2024. január 22., hétfő

MEGJELENT A KUTATÁS, A BUDAPESTI KERÜLETEK ÉS A MEGYESZÉKHELYEK HALADNAK, A KISVÁROSOK HANYATLÁSNAK INDULTAK

NÉPSZAVA
Szerző: CZENE GÁBOR
2024.01.22.


Szegény térségben lévő, apró borsodi falvak is bekerültek a legtöbbet fejlődő községek közé. Aggasztó viszont, hogy az Egyensúly Intézet vizsgálata szerint a kisvárosok többsége nem előre, hanem hátra halad.


Az Egyensúly Intézet 53 indikátor, jelzőszám alapján kutatta a magyarországi települések fejlettségi szintjét. A budapesti kerületek és a megyeszékhelyek mellett külön kategóriába kerültek a 15 ezer lakosnál nagyobb és kisebb városok, valamint az 5000 fő alatti települések.

Boros Tamás politikai elemző, az intézet igazgatója elmondta lapunknak, hogy olyan statisztikai adatokat vettek alapul, amelyek minden évben rendelkezésre állnak és számszerűsíthetően megmutatják egy adott település fejlettségét (infrastruktúra, jövedelmi helyzet, iskolázottság, internetes hozzáférés, orvosi ellátás, közlekedés, új építésű ingatlanok száma és így tovább).

Fontos, hogy nem a települések élhetőségét vizsgálták. Ennek megítéléséhez ugyanis kevés adat áll rendelkezésre, túl sok a szubjektív tényező. Az például, hogy egy kisvárosban régi épületek, árnyas utcák és szép parkok vannak, mindenképpen javítja az életminőséget, de statisztikailag nehezen mérhető.

Így aztán előfordulhat, hogy egy kisváros az adatok tükrében nem számít fejlettnek, mégis jobb ott élni, mint egy hasonló méretű és fejlettebbnek minősülő, azonban kevésbé jó hangulatot árasztó településen.


A kutatás ezért is kapta A jövő települései Magyarországon címet. Az általunk összeállított rangsor arról tanúskodik, hogy mely települések készültek fel leginkább a jövő kihívásaira – fogalmazott Boros Tamás.

A fejlettséget tekintve a fővárosban az V. kerület végzett az első helyen, a megyeszékhelyek közül Székesfehérvár, a 15 ezernél népesebb városok közül Budaörs, a 15 ezernél alacsonyabb lélekszámú kisvárosok közül Balatonfüred, az 5000 fő alatti települések versenyében pedig Hévíz. (További részletek térképünkön.) A borsodi Berente – amely népszavazással vált le Kazincbarcikától – némileg kilóg az előkelő helyen szereplő községek sorából: a település komoly bevételekhez jut a részben a területén fekvő BorsodChem vegyipari cég jóvoltából...

TRUMP ÉS DESANTIS KIGOLYÓZTA HALEYT

AMERIKAI NÉPSZAVA
Szerző: AMERIKAI NÉPSZAVA
2024.01.21.


Ron DeSantis floridai kormányzó a New Hampsire-ben sorra kerülő újabb előválasztás előtt két nappal váratlanul kilépett a versenyből, és bejelentette, hogy Trumpot támogatja. Ez azt jelenti, hogy szavazóit Trump támogatására szólította fel. A hivatalos közlés szerint nem látott esélyt Trump legyőzésére, ezért nem látta értelmét a további pénzköltésnek.

A visszalépés találgatásokra ad okot, mert Iowa után egy nappal még Town Hall-t tartott New Hampshire-ben, erősen fogadkozott és készült, semmi jele nem volt annak, hogy a versenyből kiszáll. A hivatalos magyarázat mellett nem lehet kizárni, hogy Trump beígért neki valamit, esetleg megzsarolta, vagy mégis beállna alelnöknek mellé.

Ez utóbbi lehetőséget csökkenti, hogy Trump nem bízik DeSantisban, és nem akar még egyszer úgy járni, mint Pence esetében, aki nem támogatta az alkotmányos rend elleni támadását. Ezért valószínűnek látszik, hogy megválasztása esetén totális elmebeteget választ, aki nem lesz mellette az alkotmányosság kontrollja.

Mindenesetre a visszalépés legnagyobb nyertese Trump, akinek mindennél fontosabb volt, hogy sehol ne szenvedjen vereséget, erre pedig New Hampshire-ben nagy esélye volt. Ha DeSantis megosztja a MAGA szavazókat, Nikki Haley nyerhetett volna. Így azonban ez az esély a nullával egyenlő. A „kinek volt érdeke” kérdésre egyértelmű a válasz.

Ez meglátszik máris a felmérésekben. Haley-nek 41 százalékos a támogatottsága, amivel DeSantis részvétele mellett simán nyert volna New Hampshire-ben. Most azonban Trump támogatottsága 53 százalékos lett, ami jóval kevesebb lenne, ha DeSantis versenyben marad. Ez azt jelentheti, hogy Trump és DeSantis kigolyózta Haley-t.

Ezt alátámasztja, hogy két nappal New Hampshire előtt már nem volt anyagi jelentősége a kilépésnek, ezzel nem spóroltak semmi pénzt. Ezt bejelenthette volna New Hampshire után is, ahol várhatóan csak harmadik lett volna. Visszalépésével viszont megnyitotta az utat, hogy Trump már a vége előtt elsöprő győzelemmel a republikánusok elnökjelöltje legyen.

Trump, mint a nárcisztikus pszichopaták megtestesült mintapéldánya, mindenre képes volt, hogy győztes legyen mindenhol, mindenkit lesöpörjön, és „vezérként” vonuljon a Fehér Ház megszerzéséért folyó csatába. Ezért elképesztő aljassággal támadta Haleyt, bármire képes volt ahhoz, hogy valahogy kijátsszon mindenkit, és csak győztes legyen...

MI HOZ TÖBBET A MAGYAR GAZDASÁGNAK, EGY KILÓ SZALÁMI VAGY EGY KILÓ AUTÓ?

G7.HU
Szerző: VÁCZI ISTVÁN
2024.01.22.


Érdekes összevetésre ad lehetőséget, hogy a BYD szegedi autógyára részben azon a telken valósul majd meg, amelyen korábban a Pick Szeged Zrt. egy új szalámiüzem létesítését tervezte, de végül egy másik terület mellett döntött. Korábbi rövid cikkünk után most alaposabban megnézzük, mit jelent ez a magyar gazdaság szempontjából.

Elöljáróban érdemes leszögezni, hogy más nagyságrendű a két befektetés: míg a BYD a megjelent információk szerint az ország legnagyobb beruházása lesz mintegy 1900 milliárd forinttal (5 milliárd euró jelenlegi árfolyamon), addig az új szalámigyár 60 milliárd forintból kijöhet. Igaz, ez egy néhány évvel ezelőtti szám, és mivel még csak a beruházás előkészítése zajlik, most már minden bizonnyal drágább lesz a megvalósítás, de így is legfeljebb a százmilliárdos nagyságrendbe kerülhet át.

Abból a szempontból azonban nagyon is érdekes az összehasonlítás, hogy két szimbolikus cégről van szó. A Pick a magyar élelmiszeripar egyik legrégebbi ma is létező vállalata, amelyet az alapító család az 1948-as államosítással veszített el, a rendszerváltás után számos fordulatot követően került Csányi Sándor tulajdonába. A szegedi szalámi 2007-ben az első uniós eredetvédettséget elnyert magyar termék lett, a Pick Téliszalámi pedig természetesen hungarikum.

A BYD nemrég a világ első számú elektromosautó-gyártójává vált, modelljei elkezdték meghódítani az európai piacot is. Szegedi gyárépítésével pedig hirtelen a kormány által 2010 óta propagált keleti nyitás új jelképévé vált, a beruházás számait felhasználva a miniszterek egymásra licitálva beszélnek a magyar gazdaság újabb és újabb beruházási rekordjairól. Nagy Márton nemzetgazdasági miniszter múlt héten a davosi világgazdasági fórumon egyenesen arról beszélt, hogy 2030-ig megduplázódik a jelenleg 100 milliárd eurós magyarországi működőtőke-állomány, a magyar export pedig a GDP 100 százalékára emelkedhet.

Ez alapján könnyen tűnhet úgy, hogy a Pick és általában a magyar élelmiszeripar a múlt, amelyre büszkék vagyunk és még mindig fontos ugyan, de nem lehet egy lapon említeni az akkumulátorgyárakkal és az elektromos autókat összeszerelő üzemekkel, amelyek a magyar gazdaság fényes jövőjét jelentik. Sőt, látszólag ez már most is lejátszott meccs, hiszen míg az ezredforduló körül még ugyanakkora volt a hazai jármű- és az élelmiszeripar kibocsátása, azóta az előbbi messze túlszárnyalta az utóbbit...

ORBÁNI NEREKCIÓ KÉZENFOGVA, 300 MILLIÓBÓL BUDI SKANZEN, ÉLJEN A SAJTÓSZABADSÁG❗| SOMOGYI ANDRÁS |

SOMOGYI ANDRÁS VIDEÓ
Szerző: SOMOGYI ANDRÁS
2024.01.21.



