Szerző: SPIRK JÓZSEF
2020.01.06.
2020. január 6., hétfő
KÖVÉR TAKARÍTOTTA EL BORKAI ÚTJÁBÓL A FIDESZEST, AKI MOST BORKAI HELYÉÉRT INDUL
24.HU
Szerző: SPIRK JÓZSEF
2020.01.06.
Már novemberben, a korrupciós és orgiabotrányba keveredett Borkai Zsolt lemondásának másnapján sejteni lehetett, hogy a Fidesz Dézsi Csaba Andrást indítja a január 26-i időközi polgármester-választáson Győrben. Dézsi viszont nem sietett megerősíteni a hírt, hetekig halogatta a jelöltség hivatalos bejelentését. Megvolt rá az oka: Dézsi valaha sokkal nagyobb tekintély volt a városban, mint a beejtőrnyőztetett Borkai, a Fidesz vezetése azonban félreállította az útból. A volt polgármester politikai karrierjét derékba törő botrány után aztán elővették a parkolópályáról. Ellenfele a szocialista Pollreisz Balázs lesz...
Szerző: SPIRK JÓZSEF
2020.01.06.
FARKASVAKSÁG
NÉPSZAVA ONLINE
Szerző: BÓTA GÁBOR
2020.01.05.
Vadászházba telepítették a Bánk bánt a Katona József Színház Kamrájában. Itt múlatja az időt és falja fel egymást az elit. Nincs kastély, Kálmán Eszter díszlettervezőként nem tervezett ódon falakat, jelmeztervezőként veretesen nehéz ruhákat. És fuccs az öblös hangú szavalásnak is, amitől annyit szenvedhettünk a Bánk bán és más klasszikus drámák előadásai közben.
Szerző: BÓTA GÁBOR
2020.01.05.
Ebben a produkcióban nem élnének meg az úgynevezett hősszínészek. Tarnóczi Jakab rendező hőstelenítette Katona József darabját, ami gyakran megosztó volt, sokan kezelték nagy nemzeti drámaként, rengetegen unták kötelező olvasmányként, és most is találkoztam olyan kollégával, aki azt mondta, hogy hát azért egy kecskeméti hivatalnok művétől olyan sokat nem lehet várni. Szerintem Tarnóczi méltán várt tőle sokat, a Bánk bánban, ha jelentős dramaturgiai buktatókkal is, benne van az élet sűrűje, benne az a közép-kelet európai állandósult érzés, hogy örökkön örökké a fejünkre telepszik valaki, állandóan ki vagyunk szolgáltatva, és a zavaros viszonyok, a gyűlölködés közepette, lavírozásra, küzdelemre van szükség a létezéshez, a megmaradáshoz. A sok harc, az egyfolytában résen levés, a csaknem leállíthatatlan háborúskodás torzítja a személyiséget. Azt hiszem Tarnóczit az izgatta a legjobban, hogy nem alakulnak már ki nagy formátumú hősök, tipródó emberek vannak, akik reménytelenül igyekeznek boldogok lenni, de ez még a társadalmi ranglétra legtetején lévőknek sem sikerül.
Bányai Kelemen Barna a kezdetektől nem egy tettre kész Bánk bánt játszik, nem olyan embert, aki tudja, merre vezesse az országát és a magánéletét, hanem inkább tipródó, vívódó értelmiségit, aki gyötri magát rendesen, hogy mi célravezető, mi etikus, cselekedhet-e értelmesen? Kicsit úgy mondja a monológját, mintha Hamlet lenne, ki is áll a zsarnok királyné mellett meg nem is, hisz is a feleségének, Melindának, hogy nem csalja őt Ottóval, a királyné öccsével, meg nem is. De ebben a rendezésben azt látjuk, hogy Melinda éppen buzgón simogatja Ottót, miközben mentegetőzik a neki szemrehányást tevő Bánk előtt, ami jól jelzi, hogy mennyire elharapódzott a farkasvakság, mennyire le lehet tagadni a nyilvánvaló tényeket és milyen nehéz megbízni bárkiben is. Pálos Hanna nem kifejezetten romlott nőt ad Melindaként, de nem is szűzies Oféliát, hanem olyan valakit, akit óhatatlanul megfertőz a közeg, bármennyire is tiszta volt valaha a lelke. Dér Zsolt Ottója pedig azt érzi, hogy felső kapcsolatai miatt neki mindent szabad, de mégis határozatlan, pipogya, ezért van szüksége az ügyeskedő, haszonleső Biberach jónak hitt, rossz tanácsaira. Kovács Lehel tenyérbe mászó fickót ad, akinél a hazugság rutin, alapjárat, gonosz, kárörvendő fintora leleplezhetné, hogy homlokegyenest mást mond, mint amit gondol, de hát a farkasvakság országában ki vesz észre ilyen „finomságokat”? Ez itt a gazemberek eldorádója. Meg a zsarnokoké és az ő fiók-zsarnokaiké...
MIÉRT LENNE KÖTELEZŐ EGYFÉLEKÉPPEN EMLÉKEZNI TRIANONRA?
HVG ONLINE / KULT
E. G.: Igen, ez a mondat azt fejezi ki, hogy Trianon minden magyar számára tragikus élmény, amire csak folyamatos gyásszal lehet emlékezni. Én azt állítom a levéltári kutatásaim alapján, hogy a tapasztalatoknak ez a fajta azonossága egyéni szinten nem igazolható. Magyarország összeomlása után az országban és az utódállamokban élő embereknek, magyaroknak is, sokféle tapasztalatot jelentett Trianon, és vannak olyanok, amik egyáltalán nem írhatók le tragikusként, megpróbáltatásként. Sokaknak az élet nem túl nagy változásokkal folytatódott ugyanúgy, mint korábban. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy nem voltak tömegesen olyanok, akiknek az ország szétesése nagyon negatív tapasztalat volt – hiszen tudunk a menekültekről, tudunk arról, hogy magyarokat ért erőszak a kisebbségi voltukból kifolyólag stb. -, de ez nem mindenkire volt jellemző. Akik pedig Magyarországon maradtak, nem élték meg, hogy kisebbségi sorba kerültek, azok tapasztalatai sem itatódtak át tragikus, mindennapi gyásszal. A revíziós propaganda hatására, szimbolikusan ők is megjelenítették a mindennapi tárgyak szintjén a veszteséget, de amikor kisebbségi magyarokkal találkoztak egyáltalán nem ez befolyásolja a viszonyokat. Már a 20-as, 30-as években is sokan voltak, akik mondjuk, lerománozták az erdélyi magyarokat, megkérdezték tőlük, honnan tudnak magyarul, sőt azt mondták nekik, hogy menjenek haza, ne vegyék el a magyarországiak munkáját. Ezek az egyébként jól dokumentált esetek mind ellentmondanak annak, hogy Trianon egy homogén, traumatikus tapasztalat lenne...
Szerző: BALLA ISTVÁN
2019.01.06.
Idén júniusban lesz 100 éve, hogy aláírták a Trianoni békediktátumot, így a téma 2020-ban alighanem heves indulatokat gerjeszt majd. Többek között annak próbáltunk utánajárni Egry Gábor történésszel, a Politikatörténeti Intézet főigazgatójával, hogy mi lehet ennek az oka. Miért csak a veszteségekről beszélünk, és miért nem tudjuk elfogadni a különböző viszonyulásokat Trianonhoz? Megoldás-e erre a Nemzeti Összertartozás Napja? Túl lehet-e lépni a fasiszta vs. nemzetáruló leegyszerűsítéseken? Interjú.
hvg.hu: Ön azt állítja, hogy a Trianon-trauma pontatlan kifejezés a békediktátum utáni magyar közérzetre. Miért, hiszen máig tartó hatása van?
Egry Gábor: A történeti gondolkodásba a trauma megnevezés a holokauszt után szűrődött be, és később is népirtások, vagy különböző egyének, csoportok elleni erőszakos cselekmények után került elő. Ahhoz, hogy traumáról beszéljünk, nagyon sok ember egynemű tapasztalata szükséges, ami ráadásul hosszú ideig kíséri e csoport tagjait.
hvg.hu: „Magyar az, akinek fáj Trianon” – ezzel, az egyébként alaptalanul Illyés Gyulának tulajdonított mottóval szokták gyakran leírni a Trianon-traumát. Ebben is a magyarok egynemű tapasztalata, a fájdalom, a gyász jelenik meg.
Egry Gábor: A történeti gondolkodásba a trauma megnevezés a holokauszt után szűrődött be, és később is népirtások, vagy különböző egyének, csoportok elleni erőszakos cselekmények után került elő. Ahhoz, hogy traumáról beszéljünk, nagyon sok ember egynemű tapasztalata szükséges, ami ráadásul hosszú ideig kíséri e csoport tagjait.
hvg.hu: „Magyar az, akinek fáj Trianon” – ezzel, az egyébként alaptalanul Illyés Gyulának tulajdonított mottóval szokták gyakran leírni a Trianon-traumát. Ebben is a magyarok egynemű tapasztalata, a fájdalom, a gyász jelenik meg.
A KSH SZERINT EGYRE TÖBB NYUGDÍJAS ÉL NYOMORBAN, RÉTVÁRI BENCE SZERINT EZ NEM IGAZ
168 ÓRA ONLINE
Szerző: ÁGOSTON ZOLTÁN
2020.01.05.
A KSH nemrég hozta nyilvánosságra azokat az adatokat, amelyek szerint amíg Magyarországon 2018-ban 11 százalékos volt a nyugdíjasok körében a relatív jövedelmi szegénység, vagyis 238 ezer nyugdíjasnak kellett 93 312 forintnál kevesebb pénzből tengődnie, a számuk egy év alatt csaknem 28 ezer fővel nőtt, jelenleg 265 ezer nyugdíjas nyomorog. Ennek kapcsán – hívja fel a figyelmet a Privátbankár – a jobbikos parlamenti képviselő, Jakab Péter fordult azzal az írásbeli kérdéssel az emberi erőforrások miniszteréhez, Kásler Miklóshoz, hogy az Orbán-kormány milyen intézkedésekre készül, annak érdekében, hogy a nyugdíjak legalább a bérek átlagos emelkedésének megfelelően növekedjenek. Erre a tárca parlamenti államtitkára, Rétvári Bence válaszolt, kiemelve, hogy 2010 óta a 2019. novemberi nyugdíj-kiegészítést is figyelembe véve a nyugdíjak 34,2 százalékkal emelkedtek, a vásárlóértékük pedig 10,3 százalékkal nőtt...
Szerző: ÁGOSTON ZOLTÁN
2020.01.05.
SZABAD SZEMMEL: MÁR BIZTOSRA VEHETŐ, HOGY HORVÁTORSZÁG NEM A MAGYAR ÉS A LENGYEL ÚTON HALAD MAJD
NÉPSZAVA ONLINE
Szerző: SZELESTEY LAJOS
2020.01.06.
Yahoo/Bloomberg
Szerző: SZELESTEY LAJOS
2020.01.06.
Az a baloldali politikus lesz a következő 4 évben Horvátország elnöke, aki bevitte Zágrábot az unióba. Zoran Milanovics csaknem 53 százalékkal verte hivatalban lévő riválisát, Grabar Kitarovicsot, a kormánypárt, a HDZ jelöltjét. Ily módon feladja a leckét a miniszterelnöknek a készülő parlamenti választások előtt, éppen akkor, amikor a horvátok látják el az EU soros elnöki tisztét. Azt ígéri, hogy elutasítja a szélsőséget, küzd a széles körben elharapózott vesztegetések ellen és megállítja a fiatalok elvándorlását. Vetélytársa ezzel szemben bevándorlás-ellenes jelszavakkal próbálkozott, magyar és lengyel mintára. Ezen felül ő az USÁ-t tekinti az ország legfőbb szövetségesének, míg Milanovics az unióban látja a jövőt. Horvátországban a legfőbb közjogi méltóság javarészt ceremoniális jelentőségű, egy zágrábi politológia professzor mégis úgy véli, hogy az eredmény nagy csapás a jobboldal számára. Egyik kollégája pedig megjegyezte, hogy ezek után teljesen nyílttá vált a küzdelem az általános választások előtt, de nem lehet tudni, hogy a most következő időszakban hol lesz a tényleges hatalom: az államfői hivatalban vagy a kormánynál.
Az új horvát elnök kijelentette, hogy a többpárti parlamenti demokrácia nem tökéletes, csak éppen nincs jobb nála, viszont minden más a tekintélyelvűségbe vezet. Milanovics azt ígérte, hogy megpróbál véget vetni az ország megosztottságának és mindenkivel párbeszédre törekszik. A politikus, aki 2011 és 15 között szolgált kormányfőként, 5 %-kal utasította maga mögé Grabar-Kitarovicsot. Közölte, hogy ugyan kettejük között a különbség nem volt túl jelentős, mégis egyértelmű, és némi hitet öntött a társadalomba. Így ő maga részéről most boldog. Egy zágrábi elemző úgy értékelte, hogy a változás mérsékelt, mégis biztosra vehető, hogy Horvátország a következő jó négy évben nem a magyar és a lengyel úton halad majd. A jelek szerint ugyanis a szavazópolgárok nem kértek a kormánypárt keményen jobbos irányvonalából, mert azt túlságosan is radikálisnak tartották.
