagy kerestek maguknak más vállalkozást, vagy maradtak alkalmazottként az új (általában fideszes) tulajdonos boltjában, esetleg azóta is munkanélküliek. Az államosítás a szocializmus idején is a magánszektort, a vállalkozásokat gyengítette, és ez most sincs másként. Jó példa erre az egyre nagyobb botrányt kavaró "nemzeti kuka-gate"...
ITT OLVASHATÓ
MONDOM A MAGAMÉT - APÁK KÖNNYEI -- APA KOLLEGÁNAK SZÍRIÁBA
HUPPA BLOG
Szerző: L. Alex
2016.08.03.
Szülőként, apaként nézem az internetre feltöltött rövid videót, ahol apák siratják gyermekeiket. Próbálom elképzelni fájdalmukat, ahogy halott gyermekeiket rázzák önkívületben, ölelik, csókolják a halott kis testeket. Érzem, ahogy a könny elfutja az én szememet is, fuldoklom az ő fájdalmuktól, azonosulva velük. Nem számít kik ők, hogy muszlimok, keresztények, zsidók vagy bármilyen más vallás, náció.
Apák!
Apák, akik elvesztették a gyermeküket, mert valakik, valahol úgy gondolták, nekik megéri háborúzni.
Mert valakik úgy gondolták, hogy ahol fát vágnak, ott forgács is van, mert valakik úgy hiszik, hogy az ilyen járulékos veszteség belefér, mert vannak, akik úgy gondolják, ez nem más csak statisztika, legfeljebb odaszólnak – bocsesz.
Nézem a járulékos veszteséget, halott kis testek, alig pár évesek, talán öt, vagy hét, szemük vakon nézi az apjuk fájdalmát, mereven, rezzenéstelenül mered bele a szállingózó vakolatporba. Testük ócska kis rongybabamód rángatódzik a tehetetlen, kétségbe esett ölelésben, ajkuk soha többé nem nevet, nem mondja – Apa
Itt van velem a fiam, nyári szünet, apró kis turórudis örömök, maszatos boldogság, miközben írom a sorokat, idehívom, megölelem, szeretem, nehéz a szívem.
Nem akarok arra gondolni, hogy mi lenne, ha nekem kellene átélnem ezt, nem akarok a fájdalomra gondolni, nem akarok a bosszúra gondolni, ami elöntené a lelkemet. Közben eszembe jut egy tavalyi emlék Szegedről a MigSzol faházánál a vasútállomáson.
Leültem egy szír család mellé és beszélgetni kezdtem a családfővel. Honnét jöttek, mióta vannak úton és, hogy sikerült-e az egész családnak elmenekülnie? Az apa az utolsó kérdésre, rázza a fejét, mutatja az ujjaival, hogy 3 gyermeke meghalt, kérdezem hogyan?
– Bumm, bumm – és mutatja a kezével, hogy bombák vagy rakéták pusztították el az otthonukat.
Engem ott akkor bár meleg volt kirázott a hideg. Esetlenül a vállára raktam a kezem, valahogy vigasztalni szerettem volna, rám nézett, halott szomorú szemekkel és azt mondta
– Isten akarata! Tehetetlen voltam, akkor is, most is, csak az indulatok forrtak bennem, a fájdalomé, haragé. Néztem az információt nem tartalmazó, Magyarországot ábrázoló térképszerű valamit az ölében, ahol fel volt tüntetve három város neve, mint kiindulási pont és végcél, a magyar nyelven írt tájékoztatót, ócska, rosszminőségű fénymásolt papírt, amiben le voltak írva a jogai és kötelességei paragrafusokba csomagolva, alig olvashatóan. Kérdeztem tudja-e, hogy mi van a papíron, mit írt alá? Rázta a fejét, megvonta a vállát – Alá kellett írni, hogy továbbindulhassanak....
ITT OLVASHATÓ
És ezt is el kell olvasni:
L. Alex: Mondom a magamét – Apa kollegának Szíriába
Szerző: L. Alex
2016.08.03.
Szülőként, apaként nézem az internetre feltöltött rövid videót, ahol apák siratják gyermekeiket. Próbálom elképzelni fájdalmukat, ahogy halott gyermekeiket rázzák önkívületben, ölelik, csókolják a halott kis testeket. Érzem, ahogy a könny elfutja az én szememet is, fuldoklom az ő fájdalmuktól, azonosulva velük. Nem számít kik ők, hogy muszlimok, keresztények, zsidók vagy bármilyen más vallás, náció.
Apák!
Apák, akik elvesztették a gyermeküket, mert valakik, valahol úgy gondolták, nekik megéri háborúzni.
Mert valakik úgy gondolták, hogy ahol fát vágnak, ott forgács is van, mert valakik úgy hiszik, hogy az ilyen járulékos veszteség belefér, mert vannak, akik úgy gondolják, ez nem más csak statisztika, legfeljebb odaszólnak – bocsesz.
Nézem a járulékos veszteséget, halott kis testek, alig pár évesek, talán öt, vagy hét, szemük vakon nézi az apjuk fájdalmát, mereven, rezzenéstelenül mered bele a szállingózó vakolatporba. Testük ócska kis rongybabamód rángatódzik a tehetetlen, kétségbe esett ölelésben, ajkuk soha többé nem nevet, nem mondja – Apa
Itt van velem a fiam, nyári szünet, apró kis turórudis örömök, maszatos boldogság, miközben írom a sorokat, idehívom, megölelem, szeretem, nehéz a szívem.
Nem akarok arra gondolni, hogy mi lenne, ha nekem kellene átélnem ezt, nem akarok a fájdalomra gondolni, nem akarok a bosszúra gondolni, ami elöntené a lelkemet. Közben eszembe jut egy tavalyi emlék Szegedről a MigSzol faházánál a vasútállomáson.
Leültem egy szír család mellé és beszélgetni kezdtem a családfővel. Honnét jöttek, mióta vannak úton és, hogy sikerült-e az egész családnak elmenekülnie? Az apa az utolsó kérdésre, rázza a fejét, mutatja az ujjaival, hogy 3 gyermeke meghalt, kérdezem hogyan?
– Bumm, bumm – és mutatja a kezével, hogy bombák vagy rakéták pusztították el az otthonukat.
Engem ott akkor bár meleg volt kirázott a hideg. Esetlenül a vállára raktam a kezem, valahogy vigasztalni szerettem volna, rám nézett, halott szomorú szemekkel és azt mondta
– Isten akarata! Tehetetlen voltam, akkor is, most is, csak az indulatok forrtak bennem, a fájdalomé, haragé. Néztem az információt nem tartalmazó, Magyarországot ábrázoló térképszerű valamit az ölében, ahol fel volt tüntetve három város neve, mint kiindulási pont és végcél, a magyar nyelven írt tájékoztatót, ócska, rosszminőségű fénymásolt papírt, amiben le voltak írva a jogai és kötelességei paragrafusokba csomagolva, alig olvashatóan. Kérdeztem tudja-e, hogy mi van a papíron, mit írt alá? Rázta a fejét, megvonta a vállát – Alá kellett írni, hogy továbbindulhassanak....
ITT OLVASHATÓ
És ezt is el kell olvasni:
L. Alex: Mondom a magamét – Apa kollegának Szíriába
MOST MINDEN ROSSZAL EGYÜTT KELL ÉLNI - INTERJÚ A SIKERTELEN TÖRÖK PUCCS UTÁN
KETTŐS MÉRCE BLOG
Szerző: Kalocsai Kinga
2016.08.03.
Interjúalanyunk aláírója volt annak a januári petíciónak, amihez 1128 professzor és akadémikus csatlakozott, és amelyben felemelték hangjukat a török kormány agressziója ellen, emellett követelték a kurd területek elleni háború végét. Interjú egy Törökországot elhagyni kényszerült, névtelenséget kérő akadémikussal.
Nem a mostani puccs után távolítottak el először professzorokat, tanárokat az állásukból politikai okok miatt. Veled is hasonló történt még korábban. Elmondanád, hogy akkor mi történt?
2016 januárjában akadémikusként 1128-an írtunk alá egy petíciót a háború ellen. A petíció címe „Mi nem leszünk a részesei ennek a bűncselekménynek” volt, és a Törökország kurdok által lakott területén elkövetett erőszak, illetve a háború ellen állt ki. Ezt követően lettünk az elnökök, akadémiai vezetők, a Felsőoktatási Tanács jogtalanságainak áldozatai. A dékánok és rektorok üldözni kezdték az egyetemi tanárokat. A mostani törökországi eseményekig 27 akadémikust rúgtak ki és körülbelül 550 közigazgatási dolgozót és tanárt függesztettek fel. Így néhány egyetemi tanár már eleve összeütközésben volt az állami intézményekkel, a Felsőoktatási Tanácstól kezdve egészen az elnökig. Ami viszont most történik, az egy teljesen más ügy. A jogállam és a törvények ellenére rúgtak ki, vittek el, válogatás nélkül távolítottak el embereket; legyen szó akadémikusokról vagy más csoportokról. De nehéz beszélni erről, mert nem akarok egyik oldal mellett sem állást foglalni ebben a konfliktusban.