Orbáni NERekció kézenfogva, 300 millióból budi skanzen, éljen a sajtószabadság❗

HAZUDTUNK A PEDAGÓGUSBÉREKRŐL! - KORMÁNYINFÓ + NO. 49. 3. HÉT

KORMÁNYINFÓ+
Szerző: KORMÁNYINFÓ+
2024.01.22.



Hírcsárda az álhírportál és Magyarország Kedvenc Műsora közös produkciója.

HEVÉR GÁBOR: HA EGY KULTÚRDÖNTŐ KÖR HATÁROZ A TÁMOGATÁSOKRÓL, A RENDSZER NEM IGAZSÁGOS

SZABAD EURÓPA
Szerző: LAMPÉ ÁGNES
2024.01.21.


...Az őrült nők ketrecének négyszázadik, ünnepi előadásán Alföldi Róbert rendező is ott volt, felment a színpadra, hogy együtt ünnepeljenek.

Igen, huncutkodott, mert két nappal előtte még azt mondta: semmiképpen nem tud eljönni. Mondtam neki, Robi, ne csináld már, ez a négyszázadik előadás, ott kell lenned. De csak azt hajtogatta, hogy értsük meg, nem tud, de sok puszit küld mindenkinek. Rosszul színészkedett, de végül bevált. Nagyon helyes, kedves gesztus volt a részéről.

Azon az estén Alföldi az RTL-nek úgy nyilatkozott: „Ez egy olyan ország, ahol a melegeket befóliázzák, betiltják, a nácikat meg nem. Ezen el kell gondolkodni. A magyar történelmet ismerve olyan sokat nem kell…”, majd úgy folytatta: „Némileg provokatívan azt tudom mondani, hogy várom, mikor szednek majd össze minket, mit kell majd viselni.”

Amikor valaki érintett egy bizonyos problémában, ahogy Robi, akkor egészen másképp reagál rá. Az őrült nőkben amúgy is mindig van aktualitás. Az, hogy Magyarországon hogyan alakul az LMBTQ-emberek helyzete; L. Simon László kirúgatása is pontosan erről szól. Abszurd, hogy egy kép mellé ki kellett volna tenni a 18 éven felülieknek szóló karikát. Miért is? Csak mert van egy törvény, amelyik kimondja, hogy mit nem szabad? Innen indulnak a nonszenszek. Robi nyilvánvalóan arra célzott, hogy mindig ilyen kisebb esetekkel kezdődik. A mondatai valószínűleg az ő fájdalmának, az ő elkeseredettségének szólnak.

A darab régóta van színen, most vált aktuálissá?

Nem, már nagyon sokszor aktuálissá vált. A tíz évvel ezelőtti helyzet is ugyanilyen volt, igaz, akkor még törvény nem volt róla. Az elfogadás Magyarországon egészen másképp működik. Vannak olyan barátaim, akik abszolút megengedők, de azt a helyzetet, hogy két azonos nemű szereti egymást, egész egyszerűen nem tudják elfogadni és megérteni. Ekkor jönnek a komoly előítéletek vagy akár vészjósló tettek is.

Az Átrium helyzete is vészjósló, hisz nem is olyan soká bezárja kapuit.

Igen, az üzemeltetők azt mondják, hogy ennek így vége.

Miközben más színházak élnek és virulnak, sőt nagy összegű támogatást kapnak.

Egészen addig, amíg egyes színházak egy kultúrdöntés, illetve egy bizonyos kultúrdöntő kör elképzelése miatt kapnak állami támogatást, mások pedig nem, addig a piac nem kiegyenlített. Ezért volt igazságos rendszer a tao, hisz az bevételalapú támogatási rendszer volt. De ebben a helyzetben a piac nem tud működni, hiszen egyes színházak még a nagyon borsos jegyárak ellenére is tele vannak, míg máshol komoly állami támogatás mellett 3500 forintba kerül egy jegy, mégsem tudják eladni valamennyit. Pedig ennyiért havonta többször is el lehet menni színházba, míg 17 ezer forintért már nem biztos. Ehhez képest amint Az őrült nőket meghirdetik az Átriumban, azonnal elkelnek a jegyek, még úgy is, hogy öt előadás van egy hónapban.

A nézők pedig összeadták a színház működésére szánt pénzt.

Igen, egyszerűen csodálatos volt, amikor a nézők 92 millió forintot adtak össze, ami pusztítóan sok pénz. De azt akkor sem lehet, hogy adakoznak, hogy aztán fizessenek a jegyért. Ezt nem szabad még egyszer megcsinálni. Miközben az adófizetők máshova is fizetnek, amiből az Átriumnak, félve mondom, járna támogatás.

Az Átriumban van műsoron az Igenis, miniszterelnök úr! című, Angliában játszódó darab is, komoly politikai, közéleti áthallásokkal. Ezeket mennyire kell elválasztani a mai magyar közélettől?

Ez egy tíz évvel ezelőtti darab, a szövege tíz éve változatlan. Tíz éve vannak benne ugyanazok a mondatok.

Milyen mondatok?

Például hogy kell egy lányt keríteni a kumrán nagykövetnek, hogy az olajvezetékről szóló megállapodást megköthessék Nagy-Britanniával. Ezen az egész kabinet és a miniszterelnök is felháborodik. Azt hozzák fel ellene, hogy neki van a legnagyobb felelőssége az ügyben, őt vádolják. Mire ő: Engem? Mégis mivel? A kabinetvezető azt válaszolja: kerítéssel. Ez a tízéves szóvicc új jelentéstartalmat kapott. És szerepel benne több mondat több magyar miniszterelnöktől is. Pedig Gyurcsány Ferenc kijelentésére már senki nem emlékszik.

Melyik kijelentésére?

Az „Egyszer csak megunják, és hazamennek” szövegre.

Én emlékszem.

De a nézők nem. A politikai emlékezet legfeljebb pár hétig tart. Olyan mondatokat említünk, amelyek faramucik vagy rosszul sikerültek, és humorra adnak okot. Egy másik jelenetben például azt mondja a kabinetfőnököm: figyeljen, miniszterelnök úr, átalakítjuk a kulturális szektor finanszírozását. Elvesszük a pénzüket, és csak akkor kapnak, ha csatlakoznak hozzánk, szóval lojálisnak kell lenniük. Még egyszer: ez tíz éve benne van a darabban.

A közönség veszi ezeket az utalásokat?

Természetesen. De a darab nem erről szól, nem korrajz. Az emberek pedig nyilván azt is belehallják, ami nincs is benne...

ITT OLVASHATÓ 

KADARKAI ENDRE: SZAVAKON TÚL - GÁSPÁR SÁNDOR

KLUBRÁDIÓ / SZAVAKON TÚL
Műsorvezető: KADARKAI ENDRE
2024.01.21.



Vendég: GÁSPÁR SÁNDOR színművész


A FIDESZ GIGANTIKUS ÁLCIVIL HÁLÓZATOT ÉPÍTETT A VÁLASZTÁSOKRA – SOK KIS „NÉMETH SZILÁRD” LÉPHET AKCIÓBA

VÁLASZ ONLINE / NAGYTOTÁL
Szerző: BÓDIS ANDRÁS
2024.01.22.


Idén önkormányzati és európai parlamenti voksolás is lesz – választások környékén pedig a kormányzat rendre megnyitja a Városi Civil Alap nevű többmilliárdos pénzcsapot. 2021-ben, 2022-ben és 2024-re is megnyitotta. A Válasz Online most minden eddiginél egyértelműbben bizonyítja, hogy ez a forráselosztás szinte kizárólag a Fidesz érdekében történik: a győzteslistákból kigyűjtöttük a legsikeresebb 251 városi szervezetet, vagyis a 15 és 37 millió forint közötti összegre érdemesített társaságokat. Azt találtuk, hogy a csúcsdíjazott egyesületek, alapítványok 87 százaléka a Fidesz „leányvállalata” vagy szövetségese. Gondolta volna például, hogy a pártalelnök Németh Szilárd egyben a legnagyobb magyar civil is?


Legelőször 2021-ben jeleztük, hogy a kormányzat visszaélni látszik a „civil” szóval. Vagyis nem normatív módon igyekszik bátorítani az önszerveződő polgári közösségeket, hanem hatalmi-választókerületi logikával teríti a Városi Civil Alap (VCA) néven gründolt pénzkeretet. Miről is van szó pontosan? A kabinet három éve nyilvánvalóvá tette, hogy nem tart igényt a Norvég Alapból járó 77 milliárd forintra, mert a négymilliárdnyi civil alkassza szétosztásába ideológiailag vállalhatatlan – értsd: Soros-közeli – szervezetek is beleszólnának. Vállalta viszont, hogy a Miniszterelnökség által biztosított forrásból létrehoz egy „idegen érdekektől mentes”, a szuverenitásvédelmi szempontoknak ezer százalékig megfelelő pénzosztó mechanizmust. Ez lett a 2021-ben 4,4 milliárdos kerettel meghirdetett VCA, melyet aztán a 2022-es választási évben már 4,8 milliárddal nyitottak újra, nemrég pedig az idei két voksolás (európai parlamenti, önkormányzati) előtti 4,8 milliárdos eredményt is kihirdették.

