GONDOLATVILÁGBAN BLOG
Szerző: Andrew_s
2016.11.23.
Az új alkotmánybírák kijelölése, bocsánat megválasztása, kapcsán fellángoltak az indulatok. Amennyiben egymásnak ugrott a zöld sarokból érkező Schiffer és Varju, a vörös sarkot is megjárt, DK képviselője. A veszekedés utózöngéi pedig láthatóan egy nap után sem igazán csillapodnak. Ami talán, egy kicsit érthető is. Míg nem teljesen.
Nem abból a szempontból, hogy a DK sérelmezi az őket az ÁVH szellemi utódának tituláló kijelentést Schiffertől. Már csak azért is, mert az LMP volt társelnöke elfeledkezik arról az apróságról, hogy jelenleg nem a DK, hanem a Fidesz van hatalmon. Az ÁVH pedig igencsak hatalmi kezdeményezés volt annak idején. Talán nem is teljesen véletlen, hogy a jelenlegi kormányzat kipirult, illetve olykor vöröslő arccal építi a Nemzeti Besúgás Rendszerét. De Schiffer részéről valószínűleg nem volt benne az alkuban a Fidesz cikizése akkor, amikor az alkotmánybírák megszavazását, a Mandiner szerint, letárgyalta a kormánypárttal. Ugyanakkor, ha a retorikai indulatokon egy picit átlépünk, akkor mégsem teljesen világos a felhajtás az ügyben...
ITT OLVASHATÓ
2016. november 24., csütörtök
ORBÁNIA, OSZTJÓNAPOT ORSZÁG
GÉPNARANCS
- BANÁNKÖZTÁRSASÁG BLOG
Szerző: Gusztos István
2016.11.24.
Most aztán már tényleg mindenki lenyugodhat a ..! Az új „alkotmánybírák” megválasztásával – hála a Fidesz és az LMP áldozatos, a nemzet érdekét szolgáló együttműködésének – a jogállam legalábbis részlegesen helyreállt. De talán érdemes még kicsit elmorfondírozni azon, milyen eszközt is szentesített a nemes cél…
Összpontosítsuk figyelmünket a vitatott jelölési eljárásra.
A sokat emlegetett szabály szerint az „illetékes” eseti bizoccság létszáma (legalább) 9 fő.Tóth Bertalan, a bizoccság szocialista tagja azonban a jelölés megtárgyalása, elfogadása előtt lemondott; így próbálta megakadályozni, kétségtelen obstrukcióval, a Fidesz és az LMP alkujának érvényesítését. Naivan azt képzelte, hogy ha a bizoccság létszáma a szükséges 9-nél kevesebb lesz, akkor legalábbis késleltetheti a döntést!
Azonban egy ilyen, nemzeti érdekű jelölési eljárás, ha elindul, olyan, mint a Hofi emlegette, kocsiról legurított söröshordó: aki útjába állna, azt elüti („Uraim, a hordó nem áll meg!”). Tulajdonképpen Tóth Bertalan egészen olcsón megúszta…
No de nézzük, miért is volt Gulyás Gergely szerint jogi képtelenség a szocialista próbálkozás! Dacára annak, hogy tudom: jogszabályok értelmezése mindig jogászok dolga – önkényuralmak idején pedig kizárólag a hatalmat szolgáló jogászoké –, s laikusok reménytelenül próbálkoznak akár a legvilágosabbnak tűnő szövegek értelmezésével is, veszem magamnak a bátorságot, hogy vitassam a fideszes Patyomkin-jogállam kiváló védelmezőjének „érveit”: – semmilyen közjogi testület működését nem akadályozza egy tag lemondása a mandátumáról, ha egyébként a határozatképesség biztosított
Laikusként elszemtelenedve azt állítom, hogy ennek az „érvnek” inadekvát, képtelen volta annyira nyilvánvaló, hogy bicskanyitogató pofátlanság előállni vele…
ITT OLVASHATÓ
- BANÁNKÖZTÁRSASÁG BLOG
Szerző: Gusztos István
2016.11.24.
Most aztán már tényleg mindenki lenyugodhat a ..! Az új „alkotmánybírák” megválasztásával – hála a Fidesz és az LMP áldozatos, a nemzet érdekét szolgáló együttműködésének – a jogállam legalábbis részlegesen helyreállt. De talán érdemes még kicsit elmorfondírozni azon, milyen eszközt is szentesített a nemes cél…
Összpontosítsuk figyelmünket a vitatott jelölési eljárásra.
A sokat emlegetett szabály szerint az „illetékes” eseti bizoccság létszáma (legalább) 9 fő.Tóth Bertalan, a bizoccság szocialista tagja azonban a jelölés megtárgyalása, elfogadása előtt lemondott; így próbálta megakadályozni, kétségtelen obstrukcióval, a Fidesz és az LMP alkujának érvényesítését. Naivan azt képzelte, hogy ha a bizoccság létszáma a szükséges 9-nél kevesebb lesz, akkor legalábbis késleltetheti a döntést!
Azonban egy ilyen, nemzeti érdekű jelölési eljárás, ha elindul, olyan, mint a Hofi emlegette, kocsiról legurított söröshordó: aki útjába állna, azt elüti („Uraim, a hordó nem áll meg!”). Tulajdonképpen Tóth Bertalan egészen olcsón megúszta…
No de nézzük, miért is volt Gulyás Gergely szerint jogi képtelenség a szocialista próbálkozás! Dacára annak, hogy tudom: jogszabályok értelmezése mindig jogászok dolga – önkényuralmak idején pedig kizárólag a hatalmat szolgáló jogászoké –, s laikusok reménytelenül próbálkoznak akár a legvilágosabbnak tűnő szövegek értelmezésével is, veszem magamnak a bátorságot, hogy vitassam a fideszes Patyomkin-jogállam kiváló védelmezőjének „érveit”: – semmilyen közjogi testület működését nem akadályozza egy tag lemondása a mandátumáról, ha egyébként a határozatképesség biztosított
Laikusként elszemtelenedve azt állítom, hogy ennek az „érvnek” inadekvát, képtelen volta annyira nyilvánvaló, hogy bicskanyitogató pofátlanság előállni vele…
ITT OLVASHATÓ
GLECCSER VÉGVESZÉLYBEN - OLVAD AZ ALETSCH
TUDOMÁNYON BLOG
Szerző: Kovács Bence
2016.11.23.
A Svájcban található Aletsch az Alpok leghosszabb gleccsere a maga 23 kilométeres hosszával, azonban svájci kutatók riasztó jövőképet vázolnak fel róla: jégmennyiségének 90%-a olvadhat el a század végére, miközben hossza jelentős részét is elveszítheti.
A globális felmelegedés hatására gyermekeink, unokáink már egy egészen más Alpokat fognak megismerni – véli Andreas Vieli glaciológus.
Meglepő méretek
A legutóbbi jégkorszakok során az Aletsch – a Rhone-gleccserrel összenőve – olyan méretűre hízott, hogy egészen a mai Lyon határáig nyúlt, hossza jelentősen meghaladta a 100 kilométert is (pedig ennél csak jelentősebb eljegesedések voltak, például a korábban tárgyalt Hólabda Föld). A jégkorszak végén természetesen visszahúzódott a mélyebben fekvő területekről. A XIV-XIX. századok során egy Kis Jégkorszaknak is nevezett hűvösebb időszak végére érte el legutóbbi maximumát a gleccser, azóta folyamatosan húzódik vissza – nagyjából 3 kilométert vesztett a hosszából, és egyes helyeken akár 300 métert is a vastagságából.
Jelenleg hossza körülbelül 23 km, vastagsága a Concordia területen eléri a 900 métert – ez az a része a jégfolyamnak, ahol 3 kisebb jégár egybeolvadásával indul meg a fő folyás a völgy irányába. Ennek az összefolyásnak köszönhető a fenti képen látható két vastag sötét sáv a jégárban. A gleccserek ugyanis hatalmas mennyiségű hordalékot szállítanak magukkal (moréna), amelyek főleg a jégfolyam két oldalán állnak össze. Két gleccser összeolvadásakor az oldalmorénákból középmorénák válnak, amiket a közrefogó jég haladó mozgása hordoz magával a völgy felé. Az Aletsch 4160 méteres magasságból egészen 1650 méterig ereszkedik le, miközben 82 km2-nyi területet fed be.
Becslések szerint a jég súlya 27 milliárd tonna, és ha ez mind egyszerre olvadna el, akkor a Föld minden lakosának napi 1 liter vizet tudna biztosítani 4,5 éven át...
ITT OLVASHATÓ
Szerző: Kovács Bence
2016.11.23.
A Svájcban található Aletsch az Alpok leghosszabb gleccsere a maga 23 kilométeres hosszával, azonban svájci kutatók riasztó jövőképet vázolnak fel róla: jégmennyiségének 90%-a olvadhat el a század végére, miközben hossza jelentős részét is elveszítheti.
A globális felmelegedés hatására gyermekeink, unokáink már egy egészen más Alpokat fognak megismerni – véli Andreas Vieli glaciológus.
Meglepő méretek
A legutóbbi jégkorszakok során az Aletsch – a Rhone-gleccserrel összenőve – olyan méretűre hízott, hogy egészen a mai Lyon határáig nyúlt, hossza jelentősen meghaladta a 100 kilométert is (pedig ennél csak jelentősebb eljegesedések voltak, például a korábban tárgyalt Hólabda Föld). A jégkorszak végén természetesen visszahúzódott a mélyebben fekvő területekről. A XIV-XIX. századok során egy Kis Jégkorszaknak is nevezett hűvösebb időszak végére érte el legutóbbi maximumát a gleccser, azóta folyamatosan húzódik vissza – nagyjából 3 kilométert vesztett a hosszából, és egyes helyeken akár 300 métert is a vastagságából.
Jelenleg hossza körülbelül 23 km, vastagsága a Concordia területen eléri a 900 métert – ez az a része a jégfolyamnak, ahol 3 kisebb jégár egybeolvadásával indul meg a fő folyás a völgy irányába. Ennek az összefolyásnak köszönhető a fenti képen látható két vastag sötét sáv a jégárban. A gleccserek ugyanis hatalmas mennyiségű hordalékot szállítanak magukkal (moréna), amelyek főleg a jégfolyam két oldalán állnak össze. Két gleccser összeolvadásakor az oldalmorénákból középmorénák válnak, amiket a közrefogó jég haladó mozgása hordoz magával a völgy felé. Az Aletsch 4160 méteres magasságból egészen 1650 méterig ereszkedik le, miközben 82 km2-nyi területet fed be.
Becslések szerint a jég súlya 27 milliárd tonna, és ha ez mind egyszerre olvadna el, akkor a Föld minden lakosának napi 1 liter vizet tudna biztosítani 4,5 éven át...
ITT OLVASHATÓ
ORBÁN AKKOR IS MEGNYERI A VÁLASZTÁSOKAT, HA MINDENKI BELEDÖGLIK
B1 BLOGCSALÁD
Szerző: B1blog
2016.11.24.
Szokásához híven eljátszotta a kormány a kurucos szuronyrohamot, mert csak így lehetett kiharcolni a radikális béremelést. Ostoba színjáték volt ugyan, de a legszegényebb rétegnél biztos szerzett néhány százezer szavazatot, hogy kinyírják a kisvállalkozói szektort.
Ami már biztos: jövőre – vagyis január egytől – 25 százalékkal nő a minimálbér, 25-tel a garantált bérminimum, majd egy év múlva még 8 és 12 százalék(pont) lesz a növekmény.
Hogy ez másfél év múlva konkrétan mennyi szavazatot jelent majd a Fidesznek,azt nehéz pontosan megmondani, de annyi biztos: jelen pillanatban a 4 millió aktív munkavállalóból legalább másfél millióan minimálbérre vannak bejelentve. A garantált bérminimumot keresők számát megsaccolni is nehéz, de ha félmillióra becsüljük őket, nem tévedhetünk nagyot. Vagyis: legalább kétmillió ember érzi majd a bőrén a kormány jótéteményét.
Orbán azzal küldte csatába Varga Mihály gazdasági minisztert, hogy „menjen el a fali”, vagyis harcoljon ki akkora béremelést a munkaadókkal és munkavállalókkal folytatott tárgyalásokon, amekkorát tud. A konkrét számokat is jó előre közölték. És azt is: nem engednek belőlük.
A nagy csatazajban talán csak azt nem lehetett jól hallani: a minimálbér és a garantált bérminimum összegét minden év elején a kormány határozatban hirdeti ki. Vagyis:
nem volt itt semmiféle csata, hisz a kabinet olyan béremelést fogad el, amilyet csak akar, nem kell ahhoz senkinek a beleegyezése.
Újabb fényes győzelmet aratott hát a kedves vezető egy nem létező csatában a nem létező ellenség felett.
Ki örülhet feltétlenül e győzelemnek? A gyári munkás és a hipermarket árufeltöltője, a hozzájuk hasonló állásokat betöltők. Hagyományos politikai felosztással bíró országokban őket tartanánk a baloldali szavazóbázis magjának. Nekik ad jelentős – és jogos! - béremelést a kormány.
Azonban ennek a győzelemnek komoly ára van – ezt pedig az egész társadalom és a gazdaság fizeti meg.
(Kivéve – mert mindig vannak kivételek – a kormánnyal jó viszonyt ápoló multik.)
