Szerző: KÁRPÁTI JÁNOS
2022.05.03.
Ez állhat a hátterében annak, hogy az Európai Bizottság esetleg felmentést adhat Magyarországnak és Szlovákiának az orosz olajimport-tilalom alól. Az uniós végrehajtó testület egybehangzó médiaértesülések szerint ma terjeszti a tagországok elé az Oroszország elleni hatodik szankciós csomagra vonatkozó javaslatot, amely állítólag azt az elvárást tartalmazza, hogy a többi tagország az év végéig szüntesse be az orosz nyersolaj vásárlását.
Európa veszélyben van - miként mindig, írja Caroline de Gruyter a New York Times-ban. Azt írja, hogy Emmanuel Macron francia államfő Marine Le Pen feletti győzelme és a Donald Trump csodálójának számító Janez Janša szlovén miniszterelnök választási veresége nyomán Európa néhány órára megkönnyebbült, de aztán rögtön vissza is tért a félelem, hiszen Franciaországban júniusban parlamenti választás lesz, és ha Macron elveszti a többségét, akkor rossz kompromisszumokra kényszerülhet akár a szélsőjobbal, akár a radikális baloldallal. Emellett - teszi hozzá Caroline de Gruyter - Orbán Viktort újraválasztották, így fennmaradt a magyar kormányfő romboló jelenléte az európai színtéren. Hozzájön még az aggodalmak forrásához a folytatódó ukrajnai háború.
Európa persze hozzászokott az izgalmakhoz: az adósságválság, a menekültválság, a Brexit, a szélsőjobb felemelkedése és nem utolsó sorban a világjárvány miatt rendszeresen lehetett hallani aggódó hangokat, hogy az uniót eléri a végzete, ám ez mégsem történt meg, írja a szerző.
Háborúk és csapások idején mindennél fontosabb az összetartás. A holland publicista szerint Oroszország brutális ukrajnai háborúja, valamint Kína növekvő gazdasági és politikai nyomásgyakorlása még inkább összekovácsolta az európaiakat. Felismerték, hogy egymagukban képtelenek átvészelni az ilyen viharokat. Érzik, hogy életformájuk forog kockán, és reflexszerűen összetartanak. Nem feltétlenül elégedettek azzal, ahogyan az Európai Unió működik, amilyen kompromisszumokat köt, de még mindig jobbnak tartják azt, hogy bent vannak az unióban.
De Gruyter megállapítja: az EU rendelkezik olyan intézményi struktúrával, amely akár föderális államszerkezetet is tükrözhet, és alkalmas lehet arra, hogy megvédje az európai érdekeket a geopolitikai ellenfelekkel szemben. Van végrehajtó intézménye, a Bizottság, a polgárait képviselő Parlamentje, a tagállamokat képviselő Tanácsa, független bírósága, központi bankja, és még közös határvédelmi ügynöksége is. Ez a szilárd föderális architektúra az európai stabilitás alapköve. A gyakorlatban azonban ez mégsem olyan, mint az amerikai vagy a német föderáció. Brüsszelben, az Unió de facto fővárosában a tagállamok hozzák a legtöbb döntést. Amikor az állam-, illetve kormányfők találkoznak, akkor azt nemzeti vezetőkként teszik. Nem arra választják meg őket, hogy Európa, hanem hogy saját nemzetük érdekeit szolgálják. Bármiről van szó, saját nemzeti megfontolásaikat teszik le az asztalra, és annak alapján kezdenek alkudozni, a végén pedig mindegyiküknek teljesül valami a követelései közül az esetleges kompromisszum alapján. Ennek a rendszernek megvannak az előnyei és a hátrányai. Utóbbiak közé tartozik, hogy a tagállami vezetők rendszeresen hoznak félkész döntéseket, mert néhány ország nem hajlandó továbblépni, és ez nem mindig találkozik Európa valódi szükségleteivel.
A cikk írója erre példaként hozza fel, hogy Magyarország számos olyan külpolitikai nyilatkozatot meggátolt, amely Oroszország vagy Kína ellen irányult volna. Lengyelország egyoldalúan felvizezte az európai klímacélokat. És a francia elnökválasztás előtt a párizsi vezetés elhalasztotta az európai döntést az Oroszországgal szembeni olajembargó ügyében, mert attól tartott, hogy az ennek következtében várható energiaár-emelkedés Le Pennek kedvezhet a kampányban. Európa gyakran játékszere azoknak a tagállamoknak, amelyek saját, szűken értelmezett érdekeiket követik, és ez alól Macron sem kivétel, legyen bármennyire is Európa-párti - mutat rá Caroline de Gruyter.