Tehát három pályázati körben mindösszesen 14 milliárd forintot pumpáltak a városi civil szférába (illetve a hasonló falusi alapba is jutottak tetemes összegek). Az első VCA-fordulóban maximum 15 millió forintot lehetett nyerni például buszra, ingatlanra, kommunikációra – azaz a választási kampányban is remekül hasznosítható dolgokra –, a második és a mostani harmadik felvonásban már legfeljebb „csak” 11 millió járt az érintett egyesületeknek, alapítványoknak. Ám ez utóbbi tétel is közel háromszorosa a hagyományos civil kiírásoknál elnyerhető összegnek. És míg utóbbiaknál legalább egy lezárt üzleti évnyi múltat várnak el a pályázóktól, illetve gyakran több tízezer karakteres indoklást kell írni a beadványokhoz, addig

a VCA-ból frissen bejegyzett szervezetek is részesülhetnek, ráadásul elég kétezer karakternyi „rizsa” a dicsőséghez. Vagyis már a városi civil pályáztatás folyamata garantálja, hogy ne szakmai jellegű döntések szülessenek, hanem…

A „hanem” utáni szövegrészt nyilván mindenki kitalálta, de azért a Fidesz-közeli szervezetek helyzetbe hozásának is vannak fokozatai. Azt talán mi sem tennénk szóvá, ha egy valós tevékenységet folytató, valamilyen múlttal, bázissal és referenciával rendelkező szervezet lobbizna az érdekeiért, majd nyerne. Ám három éve ­– a 2021-es eredménylista alapján – igazoltuk: teljesen egyértelmű, hogy nem országosan érvényes értékelési kategóriák alapján hozták ki a győzteseket. Parlamenti választókerületenként eltérő mintázatot azonosítottunk, ami arra utal, hogy a helyi fideszes „nagyúr” (választókerületi elnök) környékéről érkeztek, érkeznek impulzusok a Miniszterelnökségre...

L. RITÓK NÓRA: GONDOSKODÁSPOLITIKA

A NYOMOR SZÉLE BLOG
Szerző: L. RITÓK NÓRA
2024.01.20.


Még nem írtam erről, volt elég nagy publicitása, kormányzati és ellenzéki oldalon is, egymásnak tökéletesen ellentmondva. Talán ez is szemléletesen mutatja, hogy mennyire összeolvadt a pártpolitika és a szakpolitika. Szembehelyezkedés, durva minősítések szorították ki a vita lehetőségét is, itt is, mint mindenhol máshol.


Az alapprobléma a felelősség kérdése. Azt rögzítették ebben, hogy először is az egyén, aztán a család, majd az önkormányzatok, egyházak, civilek és végül az állam felelőssége, és szerepvállalása a döntéshozók számára elfogadható sorrend a szociális problémák megoldásában.

Van ennek az egésznek tudományos megközelítése is, irányvonalak, melyek szerint szerveződik a szociálpolitika. Az egyén szabadságát központba helyező liberális vonal, a szolidaritásra hangsúlyt tevő szociáldemokrata modell, és a konzervatív, ahol a meglevő társadalmi rend stabilitását kívánja támogatni a szociálpolitika. Az, hogy hol, mi mentén szerveződik ez, az minden országnak a saját társadalmi közegébe, történelmébe van beágyazódva. Nincs minősítés, hogy az egyik jobb, mint a másik, azt hiszem, nincs is ebben tökéletes modell, ami biztosra vehetően jól működik, mert a szociális helyzet összetett, és folyamatosan változó probléma és minden ország magának formálja, a kormányai által képviselt érdekek szerint. Amiről azért tudjuk, hogy gyakran elég furcsa viszonyokat teremt.

No, és nézzük akkor nekem milyen tapasztalati képem van erről az egészről, mi a gondom ezzel a gondoskodáspolitikával. Ha maradok a tudományos megközelítés mellett, akkor legelőször az, hogy milyen az az elképzelt társadalmi rend, amiben ez a szemlélet kialakítható? Mennyire illeszkedik abba a szokásrendszerbe, ami változik ugyan, de mégis mélyen gyökerezik a társadalomban, annak különböző rétegeiben? Ha ezt befolyásolják (mert úgy tűnik, igen, minden eszközzel), akkor ez általánossá tud-e válni, vagy marad csak egy szűk réteg elképzelése? És ha mégis általánossá válik az alapszemlélet, képes-e a társadalom leképezni ezt a mindennapok gyakorlatában?

Azon túl, hogy ebben szkeptikus vagyok, mert nem hiszek semmilyen területen az olyan működésben, amikor valakik döntést hoznak, és anélkül, hogy annak társadalmi kivetülését alaposan elemeznék, több oldalról, nemcsak a maguk szemszögéből, és egyszerűen működtetni kezdenek egy új, a döntéshez igazodó rendszert. Ez csak egy szűk réteg ideája így, és szerintem ennek nem így kellene történnie. Sokkal több tudásnak, tapasztalatnak és felelősségnek kellene ebben lennie.

Talán másképp látnám én is ezt a sorrendet, ha nem ebben dolgoznék. De mivel a terepen végzett hosszú távú munka másfajta képet ad nekem, mint ami távolról, “elviekben”, vagy az állami intézményi hálóból érkező, a valóságot mindig a felettesek elvárásához igazító információkból épül fel, nem tudok egyetérteni vele. Mert az, hogy ki, hogyan él, milyen életstratégiát épít, arról csak azok gondolják, hogy leginkább egyéni akarat és felelősség kérdése, akik nem ismerik mélységében a társadalmi leszakadást.

A generációs szegénység ugyanis nem úgy kezdődik, hogy valaki eldöntötte valamikor, hogy ő szegény lesz, és akkor ez ennyi. Szegény ő is, ezért majd a gyerekei is azok lesznek, tudja, hol a helye, ne nyavajogjon. Ha meg nem akar szegény lenni, tegyen róla. Tanuljon, dolgozzon, és akkor majd neki is lesz pénze.

De ki akarna szegény lenni? Csóró? Ki döntene úgy, hogy ezt az utat választja? Akkor valami másnak is kellene lennie a problémában, mint a személyes döntés…. Miért nem tudják generációkon keresztül megtörni a nyomorúság körét? Vajon miért nem megy nekik egyedül, ahogy ezt elvárják?

Nos, azért, mert a problémáikkal egy olyan rendszerben élnek, ami nem segíti a megoldásokat. Nem segíti, mert a politika sokáig szőnyeg alá söpörte, aztán, ha bele is kezdtek valamibe, inkább megtorpantak, mintsem következetesen kitartottak volna a folyamatok mellett. Kormányokon átívelő történésekkel meg nem igazán dicsekedhetünk. Aztán jöttek az erre irányuló pályázatok, majd az elszámolásokkal együtt járó sikerek bizonygatása, ott is, ahol kudarc volt, de papíron abban is teljesültek az indikátorok. Mindig és mindenhol. Beépülő hatás, fenntarthatóság? Ugyan, kit érdekelt és kit érdekel ma is? Annyira szeretném egyszer látni, hogy mennyi pénz ment el pl. kosárfonó tanfolyamokra az évek során, és annak milyen hasznosulását láthatjuk? Vagy a kompetencialapú tanfolyamokra…

Aztán, mintegy folytatásként, jött a korrupció. Mert kiderült, hogy nem rossz pénzforrás ez, az uniós források pedig elfolytak, a nélkül, hogy valós, fenntartható hatásuk lett volna.

Közben mindez beépült, természetessé vált, és eljutottunk oda, hogy más folyamatokkal együtt hatva a rendszer elveszítette esélykiegyenlítő jellegét. Az oktatási rendszer szegregálódott, és nem ad olyan képzést, ami ennek a társadalmi csoportnak biztos alapkészségeket jelentene. Ja, tudom, magukra vessenek… tanulhatnának, ha akarnának. De aki közelről látja ennek az oktatási rendszernek a legesélytelenebbekre gyakorolt hatását, ennek az egésznek a működését, az ellentmondásait, az kimondja: az oktatást nyugodtan kihúzhatjuk azokból a hatásokból, ami számukra változást hozhatna.

És ott a többi is, ami segíthetne. A családgondozás, szociális szféra. Aminek, sokszor leírtam már, a legnagyobb baja az ügykezelő szemlélet… holott a társadalmi leszakadásnak okai vannak. De a rendszer nem jut el az okokig. Mint ahogy a hatások összehangolásáig sem.

Akkor mi marad? Maga a család, az átörökített mintáival. És ehhez jönnek a kor változásai, a fogyasztói világ hatása, az eladósodás, a közösségek szétesése, a gyűlölködés irányába mozduló közhangulat, a hibáztatás, majd a nyomorúság választások idejére célzott politikai kihasználása. Ezt felfűzni valamiféle álságos társadalmi igazságosságra, miközben az egész rendszer alapjaiban nem az, nem lehet.