A cégek számára 5 százalékos szociális hozzájárulás-csökkentést ígért a kormány, plusz módosított néhány kisadó bevételi limitjén. Majd azt harsogja – 27 százalékra emelt ÁFA-mellett –, hogy a Fidesz az adócsökkentés kormánya. Persze. Jelenleg a bérjellegű kifizetéseket – munkaadói és munkavállalói oldalon összesen - 48,25 százalékos adó terheli. Ezzel lényegében az egyik legnagyobb adóztatók vagyunk Európában. De ha 2022-re tényleg képesek lenyomni az elvonás mértékét 41,4-re, azzal is kimagaslunk majd a régióból. Úgyhogy aki adóparadicsomnak igyekszik beállítani Magyarországot, az nem látott még paradicsomot...
ITT OLVASHATÓ
Szerző: B1blog
2016.11.24.
Szokásához híven eljátszotta a kormány a kurucos szuronyrohamot, mert csak így lehetett kiharcolni a radikális béremelést. Ostoba színjáték volt ugyan, de a legszegényebb rétegnél biztos szerzett néhány százezer szavazatot, hogy kinyírják a kisvállalkozói szektort.
Ami már biztos: jövőre – vagyis január egytől – 25 százalékkal nő a minimálbér, 25-tel a garantált bérminimum, majd egy év múlva még 8 és 12 százalék(pont) lesz a növekmény.
Hogy ez másfél év múlva konkrétan mennyi szavazatot jelent majd a Fidesznek,azt nehéz pontosan megmondani, de annyi biztos: jelen pillanatban a 4 millió aktív munkavállalóból legalább másfél millióan minimálbérre vannak bejelentve. A garantált bérminimumot keresők számát megsaccolni is nehéz, de ha félmillióra becsüljük őket, nem tévedhetünk nagyot. Vagyis: legalább kétmillió ember érzi majd a bőrén a kormány jótéteményét.
Orbán azzal küldte csatába Varga Mihály gazdasági minisztert, hogy „menjen el a fali”, vagyis harcoljon ki akkora béremelést a munkaadókkal és munkavállalókkal folytatott tárgyalásokon, amekkorát tud. A konkrét számokat is jó előre közölték. És azt is: nem engednek belőlük.
A nagy csatazajban talán csak azt nem lehetett jól hallani: a minimálbér és a garantált bérminimum összegét minden év elején a kormány határozatban hirdeti ki. Vagyis:
nem volt itt semmiféle csata, hisz a kabinet olyan béremelést fogad el, amilyet csak akar, nem kell ahhoz senkinek a beleegyezése.
Újabb fényes győzelmet aratott hát a kedves vezető egy nem létező csatában a nem létező ellenség felett.
Ki örülhet feltétlenül e győzelemnek? A gyári munkás és a hipermarket árufeltöltője, a hozzájuk hasonló állásokat betöltők. Hagyományos politikai felosztással bíró országokban őket tartanánk a baloldali szavazóbázis magjának. Nekik ad jelentős – és jogos! - béremelést a kormány.
Azonban ennek a győzelemnek komoly ára van – ezt pedig az egész társadalom és a gazdaság fizeti meg.
(Kivéve – mert mindig vannak kivételek – a kormánnyal jó viszonyt ápoló multik.)
A cégek számára 5 százalékos szociális hozzájárulás-csökkentést ígért a kormány, plusz módosított néhány kisadó bevételi limitjén. Majd azt harsogja – 27 százalékra emelt ÁFA-mellett –, hogy a Fidesz az adócsökkentés kormánya. Persze. Jelenleg a bérjellegű kifizetéseket – munkaadói és munkavállalói oldalon összesen - 48,25 százalékos adó terheli. Ezzel lényegében az egyik legnagyobb adóztatók vagyunk Európában. De ha 2022-re tényleg képesek lenyomni az elvonás mértékét 41,4-re, azzal is kimagaslunk majd a régióból. Úgyhogy aki adóparadicsomnak igyekszik beállítani Magyarországot, az nem látott még paradicsomot...
ITT OLVASHATÓ
EZ A NYOMORÉK, KURVA ORSZÁG ÉVEK ÓTA NEM SZÓL MÁSRÓL, MINT NÉHÁNY MORÁLIS TRÁGYADOMB SZEMÉLYES ÜZLETEIRŐL
KOLOZSVÁRI SZALONNA
- NEHAZUGGY BLOG
Szerző: Molnár Bálint
2016.11.23.
Azt mondja egy másik tisztelt hozzászóló (aki nem az egyik), hogy mi meg pampoghatunk, moralizálhatunk amennyit csak akarunk, szarnak a fejünkre. Valóban, vannak sötét és kevésbé sötét napok. Néha úgy érzem, érdemes hűteni a begyemet, egymás mellé rakni a kockákat, mert előbb-utóbb terjed a normalitás az agybajban és a jobban teljesít helyett az emberek elkezdenek hinni a saját szemüknek.
Aztán rájövök, hogy a mélyen tisztelt állampolgárok nagy része egyáltalán nem is érti, hogy mi köze a csirkefarhátnak és a napi sörnek Matolcsyhoz, Szijjártóhoz, Tarsolyhoz, Rogánhoz, Polthoz és megannyi sötét figurájához a saját erkölcsi hányásában fetrengő közéletnek. Nem látják, nem értik, így aztán nem is érdeklik őket a csatakiáltáson túli összefüggések. Ezért megpróbálom konyhanyelvre lefordítani az érthetetlen, magasról leszart valóságot egy újabb szép kerekded történettel.
Adott egy Quaestor nevű brókercég/befektetési vállalkozás, ahova az igen csábító feltételek és ígéretek okán sok gyanútlan ember fialás céljából elhelyezi a pénzét. Ugyanitt tartják a köz pénzét minisztériumok és önkormányzatok is. Aztán egy szép márciusi napon kiderül – rögtön azután, hogy az Orbán nevű ember utasítására ezek a közintézmények kimenekítették a pénzüket -, hogy a cég csődbe ment. A Tarsoly Csaba nevével fémjelzett vállalkozás 150 milliárdnyi fiktív, fedezet nélküli kötvényt bocsátott ki, ami 32 ezer embernek okozott nagy és kurva nagy károkat. A nem fiktív kötvényekkel együtt az összkár 210 milliárd forint. Noha a kormány fűt és fát megígért, addig variálták a kárrendezési határozatokat, hogy a 32 ezer károsultból 12 000 semmilyen kártérítést nem kapott, a fennmaradó 20 000 közül nagyon sokan pedig a vártnál lényegesen kisebb összeghez jutottak elvileg. Magyarán: bűnöző egyének meglopták a gyanútlan kisembert, aki így járt.
Tarsoly Csaba, az ügy elsőrendű vádlottja kivételesen bevonul a böribe – előzetes letartóztatásban van ő több száz napja – ahova a Magyar Narancs bírósági engedéllyel utána megy és készít vele egy interjút. Csaba pedig csacsog, csacsog, hogy ő ártatlan, semmi köze a fiktív kötvénykibocsátáshoz:
„Bármikor, egy gombnyomással el tudtam volna utalni több milliárdnyi osztalékot Liechtensteinbe, ez nem merül föl senkiben? Oda aztán mehetett volna utána az MNB vagy az ügyészség.”
De mivel ilyen becsületes jóravaló ember ez, hát nem nyomta meg a gombot, a több ezer Quaestor-károsult pedig szívből lájkolja ezt. Hogy ellophatta volna, de nem lopta, viszont a pénznek így is lába kelt. Kurvajó. Azért én belegondoltam abba, hogy milyen komoly cég lehet az, ahol a főnök egyszemélyben jogosult milliárdokat külföldre, vagy bárhova katapultálni...
ITT OLVASHATÓ
- NEHAZUGGY BLOG
Szerző: Molnár Bálint
2016.11.23.
Azt mondja egy másik tisztelt hozzászóló (aki nem az egyik), hogy mi meg pampoghatunk, moralizálhatunk amennyit csak akarunk, szarnak a fejünkre. Valóban, vannak sötét és kevésbé sötét napok. Néha úgy érzem, érdemes hűteni a begyemet, egymás mellé rakni a kockákat, mert előbb-utóbb terjed a normalitás az agybajban és a jobban teljesít helyett az emberek elkezdenek hinni a saját szemüknek.
Aztán rájövök, hogy a mélyen tisztelt állampolgárok nagy része egyáltalán nem is érti, hogy mi köze a csirkefarhátnak és a napi sörnek Matolcsyhoz, Szijjártóhoz, Tarsolyhoz, Rogánhoz, Polthoz és megannyi sötét figurájához a saját erkölcsi hányásában fetrengő közéletnek. Nem látják, nem értik, így aztán nem is érdeklik őket a csatakiáltáson túli összefüggések. Ezért megpróbálom konyhanyelvre lefordítani az érthetetlen, magasról leszart valóságot egy újabb szép kerekded történettel.
Adott egy Quaestor nevű brókercég/befektetési vállalkozás, ahova az igen csábító feltételek és ígéretek okán sok gyanútlan ember fialás céljából elhelyezi a pénzét. Ugyanitt tartják a köz pénzét minisztériumok és önkormányzatok is. Aztán egy szép márciusi napon kiderül – rögtön azután, hogy az Orbán nevű ember utasítására ezek a közintézmények kimenekítették a pénzüket -, hogy a cég csődbe ment. A Tarsoly Csaba nevével fémjelzett vállalkozás 150 milliárdnyi fiktív, fedezet nélküli kötvényt bocsátott ki, ami 32 ezer embernek okozott nagy és kurva nagy károkat. A nem fiktív kötvényekkel együtt az összkár 210 milliárd forint. Noha a kormány fűt és fát megígért, addig variálták a kárrendezési határozatokat, hogy a 32 ezer károsultból 12 000 semmilyen kártérítést nem kapott, a fennmaradó 20 000 közül nagyon sokan pedig a vártnál lényegesen kisebb összeghez jutottak elvileg. Magyarán: bűnöző egyének meglopták a gyanútlan kisembert, aki így járt.
Tarsoly Csaba, az ügy elsőrendű vádlottja kivételesen bevonul a böribe – előzetes letartóztatásban van ő több száz napja – ahova a Magyar Narancs bírósági engedéllyel utána megy és készít vele egy interjút. Csaba pedig csacsog, csacsog, hogy ő ártatlan, semmi köze a fiktív kötvénykibocsátáshoz:
„Bármikor, egy gombnyomással el tudtam volna utalni több milliárdnyi osztalékot Liechtensteinbe, ez nem merül föl senkiben? Oda aztán mehetett volna utána az MNB vagy az ügyészség.”
De mivel ilyen becsületes jóravaló ember ez, hát nem nyomta meg a gombot, a több ezer Quaestor-károsult pedig szívből lájkolja ezt. Hogy ellophatta volna, de nem lopta, viszont a pénznek így is lába kelt. Kurvajó. Azért én belegondoltam abba, hogy milyen komoly cég lehet az, ahol a főnök egyszemélyben jogosult milliárdokat külföldre, vagy bárhova katapultálni...
ITT OLVASHATÓ
MAGYAR ÁLLAMPOLGÁRI NEVELÉSI MODELL 3. RÉSZ
ÁTLÁTSZÓ - OKTATÁS BLOG
Szerző: Szakács Andrea
2016.11.24.
Magyar állampolgári nevelési modell 1. rész
Magyar állampolgári nevelési modell 2. rész
Huszonöt évvel a rendszerváltás után is élénk vita zajlik arról, hogy mit kellett volna jobban, vagy éppen másként csinálni ahhoz, hogy a mai Magyarország versenyképesebb, gazdagabb és demokratikusabb legyen. Sorozatunkban célja, hogy egy, a demokrácia jövőbeni fejlődését segítő gyakorlatot, az állampolgári nevelés témakörét járjuk körbe. A harmadik részben áttekintjük az állampolgári neveléshez kapcsolódó alapfogalmakat mint például az állampolgári nevelést és a demokratikus állampolgárságot a különböző elméletek, illetve értelmezések fényében.
A demokratikus állampolgárság alapja a politikai részvétel, az állampolgár figyelemmel kíséri a politikai folyamatokat, illetve részt vesz azok alakításában. Fogalmi körében egyszerre vannak jelen a participatív és a reprezentatív elemek, és minősége azokon az egyéni ismereteken és készségeken alapszik, melyekkel hatékonyan képesek az állampolgárok befolyásolni a közügyek alakulását...
ITT OLVASHATÓ
Szerző: Szakács Andrea
2016.11.24.
Magyar állampolgári nevelési modell 1. rész
Magyar állampolgári nevelési modell 2. rész
Huszonöt évvel a rendszerváltás után is élénk vita zajlik arról, hogy mit kellett volna jobban, vagy éppen másként csinálni ahhoz, hogy a mai Magyarország versenyképesebb, gazdagabb és demokratikusabb legyen. Sorozatunkban célja, hogy egy, a demokrácia jövőbeni fejlődését segítő gyakorlatot, az állampolgári nevelés témakörét járjuk körbe. A harmadik részben áttekintjük az állampolgári neveléshez kapcsolódó alapfogalmakat mint például az állampolgári nevelést és a demokratikus állampolgárságot a különböző elméletek, illetve értelmezések fényében.
A demokratikus állampolgárság alapja a politikai részvétel, az állampolgár figyelemmel kíséri a politikai folyamatokat, illetve részt vesz azok alakításában. Fogalmi körében egyszerre vannak jelen a participatív és a reprezentatív elemek, és minősége azokon az egyéni ismereteken és készségeken alapszik, melyekkel hatékonyan képesek az állampolgárok befolyásolni a közügyek alakulását...