A kommentár aggasztónak tartja, hogy Oroszország megint átírja a történelmet, ezúttal a Molotov-Ribbentrop-paktum kapcsán. Több oka is van annak, hogy Putyin átértelmezi az egykori eseményeket, amit azután ideológiai fegyverként használ. Először is nem szeretné, ha bármi árnyékot vetne a szovjet győzelem emlékére, miután közeleg az évforduló, hiszen májusban lesz, hogy Európában véget értek a csaták. Amióta az elnök tekintélyelvűbb vonalra és harciasabb külpolitikára állt rá, rendszerének legitimitása szempontjából sarokkő lett a világháborús diadal. Másodszor, az orosz felet aggasztja, miként hat a politikai rendszerek stabilitására, ha elmondják a történelmi igazságot, főként az olyan rezsimekről van szó, amelyek korlátozzák a szabadságot. Gorbacsov és Jelcin idején Moszkva példátlan tisztességgel ismertek el egy sor disznóságot. Csakhogy az utolsó szovjet államfő bátorsága lejáratta az uralkodó ideológiát és a rendszer bukásához vezetett. Ezt a leckét pontosan megtanulta Kína és Putyin is. Gorbacsov alatt a szovjet vezetés elítélte a náci Németországgal kötött titkos megállapodást, amely alapul szolgált a Lengyelország elleni orosz invázióhoz és a balti köztársaságok megszállásához. A Kreml később felelősséget vállalt a katyni mészárlásért, valamint a Prágai tavasz leveréséért is. Ily módon megnyitotta az utat, hogy Közép- és Kelet-Európa államai visszaszerezzék történelmüket és nemzeti függetlenségüket. Ezek a kormányok jelenleg értelemszerűen nyugtalanok, hiszen azt látják, hogy a moszkvai propagandisták eltorzítják a tényeket. Nemzedékről nemzedékre fel kell tárni az államhatalom hazugságait, a történelmi ferdítéseket. Egyébiránt a kontinens középső részén javarészt úgy ítélik meg, hogy a paktum az előjátékot szolgáltatta ahhoz a lidércnyomáshoz, amit a régió a következő 50 évben a náci és a szovjet teljhatalom alatt elszenvedett. Az oroszoknál viszont csaknem minden 2. ember teljesen vagy részben támogatja az egykori egyezséget.
Erdogan mer nagyot álmodni – írja az elemzés, hozzátéve, hogy a török elnök geopolitikai terveinek részeként Európa délkeleti peremén szinte teljesen észrevétlenül kezdte meg működését egy orosz gázt szállító vezeték. Célja az, hogy Törökország – tranzitállamként – a regionális energiaellátás fordítókorongja legyen. Az új csőrendszer Oroszországból a Fekete-tengeren át török földre, majd onnan Bulgárián, Szerbián és Magyarországon át Ausztriába vezet, már ha megépül a meghosszabbítása. A két ág kapacitása évente összesen 31,5 milliárd köbméter. Az EU tavaly 458 köbméternyi földgázt használt fel, vagyis csekélység az, ami Törökország felől jön majd. Erdogan mégis nagy jelentőséget tulajdonít neki és a Török Áramlat elkészülte nem okozott akkora viszályt, mint az Északi Áramlat 2, amely feldühíti az amerikaiakat és megosztja az európaiakat. Ráadásul tovább enyhít a korábban feszült török-orosz viszonyon. Viszont Brüsszelben és Washingtonban már nincsenek meggyőződve arról, hogy Ankara tényleg a Nyugat felé tart. Ráadásul, ha lesz leágazás Európa felé, akkor Putyin az EU korábbi ellenkezése dacára eléri, amit akart: Ukrajna megkerülésével szállíthat energiahordozót a földrészre. Egy német szakértő éppen arra hívja fel a figyelmet, hogy gazdasági szempontok alapján sokkal jobban megérné továbbra is az ukrán területen futó vezetéket igénybe venni, de itt a politikai érdekek domináltak. A törökök viszont jól járnak anyagilag, hiszen egyrészt övék lesz a tranzitdíj, másrészt az új csövön keresztül a hazai energiaszükséglet egyharmadát tudják fedezni. Emellett az elképzelésekben további vezetékek szerepelnek. Továbbá Ankara kiépítette a kapacitást a cseppfolyósított amerikai földgáz fogadására. Ily módon tavaly az első félévben csaknem annyi mélyhűtött gáz érkezett az USÁ-ból, mint amennyi Oroszországból vezetéken. Ez lehet az oka, hogy Trump egyáltalán nem ágál a Török Áramlat miatt, míg az Északi Áramlat 2 ellen nem győz tiltakozni. Ugyanakkor a tengerentúli energiahordozónak köszönhetően csökken Törökország függése az orosz földgáztól...
DE AKKOR MIBŐL TELIK NEKIK?
A NYOMOR SZÉLE BLOG
Szerző: L. RITÓK NÓRA
2020.01.05.
Egy ismerősömmel nemrég a generációs szegénységből érkező, szakképzésben tanuló gyerekekkel kapcsolatos tapasztalatainkat egyeztettük. Láncszerűen kapcsolódtak egymáshoz az észrevételeink, az általános iskola alapkészséghiányos befejezésétől a szülői minta hiányáig, ami mind egyenesen vezet a 16 évesen az oktatási rendszerből kikerüléshez, és ugyanannak az életpályának az ismétléséhez, melyben már a szülők, nagyszülők is éltek.
Aztán hirtelen azt kérdezte tőlem: “de mondd meg, miből telik nekik azokra az okostelefonokra, meg azokra a tetoválásokra, amikkel villognak az iskolában? Hogy van ez?”
Nos, most nyilván idehozhatnám a 21.századi szegénységet, ami a fogyasztói társadalom hatásait együtt képezi le sok esetben 19. századi túlélési technikákkal, amiben csak egyetlen üzenet van, birtokolj, fogyassz, amid van, azzal tudod pozicionálni magad a világban, stb. De erről sokszor írtam már, bár bizonyára még fogok is, mert pl. a tetoválási szokások változása is megérne egy misét, ahogy a börtöntetkók, meg az “üss”, vagy az “anyám” felirat helyét hogyan foglalják el a számukra értelmezhetetlen kínai betűsorok, angol mondatok, no meg a rózsák, szörnyek, és sok más, most divatos, színes és drága tetoválás, fokozva az abszurditását ennek az egésznek.
De most inkább arról írok, hogy mit látok, honnan van ezekre pénz. Nyilván nem a szüleik közmunka-béréből, ez világos.
Először is: a szegregátumok világában is rétegződés van, csak más léptékekben, mint azon kívül. Mondjuk a házakon ez (főleg kívülről) nem igazán látszik, az előteremtett pénz sokkal inkább másra fordítódik, mint mondjuk a víz bevezetésére, vagy a külső tatarozásra, esetleg a kert rendbetételére, vagy a tartozások visszafizetésére, amit egy másféle szocializációval rendelkezők elvárnának. Sokkal fontosabb egy olyan életstílus fenntartása, amiben a környezetük számára világossá tehető: náluk van pénz. Ami persze viszonylagos, hiszen arra nem elég, hogy elköltözzenek, jobb házat vegyenek, ne ott éljenek, hanem mondjuk ott, ahol a szolgáltatások sokkal inkább élhetőbb közeget biztosítanak.
És nem is nagyon akarnak elmenni, mert számukra a pénzszerzés is ide kötődik, ebbe a közegbe.Vagyis, a többiek biztosítják nekik a jövedelmet, azoknak a szolgáltatásoknak a megvásárlásával, amire szükségük van. Nem legálisan persze, ezt mondanom sem kell. Fuvarozás, boltocskázás, illegális cigaretta- és alkoholkereskedelem, üzletelés. Azok a családok, ahol ebből van a jövedelem, ők a többiekhez képest jobban élnek, és kialakítanak maguk körül egy hierarchiát, aminek a csúcsán ők vannak. Mintegy mintát mutatnak, a helyi jólétről, és pontosan tudják, mekkora ereje van ennek a szerepnek az üzletelésben.
Mert csak arra kell rátapintaniuk, hogy az tekinthető embernek, akinek ez, vagy az megvan. Úgy, mint nekik. Akinek meg nincs, és nem veszi meg, az egyértelműen lejjebb van, lenézhető.
Hogy érthetőbb legyen: nemrég mesélte nekem valaki, akitől egy csúfos lerészegedés okait tudakoltam, hogy náluk az a szokás, ha valakit le akarnak itatni, akkor azt mondják: “ha nem iszod ki fenékig, haljon meg a családod”. És hát, ki akarja, hogy meghaljon!? Kiissza azt is, meg a következőt is. Ugyanez megy az üzletelésben: “Csóró vagy, mi?” “Menjél is haza, nem vagy ember… “ “Hát milyen apa vagy te, hogy nem veszed meg a gyerekednek?” Az alacsony tervezési képességgel rendelkezők önérzetét kell csak piszkálni, és belemennek mindenbe. És ha szemtől szembe nem megy, mivel a gyerekek előtt zajlik minden, bemegy majd velük a téma az iskolába is, és lehet majd csúfolni ott a másikat, mondjuk az adományruháért, cipőért, táskáért, hiszen ha otthon nem vették meg, és ezért alázták őket a szülei, miért ne tehetné meg a gyerekük is ugyanezt az iskolában? Ezt aztán sok szülő nem bírja, és így is érzi a nyomást: meg kell venni, tőle, aki kínálja, hogy bebizonyíthassa neki, ő is ember. És megveszi, sokszor drágábban, mintha boltban venné, vagy rendelné.
Szóval, a hatalmi hierarchia csúcsán levők a többiek nyomorúságából tudnak olyan jövedelemre szert tenni, amiből nekik többre telik, mint másnak. Egy darabig persze, egyrészt, mert az ő pénzügyi tudatosságuk, beosztási képességük is csak rövid távú, másrészt, mert vékony a jég, könnyen átcsaphat uzsorába. De nagy lélektana van ennek, és sok esetben alulmaradunk, és a mi segítségünk helyett inkább fizetnek nekik, akár túlárazva, akár kamatra, mert ettől érzik magukat valakinek, és ennek az érzésnek a megtapasztalása fontosabb, mint a hosszú távon segítséggel stabilizálódás jövőképe.
Másik réteg, akinek a többiekhez képest van pénze, az a máshol munkát vállalókat jelenti. Egy részük munkaszervező, és szintén ebből a közegből szervez csapatot, van kapcsolatrendszere, mennek, főleg a fővárosba, épületbontásokra, építkezésekre, burkolásokra, meg máshova, útépítésekre, ásatásokra, ahova fizikai munka kell. Azt tudják, erre azt kell mondani, alkalmi foglalkoztatással, napi bejelentéssel dolgoznak, de az, hogy ez igaz-e, vagy mennyi megy legálisan és mennyi “zsebbe”, nos, erről a mai világban joggal lehetnek kétségeink. A munkaerőhiány alaposan feltornázza a “napszámot”, de az is változóan alakul, hogy a családfő fizetéséből mennyi jut haza. Mert fenn kell tartania magát is, ráadásul egy olyan közegben, a fővárosban, ami sokszoros erővel zúdítja rájuk a fogyasztói világ kínálatát és manipulációit.
De ha kellő ideig bírják a melót, és nem költik magukra, akkor a hazautazáskor bőven juthat a családnak, olyan dolgokra is, amikre egyébként nem lenne indokolt, és ez náluk is növeli a “rangot” a közösségen belül. Mert a rang, a státusz, az a pénzhez kötődik. Nem a munkahelyhez, nem a tanuláshoz, csak a pénzhez, és azokhoz a tárgyakhoz, amit birtokolnak. Nyilván az előzőhöz képest ez egy lépéssel előbbre van, és talán még örülhetünk is neki. Hiszen legalább a munkaerőpiacon vannak, ha nem is teljesen legálisan.
Aki viszont nem mobilis, nos, velük nagyobb gond van. Ennek persze több oka is lehet, egyrészt, hogy nem bírják a munkát, hosszú ideig képtelenek erős fizikai munkát végezni, meg egyáltalán folyamatosan, naponta dolgozni. Ők azok, akik eleinte még mennek, aztán másik munkaszervezővel próbálkoznak, hátha ott nem kell annyit dolgozni, végül azt mondják: maradnak inkább otthon, közmunkán. A másik ok, hogy a gyerekeik miatt maradnak itthon. Mert a hatások, amelyek a gyerekeket érik, veszélyesek is lehetnek, és az anyjuk nem mindig tud hatni rájuk. Így azt mondják, inkább szűkösen, de maradnak. Jellemző, hogy gyakran vesznek fel személyi kölcsönöket, hogy legalább néha elérjenek valamit ők is azokból a dolgokból, amelyekből másnak bőven jut. Amit aztán nem tudnak fizetni, és ássák magukat a behajtócéges tartozásokkal egyre mélyebbre. De ők még mindig jobb helyzetben vannak, mint azok, akik egyedül nevelik a gyerekeket.