Szóval, ha van egy rendszer, ami nem kezeli az állampolgárok problémáit, hanem a működési hézagaiban hagyja, hogy azok az elemek erősödjenek meg, melyek akadályai a változásnak, majd, mikor nyilvánvalóan minden képességüket elvesztették ehhez, akkor azt mondja: te vagy a felelős a sorsodért, nekem nincs hozzá közöm, nos, ezt elég álságos gondoskodáspolitikának nevezni.

És ez még csak a generációs szegénység… Nem beszéltem még a sérült emberekről, akik a társadalmi leszakadásban nem jutottak hozzá azokhoz a fejlesztésekhez gyermekként, ami az állapotukon javított volna. Mert a rendszer nem ér el oda. És mert a szülőnek sincs tudása arra, hogy értse, mit kellene tennie, hova kellene fordulnia. No és nem beszéltem a az idősekről sem, a szenvedélybetegről, a pszichiátriai betegekről, az állandó gondoskodást igénylő halmozottan sérültekről, stb.

Oldja meg a család? Mit? Miből? Hogyan? Vagy az önkormányzat? Hol vannak azok a megoldási módok, melyek biztonságosan és folyamatosan ott tudnak lenni mellettük?

Persze ha lennének közösségek, olyan szellemiség és források a településeken, ami megoldást adhatna… De ez nincs meg. Széttörte a nyomorúság, no meg az elmúlt évek gyűlöletkeltő, manipulált kommunikációja. Ez kinek a felelőssége?

Majd az egyházak? Mert ennek van hagyománya? Hol? Mert én nem látok ennek olyan múltbéli gyökereit, ami indokolttá tenné, hogy pl. a gyermekvédelem ilyen arányban kerüljön egyházi fenntartás alá…és a többi területen sem. Sem a hagyományát, sem azt a szaktudást, ami a szociális munkához kell, ami nem hit kérdése, mert bármilyen meglepő, ez is egy szakma.

Számomra ez így egy torz szociálpolitika. És túl sok gyereket, családot látok, akik eddig is maguk voltak, és ezután is maguk maradnak. A különbség annyi, hogy most már törvénybe is van rögzítve.

TITKOLJA AZ ORBÁN-KORMÁNY, HOGY MEGSZÜNTETI-E A CSALÁDI PÓTLÉKOT - A CSALÁD-ÉS MUNKAALAPÚ TÁRSADALOMBAN HISZNEK

NÉPSZAVA
Szerző: MUHARI JUDIT
2024.01.22.


Nem cáfolta a családi pótlék megszüntetésének tervét a Kulturális és Innovációs Minisztérium. Azt követően vetődött fel a kérdés, hogy a tárca minisztere, Csák János egy decemberi parlamenti meghallgatáson arra a felvetésre, hogy mikor várható a 2008 óta nem emelt családi pótlék összegének emelése azt válaszolta: „Ha valaki csak segélyen él, és nem a munkaerőpiacról, azt nem tartjuk jó iránynak.”...



...Van, aki azt se tudja létezik, de sokaknak fontos tétel

L. Ritók Nóra, az Igazgyöngy Alapítvány szakmai vezetője napi kapcsolatban van a szegénységben élő családokkal. Korábban lapunknak azt mondta: a jólétben élő gyerekek azt sem tudják, hogy létezik családi pótlék, a leszakadó rétegeknél viszont komoly és fontos tétel, amely az alapszükségletekhez, a megélhetéshez feltétlenül kell. Hogy összegét nem emeli a kormány, azt jelenti, hogy nem segíti e társadalmi csoport tisztes gyereknevelését. Az összes többi családpolitikai elem kizárólag a jó státuszúakat támogatja, ráadásul nem alanyi jogon jár. A szegénységben élő családoknál ha jön a családi pótlék, bevásárolnak, és ilyenkor esetleg nemcsak kenyeret kapnak a gyerekek, hanem egy szelet csokit vagy egy üveg üdítőt is. Ők ugyanúgy vágynak ezekre a finomságokra, mint bárki más - mondta.

KÖRÖTTE CSEND: FELSŐOKTATÁSI BÉRHELYZET

FACEBOOK
Szerző: Kard
2023.12.30.


ÉS NEM KÖZÉPISKOLÁS FOKON?

(A TANÁRBÉREK EMELÉSE VS. ELTE ÉS BME EGYETEMI KERESETEK)

Péntekre virradóra kijött a közlöny, benne a rég várt tanári béremelés részletei, illetve a kapcsolódó „társadalmi vita” mikéntje. Az idézőjel annak szól, hogy van rá pár nap, hogy beírd a véleményed egy honlapon. Alább az, amit én be fogok írni. De még előtte a lényeg: kb. harminc százalékos béremelés lesz, és minden tanárnak, még a felsőoktatásból frissen kikerülő gyakornokoknak is, minimum bruttó 528 ezer forint lesz a garantált bérminimuma. „Pedagógus I” besorolás esetén ez 538 ezer, „Pedagógus II” esetén 555 ezer forint lesz, a „mesterpedagógus” minimum 630 ezer, a „kutatótanár” pedig 750 ezer forint bruttó bért kell legalább kapjon. Ez utóbbinak már feltétele a tudományos fokozat (PhD) és a rendszeres publikáció is. A természettudományos tanárhiány kezelésére az e tárgyak (matek, fizika, kémia, biológia, földrajz, természettudomány-környezettan, digitális kultúra) oktatói további négy százalékos illetményemelésre jogosultak.

És akkor a társadalmi vitába szánt véleményem. Tök jó, hogy végre elértünk ide, megérdemlik, szerintem többet is, sőt, az egész bértáblát érdemes lenne a minimálbérhez kötni. Kifejezetten jó ötletnek tartom a természettudományokat oktatók többlet-díjazását (bár lehet, hogy ebben szerepe van annak, hogy én is e téren oktatok, tehát véleményemnek ez a része lehet, hogy nem releváns és semmiképp nem pártatlan). Viszont: tegyük már mellé az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) és a Budapesti Műszaki Egyetem (BME) oktatói bértábláját is. Így most ott vagyunk, hogy pl. az ELTE tanárképzésben részt vevő oktatóinak (adjunktusi és docensi szinten) kevesebb a fizetése, mint azoknak a kezdő bére, akiket képeznek. A garantált bére pedig még ennél is kevesebb.

És ez mindkét esetben állami finanszírozásban, állami törvények alapján történik így.
Lássuk a számokat. Az állami felsőoktatásban utoljára nagyjából egy évtizede határozták meg a bértáblát. Ezeknél a számoknál többet lehet adni (ha van miből) kevesebbet viszont nem. Ez akkor úgy nézett ki, hogy (bruttó számokat írok mindenütt) az adjunktusok 276 ezer, a docensek 388 ezer, az egyetemi tanárok (professzorok) 555 ezer forintnál nem kereshetnek kevesebbet. Telt-múlt az idő, de ez a tábla nem változott. Aztán eljött a választás, és pár éve ezekre a számokra 30% pótlék került. „Munkáltatói döntésen alapuló illetménykiegészítés” a neve, a fizetési papíron a fenti számok szerinti alapbértől elkülönül, és jogilag is bármikor visszavonható – így pl. banki hitelfelvételnél sem számítható be. Ezzel az adjunktus kb. 360 ezer, a docens kb. 500 ezer, a professzor 720 ezer bruttó fizetést kap – ameddig a munkáltató úgy gondolja. (Más kérdés, hogy mi pl. az ELTE TTK-n a 30 helyett csak 20%-ot kapunk meg ebből havonta, a maradék 10%-ot a kar a teljesítményértékelés szerinti pontozás függvényében adja – amivel én egyet is értek, csak mondom, hogy így van.) Jött aztán egyrészt a felsőoktatás többi részének alapítványosodása és az infláció. Az alapítványi egyetemeken a fizetések egyből nagyot ugrottak, míg az ELTE és a BME nem alapítványosodott, a pénz maradt, ami fent. Az infláció viszont az itteni kollégák pénztárcájára is kihatott.

Ez egy éve arra vezette a fenntartót, hogy az adjunktusok bérét 420 ezerre emelje (a többieké maradt, pedig a fizetési arányok megtartása eseténa docensek bérét 588 ezerre, az egyetemi tanárokét 840 ezerre kellett volna emelni, ami még mindig nem érné el a szintén államilag finanszírozott "alapítványi" szintet). Azt pedig, hogy a doktori képzésben részt vevő hallgatók ösztöndíja az első két évben 140 ezer, a második kettőben 180 ezer, már csak nagyon halkan merem leírni.

Az adjunktus az az oktató, aki már tudományos fokozatot szerzett, vagyis a diploma megszerzése után 5-10 évvel lehet valaki jellemzően ilyen besorolású, publikál, sokat oktat. Az az adjunktus, aki a pozíciót 4-5 éve betölti, és jól csinálja (meg épp nem nevel apró gyereket), az habilitált címet szerez (ez egyfajta „emelt szintű doktori”) és ha az egyetemnek van rá pénze, akkor előlép docensnek, tehát vezető oktató lesz. A professzori kinevezés még jóval odébb van, az ELTE természettudományi és a BME építőmérnöki kara esetén akadémiai doktori cím is kell hozzá (sok más mellett), és persze a MAB akkreditáció és a fizetésének a forrása.