ITT OLVASHATÓ
TOTÁLIS CSŐDÖT MONDTAK VOLNA A KÖZVÉLEMÉNY-KUTATÓK?
TÉNYTÁR BLOG
Szerző: Ténytár
2016.11.24.
...A közvélemény-kutatók nem hibáztak
Mint minden meglepő választási eredmény után, arról szoktak beszélni, hogy a közvélemény-kutatás nem szakma, a méréseiket igazából a kukába lehet dobni stb. A kritikákat megfogalmazók csak egyetlen dolgot szoktat figyelmen kívül hagyni: a közvélemény-kutatás nem előrejelzés, hanem „csak” egy aktuális helyzetleírás abban a pillanatban, amikor a felmérés megtörténik. A közvélemény-kutatók úgymond kiterítik a lapjaikat, a következtetéseket pedig már mások vonják le.
Pulai András, a Publicus Intézet stratégiai igazgatója szerint nem a közvélemény-kutatók hibáztak, amikor Hillary Clintont hozták ki az elnöki pozíció egyértelmű nyertesének, ha valaki hibázott, akkor azok az elemzők voltak, és a rájuk támaszkodó újságírók. „Én azt gondolom, hogy nem tévedtek a közvélemény-kutatók, országos szinten semmiképpen sem tévedtek. Az utolsó nap megjelent kutatások többsége Trump győzelmét vetítette előre, a megelőző napokban megjelent kutatások pedig döntetlen közeli eredményt mutattak. Ez hibahatáron belüli eredménynek számít – nyilatkozta Pulai a Hír TV-nek.
Nem tagadás, a Ténytár is felmérésekből kiindulva Clintont látta az esélyesebbnek, arra azért felhívtuk a figyelmet az amerikai választásról szóló blogunkban, hogy a vártnál jóval szorosabbá vált a verseny a következő amerikai elnök címéréért. Mint írtuk: „A legfrissebb prognózisban szinte már el is tűnt a két jelölt közötti különbség: a New York Times és a CBS televízió közös felmérése szerint 45-42 arányban Clinton vezet, de ez a hibahatáron belüli különbség”. Illetve arra is felhívtuk a figyelmet, hogy „a fenti számok ismertetése mellett azonban külön ki kell térni az amerikai választási rendszer sajátosságaira is. Az országos felméréseknek nincsen döntő jelentőségük, hiszen az elnököt nem közvetlenül, a választópolgárok többségének szavazatával választják, hanem közvetetten, a tagállamonként megválasztott elektorok”.
Emlékeztetőül: Clinton végül valóban több szavazatot szerzett, csak ez az amerikai választási rendszer szempontjából teljesen irreleváns tény. A legfontosabb tényező az volt, hogy Amerikában is megjelentek a rejtőzködő szavazók: „Az amerikai kutatók is belefutottak abba, amibe mi Magyarországon 2002-ben, hogy a választók egy része rejtőzködik. Ez ott nem volt szokásos jelenség, nagyon régóta működnek a demokratikus viszonyok, és a kutatásoknak is meg van a helye. Most viszont egy kívülről érkezett politikus jött, aki nem volt része az establishmentnek, és mindent felforgatott az ő megérkezése” – vélekedett Závecz Tibor, a ZRI Závecz Research ügyvezetője...
ITT OLVASHATÓ
Szerző: Ténytár
2016.11.24.
...A közvélemény-kutatók nem hibáztak
Mint minden meglepő választási eredmény után, arról szoktak beszélni, hogy a közvélemény-kutatás nem szakma, a méréseiket igazából a kukába lehet dobni stb. A kritikákat megfogalmazók csak egyetlen dolgot szoktat figyelmen kívül hagyni: a közvélemény-kutatás nem előrejelzés, hanem „csak” egy aktuális helyzetleírás abban a pillanatban, amikor a felmérés megtörténik. A közvélemény-kutatók úgymond kiterítik a lapjaikat, a következtetéseket pedig már mások vonják le.
Pulai András, a Publicus Intézet stratégiai igazgatója szerint nem a közvélemény-kutatók hibáztak, amikor Hillary Clintont hozták ki az elnöki pozíció egyértelmű nyertesének, ha valaki hibázott, akkor azok az elemzők voltak, és a rájuk támaszkodó újságírók. „Én azt gondolom, hogy nem tévedtek a közvélemény-kutatók, országos szinten semmiképpen sem tévedtek. Az utolsó nap megjelent kutatások többsége Trump győzelmét vetítette előre, a megelőző napokban megjelent kutatások pedig döntetlen közeli eredményt mutattak. Ez hibahatáron belüli eredménynek számít – nyilatkozta Pulai a Hír TV-nek.
Nem tagadás, a Ténytár is felmérésekből kiindulva Clintont látta az esélyesebbnek, arra azért felhívtuk a figyelmet az amerikai választásról szóló blogunkban, hogy a vártnál jóval szorosabbá vált a verseny a következő amerikai elnök címéréért. Mint írtuk: „A legfrissebb prognózisban szinte már el is tűnt a két jelölt közötti különbség: a New York Times és a CBS televízió közös felmérése szerint 45-42 arányban Clinton vezet, de ez a hibahatáron belüli különbség”. Illetve arra is felhívtuk a figyelmet, hogy „a fenti számok ismertetése mellett azonban külön ki kell térni az amerikai választási rendszer sajátosságaira is. Az országos felméréseknek nincsen döntő jelentőségük, hiszen az elnököt nem közvetlenül, a választópolgárok többségének szavazatával választják, hanem közvetetten, a tagállamonként megválasztott elektorok”.
Emlékeztetőül: Clinton végül valóban több szavazatot szerzett, csak ez az amerikai választási rendszer szempontjából teljesen irreleváns tény. A legfontosabb tényező az volt, hogy Amerikában is megjelentek a rejtőzködő szavazók: „Az amerikai kutatók is belefutottak abba, amibe mi Magyarországon 2002-ben, hogy a választók egy része rejtőzködik. Ez ott nem volt szokásos jelenség, nagyon régóta működnek a demokratikus viszonyok, és a kutatásoknak is meg van a helye. Most viszont egy kívülről érkezett politikus jött, aki nem volt része az establishmentnek, és mindent felforgatott az ő megérkezése” – vélekedett Závecz Tibor, a ZRI Závecz Research ügyvezetője...
ITT OLVASHATÓ
HA NEM FIGYELÜNK EGYMÁSRA, EGYÜTT FOGUNK BELEDÖGLENI A HAZUGSÁGOKBA
KOLOZSVÁRI SZALONNA
- DÜHÖNGŐ, ORDÍTOK BLOG
Szerző: Swan Edgar
2016.11.23.
Mielőtt belefulladunk az össznépi boldogságba, amiért a kormány annyi új munkahelyet teremtett, hogy még a béreket is emelni kell (kell, ebben nincs vita), egy pillanatra se feledkezzünk el azokról, akik már elmerültek és a felszín alatt haldokolnak. Azokról, akik alól ugyanez a kormány rántotta ki a talajt és taposta bele őket a reménytelenség mocsarába. A társadalom nem független szigetekből áll, hanem egységes egész. Ha nem figyelünk egymásra, együtt fogunk beledögleni a hazugságokba.
Ha valaki nem olvasta a történetet, röviden összefoglalom. Van egy ötvenegynehány éves nő és az ő művészeti főiskolára járó lánya. A nő – Erzsébet és nem a Szalonna szerzője, hanem egy másik Erzsébet – genetikai eredetű betegségben, pontosabban betegségek sokaságában szenved. A súlyos csontritkulástól a végtagok és a gerinc deformitásáig, a romló hallástól a látásromlásig – mostanra mindkét szemén szürkehályog kezdett kifejlődni – minden baja van, ami csak lehet. Két mankóval vonszolja magát, szinte mindenben – a főzéstől az önmaga ellátásáig – segítségre szorul.
A kormány nagyszerű ötlete következtében, amikor az álrokkantakat kiszórták, hogy ne élősködjenek a társadalom nyakán, Erzsébetet is gyógyultnak nyilvánította az orvosi bizottság. Talán éppen egy olyan orvos ütötte rá a pecsétet a papírjára, aki régebben abból élt jól, hogy kamu-rokkantsági igazolásokat állított ki jó pénzért. Erzsébet rokkantelláttását megvonták. Helyette a 22 800 forintos álláskeresési támogatást kapja. Hiába ment el a munkaügyi központba, hogy akkor adjanak neki legalább közmunkát, kiröhögték, hogy mit akar a két mankójával csinálni?
Tehát ott állt a munkaképtelen édesanya és a gyereke. Az álláskeresésiből és a lány kis ösztöndíjából kellett volna megélniük. Meg is éltek, ha ezt életnek lehet nevezni és én máig sem értem, hogyan maradtak életben. Én nem lettem volna rá képes. A lány az iskola mellett ellátja az édesanyját és ha akad egy kis munka, ami még belefér, akkor keres pár forintot. Ez a ritka, ha akad ilyen munka. Így haldokoltak csöndesen, túl több fellebbezésen és elutasításon. Nem jár rokkantellátás, mondta ki az embertelenség. Erzsébetnek nincs autója, nincs és nem is volt hitele. Az önkormányzati lakását vásárolta meg részletre, egy éve fizette be az utolsó törlesztőt. Szerencsére. Mert ha nem így lett volna, ma már az utcán élnének.
Anya és lánya masszívan éhezett és fázott. Otthon, a négy fal között. Nem voltak hajléktalanok. Legalább azok nem voltak. Más különbség nem volt az utcán éhezők és az otthon éhezők között. Mi ( a Szalonna szerzői) elhatároztuk, hogy ameddig a gyerek iskolába jár és ameddig a suli végeztével állást talál – ez minimum egy év – minden hónapban kiegészítjük a kis család jövedelmét az álláskeresési támogatás kétszeresével. Mert nem tehetünk mást. Egyszerűen nem lehet...
ITT OLVASHATÓ
- DÜHÖNGŐ, ORDÍTOK BLOG
Szerző: Swan Edgar
2016.11.23.
Mielőtt belefulladunk az össznépi boldogságba, amiért a kormány annyi új munkahelyet teremtett, hogy még a béreket is emelni kell (kell, ebben nincs vita), egy pillanatra se feledkezzünk el azokról, akik már elmerültek és a felszín alatt haldokolnak. Azokról, akik alól ugyanez a kormány rántotta ki a talajt és taposta bele őket a reménytelenség mocsarába. A társadalom nem független szigetekből áll, hanem egységes egész. Ha nem figyelünk egymásra, együtt fogunk beledögleni a hazugságokba.
Ha valaki nem olvasta a történetet, röviden összefoglalom. Van egy ötvenegynehány éves nő és az ő művészeti főiskolára járó lánya. A nő – Erzsébet és nem a Szalonna szerzője, hanem egy másik Erzsébet – genetikai eredetű betegségben, pontosabban betegségek sokaságában szenved. A súlyos csontritkulástól a végtagok és a gerinc deformitásáig, a romló hallástól a látásromlásig – mostanra mindkét szemén szürkehályog kezdett kifejlődni – minden baja van, ami csak lehet. Két mankóval vonszolja magát, szinte mindenben – a főzéstől az önmaga ellátásáig – segítségre szorul.
A kormány nagyszerű ötlete következtében, amikor az álrokkantakat kiszórták, hogy ne élősködjenek a társadalom nyakán, Erzsébetet is gyógyultnak nyilvánította az orvosi bizottság. Talán éppen egy olyan orvos ütötte rá a pecsétet a papírjára, aki régebben abból élt jól, hogy kamu-rokkantsági igazolásokat állított ki jó pénzért. Erzsébet rokkantelláttását megvonták. Helyette a 22 800 forintos álláskeresési támogatást kapja. Hiába ment el a munkaügyi központba, hogy akkor adjanak neki legalább közmunkát, kiröhögték, hogy mit akar a két mankójával csinálni?
Tehát ott állt a munkaképtelen édesanya és a gyereke. Az álláskeresésiből és a lány kis ösztöndíjából kellett volna megélniük. Meg is éltek, ha ezt életnek lehet nevezni és én máig sem értem, hogyan maradtak életben. Én nem lettem volna rá képes. A lány az iskola mellett ellátja az édesanyját és ha akad egy kis munka, ami még belefér, akkor keres pár forintot. Ez a ritka, ha akad ilyen munka. Így haldokoltak csöndesen, túl több fellebbezésen és elutasításon. Nem jár rokkantellátás, mondta ki az embertelenség. Erzsébetnek nincs autója, nincs és nem is volt hitele. Az önkormányzati lakását vásárolta meg részletre, egy éve fizette be az utolsó törlesztőt. Szerencsére. Mert ha nem így lett volna, ma már az utcán élnének.
Anya és lánya masszívan éhezett és fázott. Otthon, a négy fal között. Nem voltak hajléktalanok. Legalább azok nem voltak. Más különbség nem volt az utcán éhezők és az otthon éhezők között. Mi ( a Szalonna szerzői) elhatároztuk, hogy ameddig a gyerek iskolába jár és ameddig a suli végeztével állást talál – ez minimum egy év – minden hónapban kiegészítjük a kis család jövedelmét az álláskeresési támogatás kétszeresével. Mert nem tehetünk mást. Egyszerűen nem lehet...
