NÉPSZAVA ONLINE
Szerző: SZELESTEY LAJOS
2020.05.19.
FT
Ha az unió fenn akar maradni, akkor nem szabad perbe fognia Németországot a karlsruhei Alkotmánybíróság legutóbbi állásfoglalása miatt, mert utóbbiról lehet vitatkozni, de hogy demokratikusan született, ahhoz nem fér kétség. Erre figyelmeztetett Európa legfontosabb lapja, hozzátéve, hogy Németország nélkül egyszerűen nincs EU. Ezért őrültség volna kötelezettségszegési eljárást kezdeményezni ellene, annál is inkább, mivel a legnagyobb tagállamról és befizetőről van szó. És egyáltalán nem tanácsos, hogy szembekerüljenek egymással a szervezet intézményei, illetve a tagállamok. Ám most mégiscsak jelentősen megnőtt a konfliktus veszélye, hiszen a német taláros testület kihívta maga ellen mind az Európai Központi Bankot, mind pedig az Európai Bíróságot, mert utóbbi véleményével ellentétben úgy gondolja, hogy az EKB-nak még a nehéz helyzetben lévő tagországok megsegítésére sincs joga korlátlanul államkötvényeket venni. Ráadásul, ha eljut a perig az ügy, a döntés joga az egyes szakaszokban az EUB-t illetné meg, az pedig nem tenne jót az erkölcsi hitelének. Függetlenül attól, hogy amit Karlsruhe kimondott, az fenyegeti mind a közös fizetőeszközt, mind az EU-nak azt a szándékát, hogy továbbra is liberális demokráciák közösségeként működjön. Cseppet sem meglepő, hogy a magyar és a lengyel kormány rögtön átvette a német érveket, miután Budapest és Varsó is szorgosan rombolja a demokráciát. A német állásfoglalás viszont jól jön mindkettőnek, hogy nagy ívben tegyen a közösségi jogra. A lap azt írja, Orbán közismerten gátlástalan és neki megfelel bármilyen érv, még ha az hamis is, hogy megtámogassa azt, amit amúgy is megcsinál. A kommentár ugyanakkor felhívja a figyelmet, hogy nem lehet egy lapon említeni a magyarok, a lengyelek, illetve a németek ügyét, hiszen a két új tag bedarálja az igazságszolgáltatás önállóságát. Ezzel szemben a német testület éppen annak bizonyságát adta, hogy nem függ a fennálló hatalomtól. Ily módon nagyon is helyes, hogy szerződésszegési eljárás zajlik a magyar és a lengyel kormány ellen. Ám hogy mi lesz a jogállammal a két országban, az végső soron nem Brüsszelben, hanem magyar, illetve lengyel földön dől el. Ám az súlyos gond, hogy ha a német vezetés hasztalan próbálja igazolni az Európai Központi Bank mentőcsomagjának legitimitását, hiszen akkor még az is felmerülhet, hogy Németország otthagyja az euróövezetet. Ezért itt az ideje, hogy végre megvitassák az érveket és ellenérveket. Mert az nem segít, hogy az unió egyfolytában tolja a föderalista biciklit. Előbb tisztázni kell, hogy merre volna az irány, hogy a tagállamok akarnak-e arra menni.
Ha az EU magához tér a koronavírus-járvány után, újra foglalkoznia kell azzal a válsággal, amely a jogállamot sújtja, amely már a fertőzés előtt is jócskán elharapózott több tagországban is. Nem véletlenül mondta azt az illetékes bizottsági alelnök, Vera Jourová a múlt héten a füstölgő EP-képviselőknek, hogy Magyarországnak vissza kell térnie legalább a korábbi állapotokhoz. Márpedig abba beleértendő a folyamatban lévő jogállami eljárás, továbbá hogy a kormány nem fogadja el a bíróságok által megítélt kártérítéseket, hogy a színházakat választásra kényszerítik a függetlenség és az állami támogatás között és korlátozzák a civil szervezetek finanszírozását. Orbán gyorsan reagált és bejelentette, hogy megválik különleges felhatalmazásától. Ám az Országgyűlés az eltelt időszakban rendíthetetlenül ment a maga útján. Rányomta pecsétjét a Budapest-Belgrád vasútvonal korszerűsítésére, legázolta a transzneműek jogait és megpróbálta feloldani az ellenzék által elrendelt építési tilalmat a fővárosban. Hogy futószalagon születtek az ilyen jogszabályok, azt Brüsszel nemigen vette észre. Lehet, hogy az EU fellélegzik, mivel véget ér a teljhatalom Magyarországon, ezért most már nem kell annyira védeni az alapszerződéseket egy autokrata tagállammal szemben. Abban nincs semmi újdonság, hogy Orbán a „rossz zsaru, még rosszabb zsaru” stratégiáját alkalmazza és mindig valamilyen elfogadhatatlan lépéssel rukkol ki, csak azért, hogy visszalépjen, ám közben újabb szörnyű eszközöket vet be ugyanazoknak a céloknak az elérésére. Lemondott például a közigazgatási bíróságok felállításáról, ám pár héttel később egy salátatörvényben újraszabályozta a bíróságok függetlenségét. És most hiába kerül vissza a döntés joga az Országgyűléshez, ott a Fidesznek kétharmada van. Azon kívül hatályban marad több ilyen intézkedés is, amit a válság idején határoztak el. Vagyis nem lehet visszatérni a korábbi, „normális” állapotokhoz. Majd meglátjuk, hogy felismeri-e a Bizottság: ilyen-olyan válságok jönnek, mennek Magyarországon, de a jogállami normák helyzete egyre csak romlik.