Látsz bármilyen párhuzamot a mostani helyzet és aközött, ami veletek történt?
A 2015 júniusi választások óta azt látjuk, hogy egy olyan hatalom van, ami megpróbál mindent kontrollálni. Az első választást követő időszakban robbantások voltak, azután az ankarai béketüntetésen is robbantottak. A második választás után a háború a kurd részeken városokat rombolt le. Januárban mi aláírtuk a petíciót a háború ellen és az ellen, amit a kormány csinál. Amit viszont most látunk, az az, hogy a különböző csoportok között harc folyik a hatalomért és akárki nyeri ezt a harcot, az nem az emberek előnyére fog válni. Mi nem akarunk harcokat a jogállamiság, a demokrácia kilátásáért.
Az emberek, akiket kirúgtak, vagy azok az emberek, akik nem mondják azt, hogy szeretik Erdogant, vagy hogy az AKP-t akarják hatalomban, veszélyben vannak. Mindegy, hogy kicsoda vagy, ha nem fogadod el, amit mondanak, ha nem ismétled, amit mondanak, akkor le lehetsz tartóztatva. Ez a párhuzam az esetek között. Ha nem vagy Erdogan támogatója, az magában hordozza annak az esélyét, hogy letartóztatnak...
ITT OLVASHATÓ
Szerző: Kalocsai Kinga
2016.08.03.
Interjúalanyunk aláírója volt annak a januári petíciónak, amihez 1128 professzor és akadémikus csatlakozott, és amelyben felemelték hangjukat a török kormány agressziója ellen, emellett követelték a kurd területek elleni háború végét. Interjú egy Törökországot elhagyni kényszerült, névtelenséget kérő akadémikussal.
Nem a mostani puccs után távolítottak el először professzorokat, tanárokat az állásukból politikai okok miatt. Veled is hasonló történt még korábban. Elmondanád, hogy akkor mi történt?
2016 januárjában akadémikusként 1128-an írtunk alá egy petíciót a háború ellen. A petíció címe „Mi nem leszünk a részesei ennek a bűncselekménynek” volt, és a Törökország kurdok által lakott területén elkövetett erőszak, illetve a háború ellen állt ki. Ezt követően lettünk az elnökök, akadémiai vezetők, a Felsőoktatási Tanács jogtalanságainak áldozatai. A dékánok és rektorok üldözni kezdték az egyetemi tanárokat. A mostani törökországi eseményekig 27 akadémikust rúgtak ki és körülbelül 550 közigazgatási dolgozót és tanárt függesztettek fel. Így néhány egyetemi tanár már eleve összeütközésben volt az állami intézményekkel, a Felsőoktatási Tanácstól kezdve egészen az elnökig. Ami viszont most történik, az egy teljesen más ügy. A jogállam és a törvények ellenére rúgtak ki, vittek el, válogatás nélkül távolítottak el embereket; legyen szó akadémikusokról vagy más csoportokról. De nehéz beszélni erről, mert nem akarok egyik oldal mellett sem állást foglalni ebben a konfliktusban.
Látsz bármilyen párhuzamot a mostani helyzet és aközött, ami veletek történt?
A 2015 júniusi választások óta azt látjuk, hogy egy olyan hatalom van, ami megpróbál mindent kontrollálni. Az első választást követő időszakban robbantások voltak, azután az ankarai béketüntetésen is robbantottak. A második választás után a háború a kurd részeken városokat rombolt le. Januárban mi aláírtuk a petíciót a háború ellen és az ellen, amit a kormány csinál. Amit viszont most látunk, az az, hogy a különböző csoportok között harc folyik a hatalomért és akárki nyeri ezt a harcot, az nem az emberek előnyére fog válni. Mi nem akarunk harcokat a jogállamiság, a demokrácia kilátásáért.
Az emberek, akiket kirúgtak, vagy azok az emberek, akik nem mondják azt, hogy szeretik Erdogant, vagy hogy az AKP-t akarják hatalomban, veszélyben vannak. Mindegy, hogy kicsoda vagy, ha nem fogadod el, amit mondanak, ha nem ismétled, amit mondanak, akkor le lehetsz tartóztatva. Ez a párhuzam az esetek között. Ha nem vagy Erdogan támogatója, az magában hordozza annak az esélyét, hogy letartóztatnak...
ITT OLVASHATÓ
EÖRSI A SARKON
AMERIKAI NÉPSZAVA ONLINE
Szerző: Bartus László
2016.08.03.
Eörsi Mátyás fideszes jelölése a Demokráciák Közössége főtitkári posztjára új szakaszt nyit a NER történetében. A Fidesz elkezdte egyenként levadászni a korrupt ellenzék legkorruptabb embereit, hogy megrostálja őket, majd a maradékot a szemétbe vagy a senki földjére taszítva, beszippantsa önmaga "ellenzékét" a centrális erőtérbe.
Eörsi Mátyás személyében megtalálták a leggyengébb láncszemet, aki gondolkodás nélkül eladta magát az első szóra. Eörsi nincs egyedül, lett volna még néhány hasonló jelölt, de vele biztosra mehettek. Nem nehéz megjósolni, hogy az első illegetés után az lesz a többiek leghőbb vágya, hogy ők is részesüljenek valami hasonló koncból.
Az eljárás az "Adj király katonát!" című gyerekjátékra emlékeztet, amelynek lényege, hogy ha sikerül az ellenfél láncát szétszakítani, akkor egyenként áthúzzák magukhoz a másik csapat tagjait. Az "Adj király katonát!" felszólításra a válasz az, hogy "Magamat vagy rongyos bakát". Szijjártó Orbán parancsára a "rongyos bakát" választotta. S mire a király sorra kerül, van ott még ugrásra készen jó néhány rongyos baka.
Hogy megértsük a helyzetet, tisztán kell látnunk, hogy a "centrális erőtér" nem csupán egy pártot és annak koalíciós partnerét jelenti, hanem az egész nemzeti együttműködést. A centrális erőtér magába olvasztja az álellenzéket is, kibékíti a felesleges ellentéteket, ahogy Mussolini korporációs rendszere is felszámolta az érdekellentéteket és a fasiszta állam égisze alatt egyeztettek az immár nem konfrontáló felek.
Eörsi beszippantása a centrális erőtérbe, ennek első lépése. Egyszersmind rámutat a rendszerben rejlő óriási tartalékokra és a perspektívára is. Ahogy egyre többen kerülnek Eörsi mellé a zsákba, úgy válik egyre elfogadottabbá az a mentalitás, hogy miért is ne működhetnénk együtt az ország javára? Így sokkal többet tehetünk az országért, mintha konfrontatív módon szemben állnánk vele.
Senki ne csodálkozzon, hogy fordul majd a közhangulat, és a jelenleg ellenzékinek hitt és mondott emberek megbélyegzik majd azokat, akik "Orbán-fóbiában szenvednek", akik "szélsőségesek és rombolóan ellenségesek". A Fidesznek elég lesz figyelni ezeket a szirén hangokat, és közülük kiválasztani az újabb "rongyos bakákat". Jönnek majd a nyílt és burkolt felajánlások, a legócskább falmelléki szövegekkel arról, hogy így sokkal jobban tudják befolyásni és korlátozni a hatalmat. Ez a hatékonyabb ellenzéki módszer...
ITT OLVASHATÓ
Szerző: Bartus László
2016.08.03.
Eörsi Mátyás fideszes jelölése a Demokráciák Közössége főtitkári posztjára új szakaszt nyit a NER történetében. A Fidesz elkezdte egyenként levadászni a korrupt ellenzék legkorruptabb embereit, hogy megrostálja őket, majd a maradékot a szemétbe vagy a senki földjére taszítva, beszippantsa önmaga "ellenzékét" a centrális erőtérbe.
Eörsi Mátyás személyében megtalálták a leggyengébb láncszemet, aki gondolkodás nélkül eladta magát az első szóra. Eörsi nincs egyedül, lett volna még néhány hasonló jelölt, de vele biztosra mehettek. Nem nehéz megjósolni, hogy az első illegetés után az lesz a többiek leghőbb vágya, hogy ők is részesüljenek valami hasonló koncból.
Az eljárás az "Adj király katonát!" című gyerekjátékra emlékeztet, amelynek lényege, hogy ha sikerül az ellenfél láncát szétszakítani, akkor egyenként áthúzzák magukhoz a másik csapat tagjait. Az "Adj király katonát!" felszólításra a válasz az, hogy "Magamat vagy rongyos bakát". Szijjártó Orbán parancsára a "rongyos bakát" választotta. S mire a király sorra kerül, van ott még ugrásra készen jó néhány rongyos baka.