ITT OLVASHATÓ
FELMONDUNK NYITRAI IMRE SZOCIÁLPOLITIKÁÉRT FELELŐS HELYETTES ÁLLAMTITKÁRNAK
A VÁROS MINDENKIÉRT BLOG
Szerzők: A Város Mindenkié hajléktalan aktivistái
2016.11.24.
Tisztelt Nyitrai Imre szociálpolitikáért felelős helyettes államtitkár!
Minket ért az a megtiszteltetés, hogy megköszönjük eddigi áldásos tevékenységét. Érdekes és tanulságos beszélgetés volt az M1 október 26-i műsorában, amiben Ön kifejtette a véleményét a hajléktalanellátó intézményrendszerrel kapcsolatban. Minden határon túl egyetértünk abban, hogy meg kell akadályozni az emberek hajléktalanná válását, a már hajléktalan emberek ellátásáról, életkörülményeinek javításáról gondoskodni kell, továbbá meg kell teremteni a kivezető utakat a hajléktalanságból.
Ön azt is nyilatkozta ebben a műsorban, hogy ma Magyarországon csak az él az utcán, aki ezt akarja, mert az ellátórendszer mindenkinek tud elhelyezést nyújtani. Úgy gondoljuk, érdemes Önt megismertetni a számokkal. A leggyakrabban idézett forrás a hajléktalan emberek számának megbecsülésére az ún. Február 3 kutatás, amelyet a szociális ellátórendszerben dolgozó szakemberek évek óta minden évben az év leghidegebb napján végeznek el. A Február 3 kutatás nem ad átfogó képet a hajléktalan emberek számáról, hiszen nem kérdeznek meg mindenkit, de megbízható képet ad azoknak az embereknek a szociális és egészségügyi állapotáról, akik kapcsolatba kerülnek a hajléktalanellátó rendszerrel és válaszolnak a kérdőívre.
A 2016. február 3-i adatfelvételben összesen 10.206 hajléktalan ember vett részt, közülük 3968 ember Budapesten, 6238 ember pedig vidéki városokban élt. Az összes válaszadó közül 3422 ember fedél nélkül, vagyis az utcán élt, 6784 pedig valamely szállásadó intézményben. Vagyis 2016 februárjában legalább tízezer ember élt hajléktalanként (intézményben vagy az utcán) Magyarországon.
A Város Mindenkié közérdekű adatigénylés formájában kikérte a hajléktalan-ellátás hivatalos adatit az NRSZH-tól. Az alábbi táblázat azt mutatja, hogy 2015-ben hány férőhely volt a különböző szállást nyújtó intézményekben és összesen hány egyén használta őket az év során. Az utcai szociális munka esetében a rendszer csak a „találkozások számát” jegyzi, nem az egyéni igénybevevőket. Kérjük, figyelmesen tanulmányozza az alábbi táblázatot!
...
ITT OLVASHATÓ
Szerzők: A Város Mindenkié hajléktalan aktivistái
2016.11.24.
Tisztelt Nyitrai Imre szociálpolitikáért felelős helyettes államtitkár!
Minket ért az a megtiszteltetés, hogy megköszönjük eddigi áldásos tevékenységét. Érdekes és tanulságos beszélgetés volt az M1 október 26-i műsorában, amiben Ön kifejtette a véleményét a hajléktalanellátó intézményrendszerrel kapcsolatban. Minden határon túl egyetértünk abban, hogy meg kell akadályozni az emberek hajléktalanná válását, a már hajléktalan emberek ellátásáról, életkörülményeinek javításáról gondoskodni kell, továbbá meg kell teremteni a kivezető utakat a hajléktalanságból.
Ön azt is nyilatkozta ebben a műsorban, hogy ma Magyarországon csak az él az utcán, aki ezt akarja, mert az ellátórendszer mindenkinek tud elhelyezést nyújtani. Úgy gondoljuk, érdemes Önt megismertetni a számokkal. A leggyakrabban idézett forrás a hajléktalan emberek számának megbecsülésére az ún. Február 3 kutatás, amelyet a szociális ellátórendszerben dolgozó szakemberek évek óta minden évben az év leghidegebb napján végeznek el. A Február 3 kutatás nem ad átfogó képet a hajléktalan emberek számáról, hiszen nem kérdeznek meg mindenkit, de megbízható képet ad azoknak az embereknek a szociális és egészségügyi állapotáról, akik kapcsolatba kerülnek a hajléktalanellátó rendszerrel és válaszolnak a kérdőívre.
A 2016. február 3-i adatfelvételben összesen 10.206 hajléktalan ember vett részt, közülük 3968 ember Budapesten, 6238 ember pedig vidéki városokban élt. Az összes válaszadó közül 3422 ember fedél nélkül, vagyis az utcán élt, 6784 pedig valamely szállásadó intézményben. Vagyis 2016 februárjában legalább tízezer ember élt hajléktalanként (intézményben vagy az utcán) Magyarországon.
A Város Mindenkié közérdekű adatigénylés formájában kikérte a hajléktalan-ellátás hivatalos adatit az NRSZH-tól. Az alábbi táblázat azt mutatja, hogy 2015-ben hány férőhely volt a különböző szállást nyújtó intézményekben és összesen hány egyén használta őket az év során. Az utcai szociális munka esetében a rendszer csak a „találkozások számát” jegyzi, nem az egyéni igénybevevőket. Kérjük, figyelmesen tanulmányozza az alábbi táblázatot!
...
ITT OLVASHATÓ
"NE VÁSÁROLJ SEMMIT!" NAP KONTRA "FEKETE PÉNTEK", AVAGY A NEUROMARKETING FOGÁSAI
LELKIZÓNA BLOG
Szerző: SzabóElvira
2016.11.24.
Szerző: SzabóElvira
2016.11.24.
November utolsó péntekét, amikor az Egyesült Államokban óriási leárazáshullám veszi kezdetét, és a vásárlók egymást tapossák, hogy minél olcsóbban jussanak a termékekhez, néhány éve nemzetközi "Ne vásárolj semmit!" nappá nyilvánították. Mivel közeleg a „fekete péntek”, e jeles napról megemlékezve ezt az írást annak szentelem, hogy bemutassam, hogyan válhatunk megfontolt, a valódi szükségleteink, nem pedig a pillanatnyi kívánalmaink által vezérelt tudatos vásárlóvá.
Az alábbiakban ismertetek néhány trükköt a kereskedelem tárházából, amiken keresztül elemi erővel hatnak ránk az üzletek, a gyártók, és még több fogyasztásra, vásárlásra próbálnak ösztönözni. Ám ha megismerjük ezeket a módszereket, nagyobb eséllyel tudjuk őket kikerülni. Tulajdonképp ez is egy akaraterő-próba, ahogy Kelly McGonigal kutatópszichológus – az impulzív cselekedetek visszafogásának és az önkontroll fejlesztésének szakértője – nevezi Akaraterő-ösztön című könyvében.
Dopamin, az „akarom”-szer
Ahhoz, megértsük, hogyan hat ránk a kereskedelem, alapszinten ismernünk kell agyunk működését – hiszen napjaink marketingesei is az agykutatás eredményeit használják fel, hogy elemi erejű hatást gyakoroljanak ránk (ezt az irányzatot nevezik neuromarketingnek). Agyunkban létezik (pontosabban: felszabadul) egy híres-hírhedt ingerületátvivő anyag, a dopamin. Minél több dopamin termelődik az agyunkban, annál erősebb bennünk a késztetés, hogy megszerezzünk számunkra jutalmat jelentő dolgokat: például egy méretes, cukorban tocsogó krémest, egy kellemes kikapcsolódást jelentő mozijegyet vagy wellness hétvégét, az önértékelésünket javító márkás terméket stb.
Bizonyos ingerek serkentik is a dopamintermelést (ezekről lesz szó alább), és ha beindul a szekér, megesik, hogy jó messzire gurul: ha egyszer felébredt bennünk a vágyakozás, nehéz lesz leállítani, és ösztönösen meg akarunk szerezni mindent, ami kielégülést ígér. Azok a cégek, amelyeknél az a cél, hogy a vevő összevissza vásároljon mindent, ami valójában nem is hasznos a számára, mindegy, csak vegyen minél többet, előszeretettel vetnek be dopaminserkentő módszereket...
TARTÓS AUTÓBÉRLÉS MAGÁNSZEMÉLYEKNEK? SOK A BUKTATÓ...
IFL, AZ ŐSZINTE GAZDASÁG
Szerző: Szarvas Norbert
2016.11.23.
És ha nincsen 100% önerőnk?
Akkor bizony hitelt kell felvennünk. Itt már a matek aszerint alakul, hogy mennyi az önerőnk. Tegyük fel, hogy 30% az önerő, kell 4,5 M hitel. Lízingelni általában 6-7 évre szoktunk. A havi hitel összege (persze ha megfelelünk...de ha itt nem felelünk meg, akkor a Skoda-nak sem fogunk...) 68.000/hó + biztosítások + szervíz (olajcsere...stb). Itt a kérdés megint az lesz, hogy mennyiből tudjuk magunk megoldani a kötelező szervízt.
4 év alatt a lízingre kifizetünk 48x 68.000 forintot= 3,2M + amit elköltöttünk olajcserére, szervízre. Vegyük hozzá a KGFB-t és Casco-t, ami kb. 13.000/hó, azaz 4 év alatt= 624.000 forint. Összesen tehát 3,8M fizetünk be+ szervízköltség. A 4. év végén a banknak tartozunk még nagyjából 2 millió forinttal. Az autó értéke pedig 3,5 millió forint körül alakul (de itt megvan a kockázat, hogy valami miatt drasztikusabban csökken az értéke). Ha eladtuk, akkor a zsebünkben marad 1,5M forint (elméletben). Ezen matek mentén haladva kell kiszámolni számos változóval, hogy mennyire éri meg a tradícionális megoldás...
Szerző: Szarvas Norbert
2016.11.23.
...Én már többször eljátszottam a céges tartós bérlés gondolatával, ezért van bizonyos rálátásom felhasználói oldalról a dologra. Gyorsan lenyugtatnék mindenkit, hogy ez nem az átlagos ember megoldása lesz, pláne nem átlagos fizetéssel! A bérleti díjak 70-150.000 Ft/ hó alakulnak, ami nem feltétlenül szexi! Persze egy komplett szolgáltatás esetében nem a 10 éves Suzuki swift-et akarjuk viszonyításnak venni!
Nézzük a király kategóriát, azaz a Skoda Octavia 1.4 TSI Style verziót. Ha megakarjuk venni, akkor 6,5M forintot fizetünk ki érte. Ha 4 évig tartósan béreljük, akkor kb. 130.000/hó lesz a fizetési kötelezettségünk. Összesen 48 x 130.000= 6 240 000 forintot fizetünk ki, amiért nem csak az autót használhatjuk, hanem mindenféle költséget spórolunk meg, ha baj van. De alapvetően egy átlagos új autó első 3-4 évében milyen baj lehet? Persze ott vannak még a biztosítások és szervízköltségek.
Nem szabad elfelejteni, hogyha a saját autónkat eladjuk 4 év múlva, akkor pénzt kapunk érte. Ha 50%-os értékromlással számolok, akkor is kb. 3M forintot kaphatunk. A kérdés tehát igazából az, hogy az autó fenntartását kevesebből meg tudod oldani a következő 4 évben, mint 3M forint, mint 750.000 forint/ év, mint 62.500 forint /hó?
És ha nincsen 100% önerőnk?
Akkor bizony hitelt kell felvennünk. Itt már a matek aszerint alakul, hogy mennyi az önerőnk. Tegyük fel, hogy 30% az önerő, kell 4,5 M hitel. Lízingelni általában 6-7 évre szoktunk. A havi hitel összege (persze ha megfelelünk...de ha itt nem felelünk meg, akkor a Skoda-nak sem fogunk...) 68.000/hó + biztosítások + szervíz (olajcsere...stb). Itt a kérdés megint az lesz, hogy mennyiből tudjuk magunk megoldani a kötelező szervízt.
4 év alatt a lízingre kifizetünk 48x 68.000 forintot= 3,2M + amit elköltöttünk olajcserére, szervízre. Vegyük hozzá a KGFB-t és Casco-t, ami kb. 13.000/hó, azaz 4 év alatt= 624.000 forint. Összesen tehát 3,8M fizetünk be+ szervízköltség. A 4. év végén a banknak tartozunk még nagyjából 2 millió forinttal. Az autó értéke pedig 3,5 millió forint körül alakul (de itt megvan a kockázat, hogy valami miatt drasztikusabban csökken az értéke). Ha eladtuk, akkor a zsebünkben marad 1,5M forint (elméletben). Ezen matek mentén haladva kell kiszámolni számos változóval, hogy mennyire éri meg a tradícionális megoldás...
VÉLEMÉNYEM AZ ORBÁN-RENDSZERRŐL
1000 A MI HAZÁNK BLOG
Szerző: HaFr
2016.11.23.
Az orbánizmus illeszkedik a magyar nép kulturális, politikai habitusához, sokak értékelése szerint irracionálisan, de erősíti a magyarokat abban az érzésükben, hogy "otthon" vannak a világban. Nem magyarázom ezt tovább. Miközben az Orbán-rezsim kétségkívül a legkorruptabb és a legkockázatosabb a rendszerváltás óta, láthatóan ez sem zavarja a magyarok döntő részét annyira, hogy helyette egy liberális-modernizációs pályát válasszanak az országnak, olyat meg végképp nem akarnak, amelyet a mai baloldali ellenzék határoz meg. Mindez -- szemben Almási akadémikus tenyérbemászó, irracionális kirohanásával a többségi magyar állásponttal szemben -- méltánylandó.