Mert azt hiszem, ők vannak a legnehezebb helyzetben. Az anyák a gyerekekkel, akiknek a párjaik börtönben vannak, vagy elhagyták őket. Ritka esetben persze lehet az illető férfi is, de zömében asszonyokról beszélhetünk. A gyerekek miatt esélytelenek a munkavállalásra. Helyben többnyire csak a közmunka van, utazással nem tudják bevállalni a munkát, hiszen menni kell értük az oviba, iskolába. És el is kell látniuk őket. Aki pedig abban szocializálódott, hogy a főállású anyaság az egyetlen, ami kitölti az életét, az nem tudja elképzelni, hogy munka mellett is lehet háztartást vezetni, gyereket nevelni. Ezt a mintát nem látták sosem, nem is értik. Ők a családi pótlékból, gyesből élnek, gyerektartást sem kapnak többnyire.
És ott vannak még a fogyatékkal élők…akik még közmunkára sem hívhatók be. A csicskák, az alkoholisták, a pszichiátriai betegek, mind, akiknek az élete vakvágányra futott. Akik legalul vannak. Nos, ebből a csoportból nemigen telik sem telefonra, sem tetoválásra. Se másra. Az nekem is rejtély, hogy ők miből élik túl a hónapokat.
Azt hiszem, az világosan látszik, hogy a generációs szegénységben élők nem a legális jövedelemszerzésből élnek. Ami legális, a közmunkabér, a családi pótlék, a gyes, nem elég, így a fekete zónából egészítik ki a megélhetésüket. Az változó, hogy ebben ki, meddig jut el, de egyben megegyeznek: egyik sem ad más ívet az életpályának. A jövedelem érkezéséhez igazodó nélkülözés, feketemunka, kriminalizáció. Ezek a lehetőségek.
Ami még nagyon fontos: egyik sem motivál a tanulásra. Ezekhez ugyanis nem kell. A szülői minta erős, és nem a tanulásba fektetett energiát közvetíti. Egyik esetben sem.
Nos, akkor mit lehetne tenni? Először is megérteni ezt az egészet. A tanulatlanságban, nyomorúságban, a másik kihasználásában kialakuló túlélési stratégiákat. Aztán a megfelelő, erre a helyzetre fókuszáló oktatás mellett minimalizálni a fekete zónában körvonalazódó lehetőségeket. Persze ehhez egy átlátható, tisztességes gazdaság kellene. De ez a fajta rétegződés nemcsak a szegregátumok világában ilyen. És bizony, elég visszásan hangzik, ha csak ott kérjük számon a jogkövető magatartás hiányát.
Szerző: L. RITÓK NÓRA
2020.01.05.
Aztán hirtelen azt kérdezte tőlem: “de mondd meg, miből telik nekik azokra az okostelefonokra, meg azokra a tetoválásokra, amikkel villognak az iskolában? Hogy van ez?”
Nos, most nyilván idehozhatnám a 21.századi szegénységet, ami a fogyasztói társadalom hatásait együtt képezi le sok esetben 19. századi túlélési technikákkal, amiben csak egyetlen üzenet van, birtokolj, fogyassz, amid van, azzal tudod pozicionálni magad a világban, stb. De erről sokszor írtam már, bár bizonyára még fogok is, mert pl. a tetoválási szokások változása is megérne egy misét, ahogy a börtöntetkók, meg az “üss”, vagy az “anyám” felirat helyét hogyan foglalják el a számukra értelmezhetetlen kínai betűsorok, angol mondatok, no meg a rózsák, szörnyek, és sok más, most divatos, színes és drága tetoválás, fokozva az abszurditását ennek az egésznek.
De most inkább arról írok, hogy mit látok, honnan van ezekre pénz. Nyilván nem a szüleik közmunka-béréből, ez világos.
Először is: a szegregátumok világában is rétegződés van, csak más léptékekben, mint azon kívül. Mondjuk a házakon ez (főleg kívülről) nem igazán látszik, az előteremtett pénz sokkal inkább másra fordítódik, mint mondjuk a víz bevezetésére, vagy a külső tatarozásra, esetleg a kert rendbetételére, vagy a tartozások visszafizetésére, amit egy másféle szocializációval rendelkezők elvárnának. Sokkal fontosabb egy olyan életstílus fenntartása, amiben a környezetük számára világossá tehető: náluk van pénz. Ami persze viszonylagos, hiszen arra nem elég, hogy elköltözzenek, jobb házat vegyenek, ne ott éljenek, hanem mondjuk ott, ahol a szolgáltatások sokkal inkább élhetőbb közeget biztosítanak.
És nem is nagyon akarnak elmenni, mert számukra a pénzszerzés is ide kötődik, ebbe a közegbe.Vagyis, a többiek biztosítják nekik a jövedelmet, azoknak a szolgáltatásoknak a megvásárlásával, amire szükségük van. Nem legálisan persze, ezt mondanom sem kell. Fuvarozás, boltocskázás, illegális cigaretta- és alkoholkereskedelem, üzletelés. Azok a családok, ahol ebből van a jövedelem, ők a többiekhez képest jobban élnek, és kialakítanak maguk körül egy hierarchiát, aminek a csúcsán ők vannak. Mintegy mintát mutatnak, a helyi jólétről, és pontosan tudják, mekkora ereje van ennek a szerepnek az üzletelésben.
Mert csak arra kell rátapintaniuk, hogy az tekinthető embernek, akinek ez, vagy az megvan. Úgy, mint nekik. Akinek meg nincs, és nem veszi meg, az egyértelműen lejjebb van, lenézhető.
Hogy érthetőbb legyen: nemrég mesélte nekem valaki, akitől egy csúfos lerészegedés okait tudakoltam, hogy náluk az a szokás, ha valakit le akarnak itatni, akkor azt mondják: “ha nem iszod ki fenékig, haljon meg a családod”. És hát, ki akarja, hogy meghaljon!? Kiissza azt is, meg a következőt is. Ugyanez megy az üzletelésben: “Csóró vagy, mi?” “Menjél is haza, nem vagy ember… “ “Hát milyen apa vagy te, hogy nem veszed meg a gyerekednek?” Az alacsony tervezési képességgel rendelkezők önérzetét kell csak piszkálni, és belemennek mindenbe. És ha szemtől szembe nem megy, mivel a gyerekek előtt zajlik minden, bemegy majd velük a téma az iskolába is, és lehet majd csúfolni ott a másikat, mondjuk az adományruháért, cipőért, táskáért, hiszen ha otthon nem vették meg, és ezért alázták őket a szülei, miért ne tehetné meg a gyerekük is ugyanezt az iskolában? Ezt aztán sok szülő nem bírja, és így is érzi a nyomást: meg kell venni, tőle, aki kínálja, hogy bebizonyíthassa neki, ő is ember. És megveszi, sokszor drágábban, mintha boltban venné, vagy rendelné.
Szóval, a hatalmi hierarchia csúcsán levők a többiek nyomorúságából tudnak olyan jövedelemre szert tenni, amiből nekik többre telik, mint másnak. Egy darabig persze, egyrészt, mert az ő pénzügyi tudatosságuk, beosztási képességük is csak rövid távú, másrészt, mert vékony a jég, könnyen átcsaphat uzsorába. De nagy lélektana van ennek, és sok esetben alulmaradunk, és a mi segítségünk helyett inkább fizetnek nekik, akár túlárazva, akár kamatra, mert ettől érzik magukat valakinek, és ennek az érzésnek a megtapasztalása fontosabb, mint a hosszú távon segítséggel stabilizálódás jövőképe.
Másik réteg, akinek a többiekhez képest van pénze, az a máshol munkát vállalókat jelenti. Egy részük munkaszervező, és szintén ebből a közegből szervez csapatot, van kapcsolatrendszere, mennek, főleg a fővárosba, épületbontásokra, építkezésekre, burkolásokra, meg máshova, útépítésekre, ásatásokra, ahova fizikai munka kell. Azt tudják, erre azt kell mondani, alkalmi foglalkoztatással, napi bejelentéssel dolgoznak, de az, hogy ez igaz-e, vagy mennyi megy legálisan és mennyi “zsebbe”, nos, erről a mai világban joggal lehetnek kétségeink. A munkaerőhiány alaposan feltornázza a “napszámot”, de az is változóan alakul, hogy a családfő fizetéséből mennyi jut haza. Mert fenn kell tartania magát is, ráadásul egy olyan közegben, a fővárosban, ami sokszoros erővel zúdítja rájuk a fogyasztói világ kínálatát és manipulációit.
De ha kellő ideig bírják a melót, és nem költik magukra, akkor a hazautazáskor bőven juthat a családnak, olyan dolgokra is, amikre egyébként nem lenne indokolt, és ez náluk is növeli a “rangot” a közösségen belül. Mert a rang, a státusz, az a pénzhez kötődik. Nem a munkahelyhez, nem a tanuláshoz, csak a pénzhez, és azokhoz a tárgyakhoz, amit birtokolnak. Nyilván az előzőhöz képest ez egy lépéssel előbbre van, és talán még örülhetünk is neki. Hiszen legalább a munkaerőpiacon vannak, ha nem is teljesen legálisan.
Aki viszont nem mobilis, nos, velük nagyobb gond van. Ennek persze több oka is lehet, egyrészt, hogy nem bírják a munkát, hosszú ideig képtelenek erős fizikai munkát végezni, meg egyáltalán folyamatosan, naponta dolgozni. Ők azok, akik eleinte még mennek, aztán másik munkaszervezővel próbálkoznak, hátha ott nem kell annyit dolgozni, végül azt mondják: maradnak inkább otthon, közmunkán. A másik ok, hogy a gyerekeik miatt maradnak itthon. Mert a hatások, amelyek a gyerekeket érik, veszélyesek is lehetnek, és az anyjuk nem mindig tud hatni rájuk. Így azt mondják, inkább szűkösen, de maradnak. Jellemző, hogy gyakran vesznek fel személyi kölcsönöket, hogy legalább néha elérjenek valamit ők is azokból a dolgokból, amelyekből másnak bőven jut. Amit aztán nem tudnak fizetni, és ássák magukat a behajtócéges tartozásokkal egyre mélyebbre. De ők még mindig jobb helyzetben vannak, mint azok, akik egyedül nevelik a gyerekeket.
Mert azt hiszem, ők vannak a legnehezebb helyzetben. Az anyák a gyerekekkel, akiknek a párjaik börtönben vannak, vagy elhagyták őket. Ritka esetben persze lehet az illető férfi is, de zömében asszonyokról beszélhetünk. A gyerekek miatt esélytelenek a munkavállalásra. Helyben többnyire csak a közmunka van, utazással nem tudják bevállalni a munkát, hiszen menni kell értük az oviba, iskolába. És el is kell látniuk őket. Aki pedig abban szocializálódott, hogy a főállású anyaság az egyetlen, ami kitölti az életét, az nem tudja elképzelni, hogy munka mellett is lehet háztartást vezetni, gyereket nevelni. Ezt a mintát nem látták sosem, nem is értik. Ők a családi pótlékból, gyesből élnek, gyerektartást sem kapnak többnyire.
És ott vannak még a fogyatékkal élők…akik még közmunkára sem hívhatók be. A csicskák, az alkoholisták, a pszichiátriai betegek, mind, akiknek az élete vakvágányra futott. Akik legalul vannak. Nos, ebből a csoportból nemigen telik sem telefonra, sem tetoválásra. Se másra. Az nekem is rejtély, hogy ők miből élik túl a hónapokat.
Azt hiszem, az világosan látszik, hogy a generációs szegénységben élők nem a legális jövedelemszerzésből élnek. Ami legális, a közmunkabér, a családi pótlék, a gyes, nem elég, így a fekete zónából egészítik ki a megélhetésüket. Az változó, hogy ebben ki, meddig jut el, de egyben megegyeznek: egyik sem ad más ívet az életpályának. A jövedelem érkezéséhez igazodó nélkülözés, feketemunka, kriminalizáció. Ezek a lehetőségek.
Ami még nagyon fontos: egyik sem motivál a tanulásra. Ezekhez ugyanis nem kell. A szülői minta erős, és nem a tanulásba fektetett energiát közvetíti. Egyik esetben sem.
Nos, akkor mit lehetne tenni? Először is megérteni ezt az egészet. A tanulatlanságban, nyomorúságban, a másik kihasználásában kialakuló túlélési stratégiákat. Aztán a megfelelő, erre a helyzetre fókuszáló oktatás mellett minimalizálni a fekete zónában körvonalazódó lehetőségeket. Persze ehhez egy átlátható, tisztességes gazdaság kellene. De ez a fajta rétegződés nemcsak a szegregátumok világában ilyen. És bizony, elég visszásan hangzik, ha csak ott kérjük számon a jogkövető magatartás hiányát.