Szóval a kérdésem az, hogy egy egyetemi adjunktus mitől is kell az állami fenntartó szerint kevesebbet keressen, mint egy hasonló elvárásokkal szembesített kutatótanár, de legalább egy mesterpedagógus? Amely utóbbi esetben az egyetemi bértábla úgy illeszkedne az emelt pedagógusbérekhez, hogy az adjunktusok 630 ezer, a docensek 882 ezer, az egyetemi tanárok 1,26 millió forintos bruttó bért kapnának – nem mellesleg úgy, hogy ezt a fenntartó biztosítaná, hasonlóan a pedagógus-béremeléshez, nem csak emelne a táblán azzal, hogy „gazdálkodjátok ki”, ahogy Medgyessy Péter csinálta az egyetemi kutatókkal 2002 végén.

A végére még valami. Igen, persze, az ELTE és a BME sok oktatója végez külön munkát. Vagy ennyivel is kevesebbet dolgozik azért, amiért a fizetését kapja, vagy beleszakad. És igen, persze, elképzelhető, hogy ha ezek az egyetemek alapítványiak lennének, lenne itt is pénz. Viszont most, az örvendetes tanári béremelés kapcsán a kérdés az: mi az akadálya annak, hogy a fenntartó állam elismerje, hogy akik a tanárait, mérnökeit képezik, azok is érnek annyit, mint akiket képeznek, a napi nyolc órás munkaidejükben, állami fenntartású felsőoktatási intézményben?
-tg-

MÉG MINDIG AKTUÁLIS: ELTE-SEK A FELSŐOKTATÁSI BÉRHELYZETRŐL (2023.01.18.)

FACEBOOK
Szerző: ELTE-sek az egyetemi oktatás jövőjéért
2023.01.18.


2022 novemberében az ELTE több karának mintegy 650 dolgozója fogalmazott meg az egyetem vezetése felé egy állásfoglalást, amelyben az alapbérek rendezését követelték. A nyilatkozat kitért arra, hogy az ELTE oktatói alapbérei európai, közép-európai, sőt még magyarországi összehasonlításban is rendkívül alacsonyak, és ez már az intézmény alapműködését is veszélyezteti.

A jelenlegi fizetések nem biztosítják az oktatók és az adminisztratív munkakörben dolgozók megélhetését, nem teremtik meg a tudományos kutatás, illetve a színvonalas oktatási és azt támogató tevékenységek minimálisan szükséges előfeltételét sem, és egyre nehezebbé teszik az utánpótlás biztosítását. Ráadásul az egyetemi bértáblába sem az oktatók, sem az adminisztratív munkakörben dolgozók bérére vonatkozóan nincs beépítve semmiféle automatizmus, amely akár csak a hivatalos infláció követését lehetővé tenné.
A nyilatkozat aláírói elfogadhatatlannak tartják a jelenlegi bérezést, nemcsak az oktatókét, hanem az adminisztratív munkakörben dolgozókét is, és azt várják az egyetem fenntartójától, a magyar államtól, illetve az egyetem vezetőitől, hogy haladéktalanul tegyenek konkrét lépéseket a súlyos helyzet megoldására.

A közvélemény tájékoztatása céljából írjuk: míg 10 éve egy adjunktus bértábla szerinti alapbére (jelenleg bruttó 277.200 ezer Ft) a nemzetgazdasági átlagbér körül mozgott, mostanra annak 60%-a alá csökkent. A jelenlegi bértábla szerint az új minimálbérnél (bruttó 232 ezer Ft) alacsonyabb a tanársegédi alapbér (bruttó 221.800 ezer Ft), és az új garantált bérminimum (bruttó 296 ezer Ft) még az egyetemi adjunktusi alapbérnél is magasabb. Az elmúlt években az ezeket az összegeket kiegészítő, központilag előírt 15+15%-os béremelés csak “munkáltatói döntésen alapuló illetmény” formájában valósult meg, és az átlagos tanársegédi bér ezzel együtt is alatta marad az átlagkereset 60%-ának. Magyarország százalékosan is lényegesen kisebb részét (0,9%) költi eleve alacsonyabb GDP-jének felsőoktatásra, mint a legtöbb fejlett ország; az arány alacsonyabb nem csak Ausztriáénál (1,7%) vagy Németországénál (1,3%), hanem Lengyelországénál (1,3%), Csehországénál (1,2%) és Szlovéniáénál (1,1%) is (OECD Education at a Glance (2022), C2.1-es tábla, 2019-es összehasonlító adatok).

Mivel a 2022 novemberében megfogalmazott és az egyetemi vezetéshez eljuttatott állásfoglalásra nem kaptunk sem a fenntartó államtól, sem az egyetemi vezetéstől kézzelfogható, érdemi választ, most ismét, immár a nyilvánosság előtt, az egyetem vezetéséhez és a fenntartóhoz fordulunk. Továbbra is elengedhetetlennek tartjuk az alapbérek rendezését. Ezt az alulfinanszírozottság miatt egyetemen belül, forrásátcsoportosítással lehetetlen megoldani, épp ezért a központi költségvetésből szükséges hozzá megemelt forrást biztosítani. A jelenlegi bérszínvonal olyan alacsony, hogy az alapbérek azonnali megháromszorozására lenne szükség. Csak az igazi alapbéremelés jelent valódi megoldást, az ideiglenes, visszavonható pótlékok, kiegészítések nem. Csak így érhető el, hogy a tanársegédi alapbér 2008 után először ismét a garantált bérminimum duplája legyen. Szükségesnek tartjuk azt is, hogy az így létrejött alapbéreknek a mindenkori garantált bérminimumhoz viszonyított arányát az Országgyűlés iktassa törvénybe.

Az alacsony és egyre erősebben inflálódó bérszínvonal nemcsak az állami felsőoktatás jellemzője, hanem hosszú évek óta fennálló probléma szinte minden olyan, állami fenntartású szektorban, amelyek feladata az állampolgárok életének segítése, jobbá tétele, különösképpen a közoktatási és szociális szférában. Kiállásunkkal az ő ügyükért is szót emelünk, és az érintettek céljaival összhangban sürgetjük a közalkalmazotti bértáblák újratárgyalását is!


„NEM TUDOM, MENNYIRE LEHET SIKERES EGY OLYAN CSATA, AMIT AZÉRT VÍVUNK, HOGY AZ EMBEREK NE LEGYENEK HÜLYÉK”

24.HU
Szerző: LÁSZLÓ ANNA LUCA
2024.01.21.


December közepén szinte a teljes magyar médián végigsöpört a hír: kikerül a művészettörténet tárgy az alaptantervből. A cikkek sorát az MTA tiltakozása indította el, ám az ügy évekkel korábbra nyúlik vissza, ugyanis a művészettörténet sorsáról már 2020-ban döntöttek. De miért most került a figyelem középpontjába a kérdés, mi lehet az oka a tantárgy megszüntetésének, és egyáltalán: mi a jelentősége a művészettörténeti ismereteknek? Többek között ezekre a kérdésekre kerestük a választ a szakma képviselőivel.


„Elfogadhatatlannak, átgondolatlannak, rövid és hosszú távon egyaránt rendkívül ártalmasnak tartjuk a döntést, amely a képző-, ipar- és építőművészet több ezer éves múltjáról és kortárs alkotásairól úgy véli, hogy az nem szerves része az általános műveltségnek” – így kezdődik a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) közleménye, amely karácsony előtt a művészettörténeti érettségi és az önálló művészettörténet tantárgy megszűnéséről szóló cikkek sorát indította el.

A művészettörténet kivezetése a nemzeti alaptantervből azonban nem egy friss ügy – a tantárgy sorsáról a 2020-as NAT-módosítás döntött, melyet az azóta eltelt években felmenő rendszerben vezettek be. A tavalyi tanév volt az utolsó, amikor a végzős diákok ebből a tantárgyból is megszerezhették a szükséges érettségi pontjaikat, önálló órát pedig csak az alapítványi és egyházi fenntartású iskolák biztosíthatnak.

De akkor miért nem 2020-ban indult tiltakozás a döntés ellen?

Erre leginkább a kormány kommunikációs módszerei adhatnak választ.

"Semmilyen bejelentés nem volt. Én például tavaly tudtam meg, hogy megszűnik a művészettörténet – úgy, hogy a tantárgy nem szerepelt a jövő évi érettségik listáján, de erre is a vizuális kultúra tantárgy tételbizottságának elnöke hívta fel a figyelmemet. Ezután elkezdtünk körbetelefonálni: ez hogyan lehet? Nekem volt egy ismerősöm, aki akkor még az Oktatási Hivatalban dolgozott, és ő erősítette meg. Még egyszer mondom: semmilyen bejelentés nem volt. Amikor elkezdtünk írni nekik, akkor sem érkezett rá reakció"

– mondta el lapunknak Raszler György, az ELTE Apáczai Csere János Gyakorló Gimnázium és Kollégium vizuális kultúra tanára, aki december 30-ára demonstrációt szervezett a Szépművészeti Múzeum elé, hogy a Renoir-kiállításra érkező látogatókat informálja az ügyről. „Az emberek nem tudják, hogy megszűnik a művészettörténet, ha csak nem járnak külön utána, ezért mentem ki.”