Közben világszinten a trumpizmus akár erősítheti is a gazdasági versenyt, a liberalizmus adu ásza, a szabadkereskedelmi megállapodások viszont visszafogják. A globalizáció visszahelyezése nemzeti alapokra csökkentheti az államszervezeteket, erősítheti az államok versenyképességét egyéni megoldásokkal, és végső soron igen, erősítheti a középosztályosodást is a Nyugaton, de legalább annak kevésbé korrupt fertályán. Kinek lesz rossz (feltéve, hogy a világháborút elkerüljük)? A fejlődő országok lakossága alsó 90%-ának. Számukra a blanket globalisation visszafordulása valóban hátrányos lesz...
ITT OLVASHATÓ
Szerző: HaFr
2016.11.23.
Az orbánizmus illeszkedik a magyar nép kulturális, politikai habitusához, sokak értékelése szerint irracionálisan, de erősíti a magyarokat abban az érzésükben, hogy "otthon" vannak a világban. Nem magyarázom ezt tovább. Miközben az Orbán-rezsim kétségkívül a legkorruptabb és a legkockázatosabb a rendszerváltás óta, láthatóan ez sem zavarja a magyarok döntő részét annyira, hogy helyette egy liberális-modernizációs pályát válasszanak az országnak, olyat meg végképp nem akarnak, amelyet a mai baloldali ellenzék határoz meg. Mindez -- szemben Almási akadémikus tenyérbemászó, irracionális kirohanásával a többségi magyar állásponttal szemben -- méltánylandó.
Közben világszinten a trumpizmus akár erősítheti is a gazdasági versenyt, a liberalizmus adu ásza, a szabadkereskedelmi megállapodások viszont visszafogják. A globalizáció visszahelyezése nemzeti alapokra csökkentheti az államszervezeteket, erősítheti az államok versenyképességét egyéni megoldásokkal, és végső soron igen, erősítheti a középosztályosodást is a Nyugaton, de legalább annak kevésbé korrupt fertályán. Kinek lesz rossz (feltéve, hogy a világháborút elkerüljük)? A fejlődő országok lakossága alsó 90%-ának. Számukra a blanket globalisation visszafordulása valóban hátrányos lesz...
ITT OLVASHATÓ
ELEGÜK VAN A MAGYAR FIATALOKNAK A KORRUPCIÓBÓL ÉS A HAZUDOZÁSBÓL
CSEPELIEK ÚJSÁGA BLOG
Szerző: Veczán Zoltán
2016.11.24.
Lesújtóan vélekednek a mai magyar valóságról, de egyre többen tennének is a fiatalok közül a korrupció ellen – derült ki a Korrupcióérzékelés és médiahasználat a magyar fiatalok körében című tanulmányról szóló kerekasztal-beszélgetésen.
Hogyan használják a médiát, honnan értesülnek a korrupciós ügyekről, és hogyan ítélik meg ezeket a fiatalok? – ezt a kérdést vizsgálta a nyár folyamán elkészült tanulmány, erről beszélgettek Budapesten a kutatást megrendelő Transparency International (TI) szervezésében. A korrupciót kutató intézetet vezérigazgatója, Martin József Péter képviselte, ott volt a kutatás kérdőíves részét lebonyolító Publicus Intézet részéről Pulai András, Bokor Tamás, a fókuszcsoportos interjúkat elvégző Budapesti Corvinus Egyetem docense, valamint a fő finanszírozó, a Telenor vállalati kommunikációs igazgatója, Kutas István.
Bizalmatlanság, apátia, halvány remény
A TI a kutatást a 18 és 29 év közötti magyar fiatalok körében végezte, és – mint Martin elmondta – óvatos bizakodásra okot adó eredmények is születtek. A fiatalok 80 százaléka szerint az ország egészében is és a politikában nagymértékben jelen van a korrupció, kétharmaduk szerint pedig könnyebb érvényesülnie annak, aki korrupt. Emellett bizalmatlanok az intézményekkel szemben, hiszen látják, hogy a felderített korrupciónak sem nagyon vannak következményei. Bár jelentős a társadalmi apátia, a válaszadó fiatalok 84 százaléka azt is mondta, nem szabad beletörődni a kialakult helyzetbe; sőt kétharmaduk jelentené is, ha ilyesmivel találkozna. Ez pedig mindenképpen pozitív – emelte ki Martin.
Bár Bokor Tamás megjegyezte: a nem fehérgalléros, utcai korrupció már-már belesimult a mindennapokba, a hálapénz vagy a számlát nem adó mesteremberek egészen más megítélés alá esnek. Ugyanakkor a nagyobb ügyek kapcsán terjed a korrupciótudatosság; Martin itt a földárverési és az EU-s pályázatok körüli botrányokat, a jegybanki alapítványok ténykedését és Mészáros Lőrinc viselt dolgait említette...
ITT OLVASHATÓ
Szerző: Veczán Zoltán
2016.11.24.
Lesújtóan vélekednek a mai magyar valóságról, de egyre többen tennének is a fiatalok közül a korrupció ellen – derült ki a Korrupcióérzékelés és médiahasználat a magyar fiatalok körében című tanulmányról szóló kerekasztal-beszélgetésen.
Hogyan használják a médiát, honnan értesülnek a korrupciós ügyekről, és hogyan ítélik meg ezeket a fiatalok? – ezt a kérdést vizsgálta a nyár folyamán elkészült tanulmány, erről beszélgettek Budapesten a kutatást megrendelő Transparency International (TI) szervezésében. A korrupciót kutató intézetet vezérigazgatója, Martin József Péter képviselte, ott volt a kutatás kérdőíves részét lebonyolító Publicus Intézet részéről Pulai András, Bokor Tamás, a fókuszcsoportos interjúkat elvégző Budapesti Corvinus Egyetem docense, valamint a fő finanszírozó, a Telenor vállalati kommunikációs igazgatója, Kutas István.
Bizalmatlanság, apátia, halvány remény
A TI a kutatást a 18 és 29 év közötti magyar fiatalok körében végezte, és – mint Martin elmondta – óvatos bizakodásra okot adó eredmények is születtek. A fiatalok 80 százaléka szerint az ország egészében is és a politikában nagymértékben jelen van a korrupció, kétharmaduk szerint pedig könnyebb érvényesülnie annak, aki korrupt. Emellett bizalmatlanok az intézményekkel szemben, hiszen látják, hogy a felderített korrupciónak sem nagyon vannak következményei. Bár jelentős a társadalmi apátia, a válaszadó fiatalok 84 százaléka azt is mondta, nem szabad beletörődni a kialakult helyzetbe; sőt kétharmaduk jelentené is, ha ilyesmivel találkozna. Ez pedig mindenképpen pozitív – emelte ki Martin.
Bár Bokor Tamás megjegyezte: a nem fehérgalléros, utcai korrupció már-már belesimult a mindennapokba, a hálapénz vagy a számlát nem adó mesteremberek egészen más megítélés alá esnek. Ugyanakkor a nagyobb ügyek kapcsán terjed a korrupciótudatosság; Martin itt a földárverési és az EU-s pályázatok körüli botrányokat, a jegybanki alapítványok ténykedését és Mészáros Lőrinc viselt dolgait említette...
ITT OLVASHATÓ
ÖT DOLOG A HAZATÉRÉS NEHÉZSÉGEIRŐL
HATÁRÁTKELŐ BLOG
Szerző: Határátkelő
2016.11.24.
Év vége felé megszaporodnak a határátkelők hazalátogatásai, és bár ezek általában az ünnepekre korlátozódnak, mégis ilyentájt elég sok poszt szól a személyes blogokon a magyarországi tapasztalatokról. Mert miközben sokat beszélünk arról, milyen nehéz is a külföldre költözés, a beilleszkedés, egyelőre kevesebb szó esik arról, hogy milyen nehéz hazatérni külföldről. Pláne, ha valaki nem csak látogatóba megy, hanem hosszú távra:
Mi, magyarok még csak ismerkedünk ezekkel a nehézségekkel, más országok, ahol ez az oda-vissza zajló folyamat jóval megszokottabbak, már több tapasztalattal rendelkeznek.
Például arról, milyen könnyű alábecsülni a hazaköltözés nehézségeit, amiről máshol, például Írországban, már filmet is forgattak Coming Home címmel...
James Parnell 16 év után tért vissza az ausztráliai Sydneyből Dublinba, és elment a film bemutatójára, ahol a Crosscare Migrant Project szervezésében a film szereplőin kívül sok visszatért határátkelő, és különböző támogatói csoportok is jelen voltak.
A logisztikai jellegű nehézségeken (kezdve a munkakereséstől a kölcsönökön át a baromi drága autóbiztosításig) túl a legérdekesebb és leginkább általános vélemény az volt, hogy a hazatérők milyen gyakran indulnak ki téves előfeltevésekből és hiszik el a különböző mítoszokat anélkül, hogy utánajárnának azoknak.
Ráadásul még ha utána is járnak, vannak olyan dolgok, amelyeket egyszerűen csak megtapasztalni lehet, hiába tud róluk az ember előzetesen. Ugyanis elég nagy különbség van a felkészülés és a hazatérés megélése között – hangúlyozta James Parnell az Irish Timesnak írt cikkében.
Ő például próbált bizonyos dolgoknak előzetesen utána járni, mégis akadt, ami alaposan meglepte.
„- Tudtam, hogy bizonyos dolgok drágák, de nem néztem utána minden egyes számlának külön-külön.
- Tudtam, hogy az időjárás pocsék (ne feledjük, Ausztráliából költözött haza Írországba – Határátkelő), de már elfelejtettem, mennyire kínzó tud lenni az ujjaimban az a hideg fájdalom.
- Tudtam, hogy mind a családom, mind én megváltoztunk, de fogalmam sem volt róla, milyen mély is a szakadék, míg át nem kellett hidalnom.
- Tudtam, hogy a barátaim továbbléptek, de alábecsültem az újbóli kapcsolatfelvétel nehézségeit.
- Tudtam, hogy a karrierem megváltozik, de fogalmam sem volt arról, milyen kreatívnak kell lennem ahhoz, hogy megteremtsem az Ausztráliában különösebb előfeszítés nélkül jelen lévő lehetőségeket ” – sorolta.
„Hat hónap után jövök rá, mennyi munka vár még rám. Tudtam, hogy hegyet kell megmásznom, csak éppen alábecsültem, milyen meredek is az” – írta, hozzátéve, hogy most már legalább látja, hogy mások is vannak a hegyen, amit együtt alighanem könnyebb lesz feljutni a csúcsra” – tette hozzá James Parnell.
Ezzel együtt is vannak azonban olyan dolgok, amiket a legtöbb hazatérő (és ilyen szempontból szerintem mindegy, hogy a haza az Írországot, vagy Magyarországot jelenti) adottnak vesz, és közben nagyon gyakran kiderül, hogy egyáltalán nem úgy vannak.
Az alábbiakban jöjjön tehát James Parnell öt megfigyelése a leggyakoribb tévedésekről azoknak, akik a hazatérést fontolgatják, vagy akár már túl is vannak a fontolgatós szakaszon:
ITT OLVASHATÓ
Szerző: Határátkelő
2016.11.24.
Év vége felé megszaporodnak a határátkelők hazalátogatásai, és bár ezek általában az ünnepekre korlátozódnak, mégis ilyentájt elég sok poszt szól a személyes blogokon a magyarországi tapasztalatokról. Mert miközben sokat beszélünk arról, milyen nehéz is a külföldre költözés, a beilleszkedés, egyelőre kevesebb szó esik arról, hogy milyen nehéz hazatérni külföldről. Pláne, ha valaki nem csak látogatóba megy, hanem hosszú távra:
Mi, magyarok még csak ismerkedünk ezekkel a nehézségekkel, más országok, ahol ez az oda-vissza zajló folyamat jóval megszokottabbak, már több tapasztalattal rendelkeznek.
Például arról, milyen könnyű alábecsülni a hazaköltözés nehézségeit, amiről máshol, például Írországban, már filmet is forgattak Coming Home címmel...
James Parnell 16 év után tért vissza az ausztráliai Sydneyből Dublinba, és elment a film bemutatójára, ahol a Crosscare Migrant Project szervezésében a film szereplőin kívül sok visszatért határátkelő, és különböző támogatói csoportok is jelen voltak.
A logisztikai jellegű nehézségeken (kezdve a munkakereséstől a kölcsönökön át a baromi drága autóbiztosításig) túl a legérdekesebb és leginkább általános vélemény az volt, hogy a hazatérők milyen gyakran indulnak ki téves előfeltevésekből és hiszik el a különböző mítoszokat anélkül, hogy utánajárnának azoknak.
Ráadásul még ha utána is járnak, vannak olyan dolgok, amelyeket egyszerűen csak megtapasztalni lehet, hiába tud róluk az ember előzetesen. Ugyanis elég nagy különbség van a felkészülés és a hazatérés megélése között – hangúlyozta James Parnell az Irish Timesnak írt cikkében.
Ő például próbált bizonyos dolgoknak előzetesen utána járni, mégis akadt, ami alaposan meglepte.
„- Tudtam, hogy bizonyos dolgok drágák, de nem néztem utána minden egyes számlának külön-külön.
- Tudtam, hogy az időjárás pocsék (ne feledjük, Ausztráliából költözött haza Írországba – Határátkelő), de már elfelejtettem, mennyire kínzó tud lenni az ujjaimban az a hideg fájdalom.