Hogy megértsük a helyzetet, tisztán kell látnunk, hogy a "centrális erőtér" nem csupán egy pártot és annak koalíciós partnerét jelenti, hanem az egész nemzeti együttműködést. A centrális erőtér magába olvasztja az álellenzéket is, kibékíti a felesleges ellentéteket, ahogy Mussolini korporációs rendszere is felszámolta az érdekellentéteket és a fasiszta állam égisze alatt egyeztettek az immár nem konfrontáló felek.
Eörsi beszippantása a centrális erőtérbe, ennek első lépése. Egyszersmind rámutat a rendszerben rejlő óriási tartalékokra és a perspektívára is. Ahogy egyre többen kerülnek Eörsi mellé a zsákba, úgy válik egyre elfogadottabbá az a mentalitás, hogy miért is ne működhetnénk együtt az ország javára? Így sokkal többet tehetünk az országért, mintha konfrontatív módon szemben állnánk vele.
Senki ne csodálkozzon, hogy fordul majd a közhangulat, és a jelenleg ellenzékinek hitt és mondott emberek megbélyegzik majd azokat, akik "Orbán-fóbiában szenvednek", akik "szélsőségesek és rombolóan ellenségesek". A Fidesznek elég lesz figyelni ezeket a szirén hangokat, és közülük kiválasztani az újabb "rongyos bakákat". Jönnek majd a nyílt és burkolt felajánlások, a legócskább falmelléki szövegekkel arról, hogy így sokkal jobban tudják befolyásni és korlátozni a hatalmat. Ez a hatékonyabb ellenzéki módszer...
ITT OLVASHATÓ
ÉRDEMES-E EGYÁLTALÁN DIKTÁTORNAK ÁLLNI?
NEMGOGOL BLOG
Szerző: Toadwart66
2016.08.02.
Ha valaki belevág ebbe a hivatásba, néhány dologgal mindenképpen érdemes tisztában lennie. Abban egészen biztos lehet, hogy rengeteg kalandban és izgalomban lesz része, egészen addig amíg életben marad.
Vérbeli diktátornak lenni nem kimondottan könnyű szakma, de a fényes karrier nem feltétlenül végződik erőszakos halállal. Moamer Kadhafi és a Ceaușescu házaspár ugyan sajnálatos munkahelyi balesetek áldozatai lettek, de rengeteg olyan negatív példával lehet találkozni, amikor a tettesek viszonylag simán megúszták az elkövetett bűneiket.
Augusto Pinochet 91, Francisco Franco, a Caudillo 83, Idi Amin Dada és Jean-Bédel Bokassa 75 éves korukban hunytak el, természetes halállal. Előtte azonban volt pár szép évük és mellé rengeteg áldozatuk. Az élet tehát nem feltétlenül igazságos, inkább rendkívül szeszélyes.
Talán az egyik legjobb példa erre Robert Gabriel Mugabenak, Zimbabwe elnökének élete, aki jelenleg 92 éves és dicstelen tettei ellenére még mindig hatalmon van. Demens állapota miatt a nevében jelenleg már a felesége kormányoz. A saját állítása szerint mintegy 600 lóerővel, de férje, mármint az elnök, még mindig 1000 lóerős. Grace Mugabe ígéretet tett arra, hogy Mugabe százéves koráig fogja irányítani az országot. 2024 tulajdonképpen már nincs is olyan messze...
ITT OLVASHATÓ
Szerző: Toadwart66
2016.08.02.
Ha valaki belevág ebbe a hivatásba, néhány dologgal mindenképpen érdemes tisztában lennie. Abban egészen biztos lehet, hogy rengeteg kalandban és izgalomban lesz része, egészen addig amíg életben marad.
Vérbeli diktátornak lenni nem kimondottan könnyű szakma, de a fényes karrier nem feltétlenül végződik erőszakos halállal. Moamer Kadhafi és a Ceaușescu házaspár ugyan sajnálatos munkahelyi balesetek áldozatai lettek, de rengeteg olyan negatív példával lehet találkozni, amikor a tettesek viszonylag simán megúszták az elkövetett bűneiket.
Augusto Pinochet 91, Francisco Franco, a Caudillo 83, Idi Amin Dada és Jean-Bédel Bokassa 75 éves korukban hunytak el, természetes halállal. Előtte azonban volt pár szép évük és mellé rengeteg áldozatuk. Az élet tehát nem feltétlenül igazságos, inkább rendkívül szeszélyes.
Talán az egyik legjobb példa erre Robert Gabriel Mugabenak, Zimbabwe elnökének élete, aki jelenleg 92 éves és dicstelen tettei ellenére még mindig hatalmon van. Demens állapota miatt a nevében jelenleg már a felesége kormányoz. A saját állítása szerint mintegy 600 lóerővel, de férje, mármint az elnök, még mindig 1000 lóerős. Grace Mugabe ígéretet tett arra, hogy Mugabe százéves koráig fogja irányítani az országot. 2024 tulajdonképpen már nincs is olyan messze...
ITT OLVASHATÓ
A NÉPSZAVAZÁS ÉRTELME
ÖRÜLÜNK, VINCENT? BLOG
Szerző: jotunder
2016.08.02.
...nem lehet uszítani a köztársaság ellen, a keresztények ellen, a zsidók ellen, a melegek ellen, és aki mégis megpróbálja, az ellen a lehető a legkeményebb módon kell fellépni, és az tényleg nem néz ki jól, és csak olyanokra szabad bízni az ilyesmit, akik nem találnak benne élvezetet.
A pápának természetesen igaza van. Ki kell mondania, hogy nem csak az Iszlám nevében követtek el borzalmas bűnöket, sőt a legborzalmasabb bűnöket nem az Iszlám nevében követték el. Neki ezt ki kell mondania, mert ő Jézus Krisztus egyházának vezetője. Nekem nem kell kimondanom (jó, ha nem feledkezem el róla, és tucatnyi meggyilkolt rokonom, akiket bizony nem muszlimok öltek meg emlékeztet rá, ha esetleg elfelejteném), számomra ez most egy nagyon konkrét háború, egy nagyon konkrét vallás fanatikusaival, de nem a pincérrel, a zöldségessel vagy Najat Vallaud-Belkacemmel, mert aki velük akar háborúzni, azokról tudnunk kell, hogy csak a vér szagára jöttek elő onnan, ahová hetvenegy éve taposták őket.
Ehhez az egészhez Orbán Viktornak, és az ő pimfli kis népszavazásának semmi köze. Az a népszavazás Habony Árpád következő thaiföldi barátnőjéről, és az ő hasáról felszívható porszerű anyagról, bizonyos Tiborcz úr által elbirtokolt megyei jogú városokról, gázszerelők, fogorvosok, kedvelt maffiózók csilliárdjairól szól, és Orbán miniszterelnök úr ezen célok érdekében akár mákos bejglit is rendezhetne népszavazás helyett.
Ez itt csak egy professzionálisan működtetett politikai gépezet, amelyik nem ismer sem istent, sem embert, és bármikor kihozza a legrosszabbat a szerencsétlen magyar népből, amelyet lassan felzabál.
ITT OLVASHATÓ
Szerző: jotunder
2016.08.02.
...nem lehet uszítani a köztársaság ellen, a keresztények ellen, a zsidók ellen, a melegek ellen, és aki mégis megpróbálja, az ellen a lehető a legkeményebb módon kell fellépni, és az tényleg nem néz ki jól, és csak olyanokra szabad bízni az ilyesmit, akik nem találnak benne élvezetet.
A pápának természetesen igaza van. Ki kell mondania, hogy nem csak az Iszlám nevében követtek el borzalmas bűnöket, sőt a legborzalmasabb bűnöket nem az Iszlám nevében követték el. Neki ezt ki kell mondania, mert ő Jézus Krisztus egyházának vezetője. Nekem nem kell kimondanom (jó, ha nem feledkezem el róla, és tucatnyi meggyilkolt rokonom, akiket bizony nem muszlimok öltek meg emlékeztet rá, ha esetleg elfelejteném), számomra ez most egy nagyon konkrét háború, egy nagyon konkrét vallás fanatikusaival, de nem a pincérrel, a zöldségessel vagy Najat Vallaud-Belkacemmel, mert aki velük akar háborúzni, azokról tudnunk kell, hogy csak a vér szagára jöttek elő onnan, ahová hetvenegy éve taposták őket.
Ehhez az egészhez Orbán Viktornak, és az ő pimfli kis népszavazásának semmi köze. Az a népszavazás Habony Árpád következő thaiföldi barátnőjéről, és az ő hasáról felszívható porszerű anyagról, bizonyos Tiborcz úr által elbirtokolt megyei jogú városokról, gázszerelők, fogorvosok, kedvelt maffiózók csilliárdjairól szól, és Orbán miniszterelnök úr ezen célok érdekében akár mákos bejglit is rendezhetne népszavazás helyett.