A négy évvel ezelőtti döntésről tényleg alig található információ a világhálón, az MTA közleményét megelőzően gyakorlatilag egyedül a Klubrádió tavaly november 10-ei adásában erősítették meg a tanári szakszervezetek a tantárgy megszűnésének tényét, bár a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete hangsúlyozta: „a PDSZ már a 2020-as NAT bejelentésétől és megjelentetésétől kezdődően tiltakozott a tantárgy megszüntetése ellen.”

Arról pedig még kevesebben tudnak, hogy nem a művészettörténet az egyetlen tárgy, amiből nem lehet többé a gimnázium során vizsgát tenni:

2024-től pszichológiából is megszűnt az érettségi lehetősége, a művészettörténet pedig nem csak önálló tantárgyként tűnik el – tananyagát a vizuális kultúra érettségi követelményeiből is eltávolították...

AZ AGGÁLYOK ELOSZLATÁSA HELYETT ÚJ AGGÁLYOKAT ÉBRESZTETT A BM ALAPÍTVÁNYI ISKOLÁKNAK KÜLDÖTT KÖRLEVELE

TELEX
Szerző: NAGY MÁRTA
2022.01.22.


Sokakban ébresztett aggályokat a múlt héten a Belügyminisztérium közoktatási államtitkársága, amikor körlevélben küldött jogértelmezést az alapítványi iskoláknak arról, hogyan tudnák jogszerűen előírni a fizetési kötelezettséget tanulóiknak anélkül, hogy az állami támogatás elvesztését, szankciók kiszabását kockáztatnák. Bár az államtitkárság célja éppenséggel az aggályok eloszlatása volt, többen is attól tartanak, hogy ezzel jogszabályváltozást készítenek elő. Az aggódok abból jutottak erre, hogy amúgy a kérdést rendező jogszabályok évek óta változatlanok, mi más indoka lehetne tehát egy ilyen tájékoztatásnak.

„Nagyon örülök a cikknek, a gyermekeim is egy alapítványi iskolába járnak, ahol hasonló az alapítványi támogatásnak/adománynak hívott fizetési módszer, és mi most, szülők, a cikk után aggódunk a gyermekeink jövőjéért” – írta egy Telex-olvasó a BM államtitkárságának leveléről beszámoló írásunkra reagálva. De akadt, aki azon aggódott, hogy az állam a fizetős és az államilag támogatott oktatás szétválasztásán dolgozik már. Ő abban bízik, hogy valóban csak egy technikai részletről szól a levél, és nincs rejtett szándék.

Különböző vérmérsékleten, de főleg az aggódás hangján nyilvánultak meg az olvasók, ezért a még felmerülő kérdésekben érdemesnek láttuk még egyszer a téma után nyúlni. Ennek egyik legfőbb oka az volt, hogy a legtöbb levélíró szülő szerint

az ő iskolájukban is évek óta a minisztérium által jogszerűtlennek tartott gyakorlat szerint finanszírozzák az intézményt,

de ez eddig nem okozott gondot. A soproni Waldorf-iskolát ugyanakkor keményen megbüntették...

NAHALKA ISTVÁN: HA EGY FALUBÓL ELTŰNIK AZ ISKOLA, A TELEPÜLÉS UTOLSÓ KAPASZKODÓJA VÉSZ EL

HÍRKLIKK
Szerző: MILLEI ILONA
2024.01.21.


Függetlenül attól, hogy ki van a hatalmon, a kisiskolák bezárása időről-időre fölmerül – válaszolta Nahalka István kérdésünkre, lehet-e valóságalapja annak a felröppent hírnek, hogy a kormány kisiskolák bezárására készülne, csak politikai okokból az önkormányzati választások után lépné meg. Az oktatáskutató szerint gondolkodni kell a kisiskolák problémájáról, de a bezárásukat nem szabad fűnyírószerűen intézni, hanem mindegyiket önálló, sajátos döntést igénylő esetnek kell tekinteni. A helyi közösségeknek kell határozniuk, mi legyen az iskolájukkal. Ehhez persze nem a jelenlegi merev irányítási és fenntartási szerkezet kellene, hanem egy olyan, ahol a helyiek valóban urai a saját közoktatási rendszerüknek. A fenntartás struktúráját nagyon át kéne alakítani.


Bár a BM tagadja, de – nem először – ismét felmerült, hogy a kormány kisiskolák bezárására készül, csak politikai okok miatt az önkormányzati választások utánra hagyja. Akkor is majd struktúraátalakítás címén fogja megvalósítani. Lehet a hírnek valóságalapja?

Lehet. Ez mindig felmerül, függetlenül attól, hogy ki van éppen hatalmon. Vannak szakértők – és most kifejezetten róluk beszélek –, akik szerint okosan, de el kell kezdeni a kisiskolák felszámolását, és nagyobb egységbe integrálásukat, és vannak, akik nagyon nem értenek vele egyet. Ebben a kérdésben tehát már a szakértők is megosztottak, a politikusok pedig még inkább. Időnként mégis felmerül, de akkor mindenki rájön, hogy az ilyen durvább beavatkozások szavazatvesztéssel járnak, és százszor meggondolják, hogy meglépjék-e. Nagyon nehéz kérdésről van szó, mert a kisiskolák fajlagosan drágák, az osztálylétszámok kicsik, a pedagógusok száma relatíve nagy, a diákság létszámához mérve nagyobb, mint más iskolákban. A meglevő tereket ott is ki kell fűteni, ugyanúgy kellenek eszközök, amelyek tanulócsoportokra vannak számolva, ott is van igazgató, igazgató-helyettes, és még sorolhatnám. Vagyis egy csomó olyan dologra kell ugyanúgy elkölteni a pénzt, mint másutt. Általában ez a kiindulópontja a bezárások ötletének...

KÉSZPÉNZBEN KÉRJÜK-E A NYUGDÍJAT, VAGY SZÁMLÁRA?

KLASSZIS / NYUGDÍJSZERVÍZ
Szerző: PIAC&PROFIT ÉS AZ OLTALOM RÁDIÓ
2024.01.15.



Készpénzben kérjük-e a nyugdíjat, vagy számlára? A nyugdíjasok számára komoly kérdés, hogy milyen formában kérjék járandóságukat. Több mint egy millióan élnek ugyanis létminimum alatt, vagy annak a környékén. A számla pedig pénzbe kerül. 

Az új évben is folytatódik a Piac&Profit és az Oltalom Rádió közös műsora a Nyugdíjszerviz Dr. Farkas Andrással és Karácsony Mihállyal. Magyarország első szolgáltató podcastja, ahol minden érintett választ kaphat kérdéseire. Egy műsor, amelynek témái előbb-utóbb minden családban előkerülnek.

MEGSZÓLALT A GYURCSÁNY-PÁRT FOGADATLAN PRÓKÁTORA

AMERIKAI NÉPSZAVA
Szerző: BARTUS LÁSZLÓ
2024.01.21.


Különös cikk jelent meg az Újnépszabadság oldalán „Fogadatlan prókátor” címmel, amely kifogásolja az Amerikai Népszavában megjelent egyik kritikus írásomat. Ebben az írásban mélységesen elítéltem, hogy Gyurcsány Ferenc pártja, a Demokratikus Koalíció nem vett részt és nem szavazott az Európai Parlament Orbán-rendszerről szóló vitájában.

Fábián András írása több szempontból különös. Egyrészt azért, mert az Orbán-rendszer által becstelenül kivégzett Népszabadság emlékére létrehozott lapban a sajtószabadságot támadja azzal, hogy „fogadatlan prókátornak” nevezi azt, aki kifogásolja, ha a legnagyobb magyar ellenzéki párt tüntetően távolmarad az Orbán-rendszert elítélő határozattól.

Másrészt a szerző súlyos fogalomzavarban szenved. Fennakadt például azon, hogy „orosz imparializmusról” beszélek, mert nyilván csak a nyugati gaz imperialistákról hallott anno. De itt a definíció: „a legtágabb értelemben a birodalmak kialakítására irányuló törekvés, erős országoknak az a politikája, ami más országok gazdasági kizsákmányolását és politikai alávetését, a saját hatalmi rendszerébe történő, akár katonai beavatkozás”.

Ám ennél van egy súlyosabb.

A „fogadatlan prókátor” a definíciók szerint „olyan ember, aki kéretlenül avatkozik mások dolgába, felszólal egy ügy támogatójaként, de cselekedetével többet árt, mint használ”. A sajtó nem ebbe a kategóriába tartozik, a sajtó nem prókátora senkinek. A sajtónak feladata a tájékoztatás, s a véleményét szabadon elmondhatja közéleti kérdésekben, ami közérdek.