- Tudtam, hogy mind a családom, mind én megváltoztunk, de fogalmam sem volt róla, milyen mély is a szakadék, míg át nem kellett hidalnom.
- Tudtam, hogy a barátaim továbbléptek, de alábecsültem az újbóli kapcsolatfelvétel nehézségeit.
- Tudtam, hogy a karrierem megváltozik, de fogalmam sem volt arról, milyen kreatívnak kell lennem ahhoz, hogy megteremtsem az Ausztráliában különösebb előfeszítés nélkül jelen lévő lehetőségeket ” – sorolta.
„Hat hónap után jövök rá, mennyi munka vár még rám. Tudtam, hogy hegyet kell megmásznom, csak éppen alábecsültem, milyen meredek is az” – írta, hozzátéve, hogy most már legalább látja, hogy mások is vannak a hegyen, amit együtt alighanem könnyebb lesz feljutni a csúcsra” – tette hozzá James Parnell.
Ezzel együtt is vannak azonban olyan dolgok, amiket a legtöbb hazatérő (és ilyen szempontból szerintem mindegy, hogy a haza az Írországot, vagy Magyarországot jelenti) adottnak vesz, és közben nagyon gyakran kiderül, hogy egyáltalán nem úgy vannak.
Az alábbiakban jöjjön tehát James Parnell öt megfigyelése a leggyakoribb tévedésekről azoknak, akik a hazatérést fontolgatják, vagy akár már túl is vannak a fontolgatós szakaszon:
ITT OLVASHATÓ
LEBUKOTT KÖVÉR LÁSZLÓ KANADAI ROKONA, ILLETVE HOGYAN MŰKÖDIK A TÁRSADALMI ELLENŐRZÉS MAGYARORSZÁGON
KANADAI MAGYAR HÍRLAP ONLINE
Szerző: Göllner András
2016.11.23.
Kövér László kanadai rokona, Somorjai Ágnes, a Kanadai Magyar Kulturális Tanács örökös tiszteletbeli elnöke és magyarországi megbízottja. Kanadában úgy ismerik, mint a Fidesz kanadai nagyasszonyát, aki már évek óta, a nyilvánosság előtt égeti azokat a kanadai magyarokat, akik nem a Fidesz vagy a Jobbik szemszögéből nézik a valóságot. Több kanadai petíción szerepel Somorjai neve, amelyben hazaárulóként, közösség-bomlasztóként rágalmazza azokat a kanadai magyarokat akik, nem a Fidesz/KDNP, vagy akár a Jobbik sípszavára menetelnek Kanadában.
Somorjai lojális magatartását, a Fidesz, a magyar adófizetők pénzén, már több alkalommal is meghálálta. Több kitüntetést, magyarországi utazást, és egyéb anyagi, erkölcsi támogatásokat nyújtott neki, hogy ez által kinyilvánítsa a kanadai magyarok számára: aki velünk játszik annak nem csak jut, hanem marad is. (Donald Trump ezt a politikai játszmát „pay to play” néven ismerteti az amerikai közvéleménnyel. A Fidesz ezt úgy értelmezi, hogy aki vele játszik azt a magyar adófizetők pénzelik.)
Tavaly, Somorjai Ágnes hazaköltözött, hogy közelebb kerüljön magyarországi rokonaihoz, és azokhoz, akikkel közösen rugdossák mind azokat, akik Kanadában nem a Fideszt szeretik. Idén, már nem külföldről, hanem a magyar Parlamentben jelentett, mint anno, az egy-párt rendszer idejében Martonyi János a rendőrségen, és arról, hogy mi folyik a külhoni magyarok körében. Somorjai jelentését nem a Belügyminisztériumban, hanem a magyar Országgyűlés Nemzeti Összetartozás Bizottságának Március 22. ülésén jegyzőkönyvezték, és ezen a linken olvasható...
ITT OLVASHATÓ
Szerző: Göllner András
2016.11.23.
Kövér László kanadai rokona, Somorjai Ágnes, a Kanadai Magyar Kulturális Tanács örökös tiszteletbeli elnöke és magyarországi megbízottja. Kanadában úgy ismerik, mint a Fidesz kanadai nagyasszonyát, aki már évek óta, a nyilvánosság előtt égeti azokat a kanadai magyarokat, akik nem a Fidesz vagy a Jobbik szemszögéből nézik a valóságot. Több kanadai petíción szerepel Somorjai neve, amelyben hazaárulóként, közösség-bomlasztóként rágalmazza azokat a kanadai magyarokat akik, nem a Fidesz/KDNP, vagy akár a Jobbik sípszavára menetelnek Kanadában.
Somorjai lojális magatartását, a Fidesz, a magyar adófizetők pénzén, már több alkalommal is meghálálta. Több kitüntetést, magyarországi utazást, és egyéb anyagi, erkölcsi támogatásokat nyújtott neki, hogy ez által kinyilvánítsa a kanadai magyarok számára: aki velünk játszik annak nem csak jut, hanem marad is. (Donald Trump ezt a politikai játszmát „pay to play” néven ismerteti az amerikai közvéleménnyel. A Fidesz ezt úgy értelmezi, hogy aki vele játszik azt a magyar adófizetők pénzelik.)
Tavaly, Somorjai Ágnes hazaköltözött, hogy közelebb kerüljön magyarországi rokonaihoz, és azokhoz, akikkel közösen rugdossák mind azokat, akik Kanadában nem a Fideszt szeretik. Idén, már nem külföldről, hanem a magyar Parlamentben jelentett, mint anno, az egy-párt rendszer idejében Martonyi János a rendőrségen, és arról, hogy mi folyik a külhoni magyarok körében. Somorjai jelentését nem a Belügyminisztériumban, hanem a magyar Országgyűlés Nemzeti Összetartozás Bizottságának Március 22. ülésén jegyzőkönyvezték, és ezen a linken olvasható...
ITT OLVASHATÓ
A NEOLIBERALIZMUS ÉS A PROTEKCIONIZMUS HELYETT VALAMI MÁST AJÁNLUNK
KETTŐS MÉRCE BLOG
Szerző: Vincent Liegey, Christophe Ondet, Anisabel Veillot és Stéphane Madelaine
2016.11.23.
A francia baloldalon hosszú ideje folyik a vita a protekcionizmus nyújtotta lehetőségekről: eszköz lehet-e az ország szuverenitásának visszaszerzésében, az utóbbi évtizedek gazdasági folyamatainak, így például az ipari termelés eróziójának visszafordításában. A nemnövekedés mozgalom képviselőinek korábban franciául megjelent, alábbi szövege ma, amikor Donald Trump győzelme újabb lendületet adhat a protekcionizmusnak, ismét aktuálisnak tűnhet.
Térjünk vissza a protekcionizmushoz? Próbáljuk meg szabályozni a piacokat? A munkanélküliség elleni küzdelemben a növekedést favorizáljuk, bármi áron? Úgy tűnik, a baloldal híján van az emancipációt célzó, átfogó és ökológiailag fenntartható társadalmi-gazdasági projekteknek. Az eszmei vákuummal szemben, a gazdasági relokalizáció egyre vonzóbb elképzeléssé vált.
A szerzők által javasolt “relokalizáció” kifejezés fordítása nem egyszerű. A Franciaországban az elsősorban a termelő egységek olcsóbb feltételeket nyújtó országokba való költöztetésére használt “délocalisation” kifejezés ellentéte: az adott tevékenység visszatelepítése a lokális keretek közé.
De nyitott és altruista relokalizációról van szó, amely a nyomasztó és veszélyes elszigetelődéssel ellentétben képes a hatalom, a hatékonyság, a jólét, az autonómia és az együttélés megfelelő egyensúlyait megteremteni. Vitaindítónak olvassák el, hogyan vélekedünk mi minderről.
Minden válság során feltámad hamvaiból a megváltónak tűnő protekcionizmus. Jóideje, már a XIX. század utolsó negyedében is ehhez folyamodtak a nemzetállamok az önvédelem érdekében, hogy aztán nem sokkal később a fronton nézzenek szembe egymással. Manapság nyugati társadalmaink a félelem és kétségek korát élik, főképp az értelmezési és viszonyítási pontok hiányoznak. Felgyorsultak a dolgok. A “mindig többre” épülő civilizációs modellünk összeomlásával szembesülünk. A gazdasági óriásgépezet elszabadult, s vele együtt az ökológiai válság, az egyenlőtlenségek, az erőszak és a szenvedés is... A “spektákulum” és a kommunikáció társadalmában nem jut elég idő arra, hogy megértsük a 21.század kihívásait, és párbeszédet kezdjünk végre az ezekre adott koherens és hatékony politikai válaszokról. Azt mondják nekünk, hogy “a politika nem mindenható”, miközben elvesztettük az uralmat az intézményeink felett, amelyek változatos eszközökké váltak az egyre erősebb pénzügyi oligarchia kezében...
ITT OLVASHATÓ
Szerző: Vincent Liegey, Christophe Ondet, Anisabel Veillot és Stéphane Madelaine
2016.11.23.
A francia baloldalon hosszú ideje folyik a vita a protekcionizmus nyújtotta lehetőségekről: eszköz lehet-e az ország szuverenitásának visszaszerzésében, az utóbbi évtizedek gazdasági folyamatainak, így például az ipari termelés eróziójának visszafordításában. A nemnövekedés mozgalom képviselőinek korábban franciául megjelent, alábbi szövege ma, amikor Donald Trump győzelme újabb lendületet adhat a protekcionizmusnak, ismét aktuálisnak tűnhet.
Térjünk vissza a protekcionizmushoz? Próbáljuk meg szabályozni a piacokat? A munkanélküliség elleni küzdelemben a növekedést favorizáljuk, bármi áron? Úgy tűnik, a baloldal híján van az emancipációt célzó, átfogó és ökológiailag fenntartható társadalmi-gazdasági projekteknek. Az eszmei vákuummal szemben, a gazdasági relokalizáció egyre vonzóbb elképzeléssé vált.
A szerzők által javasolt “relokalizáció” kifejezés fordítása nem egyszerű. A Franciaországban az elsősorban a termelő egységek olcsóbb feltételeket nyújtó országokba való költöztetésére használt “délocalisation” kifejezés ellentéte: az adott tevékenység visszatelepítése a lokális keretek közé.
De nyitott és altruista relokalizációról van szó, amely a nyomasztó és veszélyes elszigetelődéssel ellentétben képes a hatalom, a hatékonyság, a jólét, az autonómia és az együttélés megfelelő egyensúlyait megteremteni. Vitaindítónak olvassák el, hogyan vélekedünk mi minderről.
Minden válság során feltámad hamvaiból a megváltónak tűnő protekcionizmus. Jóideje, már a XIX. század utolsó negyedében is ehhez folyamodtak a nemzetállamok az önvédelem érdekében, hogy aztán nem sokkal később a fronton nézzenek szembe egymással. Manapság nyugati társadalmaink a félelem és kétségek korát élik, főképp az értelmezési és viszonyítási pontok hiányoznak. Felgyorsultak a dolgok. A “mindig többre” épülő civilizációs modellünk összeomlásával szembesülünk. A gazdasági óriásgépezet elszabadult, s vele együtt az ökológiai válság, az egyenlőtlenségek, az erőszak és a szenvedés is... A “spektákulum” és a kommunikáció társadalmában nem jut elég idő arra, hogy megértsük a 21.század kihívásait, és párbeszédet kezdjünk végre az ezekre adott koherens és hatékony politikai válaszokról. Azt mondják nekünk, hogy “a politika nem mindenható”, miközben elvesztettük az uralmat az intézményeink felett, amelyek változatos eszközökké váltak az egyre erősebb pénzügyi oligarchia kezében...
ITT OLVASHATÓ
A SZELLEMEK VISSZATÉRNEK - NEMZETKÖZI LAPSZEMLE
KLUBRÁDIÓ 92,9 MHz
Szerző: Szelestey Lajos
2016.11.24.
A Neue Zürcher Zeitung szerint az általános elbizonytalanodás közepette aggasztó reneszánszát éli az ideológián alapuló történetírás, régi szellemek térnek vissza ily módon.
Világszerte visszanyúlnak a nacionalizmushoz az állítólag független nemzetállamot dicsőítik. A nemzet történelmét arra használják fel, hogy megtámogassák vele a megfelelő politikát. Orbán Viktor a régmúltra és az autonómiára hivatkozik, hogy felmondja az uniós csatlakozáskor tett ígéretét, tehát hogy az országban érvényesüljön a demokratikus, alkotmányos rend. Ráadásul ehhez már jóval a menekültválság előtt hozzálátott. Ugyanezt csinálja Kaczynski is. De pl. a németeknél sem csak a Pegida és az AfD értelmezi át a történelmet, hogy megszabaduljon az európai szolidaritás kötelezettségétől. A földrészen, a felvilágosodás őshazájában gyengül a nemzetek feletti közösség előnyeibe vetett bizalom. Inkább oldjon meg ismét mindent a nemzetállam, csak éppen ennek igazolására elferdítik a történelmet. Úgy állítják be a múltat, mintha az rendezett, barátságos kor lett volna, ami megvéd a globalizálódás kiszámíthatatlan következményeitől. Az elemzés sürgeti, hogy az iskolákban kapja vissza jelentőségét a történelemtanítás, mert az elbizonytalanodott társadalmak csakis megfelelő ismeretek birtokában képesek felismerni a nyugati, nemzetek feletti modell előnyeit. Azt, hogy az szavatolja a békét és növeli a jólétet. Ennek belátására nem elegendő, ha eligazodik a természettudományokban, illetve a modern technikában, a digitális világban.