Ez itt csak egy professzionálisan működtetett politikai gépezet, amelyik nem ismer sem istent, sem embert, és bármikor kihozza a legrosszabbat a szerencsétlen magyar népből, amelyet lassan felzabál.
ITT OLVASHATÓ
DEMOKRAIKUS BREXIT
SZÉKELY SZABOLCS (TARSKI) BLOGJA
Szerző: Tarski
2016.07.03.
Amint az várható volt, a Brexit váratlan végeredménye sok vitát generált és egyúttal sok kérdést vetett fel. Ez utóbbiakra próbált választ adni Stephen Tierney: Was the Brexit Referendum Democratic? című cikkében, amely július 28-án az UK Constitutional Law Assotiation honlap blog rovatában jelent meg. A szerzőről annyit kell tudnunk, hogy az alkotmányelmélet professzora az Edinburghi Egyetemen és jogtanácsosa a Lordok Háza alkotmányügyi bizottságának. Tehát a szerző mint jogtudós szólt hozzá a problémához és mint ilyennek komolyan kell vennünk az írását. Számomra pedig azért nagyon fontos ez a tanulmánya, mert alátámasztotta azt a korábbi álláspontomat, amit Kim Lane Scheppele asszony, a Princetoni Egyetem jogtudósa a hazai országgyűlési képviselőválasztás illegimitásáról írott elemzésekor ellenvetésként megfogalmaztam. Erről azonban csak később.
Szerző: Tarski
2016.07.03.
Amint az várható volt, a Brexit váratlan végeredménye sok vitát generált és egyúttal sok kérdést vetett fel. Ez utóbbiakra próbált választ adni Stephen Tierney: Was the Brexit Referendum Democratic? című cikkében, amely július 28-án az UK Constitutional Law Assotiation honlap blog rovatában jelent meg. A szerzőről annyit kell tudnunk, hogy az alkotmányelmélet professzora az Edinburghi Egyetemen és jogtanácsosa a Lordok Háza alkotmányügyi bizottságának. Tehát a szerző mint jogtudós szólt hozzá a problémához és mint ilyennek komolyan kell vennünk az írását. Számomra pedig azért nagyon fontos ez a tanulmánya, mert alátámasztotta azt a korábbi álláspontomat, amit Kim Lane Scheppele asszony, a Princetoni Egyetem jogtudósa a hazai országgyűlési képviselőválasztás illegimitásáról írott elemzésekor ellenvetésként megfogalmaztam. Erről azonban csak később.
Tierney cikkének elején arra a hazánkban is sokat hangoztatott véleményre utal, hogy a népszavazás során a bennmaradásra a választók 47%-a szavazott, ezért sokak szerint megkérdőjelezhető annak legitimitása is. A szerző már a kezdet kezdetén határozottan ez ellen érvel. A továbbiakban kifejti azt, hogy sokan vannak, akik elvből ellenzik a népszavazást. Tierney szerint azonban ha megfelelő egyensúly van a képviseleti demokrácia, tehát a választott képviselők által történő demokrácia és a közvetlen demokrácia, tehát például a népszavazások között, akkor nem lehet azt állítani, hogy a referendumoknak nincs helye a parlamentáris demokráciákban. Cikke végén említést tesz arról, hogy az UK történetében csupán három ilyen referendum volt. Ha viszont a népszavazásokat elfogadjuk alkotmányos döntés képzőnek (constitutional decision-making), akkor azt kell megnéznünk, hogy a Brexit megszervezésének módja és folyamata törvényes volt-e. A szerző tulajdonképpen az egész cikkében azt bizonyítja, hogy ezen téren is minden törvényes volt, ezért annak eredményét is el kell fogadni, még ha az egyeseknek nem is tetszik. Tierny szerint: „The inevitable, if unpalatable, conclusion is that the outcome was lawfully arrived at and should be faithfully implemented.”
VÁRSZEGI ASZTRIK: ESTERHÁZY ÍRÁSA EGYSZERRE VOLT BRILIÁNS IRODALOM ÉS EGY NEMZET NYELVÉNEK MEGDICSŐÜLÉSE
KÖNYVES BLOG
Szerző: valuska
2016.08.02.
Esterházy Péter olyan fénylő és saját pályáján ívelő csillag, emelkedő üstökös volt, akit "nem lehet és nem is szabad befogni" - hangsúlyozta Várszegi Asztrik pannonhalmi főapát a Kossuth-díjas író gyászmiséjén kedden a Veszprém megyei Gannán, a család hagyományos temetkezési helyén.
Búcsúzik egy nemzet, egy nép a sorsával azonosuló írójától és gondolkodójától - mondta a pannonhalmi főapát a templomot és az előtte lévő parkot is megtöltő tömeg előtt tartott búcsúztató beszédében.
"Esterházy Péter újjáteremtett szavakban tudta elmondani a teremtés kimeríthetetlen valóságát és tragédiáját, gyönyörűségét és ellentmondásosságát. Játékos szelleme, gazdag lelke szétfeszítette megszokott szavainkat" - fogalmazott Várszegi Asztrik, aki szerint Esterházy Péter szavai egyszerre szóltak a teremtő Isten gazdagságáról, az ember életéről, sorsáról, élvezeteiről és fájdalmáról.
"Írása egyszerre volt briliáns irodalom és egy nemzet nyelvének megdicsőülése" - jelentette ki. Hozzáfűzte: Esterházy Péter "nemcsak a vér, hanem a lélek és a szellem arisztokratája is volt".
"Örökségét meg kell ismernünk, fel kell fedeznünk és élnünk is kell belőle" - fogalmazott a főapát...
A TELJES BESZÉDET ITT LEHET ELOLVASNI
ITT OLVASHATÓ
Szerző: valuska
2016.08.02.
Esterházy Péter olyan fénylő és saját pályáján ívelő csillag, emelkedő üstökös volt, akit "nem lehet és nem is szabad befogni" - hangsúlyozta Várszegi Asztrik pannonhalmi főapát a Kossuth-díjas író gyászmiséjén kedden a Veszprém megyei Gannán, a család hagyományos temetkezési helyén.
Búcsúzik egy nemzet, egy nép a sorsával azonosuló írójától és gondolkodójától - mondta a pannonhalmi főapát a templomot és az előtte lévő parkot is megtöltő tömeg előtt tartott búcsúztató beszédében.
"Esterházy Péter újjáteremtett szavakban tudta elmondani a teremtés kimeríthetetlen valóságát és tragédiáját, gyönyörűségét és ellentmondásosságát. Játékos szelleme, gazdag lelke szétfeszítette megszokott szavainkat" - fogalmazott Várszegi Asztrik, aki szerint Esterházy Péter szavai egyszerre szóltak a teremtő Isten gazdagságáról, az ember életéről, sorsáról, élvezeteiről és fájdalmáról.
"Írása egyszerre volt briliáns irodalom és egy nemzet nyelvének megdicsőülése" - jelentette ki. Hozzáfűzte: Esterházy Péter "nemcsak a vér, hanem a lélek és a szellem arisztokratája is volt".
"Örökségét meg kell ismernünk, fel kell fedeznünk és élnünk is kell belőle" - fogalmazott a főapát...
A TELJES BESZÉDET ITT LEHET ELOLVASNI
ITT OLVASHATÓ
EZ A VILÁG TERMÉSZETES FOLYÁSA - MONDTA ORBÁN SZÓVÍVŐJE - ÉS HA NEM KACSINTOTT, NAGY A BAJ
MAGYAR NARANCS - HÍRNARANCS BLOG
Szerző: narancs.hu
2016.08.02.
Törökországban minden oké,
legalábbis Szijjártó Péter szerint. A külügyminiszter hosszú interjút adott az Indexnek, amiben a Törökországban zajló események is szóba kerültek. „Általánosságban szerintem jogos az a törekvés, hogy egy demokratikusan megválasztott hatalom minden, az államcsínyben bizonyos fokig részt vevő embert igyekszik felderíteni” – mondta Szijjártó, majd megnyugtatott mindenkit: ha az Orbán-kormány antidemokratikus folyamatokat érzékelő radarja bejelez Ankaránál, azon nyomban felemelik a hangjukat. Arról amúgy nincs információnk, hogy a külügyminiszter vajon olvasta-e azt a pár napos hírt, hogy gyakorlatilag tömegével viszik el a hatóságok a török újságírókat. A puccskísérlet óta Erdogan mintegy 18 ezer embert tartóztatott le, ezt a folyamatot írta le Szijjártó a „jogos törekvés“ szókapcsolattal...
ITT OLVASHATÓ
Szerző: narancs.hu
2016.08.02.