Ezért nincs értelme annak, amit a szerző mond, feltéve, hogy nem azt gondolja, hogy a DK támogatójaként voltam prókátor, s „azzal mégis többet ártottam”. Súlyos fogalomzavarról lehet szó, mert a prókátor az eredeti jelentése szerint ügyvédet jelent. Fogadatlan prókátor akkor lettem volna, ha a DK támogatójaként, ügyvédjeként írtam volna, amiről szó sincs.

Én a sajtó funkciójának megfelelően az olvasók és a köz prókátora (ügyvédje) vagyok és nem a DK prókátora. Ez különböztet meg például Fábián Andrástól, aki viszont úgy tűnik, a DK prókátora, s azt csak remélni tudjuk, hogy fogadatlanul, és nem felkérésre. A prókátor szerep viszont összeegyeztethetetlen a sajtó funkciójával. A sajtónak nem ez a feladata.

Másrészt az is különös, hogy az írás hemzseg a pontatlanságoktól, ami nem vet jó fényt a lapra, amely a Népszabadság nevét viseli. Mert nem én jutottam arra a következtetésre, hogy a DK „ezzel a lépésével akar előnyt szerezni a Momentummal szemben”, hanem az általam idézett propagandista szennylap, a Magyar Nemzet. Nagy különbség.

Továbbá, magyar részről nemcsak Donáth Anna, hanem Cseh Katalin, s a Momentumhoz nem tartozó Újhelyi István is aláírta – Európa demokratáival együtt – az Orbán-rendszert elítélő határozatot, amit a DK nem. A DK döntésének hátteréről pedig azért nem tudunk semmit, mert a DK lapít a fűben, nem szólal meg, ami részben érthető, mert az egész védhetetlen, másrészt önmagában is elfogadhatatlan, mert ijesztően sok mindent elárul.

Nyilván ebből az okból szegődik Fábián András a DK fogadatlan prókátorává (ügyvédjévé), hogy elmondja a DK helyett az általa vélt indokot. Ez pedig minden eddiginél különösebb. Azt mondja, hogy a DK vélhetően zárt körben és a vitán való távolmaradásával is „amellett foglalt állást, hogy az Orbán-rendszert állítsák pellengérre és ne az egész magyar népet”.

Fábián András logikája szerint azonban nem ez történt, hanem az Európai Parlament az egész magyar népet állította pellengérre, nem az Orbán-rendszert. A DK ezért nem vett részt a szavazáson. Nos, ez az elképzelhető összes hazug magyarázat közül a legrosszabb. Mert ezzel azt mondja, hogy az Európai Parlament Magyarországot ítélte el, nem Orbánt.

Ebből az következik, hogy a DK Orbánnal együtt ítéli el az Európai Parlament határozatát, az EP többségét, s Európa demokratáit. A DK is úgy azonosítja Magyarországgal Orbánt, ahogy azt ő teszi. Feltételezi, hogy az EP demokratái képtelenek erre a különbségtételre. Miközben nyilvánvaló, hogy „Magyarország” ebben az összefüggésben Orbánt jelenti.

Fábián András játszik a szavakkal. Orbán Magyarországgal való azonosítása kétféleképp történik. Az egyik eset, amikor Orbán a személyének szóló kritikát Magyarországnak és az egész magyar nép kitikájának tulajdonítja, a másik az, amikor ő Magyarország kormányát képviseli. Ez nem ugyanaz.

Az EP nem hozhat határozatot Orbán Viktor felcsúti lakos ellen, csak az általa képviselt állam ellen. Ma az Orbán-rendszer a magyar államot jelenti, így Magyarországot. Az Orbán-rendszer jogsértéseit a magyar állam, hivatalosan Magyarország követi el, a magyar nép ellen. Ezért ebben az értelemben Magyarország nem a magyar népet, hanem a diktátor rendszerét, a magyar államot jelenti. Orbán ilyen értelemben Magyarországot jelenti.

Az EU-nak tagállamai vannak, ezért csak egy tagállammal szemben tud az EU eljárást kezdeményezni, s az EU-s jog nem tesz különbséget a tagállam polgárai és a tagállam között, mert az súlyos beavatkozás lenne egy tagállam belügyeibe, hogy azt ne mondjam, a szuverenitásába. Ezért a tagállamot kell elítélnie. A magyar államot, azáltal Orbánt.

Az Orbánnak szóló kritika azonban nem a magyar népnek szól. Mindenki tudja, hogy az EP Orbán és az Orbán-rendszer ellen szavazott, s ellene született a határozat. Fábián András azonban úgy csűri, hogy a magyar nép ellen szavazott az Európai Parlament, mert erre van szükség ahhoz, hogy a Gyurcsány-párt távolmaradását meg lehessen védeni.

Ez valami elképesztő...

A LAKOSSÁG A SEBEIT NYALOGATJA, MIKÖZBEN A GAZDASÁGPOLITIKA ÚJRA ARRA VÁR, HOGY A HŰTŐ VÉGRE ELROMOLJON

G7.HU
Szerző: STUBNYA BENCE
2024.01.21.


2012 őszén az elemzők nem voltak túl optimisták azzal kapcsolatban, hogy az akkor recesszióban lévő magyar gazdaságban gyorsan helyreáll majd a fogyasztás a visszaesést követő időszakban. A magyar gazdaságpolitikára ez nem volt igaz: 2012 szeptemberében született meg Varga Mihály elhíresült nyilatkozata, amiben arról beszélt, hogy azért hisz a fogyasztás fellendülésében, mert „előbb-utóbb a hűtőszekrény elromlik, előtt-utóbb lehet, hogy a tévét is ki kell cserélni”.

Az év elején egészen hasonló helyzet állt elő. Habár az elemzések között nagy a szórás arra vonatkozóan, hogy az idei évben mekkora lesz a gazdasági növekedés, és abban is, hogy ez mennyire fog hozzájárulni a gazdasági növekedéshez, jelentős részük elég pesszimista a fogyasztásbővülés esélyeivel kapcsolatban, és arra a számít, hogy 
a fogyasztás bővülése a jövedelmek növekedése alatt marad...

...A pesszimizmus mögött az áll, hogy a 2023-as reálbércsökkenés olyan fogyasztási sokkot okozott, amit a lakosság csak lassan szokott kiheverni.

Ilyenkor hosszú ideig is eltart, mire az emberek adott esetben a megtakarításaikat újraépítve magabiztosabban kezdenek jelentősebb költekezésbe.

„A nemzetközi tapasztalatok szintén azt mutatják, hogy az erőteljes dezinfláció ellenére a fogyasztás helyreállása elhúzódó folyamat lehet” – jegyzi meg a nemrég Magyarországhoz hasonlóan 20 százalék feletti inflációt megtapasztaló balti országok példájára utalva a Magyar Nemzeti Bank decemberi inflációs jelentése.

Varga Mihályhoz képest ugyan most csak feltétetesen optimista, és a fellendülést sem a tévé elromlásától, hanem a bizalom helyreállásától várja, de mégis a fogyasztás felfuttatását tűzi ki célul a magyar gazdaságpoltika mostani első embere, Nagy Márton nemzetgazdasági miniszter...

REZEDA: KÉZEN FOGVA

REZEDA VILÁGA
Szerző: Rezeda
2024.01.22.


Orbán Viktor, a mimagyarok örökös miniszterelnöke kézen fogva sétálgatott Budapesten a vietnami miniszterelnökkel. Erről sem a Fidesz, sem annak összes médiája nem számolt be sem képben sem hangban, sem más módon. Hogy az aktus amúgy lényeges, azt a vietnami televízió tudósítása igazolja, amelyben viszont szégyenkezés nélkül mutatták meg a furcsa párt, ahogyan kéz a kézben andalognak, mögöttük a slepp.

Abból, hogy sem a KESMA nyúlványai, sem a Mediaworks számtalan lapja, a házi televíziók és rádiók is kihagyták a propagandából ezt a képet vagy jelenetet, az mutatkozik, hogy meghasonlottak önmagukkal, mert a nagyfőnök olyat tett, amit nem lehet a bávatagoknak megmutatni, mert furcsa dolgokat gondolnának. És éppen azért, mert a Fidesz propagandája idomította őket úgy, hogy bajuk legyen ezzel a jelenettel.

Már ez mutatja, milyen az, amikor egy rendszer a gyűlöletkeltésre és hazugságra alapozza önnön létét, de ezen túl is akad elgondolkoznivaló az egész ügyön és annak kezelésén, ami nem okozna semmi gondot egy egészséges társadalomban, a magyar azonban a Fidesz működésének köszönhetően egyáltalán nem az. Szájer sem lett volna kénytelen az ereszen menekülni annak idején, ha nem egy homofób párt tagja.

A keresztény hazugságról nem is beszélve. Ez okozhatta, hogy Orbán kézen fogva sétálását a Fidesz-média úgymond befóliázta, és itt most ide lehet képzelni mindent, amit a fóliázás szimbolizál, az egész hazugság-gyűlölet buborékot. Megkérdezték a miniszterelnökséget azért, hogy akkor ez most hogy, és onnan az a válasz érkezett, Vietnámban az azonos neműek kézen fogva sétálása teljesen természetes, és ez nem egyéb, mint a szeretet kifejezése.

