NÉPSZAVA ONLINE
Szerző: SZELESTEY LAJOS
2020.07.14.
Die Welt
Német kormánypárti és ellenzéki politikusok egyaránt arra szólították fel az újjáválasztott lengyel elnököt, hogy vesse be magát a jogállam megerősítésére. A kereszténydemokraták frakcióvezető-helyettese azt mondta, hogy Andrzej Dudának oda kell figyelnie az európai értékek és normák betartatására, hiszen ehhez minden eszköz a rendelkezésére áll. Johann Wadephul ezt megtoldotta azzal, hogy az igen szoros végeredmény miatt a legfőbb közjogi méltóságnak meg kell mutatnia: minden lengyel elnöke. Ezért mindent el kell követnie, hogy véget vessen a PiS által előidézett mély társadalmi megosztottságnak.
A zöldek kelet-európai ügyekben illetékes szóvivőjét aggasztja Duda ismételt sikere, mert ily módon a Jog és Igazságosság szélsőjobbos erői megerősítve érezhetik magukat és még drasztikusabb lépéseket sürgethetnek a belpolitikában. Manuel Sarrazin rámutatott, hogy az uniós tagoknak fel kell sorakozniuk az európai intézmények mögé, hogy feltartóztassák a demokrácia leépítését.
A Freedom House emberi jogi szakértője, Csáky Zselyke szerint Duda győzelme után a lengyel kormánypárt gyakorlatilag szabad kezet kap, hogy a 3 év múlva esedékes választásig felszámolja a hatalom maradék korlátait és a dolgozzon a független intézmények felszámolásán, mint az igazságszolgáltatás és a sajtó. A lap hozzáteszi, hogy az elnök homófób és antiszemita felhangokkal teli kampány után győzött. A hívek viszont ünnepelnek, mert úgy vélik, hogy a felhatalmazás egyértelmű.
Így a párt mehet tovább az úton – jegyzi meg az összefoglaló –, ami csökkentette a szegénységet, ám komoly aggályokat vetett fel, hogy veszély fenyegeti a demokráciát. Bírálók és emberi jogi szervezetek nyugtalanok, mert úgy vélik, hogy a siker feldobja az illiberális erőket, és nem csak lengyel földön, hanem az EU-ban is, amely birkózik azzal, hogy feltartóztassa a jogállam lebontását az orbáni Magyarországon. Brüsszel többször is neheztelését fejezte ki a magyar és a lengyel kormány bizonyos lépései miatt.
A vezércikk „Egy elnök, két Lengyelország” címmel megállapítja, hogy Duda nagy nehezen vette ugyan a 2. fordulót, ám az eredmény komoly figyelmeztetés a hatalmat gyakorló pártnak. Rafal Trzaskowski nem egészen két hónap alatt igen látványosan tudta mozgósítani a demokratikus erőket. A nagyarányú részvétel szintén arról tanúskodik, hogy igen lendületes volt a varsói polgármester választási hadjárata. A 2. menetben képes volt összefogni az ellenzéket. Utóbbi menetel és már a 2023-as parlamenti választásra tekint. Éppen ez a demokratikus energia különbözteti meg Lengyelországot, illetve Magyarországot, ahol az illiberális demokrácia hívei sikeresen zúzták szét az ellenoldalt.
A kihívó nagy haditette az, hogy majdnem megverte a PiS gépezetét, ideértve egy olyan közmédiát, amelyet Jaroslaw Kaczynski teljes mértékben ellenőriz. Ez a fölény nem válik az újra megválasztott elnök becsületére, mint ahogy a rengeteg melegellenes kirohanása és az sem, hogy négy nappal az első menet előtt Donald Trumpnál járt. A másik nagy tanulság, hogy két teljesen különböző Lengyelország van. Az egyik a nagyvárosokra és a nyugati országrészre terjed ki, a másik a vidéket foglalja magában és Dudára voksolt. A PiS melléfogott, amikor alábecsülte ezt a szakadékot, de a jövőben nem kormányozhat a lakosság fele ellenében. Vagyis Duda sikerét nem veheti bátorításnak, hogy még jobban kiterjessze befolyását a sajtóra és a bíróságokra.
Az EU-nak szintén figyelmesen elemeznie kell a választás kimenetelét. Amikor éppen a gazdasági segélycsomag van terítéken és annak egyik fő haszonélvezője pont Varsó lesz, nem szabad megengedni, hogy a milliárdos támogatásért cserében Brüsszel ne követelje meg a jogállami normák betartását – Lengyelországtól is.
A szerkesztőségi állásfoglalás úgy ítéli meg, hogy Duda győzelme csak még jobban elmélyíti a kelet-nyugati ellentétet Európában. A kampány igen gusztustalan volt, melegellenességgel és antiszemitizimussal körítve. És most a kormánypártnak jó esélye van arra, hogy újból célba vegye a független demokratikus intézményeket, ami további feszültséget feltételez Varsó és Brüsszel között. A választás időzítése szerencsétlen, hiszen az EU-költségvetésről, illetve a gazdasági csomagról szóló vitát már így megnehezíti az észak-déli megosztottság. Amihez hozzájön, hogy sok tagállam szerint a brüsszeli alapokból csak akkor lehet folyósítani a támogatásokat, ha minden kormány betartja a jogállami előírásokat.
Márpedig ez oda vezethet, hogy Magyarország és Lengyelországot kirekesztik a szubvenciókból. Annál is inkább, mert a PiS máris bedobta, hogy fel kíván lépni a független média ellen. Igazából meg van kötve az unió keze, ha nyomást akar gyakorolni Varsóra, mivel a hosszú távú költségvetés ügyében egyhangú döntésre van szükség. A szavazati jogokat pedig nem lehet felfüggeszteni, mert Orbán kiáll Kaczynski mellett. Úgyhogy Brüsszel csak abban bízhat, hogy marad az eddigi gyakorlat, tehát hogy a lengyel fél óvakodik a végső összecsapástól.