Törökországban minden oké,
legalábbis Szijjártó Péter szerint. A külügyminiszter hosszú interjút adott az Indexnek, amiben a Törökországban zajló események is szóba kerültek. „Általánosságban szerintem jogos az a törekvés, hogy egy demokratikusan megválasztott hatalom minden, az államcsínyben bizonyos fokig részt vevő embert igyekszik felderíteni” – mondta Szijjártó, majd megnyugtatott mindenkit: ha az Orbán-kormány antidemokratikus folyamatokat érzékelő radarja bejelez Ankaránál, azon nyomban felemelik a hangjukat. Arról amúgy nincs információnk, hogy a külügyminiszter vajon olvasta-e azt a pár napos hírt, hogy gyakorlatilag tömegével viszik el a hatóságok a török újságírókat. A puccskísérlet óta Erdogan mintegy 18 ezer embert tartóztatott le, ezt a folyamatot írta le Szijjártó a „jogos törekvés“ szókapcsolattal...
ITT OLVASHATÓ
SZERELEM ÉS BEILLESZKEDÉS UKRAJNÁTÓL INDONÉZIÁIG
HATÁRÁTKELŐ BLOG
Szerző: Gabuschka
2016.08.03.
Ákos
Szerző: Gabuschka
2016.08.03.
Ákos
Kaposi Ákosnak hívnak, Miskolcon születtem a múlt század vége felé valamikor (1973). 1991 óta folyamatosan valamilyen rendvédelmi szervnél dolgozom, először a Határőrségnél, majd a beolvasztását követően a Rendőrség kötelékén belül.
2004-től polgári válságkezelés missziókban tevékenykedem, elsősorban határrendészeti, integrált határőrizeti, illegális migrációval foglalkozó területeken. Első házasságomból van egy kislányom, Dorina.
Feleségem Kaposi Olga (1986, Olga Mosiak Yaroslavivna a becsületes neve). Ő Ukrajnában született és élt, nem messze Ivano Frankivszk városától – az egyik leginkább patrióta beállítottságú terület Ukrajnában.
Elsősorban on-line orosz/ukrán tanítással, pszichológiai segítséggel foglalkozik, valamint elsődleges hobbija a manikűrrel és make-uppal kapcsolatos mindenféle tevékenység végzése.
2011-ben – amikor épp a görög-török határon dolgoztam – szabadidőm egy jelentős részét a neten töltöttem (nem utolsósorban ismerkedés céljából). A legnagyobb orosz nyelvű ismerkedős portálon – ahol rengeteg ukrán is keresgél - (mamba.ru) keresgéltem jövendőbelimet, amikor Olya rám írt.
(Az, hogy miért nem magyar lányt kerestem magam mellé, egy külön posztot megérne, röviden talán csak annyit, hogy nekem jobban bejön az ukránok párkapcsolattal kapcsolatos felfogása).
Innentől kezdve minden nap órákig chateltünk és eldöntöttük, hogy minél hamarabb találkozunk valahol. Ebből a valaholból egy hónap múlva egy odesszai kirándulás lett, kellemes napokat töltöttünk együtt, de nem igazán tudtuk mit hoz a jövő...
FORREST SZIJJÁRTÓ ÉS AZ ORBÁN-HOMOKOZÓ
REZEDA VILÁGA BLOG
Szerző: rezeda
2016.08.03.
Ez a világ már olyannyira veszélyes, hogy testőrök nélkül közlekedni benne maga az öngyilkosság. A legjobban ezt Orbán Viktor tudja, aki a népi bölcselet szerint még a budira is fogdmegek kíséretében jár, és legfőképpen Magyarországon, amely rettegést leginkább a március 15-én fölhúzott sorfal bizonyítja. Ezzel az akadállyal bizonyára azt akarták elkerülni, hogy akárha popsztár volna, a rajongók imádatukban föl ne falják őtet, holott rossebeket.
A diktátorok jól megszokott rettegése ez, amely – amint a történelem számos példája is alátámasztja – előbb vagy utóbb, de mindenképpen bekövetkezik. Pedig miniszterelnökünk nem Nagycsécsén és nem Tatárszentgyörgyön, se nem Tiszalökön él, ahol, mint tudjuk, „Csak a szél” sustorog. A mi első emberünk a Cinege utcában vacsorál legtöbbször, és azt záratja le hermetikusan már évek óta, a fene se tudja, milyen okból.
Ez az ő saját bejáratú nyomorúsága, a miénk pedig az, hogy álságos hatalmi megfontolásokból ezt a lélekállapotot igyekszik rátelepíteni az általa uralt tájegységre, amelyet összefoglaló néven Magyarországnak neveznek. Ebbe a delírbe vonja be aztán játszóterül immár egész Európát kedvenc külügyminisztere által, aki ellenőrizhetetlen történettel rukkolt elő a minap, gondolván, hogy a kampányban ez jobban mutat majd, mint az óriásplakátok.
Szijjártó Péter azt rémuszbácsizza, hogy amikor – már minisztereként, de testőrök nélkül – Brüsszelben kocogva egy bevándorlók lakta környékre tévedt, az életéért kellett futnia. A részletekre persze, hogy nem tért ki, de arról beszélt, hogy ezután felértékelődött benne kormánya migrációs politikája. Hogy kormánya – amelynek maga is tagja – belpolitikájáról mit tart, az nem tudható, mert ilyen kimenetellel akár a nyóckerben is kóvályoghatott volna, ezért fölösleges Brüsszelig utazni. Itthon is lehet ő Forrest Gump, isteni szerencse, hogy a futsal segít megőrizni a kondiját...
ITT OLVASHATÓ
Szerző: rezeda
2016.08.03.
Ez a világ már olyannyira veszélyes, hogy testőrök nélkül közlekedni benne maga az öngyilkosság. A legjobban ezt Orbán Viktor tudja, aki a népi bölcselet szerint még a budira is fogdmegek kíséretében jár, és legfőképpen Magyarországon, amely rettegést leginkább a március 15-én fölhúzott sorfal bizonyítja. Ezzel az akadállyal bizonyára azt akarták elkerülni, hogy akárha popsztár volna, a rajongók imádatukban föl ne falják őtet, holott rossebeket.
A diktátorok jól megszokott rettegése ez, amely – amint a történelem számos példája is alátámasztja – előbb vagy utóbb, de mindenképpen bekövetkezik. Pedig miniszterelnökünk nem Nagycsécsén és nem Tatárszentgyörgyön, se nem Tiszalökön él, ahol, mint tudjuk, „Csak a szél” sustorog. A mi első emberünk a Cinege utcában vacsorál legtöbbször, és azt záratja le hermetikusan már évek óta, a fene se tudja, milyen okból.
Ez az ő saját bejáratú nyomorúsága, a miénk pedig az, hogy álságos hatalmi megfontolásokból ezt a lélekállapotot igyekszik rátelepíteni az általa uralt tájegységre, amelyet összefoglaló néven Magyarországnak neveznek. Ebbe a delírbe vonja be aztán játszóterül immár egész Európát kedvenc külügyminisztere által, aki ellenőrizhetetlen történettel rukkolt elő a minap, gondolván, hogy a kampányban ez jobban mutat majd, mint az óriásplakátok.
Szijjártó Péter azt rémuszbácsizza, hogy amikor – már minisztereként, de testőrök nélkül – Brüsszelben kocogva egy bevándorlók lakta környékre tévedt, az életéért kellett futnia. A részletekre persze, hogy nem tért ki, de arról beszélt, hogy ezután felértékelődött benne kormánya migrációs politikája. Hogy kormánya – amelynek maga is tagja – belpolitikájáról mit tart, az nem tudható, mert ilyen kimenetellel akár a nyóckerben is kóvályoghatott volna, ezért fölösleges Brüsszelig utazni. Itthon is lehet ő Forrest Gump, isteni szerencse, hogy a futsal segít megőrizni a kondiját...
ITT OLVASHATÓ
LESZ-E NEKÜNK CIGÁNY OBAMÁNK, VAGY SAJÁT MERKELÜNK:
GÉPNARANCS - BANÁNKÖZTÁRSASÁG BLOG
Szerző: Zsebesi Zsolt
2016.08.03.
Miért ne lehetne Mária, Zsóka, Luca, nő a kormányfőnk? Egyik se lenne rosszabb a mostani csávónál. Viktor helyett Viktóriát a budai várba!
Szerző: Zsebesi Zsolt
2016.08.03.
Miért ne lehetne Mária, Zsóka, Luca, nő a kormányfőnk? Egyik se lenne rosszabb a mostani csávónál. Viktor helyett Viktóriát a budai várba!
Nekünk, magyaroknak a büdös életben nem lesz cigány kormányfőnk, mert a cigányoknak több eszük van annál, hogy egy ilyen jelentéktelen országban a kormányfői posztra gyúrjanak, amikor vannak sokkal lukratívabb foglalkozások, amit senki sem irigyel tőlük. Már a jobb cigányzenészek sem idehaza bazseválnak. „Ezeknek?”.