Örülünk ennek és respektáljuk a más kultúra ilyen látványos elfogadását, és még akkor sem lenne baj vele, ha mindez Vietnamban történt volna, ahol a vendég alkalmazkodik a vendéglátó hagyományaihoz és szokásaihoz. Mint ahogyan – bár elég hülyén nézett ki, de ebből a szempontból érthető volt, amikor – a kedves vezető valamelyik ’isztánból nomád kucsmában és ködmönben jelentkezett be vizenyős és üres tekintettel, valamint bamba vigyorral.

Itt, minálunk azonban nem a napi rutin része az, hogy férfiak kézen fogva andalogjanak, s ha Orbán, mint vendéglátó alkalmazkodott vendége számunkra kultúridegen dolgához, az nem a szeretet jele, hanem azé, hogy valamit nagyon akar tőle, és képes ezért még meg is alázkodni. Mert azt azért nem tételezzük, hogy efféle hajlamai volnának, mint ahogyan sokan egyből éltek is a gyanúperrel, de ez sem több, mint amikor Erdogant fuvarozta.

Az, hogy érdekből mindenre képes. Itt jut eszünkbe azonban, hogy a miniszterelnökség vagy a külügy, illetve tudja a rosseb ebben a kuplerájban, ki szervezi a nagyfőnök randijait, szóval legyen akárki is, arra ügyelnie kell, hogy eszkimó vendég ne érkezzen. Mert ha az ő kultúrájukhoz alkalmazkodik annyira, mint most ehhez a vietnámiéhoz, akkor kénytelen lesz fölajánlani Anikó asszonyt a vendégnek, mint az ahogyan arrafelé divatban van.

Mindez azonban nagyon messzire vezetne, s csupán arra volt apró utalás, hogy mindannyiunk hőse amúgy mindenre képes, másrészt pedig azt is mutatja, milyen tenyeres-talpas bunkó módján mozog a világban, amire példa a híres kézcsók is. Mint emlékszünk, ezek során hősünk két kézzel megmarkolja a szerencsétlen nő kezét, és rábukik, mint gyöngytyúk a takonyra. Összességében mindez azt mutatja, hogy nem nagyon volt gyerekszobája.

Másrészről szinte irreleváns, hogy miképpen jár-kel a világban, mert nem elsősorban ezzel állít ki lehangoló bizonyítványt magáról és így rólunk is. De mondom, sokkal érdekesebb számunkra, mert a rendszer minéműségét mutatja az, ahogyan ezt az egészet el akarják titkolni a saját választóik elől, mert nem tételezik róluk, hogy föl tudnák fogni, amit látnak, tényleg az, ami, és nem az, amit több mint tíz éve gyűlölködve beléjük vertek.

Aminek az az eredménye, ha egy férfi párt látnának így akármely magyar ugari utcán, akkor jó eséllyel esnének nekik a turulmagyarok. Furkósbottal, meg amilyük még van. Ebből a szempontból érdekes a jelenet, amit a vietnami televízió bemutatott, s lehet, ott valóban annak örülnek, mennyire szereti egymást ez a két derék ember, itt minálunk azonban az lenne az első kérdés, ki ez a két buzi. De még mindig nem tudjuk, mit akar Orbán, viszont előbb-utóbb az is kiderül.

AZ 5 EGY LERONTOTT SZÁM ÉS EGYÉB ÉRDEKES TUDNIVALÓK - A 444 NAPINDÍTÓ HÍRLEVELE

444.HU
Szerző: HORVÁTH BENCE
2024.01.22.


Jó reggelt, új hét indul, és a 444 napindító hírlevele szokás szerint érkezik is. Lesz itt hideg- és melegfront is a héten, érdemes lesz majd résen lenni.

Addig is, szokás szerint négy cikket külön is ajánlunk:





Hírleveleinkre itt lehet feliratkozni.

Az élet itthon


Terézváros polgármestere az országos politikába nem akar visszatérni, de a következő öt hónapban, a választásokig a Momentum elnökségét erősíti. Interjú Soproni Tamással, aki azt mondja: annyi mindennel lehetne korrektebben támadni a Momentumot, de a hazaárulózás tényleg bántja.

Volt mindenféle mozgolódás az ellenzéki térfélen a hétvégén is, például Karácsonyék szerint nem jó a Momentum kétlistás ötlete, közös ellenzéki indulás kell Budapesten (a főpolgármester amúgy a Párbeszéd EP-listájára is rákerült), míg Ungár arról beszélt, hogy Karácsony politikájában nem az számít, hogy mit képvisel, hanem az, hogy a Facebookon hogyan tudja magát Orbán áldozataként beállítani. Az LMP emellett felszólította Karácsonyt, hogy vonja vissza a BKK-járatok ritkítását. Kapcsolódik valamennyire a témához, hogy a Közlekedő Tömeg szerint hazudik a BKK, nem mutatták be a járatritkítás tervezetét.

Hír volt még itthonról a hétvégén, hogy eladná a Pénzügyminisztérium épületét Varga Mihály, több százan tüntettek a szegedi egyházmegye erdőirtása ellen, Trump pedig megint Orbánt emlegetve beszélt összevissza.

Forrongó világ

Miközben az ENSZ-főtitkára elítélte Izraelt a „szívszorító” és „példátlan” gázai katona műveletei miatt, Netanjahu ismét leszögezte, hogy szó sem lehet palesztin államról, míg az EU külpolitikai vezetője arról beszélt, hogy korábban épp Izrael finanszírozta a Hamászt. Irán szerint amúgy Izrael lőtte ki azt a rakétát, ami Szíriában végzett az Iráni Forradalmi Gárda tagjaival, és a közel-keleti eseményekhez kapcsolódó hír volt, hogy összeütközött két brit hadihajó a bahreini kikötőben.

Oroszországban közben Putyin választási központjában szólalt fel a háború ellen egy orosz katona felesége, légicsapás ért egy donyecki piacot, és kigyulladt egy csepfolyósított-földgáztelep Szentpétervártól nem messze. Írtunk emellett arról is, hogy videójátékos tapasztalata segítette az ukrán katonát, aki hatástalanított egy orosz T-90M típusú harckocsit.

A drónok megkerülhetetlenné váltak, áruk csökken, technológiájuk rohamosan fejlődik, egyre több vásárló kopogtat a törökök ajtaján. Részletesen írtunk arról, hogy a Bayraktar drónok hogyan erősítették tovább Erdogan nemzetközi helyzetét.

Szintén hosszabban írtunk az év elején berobbanó legújabb afrikai konfliktusról: Etiópia egy tengeri kijáratért cserébe kész államként elismerni Szomáliföldet, alaposan felháborítva a régió számos szereplőjét.

És hír volt még a világból, hogy Ron DeSantis már vissza is lépett az elnökjelöltségtől Trump javára, hogy szombaton több mint százezren tüntettek Németország-szerte az AfD ellen a deportálási tervről tartott találkozó miatt, és vasárnap is hasonló tömegben vonultak utcára az emberek. Ezekhez képest apróság, hogy a római szexi papos naptáron szereplő férfiak valójában nem is papok.

Sportok

26 év szünet után sikerült a magyar férfi kézilabda-válogatottnak világversenyen megvernie Horvátországot, ezzel eldőlt, hogy már mindenképp a legjobb tíz között végeznek az Eb-n. Folytatás hétfő este!

Kevéssel azután, hogy megírtuk, fél év után repedezik a megalomán szaúdi fociprojekt, újabb játékos fakadt ki az ott tapasztalt viszonyokra. És sporthír volt az is, hogy Sallai Roland csapattársa lesz a szezon végéig Freiburgban Szalai Attila, illetve hogy a FIFA elnöke automatikus vereséggel büntetné a rasszista szurkolók csapatait.

Lenin

Száz éve halt meg Lenin, az évfordulóra időzítve írt Diószegi-Horváth Nóra nem szokványos évfordulós cikket, olyan kérdéseket érintve, minthogy miért nem temetik el Lenint, hogy jön ide Dziga Vertov, az ember a felvevőgéppel, és hogy mennyire sikerült beléptetnie Vlagyimir Iljicsnek a gyerekeket a Tiszta Tányérok Társaságába.
Számok és agyak

Puzsér Róbert számok jelentéséről vitatkozott műsorvezető-társaival. Tényleg. Fontos összefoglalócikkel jelentkeztünk.

Jó dolgok

„Aki Kaurismäki filmje, a Hulló levelek pont olyan, mint a többi Kaurismäki-film: hibátlan.” – írtuk nagyon lelkes kritikánkban. És a film tele van apró ajándékokkal mozi- és zenebolondoknak, különösen azoknak, akik a 90-es években bele voltak habarodva a budapesti művészmozi-hálózat repertoárjába. Írtunk emellett a Keskeny út a boldogság felé című dokumentumfilmről, ami egy roma meleg párról szól, akik a salgótarjáni romatelepről kitörve felköltöztek Budapestre, hogy musicalt írjanak az életükről.

Volt emellett Hangover is, ezúttal Vike válogatásával, a Qubit pedig az mikroszkopikus lények állatkertjéről, az amszterdami Micropiáról írt.

Podcast

És volt persze Borízű Hang is.