Aggódik az unió illetékes hatósága, miután Magyarország a hónap elején a ragályra hivatkozva felfüggesztette az adatvédelmi jogok alkalmazását. Az érintett igazgatóság vezetője szerint gond, hogy a magyaroknál jelenleg nem érvényesek az uniós szabályozás, a GDPR bizonyos rendelkezései. Ráadásul az EU javasolta, hogy a tagállamok a járvány alatt se tekintsenek el bizonyos pontok betartásától. Itt mindenekelőtt arról van szó, hogy a magyar kormány nem akar szavatolni egy sor jogot, ideértve a hozzáférést személyes adatokhoz és azok törlését. Könnyített továbbá azon a kötelezettségen, hogy a hatóságoknak értesíteniük kell az érintetteket, ha adatokat gyűjtenek róluk a kórokozó elleni küzdelemben. Ha valaki panaszt akar emelni, vagy bírósági útra kívánja terelni az ügyet, akkor meg kell várnia, amíg véget ér a rendkívüli állapot.
A hazai és külföldi tiltakozások hatására Orbán beadja a derekát és már a közeli hetekben megválik a Parlamenttől kapott, ám vitatott különleges felhatalmazástól. Vagyis hatott az egyébként gyenge magyar ellenzék, illetve Brüsszel fellépése. A vonatkozó javaslatot már egy hét múlva beterjesztik az Országgyűlésben és így várhatóan a jövő hónap elején – jó két hónap után – véget is ér a rendeleti kormányzás. A miniszterelnököt és a Fideszt ez idő alatt visszatérően azzal vádolták, hogy visszaél hatalmával és nyomás alá helyezi a médiát. Ám ezt ő cáfolta. Az ellenoldal ugyanakkor úgy gondolja, hogy a fővárosban politikai okokból kellett két hetet várni az ország többi részéhez képest, míg végre Budapesten is feloldották a korlátozásokat.
Krekó Péter arra figyelmeztet, hogy Magyarország vonzódik a tekintélyelvű politikusokhoz, ily módon azonban egyre közelebb kerül Oroszországhoz és Kínához. A vendégkommentárban a Political Capital igazgatója emlékeztet arra, hogy az ország a Freedom House-tól, az unión belül egyedülálló módon, hibridbesorolást kapott, mivel meggyengítette a jogállamot, aláásta a demokratikus intézményeket. De itt most a tartalom a fontos, nem pedig maga a folyamat. A kormányfő az utóbbi hónapban elvonta az önkormányzatok anyagi alapjainak jelentős részét. Megfelezte a pártoknak juttatott állami támogatást, de ez csak az ellenzéknek fáj, mivel a Fidesz tetszés szerint szolgálja ki magát közpénzekből. A hatóságok befektetési ügyekben jó pár olyan településnél korlátozták a polgármesterek döntési jogkörét, ahol az ellenzéki erők vannak a kormányrúdnál. Az ékes példa: Göd. Majd olyan intézkedések jöttek, amelyek el akarják nyomni a bíráló hangokat. A rendőrség megbírságolja azokat az autósokat, akik a Lánchíd budai hídfőjénél dudálással tiltakoznak a rendszer ellen. Ezzel párhuzamosan Orbán módját találta, hogy egyre több pénzt nyomjon a kegyencek zsebébe. Ilyen például a Budapest-Belgrád vasútvonal felújítása. Utóbbi egyébként jól mutatja, hogy a külföldi szövetségeseknek tett gesztusok semmilyen konkrét eredményt nem hoztak az ország számára. A kormányfő folyton azt hányja a nyugati partnerek szemére, hogy azok nem segítettek a járvány idején, szemben az olyan diktatúrákkal, mint Kína, Türkmenisztán, Azerbajdzsán és Üzbegisztán. Az állami propaganda a fertőzésért Sorost, az EU-t, az illegális bevándorlókat teszi felelőssé, ahogyan az már csak lenni szokott. Ugyanakkor meglepően keveset foglalkozik Kínával. Orbán igen ügyesen alakította viszonyát az USA-val, tekintve, hogy közeledik Pekinghez, illetve, hogy milyen nemzetközi bírálatok érik politikáját. Pár napja telefonon beszélt Trumppal és az ilyen gesztusokat azután megfelelően meglovagolja. Felhasználja azokat uralmi törekvéseihez és ily módon erősíti azt a hírét, hogy ő a példakép más illiberális vezetők számára. A demokrácia visszaszorulása ajtót-ablakot nyit Közép- és Kelet-Európában az orosz, kínai és más tekintélyelvű rezsimek befolyása előtt. Ezt a fejleményt azonban nem szabad figyelmen kívül hagyni.