Női miniszterelnökünk meg azért nem lesz, mert a világon a legszebbek ugyan a magyar lányok, de ez nekünk bőven elég is. Semmi pénzért nem cserélnénk le egyiküket sem egy okos Merkelre. Pedig azért az Angela dekoltázsa, se semmi. (Lásd a fenti képet, ahol Angela Merkel az oslói opera megnyitóján eddig ismeretlen erényéről rántotta le a leplet.)
Kis hazánk férfi lakossága nálunk vagy fasiszta, vagy kommunista. Az ország egyik fele szerint a másik fele kommunista, a másik fele szerint az egyik fele fasiszta. Bandában meg mindannyian, de külön-külön is szexisták. Viszont ennek ellenére sem tudnák elképzelni, hogy egy nő olyan demagóg, műveletlen, korlátolt, tahó köcsög lehet, amilyennek egy magyar politikusnak lennie kell, hogy a parlamentbe jutáshoz szükséges számú szavazatot megszerezhesse.
Arról nem is beszélve, hogy nincs az a magyar nő, aki olyan szarul öltözötten képes lenne nemzetközi rendezvényeken a kifutóra fellépni, mint a mi jelenlegi kormányfőnk. Egyikük se hagyná, hogy vén pasik ölelgessék, meg még arcul is csapkodják őket. Mit szólna ahhoz az ember, otthon a tévé előtt, a hölgyprogram után, ahol – míg anyu tárgyalt – addi ő az időt múlatta...
ILYEN KOKTÉLT KEVERT KI MILLIÁRDOKBÓL SCHMIDT MÁRIA AZ 56-OS ÉVFORDULÓRA
ÁTLÁTSZÓ - MUTYIMONDÓ BLOG
Szerző: mutyimondo
2016.08.02.
Ha van 3 perced:
Szerző: mutyimondo
2016.08.02.
Ezekről ne maradj le!
Ilyen koktélt kevert ki milliárdokból Schmidt Mária az ‘56-is évfordulóra (444)
Utolérheti az érpataki polgármestert az igazságszolgáltatás? (Átlátszó)
Valaki leperkált negyedmilliárdot: hazamehet a diszkókirály (Index)
Utolérheti az érpataki polgármestert az igazságszolgáltatás? (Átlátszó)
Valaki leperkált negyedmilliárdot: hazamehet a diszkókirály (Index)
Ha van 3 perced:
Ilyen koktélt kevert ki milliárdokból Schmidt Mária az ‘56-is évfordulóra
Kerek évfordulója lesz az 1956-os forradalomnak, amelynek megünneplésére a Schmidt Mária vezette emlékbizottság 13 és fél milliárd kapott. A tervek alapján konferencia-hegyek várhatók, jut a haveroknak is, imázsfilm is készül saját himnusszal és futja egy ‘56-os koktélra is. Újra átadnak néhány emlékművet, és pár millióért bemutatnak egy már bemutatott színdarabot is. Az emlékévet a 4 és fél milliárdos központi ünnepség fogja koronázni. (444)
Kerek évfordulója lesz az 1956-os forradalomnak, amelynek megünneplésére a Schmidt Mária vezette emlékbizottság 13 és fél milliárd kapott. A tervek alapján konferencia-hegyek várhatók, jut a haveroknak is, imázsfilm is készül saját himnusszal és futja egy ‘56-os koktélra is. Újra átadnak néhány emlékművet, és pár millióért bemutatnak egy már bemutatott színdarabot is. Az emlékévet a 4 és fél milliárdos központi ünnepség fogja koronázni. (444)
Utolérheti az érpataki polgármestert az igazságszolgáltatás?
Jelenleg legalább öt Orosz Mihály Zoltánhoz köthető ügyben folyik nyomozás, amelyek közül minimum egyről biztosan tudható, hogy már bírósági szakaszban van. Ha Orosznak nem lesz olyan szerencséje, mint a korábbi büntetőügyeiben, és bármelyikben elítélik, akkor szinte kizárt, hogy letöltendő szabadságvesztés nélkül megússza. (Átlátszó)
Jelenleg legalább öt Orosz Mihály Zoltánhoz köthető ügyben folyik nyomozás, amelyek közül minimum egyről biztosan tudható, hogy már bírósági szakaszban van. Ha Orosznak nem lesz olyan szerencséje, mint a korábbi büntetőügyeiben, és bármelyikben elítélik, akkor szinte kizárt, hogy letöltendő szabadságvesztés nélkül megússza. (Átlátszó)
A MOB pénze nem állami pénz? Jaj, ne már!
Hat államit vezetőt utaztat a Magyar Olimpiai Bizottság a riói olimpiára, átlagosan 700 ezer forintnyi közpénzért, közülük Lengyel Györgyi, közigazgatási államtitkár marad a legtovább, ő 12 éjszakát is kint tölt, így “bevárja” a miniszterét, Balog Zoltánt. Orbán Viktor és Áder János is elutazik Rióba, plusz egy-egy fő kíséretében, de az utazási költségeik összegéről még nem tudni. (Blikk)
Hat államit vezetőt utaztat a Magyar Olimpiai Bizottság a riói olimpiára, átlagosan 700 ezer forintnyi közpénzért, közülük Lengyel Györgyi, közigazgatási államtitkár marad a legtovább, ő 12 éjszakát is kint tölt, így “bevárja” a miniszterét, Balog Zoltánt. Orbán Viktor és Áder János is elutazik Rióba, plusz egy-egy fő kíséretében, de az utazási költségeik összegéről még nem tudni. (Blikk)
Nem stimmelnek Rogán számai a letelepedési kötvényprogramban
Valami nem kóser a Rogán-féle letelepedési kötvényprogrammal, legalábbis nem jönnek ki a számok. 2013-ban és 2014-ben lényegesen többen kaptak tartózkodási engedélyt, mint ahány külföldinek kötvényt vásároltak. A 444 által kikért adatokból elsőre úgy tűnt, hogy 134 kötvény hibádzik, de a portál cikkének megjelenése után már azt mondták hogy csak 4-ről van szó. Viszont ezeknek is 372 millió forint az összértéke. (444)
Valami nem kóser a Rogán-féle letelepedési kötvényprogrammal, legalábbis nem jönnek ki a számok. 2013-ban és 2014-ben lényegesen többen kaptak tartózkodási engedélyt, mint ahány külföldinek kötvényt vásároltak. A 444 által kikért adatokból elsőre úgy tűnt, hogy 134 kötvény hibádzik, de a portál cikkének megjelenése után már azt mondták hogy csak 4-ről van szó. Viszont ezeknek is 372 millió forint az összértéke. (444)
Valaki leperkált negyedmilliárdot: hazamehet a diszkókirály
A korábbi óvadéki rekordot (60 millió forintot) több mint négyszeresen meghaladó összeg megérkezett a Fővárosi Ítélőtáblához, így ténylegesen házi őrizetbe kerül Vizoviczki. Három éve még arról számolt be, hogy majdnem 500 milliós tartozása van és minden vállalkozása tönkrement, most valahonnan összejött a pénz. Azt senki sem vizsgálja, hogy honnan, az állam örül. (Index)
A korábbi óvadéki rekordot (60 millió forintot) több mint négyszeresen meghaladó összeg megérkezett a Fővárosi Ítélőtáblához, így ténylegesen házi őrizetbe kerül Vizoviczki. Három éve még arról számolt be, hogy majdnem 500 milliós tartozása van és minden vállalkozása tönkrement, most valahonnan összejött a pénz. Azt senki sem vizsgálja, hogy honnan, az állam örül. (Index)
Versenyellenes szalámitaktikáért 44 milliós büntetés a Picknek
Öt éven keresztül határozta meg a cég, hogy mennyit lehet elkérni minimálisan a termékeiért az akciós időszakokban. A kis- és nagykereskedelmi partnereinél is kikényszerítette az általa meghatározott árat, ellenlépésekkel, például kilistázással fenyegetve őket. A Gazdasági Versenyhivatal által feltárt jogsértést a Pick elismerte. (NOL)
Öt éven keresztül határozta meg a cég, hogy mennyit lehet elkérni minimálisan a termékeiért az akciós időszakokban. A kis- és nagykereskedelmi partnereinél is kikényszerítette az általa meghatározott árat, ellenlépésekkel, például kilistázással fenyegetve őket. A Gazdasági Versenyhivatal által feltárt jogsértést a Pick elismerte. (NOL)
Ha van még két perced:
Úgy tűnik, mégsem lesz olyan egyszerű dolga Orbán Viktornak a Spéder-érdekeltségek kifüstölésére – főleg hogy Lázár János is beleállt a vitába, csak a másik oldalról. (HVG)
Két magyar ügyszség szerint sincs semmi látnivaló a Rogán-Portik ügyben, pedig korábban még a főügyészség is vizsgálatra érdemesnek tartotta Portik vallomását, amely szerint kenőpénzt kapott a fideszes politikus. (Index)
Doppingolás miatt zárták ki a magyar származású, éremesélyes olasz strandröplabdást a riói olimpiáról. Két magyar kajakost pedig a szövetség léptetett vissza. (Index, Index)
Elégségesnek ítélt egy korábban kiszabott 200 ezer forintos bírságot a Közbeszerzési Döntőbizottság, így 19 MNB-alapítványhoz kapcsolódó ügyben nem vizsgálódik tovább. (Index)
Hatalmasat, kb. 218 millió forintnak megfelelő összeget bukott a bajorországi nyugdíjalap a Volkswagen-botrányon, ezért most ők is csatlakoztak a céget perelők népes táborához. (Index)
A DEMOKRATIKUS ELLENZÉK ÉS AMI NINCS
KANADAI MAGYAR HÍRLAP ONLINE
Szerző: Christopher Adam
2016.08.02.
