Szerző: MAJTÉNYI LÁSZLÓ
2021.10.29.
Azt kifejezi, hogy az Alaptörvénnyel való békés együttélés körülményei között aligha lehet új rendszert alakítani, megszabadulni a NER kádereitől, a forradalmi alkotmányozás pedig a „baloldal” által felrúgott törvényesség jelszavával mozgósítja a sajtó kulcspozícióit még kézben tartó Orbán rendszer támogatóit. Orbán mély állama csak az offenzív, de a legalitás útján járó kormány és a kialakuló jelentős tömegtámogatás segítségével számolható fel. Az önkormányzati választások után akárcsak a szabad városok hatalmas sajtóportfóliójából az országos szabad sajtót, úgy azonnal létre kellett volna hozni a demokrataklubok hálózatát, ahol az ellenzéki érzelmű polgárok pártrokonszenveiktől nem zavartatva tárgyalnák meg például a helyi tótkomlósi és az országos politika ügyeit. Még mindig lenne erre fél év. Amikor egy általam támogatott jelölt pécsi előválasztási gyűlésén ezt szóvá tettem, az egyik jelen lévő hölgy a mindent átható félelem jelenségére figyelmeztetett mint egyébként észszerű javaslatom akadályára. Az előválasztáson kanyargó sorok viszont ezt a szempontot felülírták, változik az ország, új helyzetet hozott el az idő. Nincs gyülekezési félelem.
Ha a klímát sikerülne megváltoztatni, akkor a NER szotyolaarisztoráciájának viselkedése változhat. Amelynek elve a gyarapodás, a felkészültség, erény és munka nélküli karrier. Akkor köreikben az Orbán legendás jövőbe látó képességébe vetett hit megrendül. Ha Orbán már nem Viktor, azaz ha a játszmát, úgy tűnik, elvesztette, nincs tovább kihez, mihez hűnek lenniük. Kezükben vaskos euró- és dollárkötegekkel, teljes szívük eltelve hazaszeretettel, a szabad Magyarország igenlésével, a klérus hasonló küldetésben kopogtató tagjait is arrébb tolva, azzal állnának az új hatalmasságok ajtaja előtt, hogy minden vágyuk, akár felárral is, búcsúcédulákat vásárolni.
A választási győzelem után természetesen szükség van új szakpolitikákra, de az új parlamenti többségnek alapvetően nem ezekben kell kiélnie magát, mert tudja, hogy Orbán a szexuális kisebbségekkel szembeni törvénnyel nemrég tesztelte, hogy egyetlen laza buzizás is megbonthatja az ellenzéki egységet. Elsősorban a szabad és demokratikus Magyarország vízióját kell tehát megfogalmazni, mégpedig a parlament alakuló ülésén.
Ezen a napon az Országgyűlés kétharmad hiányában nem alkotmányoz és nem hoz törvényt a klasszikusan kétharmados tárgyakról (de, hadd tegyem hozzá, természetesen még a valószínűtlen kétharmaddal sem ír társadalmi részvétel nélkül alkotmányt), hanem ünnepélyes nyilatkozatban hirdeti meg politikai céljait. Ebben feltétlenül szót ejt a megalakítandó Negyedik Köztársaságról és az abban minden ember részére biztosítandó egyenlő méltóságról, alapvető jogaikról. Külön is szól egyebek mellett a sajtó és a vélemény szabadságáról, az információs jogokról és – Deák Ferenc egyházpolitikai elveit felidézve – a lelkiismereti és vallásszabadság helyreállításáról (akár külön is megjegyezve, hogy elégtételt ad a Magyar Evangéliumi Testvérközösségnek), továbbá hangsúlyosan szól a roma integráció elveiről. Megállapítja, hogy Magyarországon az erre rendelt intézmények a NER uralma alatt megszűntek függetlenként működni. Az Országgyűlés politikai célja az alkotmánybíráskodás, a bírósági igazgatás, a Számvevőszék, a Költségvetési Tanács, a felsőoktatás, az ombudsmani hivatal, a szabályozó intézmények jogállami reformja, függetlenségük helyreállítása, a parlamenti demokrácia keretei között a részvételi jogok a népszavazástól a petíciós jogig, a helyi közösségi költségvetésig, az alkotmány két parlament általi módosíthatóságáig (a sor folytatható) biztosítása. Az Országgyűlés kéri offenzív és alapvetően legalista céljai eléréséhez a társadalom kinyilvánított támogatását.
Tudatában annak, hogy Magyarország történetében – ez mára szomorú nemzetközi kuriózumnak számít – a népnek az alkotmány alakításába soha nem volt beleszólása, azonnal elindítja a viszonylag hosszadalmas alkotmányozási folyamatot, azzal a kifejezett céllal, hogy végre közüggyé, társasági témává váljon a köztársaság alkotmányának ügye. A köztársaság végleges alkotmánya eredeti alkotmányozás folyamatában jön létre, amely a rendszerváltó jogállami alkotmány közjogi megoldásaitól, a jogállami Alkotmánybíróság jogfejlesztő eredményeitől erősen indokolt esetben tér csak el, miközben törvényes aljárásban szakítja el az Alaptörvénytől és ezzel a sztálinista alkotmánytól is jogi folyamatosság szálait.
Ez a folyamat nem eleve sikertelenségre ítélt népi alkotmányozás lesz, de a nép színe előtti alkotmányozás. Az alkotmányt tehát nem a nép írja, de annak szeme előtt íródik.
Az alkotmányt előkészítő Országgyűlés határozata az alkotmány előkészítésének pártatlanságára, a sokszínűségre és a szakmai minőség biztosítására garanciákat fogalmaz meg. A folyamat célja a társadalmi konszenzus elérése, olyan alkotmányszöveg megírása, amelyet mindannyian magunkénak érezhetünk, és amely majd többféle politika támaszául szolgál.
Az alkotmány egészének koncepcióját, alapintézményeit, szabálycsoportjait, szabadságbiztosítékait szakértők segítségével országszerte olyan társadalmi vitákon beszéljük majd meg, amelyek az adott közösséget társadalmi helyzet, életkori, iskolázottsági és egyéb szempontok szerint jól reprezentálják.
Ha majd ezen túlleszünk, akkor az elkészült alkotmányszöveget a parlament/alkotmányozó nemzetgyűlés minősített többséggel elfogadja. És akkor lép hatályba, amikor érvényes és eredményes népszavazáson a magyar nép megerősíti.
Nézzünk bizakodva a jövőbe! Addig, ezt a pár évet, ki kell bírni.