MEGDÖNTENI HAJNAL TÍMEÁT
REZEDA VILÁGA BLOG
Szerző: Rezeda
2020.01.06.
Vannak ilyen álmodozó újságírók kies hazánkban, akik még mindig nem jöttek rá, hol is élünk. Tegnap olvasom az egyik termékben, hogy a héten Orbán Viktor kegyesen a sajtó rendelkezésére áll, és ezt add össze, kellemetlen kérdésekkel szembesül. Azt a kurva: mereng el az ember, akkor szüret, miközben a keze belelóg a bilibe, és duruzsol a fülében az igazság, ami ez: ugyan már, királylány, vagy, ami jobb, mert a Tao közel áll hozzám: csacsi öreg medvém. Ezzel a kedves megszólítással Róbert Gida akkor illette a jámbor mackót, ha ő szokás szerint semmit nem értett a világból, vagy legalábbis a Százholdas Pagonyból.
Ilyenje , ilyen pagonyféléje mindenkinek van, az álmodozó újságírónak is, Orbán Viktornak is, és ez a kettő nem ugyanabban az univerzumban leledzik, következésképp átjárás egyikből a másikba nincs, mert sehol egy nyavalyás féreglyuk. Köznapiabban szólva, a jámbor újságírónak még nem mondta Orbán Viktor, hogy boldog karácsonyt, meg, hogy nem foglalkozik nőügyekkel. Illetve, ha nem is ilyen cukiságokkal szórakoztatja a nagyérdeműt, akkor is teljesen érdektelen, miket beszél, mert mondandójának már évek óta semmi értelme. Vannak a tokás fejében panelek, kereszténység, bevándorlás, megvédjük, meg még egypár, s ezekből húzgál elő ezt-azt.
Érdektelen. Ha pedig úgy tűnik, érdemi a mondanivalója, akkor is hazudik, mellébeszél vagy ábrándozik, megvan a maga különbejáratú világa, amiben sajnálatosan még maga sem igazodik el, mert annyi benne az éles kanyar, az irányváltás, tolatás és sunyítás, hogy nem tudja, melyik szegletében mi található. Az ilyenek szoktak megőrülni, mert a személyiségük végleg elveszik valami sötét veremben. Az újságíró, ha naiv, ha bulldog, különben is ambivalens helyzetben van, mert munkája hiábavaló. Amikor meg kellett határozni, mi is az az újságírás, akkor hatalmi ágként tették ezt meg, ami ellenőrzi és kordában tartja a többit...
Szerző: Rezeda
2020.01.06.
Ilyenje , ilyen pagonyféléje mindenkinek van, az álmodozó újságírónak is, Orbán Viktornak is, és ez a kettő nem ugyanabban az univerzumban leledzik, következésképp átjárás egyikből a másikba nincs, mert sehol egy nyavalyás féreglyuk. Köznapiabban szólva, a jámbor újságírónak még nem mondta Orbán Viktor, hogy boldog karácsonyt, meg, hogy nem foglalkozik nőügyekkel. Illetve, ha nem is ilyen cukiságokkal szórakoztatja a nagyérdeműt, akkor is teljesen érdektelen, miket beszél, mert mondandójának már évek óta semmi értelme. Vannak a tokás fejében panelek, kereszténység, bevándorlás, megvédjük, meg még egypár, s ezekből húzgál elő ezt-azt.
Érdektelen. Ha pedig úgy tűnik, érdemi a mondanivalója, akkor is hazudik, mellébeszél vagy ábrándozik, megvan a maga különbejáratú világa, amiben sajnálatosan még maga sem igazodik el, mert annyi benne az éles kanyar, az irányváltás, tolatás és sunyítás, hogy nem tudja, melyik szegletében mi található. Az ilyenek szoktak megőrülni, mert a személyiségük végleg elveszik valami sötét veremben. Az újságíró, ha naiv, ha bulldog, különben is ambivalens helyzetben van, mert munkája hiábavaló. Amikor meg kellett határozni, mi is az az újságírás, akkor hatalmi ágként tették ezt meg, ami ellenőrzi és kordában tartja a többit...
FELTŰNŐEN KEVÉS PÉNZ JUT EGÉSZSÉGÜGYRE
KLUBRÁDIÓ / HETES STÚDIÓ
Szerző: SZÉNÁSI SÁNDOR
2020.01.04.
Pazarlás folyik az egészségügy egy részében, a kormány szerint átszervezéssel javítható a helyzet. Szakértők szerint nem. Pénzt kell beletenni.
Az Európai Unió átlagánál 3 százalékponttal kevesebbet költ egészségügyre a kormány, ez mintegy 1200 milliárd forint. Erre hívja fel a figyelmet az OECD is, vagyis arra, hogy itt feltűnően kevés közpénz jut az ágazatnak. Sinkó Eszter közgazdász úgy véli, hogy a kormány szerint egyes helyeken nagy a pazarlás, némi átszervezéssel, átcsoportosítással javítható a helyzet, azonban nem így van. Ha tetszik, ha nem, ebbe pénzt kell beletenni.
Karácsonyra bejelentették, hogy komoly átalakításokat tervez a kormány, ezek között rendkívül fontosak vannak – mondta az egészségügyi közgazdász. És ha csak néhány megvalósul, azzal is beljebb vagyunk.
Végre el kell érni, hogy az intézmények a valódi ellátási költségeket kapják meg, s ne csak azok egy részét. Csak a kórházaknál hiányzik 100-200 milliárd forint, és akkor csodálkozik a kormány, hogy eladósodnak. Inkább a kórházigazgatóknak lenne joguk csodálkozni, hogy miért nem látják be a helyzet képtelenségét, tarthatatlanságát a döntéshozók. Ha a valós költségeket finanszíroznák, esetleg lenne elég orvos és nővér is.
A másik lényeges teendő az ellátás átszervezése. Bizonyos feladatokat koncentrálni kell. Például nem kell 80 kórházban csípőprotézis behelyezésével, vagy bizonyos fajta szemműtétek elvégzésével foglalkozni. Elég 20-30 helyen, de ott olyan szakembergárda álljon rendelkezésre. Ehhez kapcsolódik a technológiai fejlesztés is. Újabb és újabb eszközök jelennek meg, ezekre folyamatosan költeni kell. Sinkó Eszter szerint fontos a minőségi mutatók rendszerének bevezetése is, végre látni kellene, hogy melyik kórház dolgozik jól és melyik kevésbé jól.
A problémákat egyébként a kormány feltehetően látja, ha más nem, az érsebészek, vagy a hematológusok lázadása fölkelthette a figyelmet. Az egészségügyi közgazdász úgy véli: a politikai bátorság hiányzott a változtatásokhoz.
Szerző: SZÉNÁSI SÁNDOR
2020.01.04.
Az Európai Unió átlagánál 3 százalékponttal kevesebbet költ egészségügyre a kormány, ez mintegy 1200 milliárd forint. Erre hívja fel a figyelmet az OECD is, vagyis arra, hogy itt feltűnően kevés közpénz jut az ágazatnak. Sinkó Eszter közgazdász úgy véli, hogy a kormány szerint egyes helyeken nagy a pazarlás, némi átszervezéssel, átcsoportosítással javítható a helyzet, azonban nem így van. Ha tetszik, ha nem, ebbe pénzt kell beletenni.
Karácsonyra bejelentették, hogy komoly átalakításokat tervez a kormány, ezek között rendkívül fontosak vannak – mondta az egészségügyi közgazdász. És ha csak néhány megvalósul, azzal is beljebb vagyunk.
Végre el kell érni, hogy az intézmények a valódi ellátási költségeket kapják meg, s ne csak azok egy részét. Csak a kórházaknál hiányzik 100-200 milliárd forint, és akkor csodálkozik a kormány, hogy eladósodnak. Inkább a kórházigazgatóknak lenne joguk csodálkozni, hogy miért nem látják be a helyzet képtelenségét, tarthatatlanságát a döntéshozók. Ha a valós költségeket finanszíroznák, esetleg lenne elég orvos és nővér is.
A másik lényeges teendő az ellátás átszervezése. Bizonyos feladatokat koncentrálni kell. Például nem kell 80 kórházban csípőprotézis behelyezésével, vagy bizonyos fajta szemműtétek elvégzésével foglalkozni. Elég 20-30 helyen, de ott olyan szakembergárda álljon rendelkezésre. Ehhez kapcsolódik a technológiai fejlesztés is. Újabb és újabb eszközök jelennek meg, ezekre folyamatosan költeni kell. Sinkó Eszter szerint fontos a minőségi mutatók rendszerének bevezetése is, végre látni kellene, hogy melyik kórház dolgozik jól és melyik kevésbé jól.
A problémákat egyébként a kormány feltehetően látja, ha más nem, az érsebészek, vagy a hematológusok lázadása fölkelthette a figyelmet. Az egészségügyi közgazdász úgy véli: a politikai bátorság hiányzott a változtatásokhoz.
BELENÉZTÜNK A 135 MILLIÁRDOS KÖZPÉNZES FEKETE LYUKBA
G7.HU
Szerző: JANDÓ ZOLTÁN
2020.01.03.
Miközben az egyes csapatok tao-költései elég nagy publicitást kapnak, és viszonylag sokan tisztában vannak azzal, hogy Makovecz kazánház, teakonyha vagy éppen futódomb épül-e Felcsúton adóforintokból, a szövetségek támogatásáról viszonylag ritkán esik szó. Pedig nemcsak a klubok és sportvállalkozások irányíthatják magukhoz az államkincstár helyett a cégek nyereségadóját, hanem a hat látványsport, a labdarúgás, a kézilabda, a kosárlabda, a röplabda, a vízilabda és a jégkorong sportszövetségei is. Ők pedig élnek is ezzel a lehetőséggel: az eddig kiszórt közel 700 milliárd forintnyi tao-támogatás közel ötöde hozzájuk került...
ITT OLVASHATÓ
Szerző: JANDÓ ZOLTÁN
2020.01.03.
ITT OLVASHATÓ
FEL KASZÁRA, KAPÁRA, MÉSZÁROS LŐRINCNEK ÖCCSE IS VAN
AMERIKAI NÉPSZAVA ONLINE
Szerző: Amerikai Népszava
2020.01.05.
A diktátorok nem ismernek mértéket, és rendszerint ez a bukásuk oka. Nem ismernek határt, ezért a végén egy apró dolog miatt buknak meg, és lázad fel ellenük a nép. Formailag ennek tipikus esete, hogy a magyarok tudomásul vették: Orbánnak van egy Mészáros Lőrinc nevű strómanja, akinek nevén ezermilliárdokban mérhető mennyiségű vagyont lop ki az adófizetők pénzéből. A magyarok ezt lenyelték, elnézik, elfordítják a fejüket, mintha nem tudnák, hogy egy bűnszervezet garázdálkodása zajlik, egy rablóbanda foglalta el az országot. De a türelem elmúlhat, ha kiderül, hogy jönnek a stróman rokonai is.
Márpedig Mészáros Lőrinc után elkezdtek beszivárogni a képbe a Mészáros család tagjai, a felesége, a lánya, a veje, talán valami vőlegényről is volt szó, mindenféle rokonok. Még azt is elhallgatja a magyar, amikor Mészáros Lőrinc gázszerelő felesége kiáll, és arcátlanul arról beszél, hogy a szerencsének és a jóistennek köszönhetik, hogy mióta Orbán Viktor a miniszterelnök, megtáltosodott a gázszerelő, mindenhez is érteni kezdett, s ma már a világ leggazdagabb embereinek egyike. De ez a türelem egyszer majd elfogy...
Szerző: Amerikai Népszava
2020.01.05.
Márpedig Mészáros Lőrinc után elkezdtek beszivárogni a képbe a Mészáros család tagjai, a felesége, a lánya, a veje, talán valami vőlegényről is volt szó, mindenféle rokonok. Még azt is elhallgatja a magyar, amikor Mészáros Lőrinc gázszerelő felesége kiáll, és arcátlanul arról beszél, hogy a szerencsének és a jóistennek köszönhetik, hogy mióta Orbán Viktor a miniszterelnök, megtáltosodott a gázszerelő, mindenhez is érteni kezdett, s ma már a világ leggazdagabb embereinek egyike. De ez a türelem egyszer majd elfogy...
„A BEZÁRKÓZÁS NEM VEZET SEHOVÁ”
444.HU / NÉGYNEGYED BLOG
Szerző: FAZEKAS GERGELY
2020.01.05.