Az ellenzék vezető egyéniségei – politikusok és politikusokból lett elemzők és publicisták – felépítettek egy narratívát a regnáló Orbán-kormányról. E narratíva köré létrehoztak egy szűk, egyre idősebb és sokszor kiszolgáltatott emberekből összekovácsolt közösséget. A narratíva ismert és szerintem nem is inakkurátus: az Orbán-kormány egy autoriter és oligarchikus rezsim, amely bőségesen jutalmazza a lojalitást, kreatív kegyetlenséggel bünteti a disszidenseket és mélyíti a már így is gazdaságilag vagy társadalmilag kiszolgáltatott emberek kiszolgáltatottságát.
Hogyan lehet partnerséget kötni ellenzéki oldalról egy olyan rendszerrel, amely az ellenzéki hangadók nyilvános szereplései szerint velejéig romlott? A magyar ellenzéki hangadók bő hat év alatt nem azt magyarázták el táboraiknak, hogy a Fidesz egy jobboldali kormány, amellyel ugyan nem értünk egyet, de felelős ellenzékként együtt tudunk velük dolgozni. Legalábbis addig, amíg azt hagyományos úton le nem váltjuk. E helyett azt az üzenetet tolmácsolták hat éven keresztül híveiknek, hogy az Orbán-rezsim – alaptörvényével, korrupt politikusaival és fasisztoid szimbólumrendszerével együtt végérvényesen felszámolandó és elsöprendő.
Az átlag, idős, szegény ellenzéki tüntető – aki még nem fásult bele teljesen az ellenzék tehetetlenségébe és az általános kilátástalanságba – csak a lelkesen Orbánt skandáló, bevörösödött arccal és heves gesztikulálással ezt a csúf rendszert elítélő politikust és ellenzéki hangadót látja. Koherens, életképes és szolidáris alternatívát nem vázol fel a magyar ellenzék. De legalább a legkitartóbb szavazókat és aktivistákat még időnként fel tudja tölteni múló lelkesedéssel és valamivel, ami talán nagyon halványan a reményre hasonlít.
Ez az a tábor, amely megdöbben, amikor kiderül: a magukat demokratikus ellenzéknek nevező hangadók – jelentős részben – rendszeres és nem ritkán kedélyes kapcsolatban állnak az általuk oly hangosan (és szerintem jogosan) kiátkozott rendszerrel. Követségi fogadásokon vagy esetleg zárt ajtók mögött paroláznak, és a nyilvánosságnak szánt politikai színház díszletét közösen rendezik. Aztán a mikrofon előtt mindenki mondja azt, amit kell és amit elvár a saját tábora.
Így lehet kikerülni a nehéz, de fontos elvi vitákat arról, hogy mit is jelent, vagy jelenthet a kortárs Magyarországon a baloldal, a szociáldemokrácia, a szociális igazságosság és az SZDSZ kimúlása után, a liberalizmus. Ehelyett a nyilvánosságnak csak verbális cirkusz adódik, a színfalak mögött pedig kedélyes egyezménye születnek.
Szili Katalin 2002-ben azzal állt elő az MSZP akkori választási kampányában, hogy ha Orbán Viktorék ismét győznek, akkor 12 évig – tehát három ciklusra – bebetonozhatják magukat a hatalomba, ami szerinte már önmagában antidemokratikus lenne. 2014-ben már a Közösség a Társadalmi Igazságosság nevű formáció élén indult a választáson és bármennyire is szimpatikus volt programjának számos gazdaságilag és társadalmilag szociáldemokrata eleme, feltűnt, hogy ellenzéki indulóként nem volt semmi közvetlen mondanivalója arról a kormányról, amelyet feltehetően le szeretett volna váltani. Számos gazdasági igaztalanságot igyekezett volna a KTI orvosolni úgy, hogy véletlenül sem nevezték meg, hogy azok hogyan keletkeztek és hogy kik okozták őket.
Aztán kiderült, hogy pont egy évvel később – 2015 tavaszán – Szili Katalin Orbán Viktor miniszterelnöki megbízottja lett. Az egykori szocialista politikus együttműködését „megtiszteltetésnek” tartotta a kormányfő.
Meglehetősen népes a harcias ellenzékiből lett Fidesz-partnerek tábora. Kóka János, az SZDSZ korábbi elnöke Orbán Viktor üzleti delegációja tagjaként utazott Szaúd-Arábiába 2014-ben. Kóka – akinek liberális pártja elsősorban a neoliberális gazdaságpolitikában élte ki és járatta le liberalizmusát – elismerően beszél Szijjártó Péter külügyi és külgazdasági vonaláról. Hangsúlyozza, hogy Szijjártóhoz „időről időre ellátogat” és diplomata útlevelet is kapott.
Sokan látogatnak el ellenzéki oldalról időről időre a demokráciafaló Fidesz-rezsim vezető politikusaihoz. Például Eörsi Mátyás egykori SZDSZ-es parlamenti képviselő és a Demokratikus Koalíció tagja a hétvégén közölte, hogy az Orbán-kormány őt a Demokráciák Közössége főtitkári posztjára jelölné, mely jelölést el is fogadja. A Demokráciák Közössége – saját programja szerint – egy olyan nemzetközi szervezet, amelynek tagországai – így Magyarország is – „elismerik a demokratikus értékek egyetemességét”.
„Tisztában vagyok azzal, hogy erre a hírre sokan fogják felkapni fejüket, hiszen ilyen vagy ehhez csak hasonló támogatás a NER-re a legkevésbé sem volt jellemző” – írta Eörsi Mátyás a Facebookon. Talán szomorú, hogy 35 évesen azt kell mondanom: vagyok már eléggé fásult és láttam már eleget a magyar politikából ahhoz, hogy a legkevésbé sem kapom fel fejemet a hír hallatán.
Pont a politikai célszerűség a jellemző az Orbán-kormányra. Ezt annál jobban semmi sem szolgálja, mintha be tudnak vonni körükbe eddig erélyesen felszólaló ellenzéki hangadókat. Ha így pacifikálni is sikerül őket, akkor annál jobb. Kóka János esetében – aki bejelentette, hogy soha többé nem lesz politikus – ez már megtörtént. Úgyszintén Szili Katalin esetében. Eörsi Mátyás munkáját pedig érdemes lesz figyelni.
Mennyire fogja tudni bírálni nyilvánosan – nem csak magánbeszélgetéseken! – a Fideszt akár külpolitikai, akár szociális témákban (pl. EU-ellenesség, orosz-pártiság, xenofóbia) új pozíciójából? Mennyire tud majd nemzetközileg rámutatni a demokratikus deficitre, amikor éppen az ebben „szenvedő” kormányzat jelölte őt a Demokráciák Közössége főtitkári posztjára? Bizakodó kanadaiként szeretném remélni, hogy ez valahogy sikerülni fog Eörsi Mátyásnak. Egyre inkább elfáradt magyarként viszont megtanultam a padló szintjére süllyeszteni elvárásaimat...
ITT OLVASHATÓ
Szerző: Christopher Adam
2016.08.02.
Az ellenzék vezető egyéniségei – politikusok és politikusokból lett elemzők és publicisták – felépítettek egy narratívát a regnáló Orbán-kormányról. E narratíva köré létrehoztak egy szűk, egyre idősebb és sokszor kiszolgáltatott emberekből összekovácsolt közösséget. A narratíva ismert és szerintem nem is inakkurátus: az Orbán-kormány egy autoriter és oligarchikus rezsim, amely bőségesen jutalmazza a lojalitást, kreatív kegyetlenséggel bünteti a disszidenseket és mélyíti a már így is gazdaságilag vagy társadalmilag kiszolgáltatott emberek kiszolgáltatottságát.