Bloomberg
A hírügynökség azt tanácsolja, hogy ha valaki arra kíváncsi, mit fog tenni Trump elnökként, akkor tanulmányozza, miként jártak el a keményen jobbos pártok, amikor hatalomra kerültek pl. Olaszországban, Magyarországon és Lengyelországban. A Freedom House szerint a demokrácia visszaesőben van a 2000-es évek vége óta. A demokratikusan megválasztott vezetők aláássák a demokratikus intézményeket és kultúrát, ez a fő oka annak, hogy hanyatlik a szabadság. A világban van köztük baloldali is, lásd a Fülöp-szigeteket, Thaiföldet vagy Ecuadort. Sokan közülük személyi kultuszt építettek ki, akárcsak Trump, és ebben lekörözik még a legtöbb európai szélsőjobbos pártot is. Győzelmüket legalább annyira köszönhették személyes karizmájuknak, mint koherens politikai elképzeléseiknek.Közös bennük, hogy uralják a médiát és részben ez segítette hozzá őket a sikerhez. Hatalomra kerülve még inkább meggyengítik a hagyományos sajtót, hogy hiteltelenné tegyék annak jelentéseit kormányzatukról. További jellemzőjük, hogy győzelmük után igyekeznek háttérbe szorítani a közszolgálatot, amely elvileg politikamentes, és amely normális körülmények között a folyamatosságot szavatolja az egymást váltó kormányok számára. A hozzáértést a lojalitással váltják fel. Csakhogy sokszor éppen ez okozza bukásukat, mert ha alkalmatlan rokonokkal és lakájokkal veszik körül magukat, akkor valószínűbbé válik a korrupció. Viszont nehezen tudnak olyan modellt kiépíteni, amely túléli őket. A körülöttük kialakított személyi kultusz nemigen marad fenn bukásuk után, viszont az érintett ország számára igencsak kemény feladat, hogy utána vissza tudjon térni a normális állapotokhoz.
ITT OLVASHATÓ
Szerző: Szelestey Lajos
2016.11.24.
A Neue Zürcher Zeitung szerint az általános elbizonytalanodás közepette aggasztó reneszánszát éli az ideológián alapuló történetírás, régi szellemek térnek vissza ily módon.Világszerte visszanyúlnak a nacionalizmushoz az állítólag független nemzetállamot dicsőítik. A nemzet történelmét arra használják fel, hogy megtámogassák vele a megfelelő politikát. Orbán Viktor a régmúltra és az autonómiára hivatkozik, hogy felmondja az uniós csatlakozáskor tett ígéretét, tehát hogy az országban érvényesüljön a demokratikus, alkotmányos rend. Ráadásul ehhez már jóval a menekültválság előtt hozzálátott. Ugyanezt csinálja Kaczynski is. De pl. a németeknél sem csak a Pegida és az AfD értelmezi át a történelmet, hogy megszabaduljon az európai szolidaritás kötelezettségétől. A földrészen, a felvilágosodás őshazájában gyengül a nemzetek feletti közösség előnyeibe vetett bizalom. Inkább oldjon meg ismét mindent a nemzetállam, csak éppen ennek igazolására elferdítik a történelmet. Úgy állítják be a múltat, mintha az rendezett, barátságos kor lett volna, ami megvéd a globalizálódás kiszámíthatatlan következményeitől. Az elemzés sürgeti, hogy az iskolákban kapja vissza jelentőségét a történelemtanítás, mert az elbizonytalanodott társadalmak csakis megfelelő ismeretek birtokában képesek felismerni a nyugati, nemzetek feletti modell előnyeit. Azt, hogy az szavatolja a békét és növeli a jólétet. Ennek belátására nem elegendő, ha eligazodik a természettudományokban, illetve a modern technikában, a digitális világban.
Bloomberg
A hírügynökség azt tanácsolja, hogy ha valaki arra kíváncsi, mit fog tenni Trump elnökként, akkor tanulmányozza, miként jártak el a keményen jobbos pártok, amikor hatalomra kerültek pl. Olaszországban, Magyarországon és Lengyelországban. A Freedom House szerint a demokrácia visszaesőben van a 2000-es évek vége óta. A demokratikusan megválasztott vezetők aláássák a demokratikus intézményeket és kultúrát, ez a fő oka annak, hogy hanyatlik a szabadság. A világban van köztük baloldali is, lásd a Fülöp-szigeteket, Thaiföldet vagy Ecuadort. Sokan közülük személyi kultuszt építettek ki, akárcsak Trump, és ebben lekörözik még a legtöbb európai szélsőjobbos pártot is. Győzelmüket legalább annyira köszönhették személyes karizmájuknak, mint koherens politikai elképzeléseiknek.Közös bennük, hogy uralják a médiát és részben ez segítette hozzá őket a sikerhez. Hatalomra kerülve még inkább meggyengítik a hagyományos sajtót, hogy hiteltelenné tegyék annak jelentéseit kormányzatukról. További jellemzőjük, hogy győzelmük után igyekeznek háttérbe szorítani a közszolgálatot, amely elvileg politikamentes, és amely normális körülmények között a folyamatosságot szavatolja az egymást váltó kormányok számára. A hozzáértést a lojalitással váltják fel. Csakhogy sokszor éppen ez okozza bukásukat, mert ha alkalmatlan rokonokkal és lakájokkal veszik körül magukat, akkor valószínűbbé válik a korrupció. Viszont nehezen tudnak olyan modellt kiépíteni, amely túléli őket. A körülöttük kialakított személyi kultusz nemigen marad fenn bukásuk után, viszont az érintett ország számára igencsak kemény feladat, hogy utána vissza tudjon térni a normális állapotokhoz.
ITT OLVASHATÓ
A KORMÁNYNAK AZ SEM SZÁMÍT, HA MILLIÁRDOKAT BUKUNK A LETELEPEDÉSI KÖTVÉNYEKEN
ÁTLÁTSZÓ - MUTYIMONDÓ BLOG
Szerző: Katona Fruzsina
2016.11.23.
Ezekről ne maradj le!
Uniós fejlesztési forrásokból romhalmaz – a rakamazi turisztikai projektek (Átlátszó)Éveken keresztül összeférhetetlenül ügyvédkedhetett Rogán fantommá vált bizalmasa (Index)
Garaith Pharaonnal is tárgyalt a magát becsapottnak érző Tarsoly Csaba (Magyar Narancs)
Ha van 3 perced:
Uniós fejlesztési forrásokból romhalmaz – a rakamazi turisztikai projektekBedöglött projektek szegélyezik az utat, ami a hírhedtté vált rakamazi Teknősház és vízi tanösvény teljes kudarcához vezetett, pedig ez utóbbi költség-haszon szempontjából még értelmes is lehetett volna a város számára. Az elfüstölt százmilliók egy részéről pedig még a finanszírozó szervezet sem tud. A NAV Bűnügyi Igazgatósága viszont egy éve nyomoz utánuk. (Átlátszó)
Éveken keresztül összeférhetetlenül ügyvédkedhetett Rogán fantommá vált bizalmasaHosszú ideig senkit nem zavart, hogy Rogán Antal rejtőzködő bizalmasa, Kertész Balázs az ügyvédi törvényre fittyet hányva folytat ügyvédi tevékenységet a Kosik Ügyvédi Irodában, és tulajdonos-ügyvezetője a Monavis Consulting Kft.-nek. Ez utóbbi Aulich utcai irodájában maga Rogán is többször megfordult. A Budapesti Ügyvédi Kamaránál már feljelentést is tettek az ügyben. (Index)
Gaith Pharaonnal is tárgyalt a magát becsapottnak érző Tarsoly CsabaExkluzív interjút készített Tarsoly Csabával a Magyar Narancs. A Quaestor-csoport tulajdonosa úgy nyilatkozott, hogy a bedőlés előtt Gaith Pharaonnal tárgyalt, akit a Külügyminisztérium mutatott be neki, mint ígéretes befektetőt. Azt is elmondta, hogy a Magyar Nemzeti Banktól kapott ígéretet arra, hogy ha mindent bevall a csalással kapcsolatban, akkor segíteni fognak és a Quaestor-csoport is megmarad. (Magyar Narancs, Magyar Narancs, 444, 444)
Luxuskamatot fizetünk a letelepedési kötvények utánHiába lenne olcsóbb már két éve piaci körülmények között finanszírozni az államadósságot, a kormány ragaszkodott a letelepedésikötvény-programhoz. Ennek köszönhetően az elmúlt két évben az MNO számításai szerint 8,7 milliárd forintot bukott az állam és az adófizetők. A kötvényről szóló jogszabály még mindig nem módosult, így egyelőre nincs hivatalos nyoma annak, hogy megszüntetnék, holott Lázár János erről már többször nyilatkozott. (MNO)
Ha van még két perced:
Nevess egy jót: Szalay-Berzeviczy Attila szerint nem lesz korrupció a budapesti olimpia körül, mert megfelelő lesz a civil, média és politikai kontroll. (Vastagbőr)
A legcsúnyább alku is jobb, mint a teljhatalom: az Alkotmánybíróság új tagjainak megválasztása felkavarta kedélyeket az ellenzékben. (444)
Jogerősen felmentette a bíróság a hűtlen kezelés vádja alól Bielek Pétert, aki a Hagyó-éra idején volt a Fővárosi Közterületfenntartó vezérigazgatója. (HVG)
Még a monopolhelyzet sem elég jó helyzet ahhoz, hogy időben el tudja indítani az első magyar online kaszinót Andy Vajna. (MNO)
Varga Mihály jövőre ígérte, de már most is adóparadicsom Magyarország, a tíz legnagyobb árbevételű cég alig fizet társasági adót – csak a karibi éghajlat hiányzik. (Index)
Lajostól Lőrinchez: Túri Csaba, a Class FM egykori vezérigazgatója lett a Mediaworks értékesítési és marketingigazgatója. (444)
Megsúgta az egri kórháznak egy adóellenőr, hogy helyszíni ellenőrzés lesz, most vádat emeltek ellene hivatali visszaélés miatt. (HVG)
A bíróság sem hatja meg a Mészáros Lőrinc-féle Puskás Akadémiát: nem árulják el, kiktől kapták és mire költötték a társasági adókedvezmény jóvoltából hozzájuk befolyt milliárdokat. (Magyar Narancs)
Egyelőre van miből fánkot sütni: 40 millió forintos kölcsönnel segítette ki Vajna Tímea cégét kormánybiztos férje. (Velvet)
Micsoda egybeesés: Abu Dhabiban fotózta le a közpénzből készült magyar “csodazongorát” Habony Árpád állítólagos barátnője. (444)
ITT OLVASHATÓ
Szerző: Katona Fruzsina
2016.11.23.
Ezekről ne maradj le!
Uniós fejlesztési forrásokból romhalmaz – a rakamazi turisztikai projektek (Átlátszó)Éveken keresztül összeférhetetlenül ügyvédkedhetett Rogán fantommá vált bizalmasa (Index)
Garaith Pharaonnal is tárgyalt a magát becsapottnak érző Tarsoly Csaba (Magyar Narancs)
Ha van 3 perced:
Uniós fejlesztési forrásokból romhalmaz – a rakamazi turisztikai projektekBedöglött projektek szegélyezik az utat, ami a hírhedtté vált rakamazi Teknősház és vízi tanösvény teljes kudarcához vezetett, pedig ez utóbbi költség-haszon szempontjából még értelmes is lehetett volna a város számára. Az elfüstölt százmilliók egy részéről pedig még a finanszírozó szervezet sem tud. A NAV Bűnügyi Igazgatósága viszont egy éve nyomoz utánuk. (Átlátszó)
Éveken keresztül összeférhetetlenül ügyvédkedhetett Rogán fantommá vált bizalmasaHosszú ideig senkit nem zavart, hogy Rogán Antal rejtőzködő bizalmasa, Kertész Balázs az ügyvédi törvényre fittyet hányva folytat ügyvédi tevékenységet a Kosik Ügyvédi Irodában, és tulajdonos-ügyvezetője a Monavis Consulting Kft.-nek. Ez utóbbi Aulich utcai irodájában maga Rogán is többször megfordult. A Budapesti Ügyvédi Kamaránál már feljelentést is tettek az ügyben. (Index)
Gaith Pharaonnal is tárgyalt a magát becsapottnak érző Tarsoly CsabaExkluzív interjút készített Tarsoly Csabával a Magyar Narancs. A Quaestor-csoport tulajdonosa úgy nyilatkozott, hogy a bedőlés előtt Gaith Pharaonnal tárgyalt, akit a Külügyminisztérium mutatott be neki, mint ígéretes befektetőt. Azt is elmondta, hogy a Magyar Nemzeti Banktól kapott ígéretet arra, hogy ha mindent bevall a csalással kapcsolatban, akkor segíteni fognak és a Quaestor-csoport is megmarad. (Magyar Narancs, Magyar Narancs, 444, 444)
Luxuskamatot fizetünk a letelepedési kötvények utánHiába lenne olcsóbb már két éve piaci körülmények között finanszírozni az államadósságot, a kormány ragaszkodott a letelepedésikötvény-programhoz. Ennek köszönhetően az elmúlt két évben az MNO számításai szerint 8,7 milliárd forintot bukott az állam és az adófizetők. A kötvényről szóló jogszabály még mindig nem módosult, így egyelőre nincs hivatalos nyoma annak, hogy megszüntetnék, holott Lázár János erről már többször nyilatkozott. (MNO)
Ha van még két perced:
Nevess egy jót: Szalay-Berzeviczy Attila szerint nem lesz korrupció a budapesti olimpia körül, mert megfelelő lesz a civil, média és politikai kontroll. (Vastagbőr)
A legcsúnyább alku is jobb, mint a teljhatalom: az Alkotmánybíróság új tagjainak megválasztása felkavarta kedélyeket az ellenzékben. (444)
Jogerősen felmentette a bíróság a hűtlen kezelés vádja alól Bielek Pétert, aki a Hagyó-éra idején volt a Fővárosi Közterületfenntartó vezérigazgatója. (HVG)
Még a monopolhelyzet sem elég jó helyzet ahhoz, hogy időben el tudja indítani az első magyar online kaszinót Andy Vajna. (MNO)
Varga Mihály jövőre ígérte, de már most is adóparadicsom Magyarország, a tíz legnagyobb árbevételű cég alig fizet társasági adót – csak a karibi éghajlat hiányzik. (Index)
Lajostól Lőrinchez: Túri Csaba, a Class FM egykori vezérigazgatója lett a Mediaworks értékesítési és marketingigazgatója. (444)
Megsúgta az egri kórháznak egy adóellenőr, hogy helyszíni ellenőrzés lesz, most vádat emeltek ellene hivatali visszaélés miatt. (HVG)
A bíróság sem hatja meg a Mészáros Lőrinc-féle Puskás Akadémiát: nem árulják el, kiktől kapták és mire költötték a társasági adókedvezmény jóvoltából hozzájuk befolyt milliárdokat. (Magyar Narancs)
Egyelőre van miből fánkot sütni: 40 millió forintos kölcsönnel segítette ki Vajna Tímea cégét kormánybiztos férje. (Velvet)
Micsoda egybeesés: Abu Dhabiban fotózta le a közpénzből készült magyar “csodazongorát” Habony Árpád állítólagos barátnője. (444)
ITT OLVASHATÓ
MORÁL VAGY ORÁL
PUPU BLOGJA
Szerző: PuPu
2016.11.23.