Három világhírű karmester van a családjában, az apja, a bátyja, és ő, ez azonban cseppet sem zavarja Kristjan Järvit, a klasszikus zenei élet egyik legizgalmasabb és leginspiratívabb alakját. Észtországban született, de hétéves korában Amerikába költözött a családjával, New Yorkban nőtt fel. A Manhattan School of Music diákjaként zongoristának készült, a sorsát azonban végül nem tudta elkerülni, belőle is karmester lett. Két évig a Los Angelesi Filharmonikusok zeneigazgatója, Esa-Pekka Salonen mellett volt asszisztens, 2004-től öt évig a bécsi Tonkünstler Orchestert vezette, majd 2012 és 2018 között a Lipcsei Rádió Szimfonikus Zenekarának vezető karmestereként működött, de a valódi világát a saját együttesei jelentik. Egyrészt a Gene Pritsker zeneszerzővel együtt alapított, kortárs zenét játszó Absolute Ensemble, amelyben a kortárs zenétől a jazzen át a hip-hopig műfaji határok nélkül csatangolnak, másrészt a 2008-ban alapított Baltic Sea Philharmonic zenekara, amellyel november 19-én adott koncertet a Müpában. A zenekar kotta nélkül játszott, Grieg Peer Gynt-szvitjének tételeit keverték az a-moll zongoraversennyel (a szólista Balog József volt), majd eljátszották (fejből!) Stravinsky Tűzmadár-szvitjét. Ahogy ez lenni szokott, a közönség megőrült a lelkesedéstől, a kritikusok meg szívták egy kissé a fogukat (és a maga módján mindenkinek igaza volt). A koncert előtt két nappal egy próba szünetében beszélgethettünk Kristjan Järvival. Szóba került a klasszikus hagyomány, hogy miért játszik a zenekara kotta nélkül, hogy kik a zenetörténet valódi forradalmárai, és hogy milyen viszony fűzi a popzenéhez (spoiler: szoros).
Nem a klasszikus repertoárról vagy ismert, mennyire érzed magad otthon egy Grieg-Stravinsky műsorban?
Nemrég turnéztam Japánban a Lipcsei Rádió Szimfonikus Zenekarával, és a koncerteken kizárólag klasszikus darabokat játszottunk, Beethoven 5. és Brahms 1. szimfóniáját, Bach D-dúr zenekari szvitjét Mendelssohn átiratában, Mozart C-dúr zongoraversenyét, Mendelssohn hegedűversenyét. Remekül érzem magam ebben a repertoárban, ezen nőttem fel, valójában számomra ezt a legkönnyebb vezényelni. Azzal persze semmi bajom, ha nem erről vagyok ismert. A klasszikus zenei élet rendkívül töredezetté vált: vannak specialistái a régizenének, a klasszikának, a romantikának, a kortárs zenének, ami egyáltalán nem baj, de számomra minden zene érdekes. A zenélésre úgy tekintek, mint egyfajta felfedezőútra, és ugyanezt jelenti nekem a Baltic Sea Philharmonic is. Eredetileg nem is elsősorban zenei, sokkal inkább társadalmi céllal alapítottuk az együttest ifjúsági zenekarként, hogy Norvégiától Oroszországig a Balti-tengert övező tíz országból hozzunk össze együtt zenélő fiatalokat, hogy megmutassuk: a zene nem ismer határokat...
Szerző: FAZEKAS GERGELY
2020.01.05.
Nem a klasszikus repertoárról vagy ismert, mennyire érzed magad otthon egy Grieg-Stravinsky műsorban?
Nemrég turnéztam Japánban a Lipcsei Rádió Szimfonikus Zenekarával, és a koncerteken kizárólag klasszikus darabokat játszottunk, Beethoven 5. és Brahms 1. szimfóniáját, Bach D-dúr zenekari szvitjét Mendelssohn átiratában, Mozart C-dúr zongoraversenyét, Mendelssohn hegedűversenyét. Remekül érzem magam ebben a repertoárban, ezen nőttem fel, valójában számomra ezt a legkönnyebb vezényelni. Azzal persze semmi bajom, ha nem erről vagyok ismert. A klasszikus zenei élet rendkívül töredezetté vált: vannak specialistái a régizenének, a klasszikának, a romantikának, a kortárs zenének, ami egyáltalán nem baj, de számomra minden zene érdekes. A zenélésre úgy tekintek, mint egyfajta felfedezőútra, és ugyanezt jelenti nekem a Baltic Sea Philharmonic is. Eredetileg nem is elsősorban zenei, sokkal inkább társadalmi céllal alapítottuk az együttest ifjúsági zenekarként, hogy Norvégiától Oroszországig a Balti-tengert övező tíz országból hozzunk össze együtt zenélő fiatalokat, hogy megmutassuk: a zene nem ismer határokat...
NÉLKÜLED! ANGYALKÁM, NÉLKÜLED!
KOLOZSVÁRI SZALONNA / VENDÉG
Szerző: Tiszi
2020.01.05.
...Nehéz évek voltak, egyesével levadászva, lassan szalámizva, minden jogot elvesztve, egyedül a porba hullva.
Igen, egy vérből valók vagyunk. Mint ahogyan a Dzsungel-könyvében ez elhangzott. Egy vérből valók, vagyunk, mégis egymást öljük. Évek óta, gátlástalanul, erkölcstelenül, kontroll nélkül. Még nem annyira brutálisan, mint ahogyan azt Afrikában tették, de legalább aljasabban.
Valahogy a felszínen kellene maradni, és saját magunkat kell kirángatni a gödörből, a hajunknál fogva. Úgy, hogy közben kergetnek engem is, téged is az angyalok, bár én nem szoktam imádkozni. Az arkangyalok is, hogy eltérítsenek, visszalökjenek, megfélemlítsenek, zsaroljanak. Elhitetve veled, hogy így normális minden, ahogy most van. Hogy nem lehet ellene semmit tenni, hogy te arra születtél, hogy szolgálj, de azt majd megmondják neked, hogy kit. Azt is, kiben kell hinned, azt is, mit kell gondolnod, neked nincs más dolgod, csak szolgálni rendületlenül, feltételek nélkül. A hatalom megkérdőjelezése nélkül. Akkor minden rendben lesz, akkor jogod lesz beledögleni. Egyébként meg egy senki vagy, és az is maradsz. Bár ha kérnek valamit tőled… Vagy ha nagyon akarsz valamit, és képes vagy érte megtenni bármit…
Én is gondolkodtam azon, ha már úgyis együtt toljuk az angyalkákkal, hogy nekem mi lenne három kívánságom. Az első kívánságom először mindenképpen a NÉLKÜLED lenne. Azért, hogy el tudjon kezdődni valami egészen más. Ami úgy kezdődne, hogy MI, és nem lennének ők.
Aztán talán visszakérném azt a sok-sok pénzzel kitömött focilabdát, amit a Karmelita kolostor ablakából szétrugdostak a világba. Aztán odapasszolnám, ahol a legnagyobb szükség van rá, itt, határokon belül.
De talán a legfontosabb: szükség lenne reményre, kitartásra, bátorságra, bizalomra, erkölcsre, békességre és szeretetre a mindennapokban, hogy újra tudjuk építeni magunkat. MI közösen.
Ui: Szeretném megköszönni az RTL klubnak és Kulka Jánosnak az újévi köszöntőt. Az elmúlt húsz év legszebb, legőszintébb, legmeghatóbb, legmotiválóbb beszéde volt.
Ne maradjunk némák, beszéljünk egymással, egymásért és a jövőért. Ne féljetek szeretni! Boldog Új Évet!
Szerző: Tiszi
2020.01.05.
Igen, egy vérből valók vagyunk. Mint ahogyan a Dzsungel-könyvében ez elhangzott. Egy vérből valók, vagyunk, mégis egymást öljük. Évek óta, gátlástalanul, erkölcstelenül, kontroll nélkül. Még nem annyira brutálisan, mint ahogyan azt Afrikában tették, de legalább aljasabban.
Valahogy a felszínen kellene maradni, és saját magunkat kell kirángatni a gödörből, a hajunknál fogva. Úgy, hogy közben kergetnek engem is, téged is az angyalok, bár én nem szoktam imádkozni. Az arkangyalok is, hogy eltérítsenek, visszalökjenek, megfélemlítsenek, zsaroljanak. Elhitetve veled, hogy így normális minden, ahogy most van. Hogy nem lehet ellene semmit tenni, hogy te arra születtél, hogy szolgálj, de azt majd megmondják neked, hogy kit. Azt is, kiben kell hinned, azt is, mit kell gondolnod, neked nincs más dolgod, csak szolgálni rendületlenül, feltételek nélkül. A hatalom megkérdőjelezése nélkül. Akkor minden rendben lesz, akkor jogod lesz beledögleni. Egyébként meg egy senki vagy, és az is maradsz. Bár ha kérnek valamit tőled… Vagy ha nagyon akarsz valamit, és képes vagy érte megtenni bármit…
Én is gondolkodtam azon, ha már úgyis együtt toljuk az angyalkákkal, hogy nekem mi lenne három kívánságom. Az első kívánságom először mindenképpen a NÉLKÜLED lenne. Azért, hogy el tudjon kezdődni valami egészen más. Ami úgy kezdődne, hogy MI, és nem lennének ők.
Aztán talán visszakérném azt a sok-sok pénzzel kitömött focilabdát, amit a Karmelita kolostor ablakából szétrugdostak a világba. Aztán odapasszolnám, ahol a legnagyobb szükség van rá, itt, határokon belül.
De talán a legfontosabb: szükség lenne reményre, kitartásra, bátorságra, bizalomra, erkölcsre, békességre és szeretetre a mindennapokban, hogy újra tudjuk építeni magunkat. MI közösen.
Ui: Szeretném megköszönni az RTL klubnak és Kulka Jánosnak az újévi köszöntőt. Az elmúlt húsz év legszebb, legőszintébb, legmeghatóbb, legmotiválóbb beszéde volt.
Ne maradjunk némák, beszéljünk egymással, egymásért és a jövőért. Ne féljetek szeretni! Boldog Új Évet!
2020. január 5., vasárnap
ORBÁN ÉS A KORONAŐR
HÍRKLIKK
Szerző: KARDOS ERNŐ
2020.01.05.
Bár egykori tanára szerint Orbán Viktor már megöregedett, és az energiája is fogytán, a kormányfő megrázta magát és néhány váratlan döntése azt mutatja, hogy még lobog a harci tűz a kétségtelenül elhízott, ősz hajú, s unokákat posztoló öregedő pártelnökben. Bár egyesek inkább a kétségbeesés jelének látják, hogy Orbán hazahívta a száműzetésből Habony Árpádot, akitől mindenekelőtt azt reméli, hogy gatyába rázza majd a Fideszt, mi több, a kormány kommunikációját is, és megpróbálja megállítani a kormány gyorsuló népszerűségvesztését.
Ugyanis az önkormányzati választás egyre nagyobbnak tűnő veresége már a Fidesz belső konfliktusait is kiélezi. Bár egyelőre inkább csak névtelenül bírálják a központilag kivezényelt „hülye” kampánystábot, vagy a végrehajthatatlan intézkedéseket, nem beszélve a szabad szemmel követhetetlen törvényhozásról. De ma már akad olyan fideszes politikus, aki névvel is vállalja a kritikát. Elsőként említhetjük az egykori kancelláriaminisztert, Lázár Jánost, aki azt mondta, hogy a Fidesznek változnia kell, nyitottabbá kéne válni, csak akkor juthat 2022-ben sikerre.
Az Orbán Viktort ugyancsak kritizáló egykori fideszes kancelláriaminiszter, Stumpf István, pártjának jelenlegi esélyeiről, illetve az önkormányzati bukás okairól kicsit karcosabban fogalmazott. Szerinte ugyanis az októberi fordulat oka a túlzott agresszivitás, és a morális lázadás. Mészáros rapid gazdagodását a leköszönő alkotmánybíró egyenesen hungarikumnak tartja, amely a Nemzeti Együttműködés Rendszere szerint kampánylogikai innováció pusztán. Az illiberális demokrácia pedig szerencsétlen, rossz kifejezés. Vagy inkább árulkodó, tesszük hozzá. Stumpf szerint a háborúzásban mindenki elfáradt, az emberek ma már nyugalomra vágynak...
Szerző: KARDOS ERNŐ
2020.01.05.
Ugyanis az önkormányzati választás egyre nagyobbnak tűnő veresége már a Fidesz belső konfliktusait is kiélezi. Bár egyelőre inkább csak névtelenül bírálják a központilag kivezényelt „hülye” kampánystábot, vagy a végrehajthatatlan intézkedéseket, nem beszélve a szabad szemmel követhetetlen törvényhozásról. De ma már akad olyan fideszes politikus, aki névvel is vállalja a kritikát. Elsőként említhetjük az egykori kancelláriaminisztert, Lázár Jánost, aki azt mondta, hogy a Fidesznek változnia kell, nyitottabbá kéne válni, csak akkor juthat 2022-ben sikerre.
Az Orbán Viktort ugyancsak kritizáló egykori fideszes kancelláriaminiszter, Stumpf István, pártjának jelenlegi esélyeiről, illetve az önkormányzati bukás okairól kicsit karcosabban fogalmazott. Szerinte ugyanis az októberi fordulat oka a túlzott agresszivitás, és a morális lázadás. Mészáros rapid gazdagodását a leköszönő alkotmánybíró egyenesen hungarikumnak tartja, amely a Nemzeti Együttműködés Rendszere szerint kampánylogikai innováció pusztán. Az illiberális demokrácia pedig szerencsétlen, rossz kifejezés. Vagy inkább árulkodó, tesszük hozzá. Stumpf szerint a háborúzásban mindenki elfáradt, az emberek ma már nyugalomra vágynak...