Hogyan lehet partnerséget kötni ellenzéki oldalról egy olyan rendszerrel, amely az ellenzéki hangadók nyilvános szereplései szerint velejéig romlott? A magyar ellenzéki hangadók bő hat év alatt nem azt magyarázták el táboraiknak, hogy a Fidesz egy jobboldali kormány, amellyel ugyan nem értünk egyet, de felelős ellenzékként együtt tudunk velük dolgozni. Legalábbis addig, amíg azt hagyományos úton le nem váltjuk. E helyett azt az üzenetet tolmácsolták hat éven keresztül híveiknek, hogy az Orbán-rezsim – alaptörvényével, korrupt politikusaival és fasisztoid szimbólumrendszerével együtt végérvényesen felszámolandó és elsöprendő.
Az átlag, idős, szegény ellenzéki tüntető – aki még nem fásult bele teljesen az ellenzék tehetetlenségébe és az általános kilátástalanságba – csak a lelkesen Orbánt skandáló, bevörösödött arccal és heves gesztikulálással ezt a csúf rendszert elítélő politikust és ellenzéki hangadót látja. Koherens, életképes és szolidáris alternatívát nem vázol fel a magyar ellenzék. De legalább a legkitartóbb szavazókat és aktivistákat még időnként fel tudja tölteni múló lelkesedéssel és valamivel, ami talán nagyon halványan a reményre hasonlít.
Ez az a tábor, amely megdöbben, amikor kiderül: a magukat demokratikus ellenzéknek nevező hangadók – jelentős részben – rendszeres és nem ritkán kedélyes kapcsolatban állnak az általuk oly hangosan (és szerintem jogosan) kiátkozott rendszerrel. Követségi fogadásokon vagy esetleg zárt ajtók mögött paroláznak, és a nyilvánosságnak szánt politikai színház díszletét közösen rendezik. Aztán a mikrofon előtt mindenki mondja azt, amit kell és amit elvár a saját tábora.
Így lehet kikerülni a nehéz, de fontos elvi vitákat arról, hogy mit is jelent, vagy jelenthet a kortárs Magyarországon a baloldal, a szociáldemokrácia, a szociális igazságosság és az SZDSZ kimúlása után, a liberalizmus. Ehelyett a nyilvánosságnak csak verbális cirkusz adódik, a színfalak mögött pedig kedélyes egyezménye születnek.
Szili Katalin 2002-ben azzal állt elő az MSZP akkori választási kampányában, hogy ha Orbán Viktorék ismét győznek, akkor 12 évig – tehát három ciklusra – bebetonozhatják magukat a hatalomba, ami szerinte már önmagában antidemokratikus lenne. 2014-ben már a Közösség a Társadalmi Igazságosság nevű formáció élén indult a választáson és bármennyire is szimpatikus volt programjának számos gazdaságilag és társadalmilag szociáldemokrata eleme, feltűnt, hogy ellenzéki indulóként nem volt semmi közvetlen mondanivalója arról a kormányról, amelyet feltehetően le szeretett volna váltani. Számos gazdasági igaztalanságot igyekezett volna a KTI orvosolni úgy, hogy véletlenül sem nevezték meg, hogy azok hogyan keletkeztek és hogy kik okozták őket.
Aztán kiderült, hogy pont egy évvel később – 2015 tavaszán – Szili Katalin Orbán Viktor miniszterelnöki megbízottja lett. Az egykori szocialista politikus együttműködését „megtiszteltetésnek” tartotta a kormányfő.
Meglehetősen népes a harcias ellenzékiből lett Fidesz-partnerek tábora. Kóka János, az SZDSZ korábbi elnöke Orbán Viktor üzleti delegációja tagjaként utazott Szaúd-Arábiába 2014-ben. Kóka – akinek liberális pártja elsősorban a neoliberális gazdaságpolitikában élte ki és járatta le liberalizmusát – elismerően beszél Szijjártó Péter külügyi és külgazdasági vonaláról. Hangsúlyozza, hogy Szijjártóhoz „időről időre ellátogat” és diplomata útlevelet is kapott.
Sokan látogatnak el ellenzéki oldalról időről időre a demokráciafaló Fidesz-rezsim vezető politikusaihoz. Például Eörsi Mátyás egykori SZDSZ-es parlamenti képviselő és a Demokratikus Koalíció tagja a hétvégén közölte, hogy az Orbán-kormány őt a Demokráciák Közössége főtitkári posztjára jelölné, mely jelölést el is fogadja. A Demokráciák Közössége – saját programja szerint – egy olyan nemzetközi szervezet, amelynek tagországai – így Magyarország is – „elismerik a demokratikus értékek egyetemességét”.
„Tisztában vagyok azzal, hogy erre a hírre sokan fogják felkapni fejüket, hiszen ilyen vagy ehhez csak hasonló támogatás a NER-re a legkevésbé sem volt jellemző” – írta Eörsi Mátyás a Facebookon. Talán szomorú, hogy 35 évesen azt kell mondanom: vagyok már eléggé fásult és láttam már eleget a magyar politikából ahhoz, hogy a legkevésbé sem kapom fel fejemet a hír hallatán.
Pont a politikai célszerűség a jellemző az Orbán-kormányra. Ezt annál jobban semmi sem szolgálja, mintha be tudnak vonni körükbe eddig erélyesen felszólaló ellenzéki hangadókat. Ha így pacifikálni is sikerül őket, akkor annál jobb. Kóka János esetében – aki bejelentette, hogy soha többé nem lesz politikus – ez már megtörtént. Úgyszintén Szili Katalin esetében. Eörsi Mátyás munkáját pedig érdemes lesz figyelni.
Mennyire fogja tudni bírálni nyilvánosan – nem csak magánbeszélgetéseken! – a Fideszt akár külpolitikai, akár szociális témákban (pl. EU-ellenesség, orosz-pártiság, xenofóbia) új pozíciójából? Mennyire tud majd nemzetközileg rámutatni a demokratikus deficitre, amikor éppen az ebben „szenvedő” kormányzat jelölte őt a Demokráciák Közössége főtitkári posztjára? Bizakodó kanadaiként szeretném remélni, hogy ez valahogy sikerülni fog Eörsi Mátyásnak. Egyre inkább elfáradt magyarként viszont megtanultam a padló szintjére süllyeszteni elvárásaimat...
ITT OLVASHATÓ
PHARRAJIMOS: MEGSEMMISÍTÉS, ELPUSZTÍTÁS, KIIRTÁS - A ROMA HOLOKAUSZTRA EMLÉKEZÜNK
KETTŐS MÉRCE BLOG
Szerző: Suha Nikolett
2016.08.02.
Szerző: Suha Nikolett
2016.08.02.
Tavaly áprilisban jelentős többséggel fogadta el az Európai Parlament azt az állásfoglalást, amelynek köszönhetően augusztus másodikát a Roma holokauszt európai emléknapjaként tartják számon. Első olvasásra nem tűnik nagy dolognak ez a döntés, ám ha belegondolunk abba, hogy a II. világháborúban elhurcolt zsidó áldozatok emléknapját nem kellett 70 évvel a háború után, az EU intézményeiben több éven át kérvényezni, akkor igenis nagy lépésnek tekinthetjük az uniós képviselők ezirányú összefogását, és ezzel a kivégzett roma áldozatok láthatóvá tételét.
1939-ben aktiválódott igazán a cigányok gettóba tömörítésének, majd deportálásának ötlete. Harc a cigány veszély ellen. Ez volt a címe annak a törvénynek, amelyet a nácik annak érdekében hoztak, hogy a “cigányproblémát” megfelelően kezelhessék, mégpedig faji megközelítéssel. A rendőrségi faji nyilvántartásba vétel után gettókba, cigány táborokba, illetve többek között a buchenwaldi, dachaui és ravensbrücki koncentrációs táborokba szállították őket.
Habár csupán néhány, a zsidó áldozatok nevét tartalmazó összeírásokhoz hasonló lista áll rendelkezésre, a hivatalos álláspont szerint a Harmadik Birodalom által megszállt országokból mintegy félmillió elhurcolt romát öltek meg. Akadtak olyan államok is, amelyek nem fektettek ennyi energiát a “kérdés megoldásába”, és helyi szinten, saját területeiken, például teherautókban gázosították el vagy összegyűjtve lőtték agyon polgártársainkat.
Francia, olasz, balti, lengyel, magyar, szerb, orosz, horvát, román és szlovák módszerekről, számadatokról is olvashatunk a németeknek tett és fennmaradt jelentésekből.
Furcsa érzés úgy írni erről, hogy tudom, ezekhez az információkhoz csupán fiatal felnőtt koromban jutottam hozzá. Azelőtt soha senki nem mondta nekem a családomban, hogy milyen borzalmak történtek a romákkal a háború alatt. Talán az apai nagypapám mesélhetett volna, ha nem veszítjük el őt olyan korán. Harcolt a háborúban, egy gránát robbant mellette, ezért az egyik fülére megsüketült. Csak apámtól tudom, hogy pár évet még orosz hadifogságban is volt. Ha nem lett volna kék szeme és fehér bőre, talán őt is az egyik haláltáborba vitték volna, és nem katonának...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)



