A legszörnyűbb az egészben a módszer.
Nem friss találmány, régóta alkalmazza ez a banda, és meg kell hagyni, általában sikeres is.
Azt minden további nélkül el tudom fogadni, ha az államigazgatásban egy vezető azt mondja valamelyik beosztottjának, hogy nem szeretne vele dolgozni, váljanak meg egymástól, de Orbanisztán nem így működik.
Itt nem hívja be senki az áldozatot, tudatni vele az örömhírt, csak onnan tudja meg, hogy valami gond lehet vele, hogy ráesik az ellenőrzés, aztán az adóhivatal, rosszabb esetben a rendőrség vagy az ügyészség, és mire kettőt pislant, már viszik is pórázon az előzetesbe.
Az előzetes letartóztatás azért különlegesen finom, mert nem konkrét, nincs pontosan meghatározott határideje, évekig is el lehet húzni anélkül, hogy bármilyen döntés születne.
A bíróság majd a szakmai szolidaritás jegyében olyan büntetést szab ki, mely lefedi az előzetes letartóztatás időtartamát, így az államnak nem kell kártérítést fizetnie a jogtalanul fogvatartottaknak.
Ha az áldozat megijed, annyi is neki, ha nem ijed meg, igaza lehet, csak éppen az életét, a karrierjét tették tönkre végleg.
Más a helyzet, ha valaki kívül esik a hatalom hatáskörén, ilyenkor gondosabban kell eljárni.
Először is gondosan meg kell tervezni a kiválasztott áldozat eltávolításának módszerét, menetét, az alkalmazott eszközöket, ki kell választani az akcióban résztvevő személyeket, és motiválni kell őket.
Meg kell találni a magyarázatot a nagyközönség számára, mely indokolja a kiválasztott eltávolítását, és meg kell tervezni a karaktergyilkosságot meg a média-hadjáratot.
Erre a célra rendelkezésre áll a médiumok kilencven százaléka, a "közeli" televízió-csatornák, rádiók, a nyomtatott és az elektronikus sajtó, továbbá a blogvilág azon része, mely egyik kezével ír, a másikkal a kalapot tartja, mellyel összekoldulja a hétvégi töltöttkáposzta alkotóelemeit.
De bizton lehet számítani a hasznos ostobákra is, cica és kutyus-szakértőkre, a pincében drótonlógva szülés híveire, a feltűnési viszketegségben szenvedőkre, továbbá a világgal haragos viszonyt ápoló gyűlölködőkre, akik számára egy-egy új célpont maga a kéjhömpöly.
Nem egyszerű a feladat, de a főníciaiak kreatív innovációja óta nem is megoldhatatlan, bár sokszor még ez se kell, elég hozzá az önfényezésre minden emberben fellelhető késztetés: lám csak, milyen fasza csaj/pasi vagyok!
Én aztán nem tűröm az igazságtalanságot, meg fellépek az elnyomás ellen, és bátor is vagyok, habár a metrón azért nem merem olvasni a 168 órát...
ITT OLVASHATÓ
Szerző: PuPu
2016.11.23.
A legszörnyűbb az egészben a módszer.
Nem friss találmány, régóta alkalmazza ez a banda, és meg kell hagyni, általában sikeres is.
Azt minden további nélkül el tudom fogadni, ha az államigazgatásban egy vezető azt mondja valamelyik beosztottjának, hogy nem szeretne vele dolgozni, váljanak meg egymástól, de Orbanisztán nem így működik.
Itt nem hívja be senki az áldozatot, tudatni vele az örömhírt, csak onnan tudja meg, hogy valami gond lehet vele, hogy ráesik az ellenőrzés, aztán az adóhivatal, rosszabb esetben a rendőrség vagy az ügyészség, és mire kettőt pislant, már viszik is pórázon az előzetesbe.
Az előzetes letartóztatás azért különlegesen finom, mert nem konkrét, nincs pontosan meghatározott határideje, évekig is el lehet húzni anélkül, hogy bármilyen döntés születne.
A bíróság majd a szakmai szolidaritás jegyében olyan büntetést szab ki, mely lefedi az előzetes letartóztatás időtartamát, így az államnak nem kell kártérítést fizetnie a jogtalanul fogvatartottaknak.
Ha az áldozat megijed, annyi is neki, ha nem ijed meg, igaza lehet, csak éppen az életét, a karrierjét tették tönkre végleg.
Más a helyzet, ha valaki kívül esik a hatalom hatáskörén, ilyenkor gondosabban kell eljárni.
Először is gondosan meg kell tervezni a kiválasztott áldozat eltávolításának módszerét, menetét, az alkalmazott eszközöket, ki kell választani az akcióban résztvevő személyeket, és motiválni kell őket.
Meg kell találni a magyarázatot a nagyközönség számára, mely indokolja a kiválasztott eltávolítását, és meg kell tervezni a karaktergyilkosságot meg a média-hadjáratot.
Erre a célra rendelkezésre áll a médiumok kilencven százaléka, a "közeli" televízió-csatornák, rádiók, a nyomtatott és az elektronikus sajtó, továbbá a blogvilág azon része, mely egyik kezével ír, a másikkal a kalapot tartja, mellyel összekoldulja a hétvégi töltöttkáposzta alkotóelemeit.
De bizton lehet számítani a hasznos ostobákra is, cica és kutyus-szakértőkre, a pincében drótonlógva szülés híveire, a feltűnési viszketegségben szenvedőkre, továbbá a világgal haragos viszonyt ápoló gyűlölködőkre, akik számára egy-egy új célpont maga a kéjhömpöly.
Nem egyszerű a feladat, de a főníciaiak kreatív innovációja óta nem is megoldhatatlan, bár sokszor még ez se kell, elég hozzá az önfényezésre minden emberben fellelhető késztetés: lám csak, milyen fasza csaj/pasi vagyok!
Én aztán nem tűröm az igazságtalanságot, meg fellépek az elnyomás ellen, és bátor is vagyok, habár a metrón azért nem merem olvasni a 168 órát...
ITT OLVASHATÓ
DR. GYARMATI ANDREA: EGYSZER CSAK MÁR NEM VAGYUNK SEHOL
24.HU - POSZT ITT
Szerző: Dr. Gyarmati Andrea
2016.11.23.
Nézegetem a fotókat. Ömlesztve ülnek a képek egy nagy dobozban, a régi családi dolgok a sportfotókkal együtt. Időutazás.
Mindig eldöntöm, rendet fogok csinálni, szépen szétszedem a képeket: „Apu”, „Anyu”, „Móci”, „én”, „vegyes családi”, mindegyiknek lesz egy nagy boríték, és akkor megtalálom, ami éppen kell.
Mindig eldöntöm, aztán hozzákezdek, és visznek magukkal a fényképek. Ülök a földön, és nézegetek.
És elsodor a múlt. A magamé és a családomé. Azoké is, akiket nem ismertem. Ők is a családom, még akkor is, ha azt se tudom, kinek a kije volt valaha.
Fekete-fehér képek, meg nem kevés barna kép a hajdan volt őseimről. Nézem őket, és beszélgetek velük. Ne félj, nem őrültem meg, és nagy bús magányomban nem idézek szellemet, csupán kutatom a múltat. Talán megértem általa a jelent vagy akár a jövőt is, ki tudja, még az is meglehet.
Nézem, és kérdezem a képeket, a szereplőket: Hát te vajon ki vagy? Kinek a kije voltál, és boldog voltál-e, amíg éltél? Mi van bennem, amiről, ha alaposabb kutatásba kezdenék, kiderülne, hogy valamelyik ükanyám vagy ükapám is ilyen volt?
Szép, kortalan, elegáns fotókon szép és kortalan őseim állnak, ülnek. Zárt arccal, távolba néző tekintettel.
Vajon mitől féltél, mit reméltél, mi okozott örömet? Bántottak vagy vigyáztak rád a tieid? Értek-e csalódások, és ha igen, milyen módon jutottál túl rajtuk?
Azt sem tudom, ki vagy, azt sem, mi volt a neved, de ha az én dobozomba kerültél, az enyéim közül való vagy, és így az enyém is.
Nézem a képeket. Nem kevés van. Szortírozok.
A sportképekkel nincs gondom. Ismerem közel valamennyit. A szüleim vízben és vízparton, külön és együtt, vagy épp a saját szüleik körében.
Szerencsés vagyok, négyből három nagyszülőmet jól ismertem. Hosszan elkísértek. Ez szerintem nagy ajándék, mert egy gyereknek sokat számít, ha többen őrzik, terelgetik, tanítgatják. Ma is van néhány dolog, amiről pontosan tudom, kitől hallottam, ki beszélt velem erről először...
ITT OLVASHATÓ
Szerző: Dr. Gyarmati Andrea
2016.11.23.
Nézegetem a fotókat. Ömlesztve ülnek a képek egy nagy dobozban, a régi családi dolgok a sportfotókkal együtt. Időutazás.
Mindig eldöntöm, rendet fogok csinálni, szépen szétszedem a képeket: „Apu”, „Anyu”, „Móci”, „én”, „vegyes családi”, mindegyiknek lesz egy nagy boríték, és akkor megtalálom, ami éppen kell.
Mindig eldöntöm, aztán hozzákezdek, és visznek magukkal a fényképek. Ülök a földön, és nézegetek.
És elsodor a múlt. A magamé és a családomé. Azoké is, akiket nem ismertem. Ők is a családom, még akkor is, ha azt se tudom, kinek a kije volt valaha.
Fekete-fehér képek, meg nem kevés barna kép a hajdan volt őseimről. Nézem őket, és beszélgetek velük. Ne félj, nem őrültem meg, és nagy bús magányomban nem idézek szellemet, csupán kutatom a múltat. Talán megértem általa a jelent vagy akár a jövőt is, ki tudja, még az is meglehet.
Nézem, és kérdezem a képeket, a szereplőket: Hát te vajon ki vagy? Kinek a kije voltál, és boldog voltál-e, amíg éltél? Mi van bennem, amiről, ha alaposabb kutatásba kezdenék, kiderülne, hogy valamelyik ükanyám vagy ükapám is ilyen volt?
Szép, kortalan, elegáns fotókon szép és kortalan őseim állnak, ülnek. Zárt arccal, távolba néző tekintettel.
Vajon mitől féltél, mit reméltél, mi okozott örömet? Bántottak vagy vigyáztak rád a tieid? Értek-e csalódások, és ha igen, milyen módon jutottál túl rajtuk?
Azt sem tudom, ki vagy, azt sem, mi volt a neved, de ha az én dobozomba kerültél, az enyéim közül való vagy, és így az enyém is.
Nézem a képeket. Nem kevés van. Szortírozok.
A sportképekkel nincs gondom. Ismerem közel valamennyit. A szüleim vízben és vízparton, külön és együtt, vagy épp a saját szüleik körében.
Szerencsés vagyok, négyből három nagyszülőmet jól ismertem. Hosszan elkísértek. Ez szerintem nagy ajándék, mert egy gyereknek sokat számít, ha többen őrzik, terelgetik, tanítgatják. Ma is van néhány dolog, amiről pontosan tudom, kitől hallottam, ki beszélt velem erről először...
ITT OLVASHATÓ
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)


