NINCS SZÜKSÉG ELNYOMÁSRA, ÖNKÉNT ÉS DALOLVA ZSÁKMÁNYOLJUK KI MAGUNKAT
24.HU
Szerző: JANKOVICS MÁRTON
2020.01.05.
A megfélemlítés a múlté, a 21. században már a szabadság és a végtelen lehetőségek zászlaja alatt hajszoljuk magunkat depresszióba és totális kiégésbe. Ennek esnek áldozatul az ünnepek is, amelyek kilépést jelenthetnének a késő kapitalista hétköznapok mókuskerekéből. A koreai születésű, német filozófus, Byung-Chul Han szerint a megoldáshoz nem kell tenni semmit, de ez nem olyan könnyű. Pedig épp az lehet a kulcs, ha nem akarunk állandóan hasznosak lenni, és képesek vagyunk megélni a mélyreható unalmat.
Szerző: JANKOVICS MÁRTON
2020.01.05.
Minden igazi kultúrkritikus tudja, hogy egy-egy korszakot nem a kirakatba tett magasztos eszméiről kell megítélni, sokkal inkább arról, amiről szemérmesen hallgat, és amikor senki se néz, gyorsan besöpör a szőnyeg alá: például a jellemző népbetegségeiről. Így látta ezt a melankóliáról az 1600-as években értekezést író Robert Burton, a hisztéria lehetséges okait újragondoló Freud, a bolondság történetét ádázul kutató Michel Foucault, és így látja a koreai születésű, német filozófus Byung-Chul Han is, aki már a sokadik könyvét írja a 21. századi modern társadalmak végzetes eltévelyedéséről.
Hogy hol tévelyedtünk el?
Hogy hol tévelyedtünk el?
Han nagy ívű következtetéseket von le abból a tényből, hogy korunk vezető betegségei immár nem a baktériumok és a vírusok, hanem idegi alapúak, úgymint
a depresszió,
a depresszió,
- a figyelemhiányos hiperaktivitás-zavar,
- a borderline személyiségzavar,
- valamint a kiégés.
Ezek szerinte egyáltalán nem elszigetelt, pusztán az orvosokra és a pszichiáterekre tartozó jelenségek, hanem egy mélyebb, általános válság tünetei, így mindnyájunk életére hatással vannak. Ez a válság egy alapvető illúzióból fakad: az önmegvalósítás paradoxonából. Míg a neoliberális gazdasági rendszerben minden azt üzeni nekünk, hogy szabadok vagyunk, és végre azt teszünk, amit akarunk, épp ez a fene nagy szabadság válik a legalattomosabb kényszerré, észrevétlenül előkészítve a talajt egy újfajta zsarnokságnak: az önkizsákmányolásnak.
- a borderline személyiségzavar,
- valamint a kiégés.
Ezek szerinte egyáltalán nem elszigetelt, pusztán az orvosokra és a pszichiáterekre tartozó jelenségek, hanem egy mélyebb, általános válság tünetei, így mindnyájunk életére hatással vannak. Ez a válság egy alapvető illúzióból fakad: az önmegvalósítás paradoxonából. Míg a neoliberális gazdasági rendszerben minden azt üzeni nekünk, hogy szabadok vagyunk, és végre azt teszünk, amit akarunk, épp ez a fene nagy szabadság válik a legalattomosabb kényszerré, észrevétlenül előkészítve a talajt egy újfajta zsarnokságnak: az önkizsákmányolásnak.
A kulcsszó már nem a fegyelem, hanem a teljesítmény, hiszen a mai társadalom – a korábbi évszázadokkal szemben – nem fegyelmező, hanem teljesítmény elvű. Amit régen külső kényszerítéssel, elnyomással, fenyegetéssel és tűzzel-vassal értek el, azt Han szerint ma önként és dalolva tesszük meg. Ráadásul úgy, hogy közben saját, autonóm döntésünknek érezzük az egészet...
SIKERÜLT MEGTANULNI EGYEDÜL ÉLNI
HATÁRÁTKELŐ BLOG
Szerző: Határátkelő
2020.01.05.
Az életben az egyik legnehezebb dolog elengedni – legyen az egy ország, egy hely vagy egy ember. Néha persze muszáj újrakezdeni, az év vége-eleje pedig különösen alkalmas az életünk, a mögöttünk hagyott időszak újragondolására.
Különösen így van ez, ha az ember beteg, mint Hajni, aki öt napot töltött betegen, ami nem a legjobb évkezdet. De azért egy összegzésre futotta neki.
„Tudom, tudom, újév, összegezni kéne, satöbbi, és amúgy is tök lemaradtam a blogolással… hát most valahogy nem érzem. De oké, erőltessem meg magam, tessék.
Tizenegy év boldog együttlét után elengedtük egymást Dáviddal, szerintem már rég ideje volt, de mégiscsak most jött el valahogy, azóta persze visszatért belém az eredeti könnyűvérű Hajni, aki imád a pultnál ismerkedni és flörtölni és bohóckodni idegenekkel, aztán persze megbánja, újrakezdi, újra megbánja, stb.
Kicsit huszonévesnek érzem magam ilyenkor, hiába leszek hamarosan negyven. Szerencsére még a huszonéves fiúk sem gondolják, hogy az anyjuk lehetnék, hehe, de ugyanakkor imponálok már az ötvenes pasiknak is, széles a skála.
Nyilván csak magányűzésre jók ezek a sztorik, bár úgy veszem észre, végül tényleg sikerült megtanulnom egyedül élni is. Mondjuk ebben a hajós életben igazán nincs sok magányra lehetőség.
Szóval ez történt az elmúlt évben. Utazás sok helyre, Zanziról Bp-re, Bp-ről Maldívra, Maldívról Krétára, Krétáról Thaiföldre. Thaiföldről már kétszer is voltam Malájziában, egyszer Penangban, egyszer pedig Kuala Lumpurban.
Legközelebb lehet, hogy Vietnámba, vagy Laoszba megyek, de az még messze van, március közepén. Lett egy ukulelém, és tudok már rajta vagy 8 számot (elég lassan haladok amúgy, de csomószor nem is akarok számokat játszani, csakúgy prüntyögök, élvezem még mindig).
Nagyjából ennyit tudok most mondani, vissza kell feküdnöm köhögni, haha. Legyen vidám évetek, és szeressetek mindent, ami körülvesz. Peace.”
A teljes posztot itt találjátok.
Szerző: Határátkelő
2020.01.05.
Különösen így van ez, ha az ember beteg, mint Hajni, aki öt napot töltött betegen, ami nem a legjobb évkezdet. De azért egy összegzésre futotta neki.
„Tudom, tudom, újév, összegezni kéne, satöbbi, és amúgy is tök lemaradtam a blogolással… hát most valahogy nem érzem. De oké, erőltessem meg magam, tessék.
Tizenegy év boldog együttlét után elengedtük egymást Dáviddal, szerintem már rég ideje volt, de mégiscsak most jött el valahogy, azóta persze visszatért belém az eredeti könnyűvérű Hajni, aki imád a pultnál ismerkedni és flörtölni és bohóckodni idegenekkel, aztán persze megbánja, újrakezdi, újra megbánja, stb.
Kicsit huszonévesnek érzem magam ilyenkor, hiába leszek hamarosan negyven. Szerencsére még a huszonéves fiúk sem gondolják, hogy az anyjuk lehetnék, hehe, de ugyanakkor imponálok már az ötvenes pasiknak is, széles a skála.
Nyilván csak magányűzésre jók ezek a sztorik, bár úgy veszem észre, végül tényleg sikerült megtanulnom egyedül élni is. Mondjuk ebben a hajós életben igazán nincs sok magányra lehetőség.
Szóval ez történt az elmúlt évben. Utazás sok helyre, Zanziról Bp-re, Bp-ről Maldívra, Maldívról Krétára, Krétáról Thaiföldre. Thaiföldről már kétszer is voltam Malájziában, egyszer Penangban, egyszer pedig Kuala Lumpurban.
Legközelebb lehet, hogy Vietnámba, vagy Laoszba megyek, de az még messze van, március közepén. Lett egy ukulelém, és tudok már rajta vagy 8 számot (elég lassan haladok amúgy, de csomószor nem is akarok számokat játszani, csakúgy prüntyögök, élvezem még mindig).
Nagyjából ennyit tudok most mondani, vissza kell feküdnöm köhögni, haha. Legyen vidám évetek, és szeressetek mindent, ami körülvesz. Peace.”
A teljes posztot itt találjátok.
...
AKI KARÁCSONYKOR HAZUDIK
ÉLET ÉS IRODALOM / PUBLICISZTIKA
Szerző: VÁNCSA ISTVÁN
2020.01.03.
„A király, az olyan ember, hogy bármerre jár is, ha megéhezik, bemehet bárkinek a kamrájába, és vághat magának szalonnát vagy kolbászt, amekkorát csak akar. Ekként magyarázta nekem a hatalom természetrajzát Klarissza néni, több mint fél évszázaddal ezelőtt, és nem azért magyarázta így, hogy megértsem, hanem mert így gondolta maga is. Minden a királyé, a földek, az épületek, az állatok, ha megtetszik neki valami, azt hazaviszi, és ha valaki tiltakozik, annak levágatja a fejét. De hát senki se tiltakozik.”
Föntieket épp tíz éve írtam, a LIV. évfolyam 1. számának első oldalára, megjelent 2010. január nyolcadikán. Orbán ezeréves birodalma akkor még éppoly ideális formában létezett, mint az égi Jeruzsálem, avval a különbséggel, hogy utóbbi úgy is maradt, míg ellenben Orbánia bő négy hónappal később csakugyan alászállt az égből, ahogy az a Jelenések könyvében írva vagyon. Utána aztán jött az áldás csőstül. A Nemzeti Együttműködés (vagy Összetartozás) Kormányának malaszttal teljes munkálkodása nagytakarítással kezdődött, avval is folytatódott, bár esetünkben talán a szőnyegbombázás szó volna pontosabb. Annihilálta a jogrendet, az oktatást, a nemzeti kultúrát, a sajtót és a médiát, de legelsősorban is gyökeresen kiirtotta a demokráciát, illetve azt, ami nálunk ezen a címen futott. Nem haragból persze, hanem úgy, ahogy Milo A 22-es csapdájában a saját ezredét bombázza ripityára. Terhes kötelesség, csakhogy az üzlet az üzlet, egyébként pedig megteheti. A magyarországi latrokrácia megalapozása ugyanígy indult, és most is eszerint működik. Kozák Márton írta a karácsonyi számunkban, hogy „a hatalommegosztás magyarországi mértéke nemcsak az uniós, de az unión kívüli kelet‑európai országok (Ukrajna, Moldova, Észak‑Macedónia, Albánia, Szerbia) átlagától is elmarad, és ma már hajszálra megegyezik a kutatásba bevont három közép‑ázsiai ország (Kirgizisztán, Kazahsztán, Üzbegisztán) átlagával.” (A hiányzó konzervatív minimum, 2019/51–52., dec. 19.) Ez abszolút érthető, a latrokrácia, vagyis az üzleti élet centralizált és parancsuralmi alapokon nyugvó modellje nem is működhet másképp. Disziplin, ordnung, gehorsam, ellenkező esetben befuccsol az egész, arról már nem is szólva, hogy a hálátlan tömeg akár bíróság elé is citálhatja felkent vezetőjét, ahogy erre a környező országok a közelmúltban szomorú példák egész sorával szolgáltak. Jómagam persze evvel együtt se igazán értem, hogy mondjuk a CEU kiakolbólításából mi módon lehet akkora hasznot húzni, ami a vele járó hercehurcát ellensúlyozza, de hát ha érteném, akkor bizonyára nekem is volna olyan, tőlem úgyszólván meg se különböztethető kenyeres pajtásom, aki a világ leggazdagabbjainak a listájára fölkerült.
A magyarországi rablóállam működése ismert és dokumentált szociálpszichológiai sémákat követ. Az első bekezdésben idézett cikk egy olyan kutatáshoz kapcsolódott, amelyben a kísérleti alanyok között különféle szintű kormányzati pozíciókat osztottak ki, persze csak virtuálisan, némelyiknek a portás szerepe jutott, némelyiknek a kormányfőé. Ezt követően az alanyok morális dilemmákkal kerültek szembe. A kutatók azt látták, hogy a portás szerepét játszó alany betartaná a KRESZ-t, rendesen fizetné az adót, visszaadná az ellopott biciklit, mások vétkei fölött pedig szemet hunyni hajlamos. Ezzel szemben az a személy, aki miniszterelnöki szerepet alakít, a végsőkig elpofátlanodik, noha valójában nem is kormányfő, hanem csak azt játssza. Minél erősebb felhatalmazású közszereplőt játszik, annál valószínűbb, hogy az agya végképp elszáll...
Szerző: VÁNCSA ISTVÁN
2020.01.03.
Föntieket épp tíz éve írtam, a LIV. évfolyam 1. számának első oldalára, megjelent 2010. január nyolcadikán. Orbán ezeréves birodalma akkor még éppoly ideális formában létezett, mint az égi Jeruzsálem, avval a különbséggel, hogy utóbbi úgy is maradt, míg ellenben Orbánia bő négy hónappal később csakugyan alászállt az égből, ahogy az a Jelenések könyvében írva vagyon. Utána aztán jött az áldás csőstül. A Nemzeti Együttműködés (vagy Összetartozás) Kormányának malaszttal teljes munkálkodása nagytakarítással kezdődött, avval is folytatódott, bár esetünkben talán a szőnyegbombázás szó volna pontosabb. Annihilálta a jogrendet, az oktatást, a nemzeti kultúrát, a sajtót és a médiát, de legelsősorban is gyökeresen kiirtotta a demokráciát, illetve azt, ami nálunk ezen a címen futott. Nem haragból persze, hanem úgy, ahogy Milo A 22-es csapdájában a saját ezredét bombázza ripityára. Terhes kötelesség, csakhogy az üzlet az üzlet, egyébként pedig megteheti. A magyarországi latrokrácia megalapozása ugyanígy indult, és most is eszerint működik. Kozák Márton írta a karácsonyi számunkban, hogy „a hatalommegosztás magyarországi mértéke nemcsak az uniós, de az unión kívüli kelet‑európai országok (Ukrajna, Moldova, Észak‑Macedónia, Albánia, Szerbia) átlagától is elmarad, és ma már hajszálra megegyezik a kutatásba bevont három közép‑ázsiai ország (Kirgizisztán, Kazahsztán, Üzbegisztán) átlagával.” (A hiányzó konzervatív minimum, 2019/51–52., dec. 19.) Ez abszolút érthető, a latrokrácia, vagyis az üzleti élet centralizált és parancsuralmi alapokon nyugvó modellje nem is működhet másképp. Disziplin, ordnung, gehorsam, ellenkező esetben befuccsol az egész, arról már nem is szólva, hogy a hálátlan tömeg akár bíróság elé is citálhatja felkent vezetőjét, ahogy erre a környező országok a közelmúltban szomorú példák egész sorával szolgáltak. Jómagam persze evvel együtt se igazán értem, hogy mondjuk a CEU kiakolbólításából mi módon lehet akkora hasznot húzni, ami a vele járó hercehurcát ellensúlyozza, de hát ha érteném, akkor bizonyára nekem is volna olyan, tőlem úgyszólván meg se különböztethető kenyeres pajtásom, aki a világ leggazdagabbjainak a listájára fölkerült.
A magyarországi rablóállam működése ismert és dokumentált szociálpszichológiai sémákat követ. Az első bekezdésben idézett cikk egy olyan kutatáshoz kapcsolódott, amelyben a kísérleti alanyok között különféle szintű kormányzati pozíciókat osztottak ki, persze csak virtuálisan, némelyiknek a portás szerepe jutott, némelyiknek a kormányfőé. Ezt követően az alanyok morális dilemmákkal kerültek szembe. A kutatók azt látták, hogy a portás szerepét játszó alany betartaná a KRESZ-t, rendesen fizetné az adót, visszaadná az ellopott biciklit, mások vétkei fölött pedig szemet hunyni hajlamos. Ezzel szemben az a személy, aki miniszterelnöki szerepet alakít, a végsőkig elpofátlanodik, noha valójában nem is kormányfő, hanem csak azt játssza. Minél erősebb felhatalmazású közszereplőt játszik, annál valószínűbb, hogy az agya végképp elszáll...
BÁRKI, CSAK EZEK NE
KOLOZSVÁRI SZALONNA / VENDÉG
Szerző: VOGRONICS ANDRÁS
2020.01.05.
Jó lenne tisztázni valamit. Sokan el vannak tévedve a demokráciával kapcsolatos téveszmék erdejében. Fogalmuk nincs, hogy mi az és mekkora lehetőség ez egy ország életében. Nyilván a regnáló hatalomnak az az érdeke, hogy erről minél kevesebb szó essék, és az emberek minél inkább azt higgyék, hogy az állam dolga az, hogy helyettük megoldjon mindent. Ki kell ábrándítsak mindenkit, aki még nem ábrándult ki: egyáltalán nem így van. Sőt, amit most Orbánék művelnek az a demokrácia megerőszakolása és szájbarúgása egyszerre.
Kezdjük a kedvenc demagóg kérdés-válaszokkal, amikor például felcsendül a „de akkor kire szavazzak, ott sincs egy normális vezető sem” szólam. Emberek! Mi a választásokon nem vezetőket választunk, hanem képviselőket. A különbség az a kettő között, hogy az első esetben mi vagyunk a vezetőért és hanyatt vagyunk esve tőle, a másodiknál pont fordítva: annak kellene értünk lennie, és lesnie a választók kívánságait, neki kellene a választók kedvében járnia, és elvégezni azt a feladatot amiért a választók az adott pozícióba beszavazták.
Amikor mondjuk bankot, telefonszolgáltatót választunk ugyanez a helyzet: nem azért fizetünk egy banknak, hogy az ellopja a pénzünket, rosszul fektesse be, a bankigazgató a mi pénzünkön kurvázzon, hanem hogy a pénzünk biztonságban legyen, gyarapodjon, és minden rendben legyen. Ugyanez a helyzet egy mobilszolgáltatónál is: hogy olcsó, megbízható, gyors legyen, ne pedig lehallgasson, adatokkal éljen vissza, zsarolhasson, félelemben tartson a saját pénzemen.
Tehát. Amikor mi 4 évente képviselőket választunk, akkor ennek ez lenne a lényege. Csak az a baj, hogy a magyar ember azt hiszi, hogy ezek a mi főnökeink, akiknek mi tartozunk azért, amiért mi bízzuk meg őket azzal, hogy értünk dolgozzanak, hogy nekünk, az országnak a lehető legjobb legyen. Na tehát Orbán és sleppje egy választott figurák, akiknek az lenne a feladata, hogy az általunk rájuk bízott pénzt, más néven adót, a lehető legkörültekintőbben használják fel a köz javára, azzal úgy bánjanak, mint egy bankigazgató a betétesek pénzével. Tehát Orbán nem főnök, vezető, góré, messiás, hanem egy közalkalmazott, akit mi fizetünk a közösből. Ehhez nem kell semmilyen különleges természetfeletti képességgel rendelkeznie, elég az adott szakterületen profinak lennie...
Szerző: VOGRONICS ANDRÁS
2020.01.05.
Kezdjük a kedvenc demagóg kérdés-válaszokkal, amikor például felcsendül a „de akkor kire szavazzak, ott sincs egy normális vezető sem” szólam. Emberek! Mi a választásokon nem vezetőket választunk, hanem képviselőket. A különbség az a kettő között, hogy az első esetben mi vagyunk a vezetőért és hanyatt vagyunk esve tőle, a másodiknál pont fordítva: annak kellene értünk lennie, és lesnie a választók kívánságait, neki kellene a választók kedvében járnia, és elvégezni azt a feladatot amiért a választók az adott pozícióba beszavazták.
Amikor mondjuk bankot, telefonszolgáltatót választunk ugyanez a helyzet: nem azért fizetünk egy banknak, hogy az ellopja a pénzünket, rosszul fektesse be, a bankigazgató a mi pénzünkön kurvázzon, hanem hogy a pénzünk biztonságban legyen, gyarapodjon, és minden rendben legyen. Ugyanez a helyzet egy mobilszolgáltatónál is: hogy olcsó, megbízható, gyors legyen, ne pedig lehallgasson, adatokkal éljen vissza, zsarolhasson, félelemben tartson a saját pénzemen.
Tehát. Amikor mi 4 évente képviselőket választunk, akkor ennek ez lenne a lényege. Csak az a baj, hogy a magyar ember azt hiszi, hogy ezek a mi főnökeink, akiknek mi tartozunk azért, amiért mi bízzuk meg őket azzal, hogy értünk dolgozzanak, hogy nekünk, az országnak a lehető legjobb legyen. Na tehát Orbán és sleppje egy választott figurák, akiknek az lenne a feladata, hogy az általunk rájuk bízott pénzt, más néven adót, a lehető legkörültekintőbben használják fel a köz javára, azzal úgy bánjanak, mint egy bankigazgató a betétesek pénzével. Tehát Orbán nem főnök, vezető, góré, messiás, hanem egy közalkalmazott, akit mi fizetünk a közösből. Ehhez nem kell semmilyen különleges természetfeletti képességgel rendelkeznie, elég az adott szakterületen profinak lennie...
LESZ-E ÉLET ORBÁN UTÁN?
HÍRKLIKK
Szerző: FÖLD S. PÉTER
2020.01.05.
Bármennyire is igyekeznek titkolni az urak, válsághelyzet van a Fideszben. A megnyertnek mondott, ám valójában elveszített őszi önkormányzati választás után, felerődösödött az elégedetlenek hangja, s többen már a párt 2022-es vereségét vizionálják. A vidéken győztes fideszesek a Budapesten és a nagyobb várásokban vesztes társaik nyakába varrják a várható vereséget, Török Gábor politológus pedig a Népszavában arról beszélt, hogy Orbán Viktor már nem feltétlenül meghatározó tényező a következő választáson.
Felvetődik a kérdés, hogy mi lesz Orbán előbb, vagy utóbb, de biztosan bekövetkező bukása után? Túléli-e vezérét a Nemzeti Együttműködés rendszere? Másként fogalmazva: lehet-e NER Orbán nélkül? Fontos kérdések, és annak ellenére kell ezekről gondolkodni, beszélni, hogy látszólag még nem időszerű a felvetésük. A Fidesz erősnek mutatja magát és még mindig sokan vannak, akik ezt elhiszik. Sokan, de nem biztos, hogy elegen. Az erjedés megkezdődött, a rés már látszik a falon. Kapkodás van a magabiztosság, bizonytalanság, a pökhendiség mögött. Kérdés, lesz-e szakember, aki kijavítja a hibákat?
Egyelőre még ott állnak a derék urak egymás mellett, összeszorított fogakkal, behunyt szemmel. Egymás tökét markolják görcsösen. Merthogy így lett kitalálva ez a rendszer, a Nemtelen Együttműködés Rendszere. Én nem mondom el, amit rólad tudok, cserébe te is hallgatsz arról, amit rólam tudsz...
Szerző: FÖLD S. PÉTER
2020.01.05.
Felvetődik a kérdés, hogy mi lesz Orbán előbb, vagy utóbb, de biztosan bekövetkező bukása után? Túléli-e vezérét a Nemzeti Együttműködés rendszere? Másként fogalmazva: lehet-e NER Orbán nélkül? Fontos kérdések, és annak ellenére kell ezekről gondolkodni, beszélni, hogy látszólag még nem időszerű a felvetésük. A Fidesz erősnek mutatja magát és még mindig sokan vannak, akik ezt elhiszik. Sokan, de nem biztos, hogy elegen. Az erjedés megkezdődött, a rés már látszik a falon. Kapkodás van a magabiztosság, bizonytalanság, a pökhendiség mögött. Kérdés, lesz-e szakember, aki kijavítja a hibákat?
Egyelőre még ott állnak a derék urak egymás mellett, összeszorított fogakkal, behunyt szemmel. Egymás tökét markolják görcsösen. Merthogy így lett kitalálva ez a rendszer, a Nemtelen Együttműködés Rendszere. Én nem mondom el, amit rólad tudok, cserébe te is hallgatsz arról, amit rólam tudsz...
GYILKOSSÁG VAGY TÖRVÉNYES ÖNVÉDELEM VOLT SZULEJMANI MEGÖLÉSE?
444.HU
Szerző: MAGYARI PÉTER
2020.01.05.
Világszerte, és az Egyesült Államokon belül is élénk vita alakult ki arról, hogy Kasszem Szulejmani iráni katonai vezető csütörtök éjjeli meggyilkolása jogilag minek számított.
Fontos kérdés ez, hiszen a nemzetközi jog megsértése akár háborús ok is lehet, erre hivatkozott az USA például Jugoszlávia bombázásakor, vagy mindkét öböl-háború idején. A nyugati világ egységesen ítélte el Oroszországot, amikor Nagy-Britanniában és Németországban követett el merényleteket (Litvinyenko, Szkripal, Hangosvili), vagy Szaúd-Arábiát, amikor Törökország területén végzett ki egy újságírót (Hasogdzsi).
Vagy ez a támadás inkább Oszama bin Laden és al-Bagdadi meggyilkolására hasonlít, amikor amerikai katonák úgy végeztek velük, hogy a támadás jogszerűségét érdemben egyetlen ország kormánya sem vitatta?
Ezek fontos morális kérdések, amelyek alapvetően határozzák meg a világrendet, és ezáltal a világ biztonságosságát is. A kérdést tovább élezi az amerikai elnök ellen folyó vádeljárás is, hiszen amerikai belpolitikai szempontból most különösen fontos kérdés, hogy Donald Trump betartja-e a törvényeket.
Nem véletlen tehát, hogy amikor az amerikai külügyminisztériumban az első hosszabb sajtótájékoztatót tartották a helyzetről, akkor visszatérő kérdése volt az újságíróknak, hogy miért nem számított gyilkosságnak Szulejmani konvojának kilövése.
Három szinten is felmerül a kérdés:
Szerző: MAGYARI PÉTER
2020.01.05.
Fontos kérdés ez, hiszen a nemzetközi jog megsértése akár háborús ok is lehet, erre hivatkozott az USA például Jugoszlávia bombázásakor, vagy mindkét öböl-háború idején. A nyugati világ egységesen ítélte el Oroszországot, amikor Nagy-Britanniában és Németországban követett el merényleteket (Litvinyenko, Szkripal, Hangosvili), vagy Szaúd-Arábiát, amikor Törökország területén végzett ki egy újságírót (Hasogdzsi).
Vagy ez a támadás inkább Oszama bin Laden és al-Bagdadi meggyilkolására hasonlít, amikor amerikai katonák úgy végeztek velük, hogy a támadás jogszerűségét érdemben egyetlen ország kormánya sem vitatta?
Ezek fontos morális kérdések, amelyek alapvetően határozzák meg a világrendet, és ezáltal a világ biztonságosságát is. A kérdést tovább élezi az amerikai elnök ellen folyó vádeljárás is, hiszen amerikai belpolitikai szempontból most különösen fontos kérdés, hogy Donald Trump betartja-e a törvényeket.
Nem véletlen tehát, hogy amikor az amerikai külügyminisztériumban az első hosszabb sajtótájékoztatót tartották a helyzetről, akkor visszatérő kérdése volt az újságíróknak, hogy miért nem számított gyilkosságnak Szulejmani konvojának kilövése.
Három szinten is felmerül a kérdés:
- a nemzetközi jog szempontjából,
- az amerikai jog szempontjából,
- és az iraki jog szempontjából.
Az amerikai kormányzat határozottan állítja, hogy minden szinten teljesen jogszerű volt, amit tettek...
- az amerikai jog szempontjából,
- és az iraki jog szempontjából.
Az amerikai kormányzat határozottan állítja, hogy minden szinten teljesen jogszerű volt, amit tettek...
ÉS AKKOR A KORMÁNY GYORSAN SZÉTSZÓRT PÁR TÍZMILLIÁRDOT
HVG ONLINE
Szerző: hvg.hu
2020.01.05.
Első fokon elítélte a Mol vezetőjét egy horvát bíróság; eszi a felújított orosz metrószerelvényeket a rozsda; nem vette meg a kormány határidőre a trieszti kikötőt. Ez a hvg.hu heti gazdasági összefoglalója.
Két év börtönre ítélte Hernádi Zsoltot első fokon egy horvát bíróság, Ivo Sanader volt miniszterelnök hat évet kapott. A vád szerint a Mol elnök-vezérigazgatója volt a valódi feladója annak az 5 millió eurónak, amelyet két ciprusi cég küldött egy svájci vállalatnak, a végső címzett pedig Ivo Sanader volt, aki így segített, hogy az INA energetikai cég kerüljön a Mol irányítása alá.
Az ítélethirdetés után a Mol közleményt adott ki arról, hogy a cég „továbbra is minden eszközzel védekezik a bűncselekménnyel kapcsolatos alaptalan vádak ellen”. Hernádi ügyvédei német és brit jogi szakértőket kértek fel arra, hogy készítsenek szakvéleményt a perről, ők pedig arra jutottak, hogy komoly szabálytalanságok kísérték az eljárást...
Szerző: hvg.hu
2020.01.05.
Két év börtönre ítélte Hernádi Zsoltot első fokon egy horvát bíróság, Ivo Sanader volt miniszterelnök hat évet kapott. A vád szerint a Mol elnök-vezérigazgatója volt a valódi feladója annak az 5 millió eurónak, amelyet két ciprusi cég küldött egy svájci vállalatnak, a végső címzett pedig Ivo Sanader volt, aki így segített, hogy az INA energetikai cég kerüljön a Mol irányítása alá.
Az ítélethirdetés után a Mol közleményt adott ki arról, hogy a cég „továbbra is minden eszközzel védekezik a bűncselekménnyel kapcsolatos alaptalan vádak ellen”. Hernádi ügyvédei német és brit jogi szakértőket kértek fel arra, hogy készítsenek szakvéleményt a perről, ők pedig arra jutottak, hogy komoly szabálytalanságok kísérték az eljárást...
SZABAD SZEMMEL: TÖKÉLETESEN LEÍRJÁK ORBÁN RENDSZERÉT, MÉGSEM MAGYARORSZÁGRÓL VAN SZÓ
NÉPSZAVA ONLINE
Szerző: SZELESTEY LAJOS
2020.01.05.
Spiegel
Szerző: SZELESTEY LAJOS
2020.01.05.
Spiegel
Az EU megfigyelő mechanizmusa legutóbb is azt állapította meg, hogy Bulgária jó úton halad a jogállam megteremtése felé, ám az ország évek óta leghátul kullog, ha a korrupció és a sajtószabadság állapotát vesszük a tagállamokban. Ennek ellenére az ősszel közzétett jelentés kilátásba helyezi, hogy Brüsszel a jövőben már nem figyeli árgus szemekkel a bolgár politika alakulását. Hogy az unió mi alapján jutott kedvező következtetésekre, az rejtély, mert ugyan Szófia erős embere, Boriszov, aki jó egy évtizede van hatalmon, Orbántól eltérően kerüli az összecsapásokat a Bizottsággal, és nem is vetemedik olyan szóbeli kirohanásokra, mint magyar kollégája, de odahaza meglehetősen keményen tartja kézben a dolgokat. A törvény az, amit ő mond és parancsol, sokszor csak telefonon. Szeret jópofizni, mert semmiképpen sem akar autokratának látszani. Ám amit csinál, annak nem sok köze van a jogállamisághoz. Csak nagyon ritkán indul nyomozás olyan vesztegetési ügyekben, amelyekben politikusok, vagy a kormányhoz közelálló üzletemberek érintettek. Független sajtóorgánum már nemigen működik. Az újságírók a megélhetésüket kockáztatják, ha netán lelepleznek valamilyen visszaélést. Tavaly derült ki, hogy kormánypárti és ellenzéki notabilitások jóval a piaci ár alatt szereztek meg luxuslakásokat Szófiában. Ebbe azért 3 miniszter és hatalmon lévő GERB frakcióvezetője belebukott. De ezen túlmenően a vizsgálat nem állapított meg semmiféle turpisságot. Mások a saját céljaikra fordítottak a vidéki idegenforgalom fejlesztésére szánt EU-s pénzeket. A korrupciót vizsgáló bizottságot most egy olyan volt főügyész vezeti, aki annak idején, a vádhatóság élén egyetlen nagy botrányt sem tisztázott kellőképpen. Pedig akkor volt Bulgária legnagyobb bankválsága is, a KTB csődje miatt. Az ügy idáig kétmilliárd euróba került az adófizetők számára. Ráadásul hírek szerint a jogászt szoros kapcsolatok fűzik a visszaélések egyik főszereplőjéhez. A médiát immár csaknem teljes egészében oligarchák között osztották fel, ők különféle politikai pártokhoz állnak közel. Ily módon a hatalomnak, a vállalkozóknak és a köztisztviselőknek nem kell túlzottan tartaniuk a nyilvánosságtól. Az állapotokra csupán egyetlen példa: versenyjogi aggályok miatt egy cseh jelentkező nem vehette meg a svéd tulajdonostól az ország legnagyobb médiakonszernjét. Amikor viszont Boriszov két milliárdos cimborája jelentkezett be vásárlási szándékkal, már nem voltak ilyen fenntartások.
Guardian
Guardian
A lap azt tanácsolja a brit Munkáspártnak, hogy az szívlelje meg a baloldal világméretű visszaesésének tanulságait, ha ki akar lábalni a választási vereség utáni sanyarú helyzetéből. Ez persze nem menti fel a Labourt a saját maga által elkövetett hibák felelőssége alól, de tény, hogy a szociáldemokrácia mindenütt válságban van, legyen szó a németekről, a franciákról, az olaszokról, osztrákokról és így tovább. Európa távolabbi részein pedig igen kevés a reménysugár. Magyarországot és Lengyelországot tekintélyelvű, jobbos rezsim irányítja, a balközép erők teljesen margóra szorultak. Brazíliában a szélsőjobb jelöltje futott be a baloldal képviselő képviselője előtt, Indiában pedig a szélsőséges BJP tönkreverte az egykor egyeduralkodó, világi, balos Kongresszus Pártot. Északon ígéretesen megújul a baloldal, de ezen kívül csupán az Ibériai-félsziget nyújt vigaszt. Ezért érdemes számba venni a portugál szocialisták sikerének titkát. A párt 5 éve radikális erőkkel állt össze, majd balra tolódott, és a végén ennek köszönhetően futott be. Spanyolországban új, haladó kormány hívogat, hála a szocialisták és a radikális baloldali Podemos összefogásának. A jobboldali populizmus és a kulturális háború korában, amikor meggyengült a hovatartozás és az identitás érzése, mind a radikális, mind a középbalnak kellő alázattal el kell ismernie, hogy egyikük sem tudja a választ. Illetve Macron jelenti a sajátos riposztot, aki azonban nem tartozik a baloldal egyetlen árnyalatához sem, regresszív politikát folytat, vagyis a gazdagokat jutalmazza, viszont csak a 2. fordulóban tudta legyűrni szélsőséges vetélytársát. De a felmérések szerint ott már bárki más győzni tudott volna Le Pen ellen, beleértve a radikális balt is. Egy sor országban éles ellentét alakult ki az idős, tehetős, konzervatív rétegek, illetve haladó nézeteket valló fiatalabb korosztályok között, amelyeket sújt a gazdasági bizonytalanság. Ebben a helyzetben igen nehéz nyerő szövetséget létrehozni vagy a középbalon vagy még radikálisabban balos alapokon.
MIGRÁNSIJESZTŐ
REZEDA VILÁGA BLOG
Szerző: Rezeda
2020.01.05.
A madárijesztők kora lassacskán lejár, a madarak már úgy nőnek fel, hogy a madáróvodában képeskönyvből tanulják a típusait és formáit, hogy félelmüket legyőzzék, a klottgatyás madarak a kalapjára szarnak, ezért kapják a pirospontot. A magyar mezőgazdaság halott, madárijesztőre sincsen már szükség, helyét a migránsijesztő veszi át, kifejezve így társadalmunk rohamos fejlődését, hogy mi a legfőbb gondja. Nem az, hogy tagjai éhen döglenek, hanem, hogy szintén az éhen döglés, lefejezés és bomba általi halál elől netán menekülő embertársait riogassa, megtagadja tőle az életet Krisztus nevében.
Nagy jobboldali gondolkodók, mint Bayer Zsóti és haveri köre, ilyen kitartott, szavakból élők nem is oly rég, mint emlékezhetünk, a busóban vélték föllelni a migránsijesztő archetípusát, vagy malacokat telepítettek volna a kerítéshez, és más hasonló cukiságok. De ezek nem voltak elég ütősek, ugyanis Bakondi katasztrófás ült bent az M1-ben, ott vert tanyát, és reggelente az ágyához fölállított kamerába belemondta, hogy a migrációs nyomás fokozódik, százezrek állnak sorban a balkáni úton, csak jól elbújtak. Senki nem látta őket ugyanis. A kerítésnél madár sem járt, mert az összes valahol madárijesztők vállán ücsörgött...
Szerző: Rezeda
2020.01.05.
A madárijesztő évezredes jószág, gyermekkorunkból és Al Pacinóból mindannyian ismerhetjük. A madárijesztő – ha nem Al Pacino – a falu határában, a kert végében áll, fa lábai vannak, ócska gúnyája és koszlott kalapja. Rajta rendszerint varjak ücsörögnek, kiröhögve a hülye embereket, hogy így akarnak túljárni az ő hatalmas eszükön, károgva vigyorognak a paraszton, aki tehetetlenül üvöltözik, mert nem ismeri a világot. Ha Al Pacino az ember mint madárijesztő, akkor Gene Hackman társaságában tehervonaton utazik Pittsburghbe, és belekiabálja az éjszakába, hogy jó estét világ.
A madárijesztők kora lassacskán lejár, a madarak már úgy nőnek fel, hogy a madáróvodában képeskönyvből tanulják a típusait és formáit, hogy félelmüket legyőzzék, a klottgatyás madarak a kalapjára szarnak, ezért kapják a pirospontot. A magyar mezőgazdaság halott, madárijesztőre sincsen már szükség, helyét a migránsijesztő veszi át, kifejezve így társadalmunk rohamos fejlődését, hogy mi a legfőbb gondja. Nem az, hogy tagjai éhen döglenek, hanem, hogy szintén az éhen döglés, lefejezés és bomba általi halál elől netán menekülő embertársait riogassa, megtagadja tőle az életet Krisztus nevében.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)