Sok múlik azon, milyen következtetéseket von le a lengyel kormány abból, hogy csupán késhegyig menő küzdelemben tudott felülkerekedni. Ezúttal az ellenzék minden eddiginél egységesebb volt és elnyerte a fiatalabb rétegek voksait. Reménykedni lehet, hogy Duda beváltja ígéretét és igyekszik egyesíteni a megosztott országot. Ehhez azonban több méltóságot kell tanúsítania, mint a választási hadjárat során.
A vasárnap jó napja volt az intoleranciának Lengyelországban – fejti ki a vezércikk, amely egyúttal azt is aláhúzza, hogy a liberálisoknak ismét meg kell találniuk a kapcsolatot a vidéki szavazókkal. Ám közben az is látnivaló, hogy Kaczynski nacionalista, megfélemlítő politikája és a kisebbségekkel szembeni ellenséges hozzáállása rávetítette árnyékát a lengyel közéletre az elmúlt 5 évben. És a következő három esztendőben semmi sem áll útjában, hogy vízióját kiterjessze az iskolákra, az igazságszolgáltatásra és a médiára is. Vagyis még hűvösebb szelek fújnak majd az LMBT-közösség, az önálló sajtó számára és folytatódik a vita Varsó és Brüsszel között a bírák függetlensége ügyében.
Végül is mintegy félmillió szavazat döntött, amiben része volt az elfogult közmédiának. De a keserű vereség kemény tanulságot hordoz az ellenzék számára. Duda olyanokat tudott mozgósítani, akik két hete még otthon maradtak. A fiatalok és a városlakók Trzaskowskira voksoltak, mert akárcsak Magyarországon és a legtöbb nyugati államban a fiatalság által lakott települések liberálisak. De ha az ellenzék vissza akarja szerezni az irányítást, akkor ismét el kell nyernie azoknak a közösségeknek a bizalmát, amelyek a nagyobb anyagi biztonságot a kulturális konzervativizmussal és a PiS bigottságával azonosítják. Ám ez cseppet sem könnyű a katolikus egyház konzervatív szárnyának túlsúlya mellett. Mégis erre kell összpontosítani, ha a szabadelvűek legközelebb szeretnék megfordítani az illiberális hullámot.
A lengyel elnök lakájként fedezi Kaczynski hátát, Duda újjáválasztása után a kormány szilárdan ül a nyeregben – hangsúlyozza a vezércikk. Ám félő, hogy most a magánkézben lévő sajtóra is ki akarja terjeszteni csápjait. Az államfő a pártvezér kezéből eszik, bármit jóváhagy, amit csak elé terjesztenek. Akár egy elhasznált ágy előtti szőnyeget is. És az alighanem így is marad, mivel az első öt évben többször is átlépett az alkotmányon, felégetett egy sor jogállami hidat, így nehezen tudna elhatárolódni az illiberális gyakorlattól. Nem szabadszellem, hanem lakáj.
Viszont Kaczynski három okból is aggódhat a szoros verseny láttán: a lakosság felére nem hatott a megszállt közmédia, az elfogulatlan és teljesítmény központú rétegeket igencsak taszítja a kormánypárt, végül pedig: a PiS-nek kell a folyamatos kulturális ellenforradalom, a német származású transzszexuális eurokraták mumusa, hogy mozgósítani tudja törzsgárdáját.
Európa aligha örülhet, mert ami most várható, ahhoz az orbáni Magyarország jelölte ki az utat. Az uniónak három fronton kell harcolnia:
- fel kell tartóztatnia az intézményi nyomást és azonnal meg kell torolnia a közösségi jog megsértését,
- gondoskodnia kell arról, hogy az anyagi juttatások fejében Lengyelország tartsa tiszteletben az EU-normákat és itt azért jó lapjai vannak a szervezetnek,
- Brüsszelnek meg kell tanulnia, hogy néven nevezze a dolgokat, mert Kacynski nem konzervatív, hanem egy retropopulista álforradalmár.
Duda sikere erősíti a lengyel nemzeti konzervatívok autoriter uralmát, Kaczynski tovább rombolhatja a demokráciát, hiszen bár nem indult a választáson, ő az igazi nyertes, hiszen ő helyezte posztjára lakáját, marionettfiguráját, az államfőt. Senki sem hiszi Lengyelországban, hogy az elnök vagy a jobboldali-nacionalista kormány önállóan politizál. Az autoriter fordulat a PiS vezéréhez fűződik, ő mozgatja a szálakat. Tekintélye óriási, a háttérből ő szabja meg az irányvonalat.
Mestere megbízásából győzött Duda másodszor is a választáson. Kaczynski a hatalom igézetében él, nem sokra tartja a liberális demokráciát. Nem a diktatúra az eszményképe, de erős államban gondolkodik, amiben ő van a kormányrúdnál, anélkül, hogy sokat kellene törődnie a másként gondolkodók és a kisebbségek bajaival. Ezért építette le a politikai kontrollmechanizmusokat. A Jog és Igazság ellenállás nélkül irányíthat, kezében vannak a kulcspozíciók, az állami média és a bíróságok. Mindehhez készségesen segédkezet nyújt az államfő, aki viszont a kampány során támaszkodhatott a köztévére, a kormánypárt PR-osztályára.
Kaczynkinak felemás a viszonya a sajtószabadsággal. A külföldi újságírókat kormányuk ügynökének tartja, akiknek az a feladata, hogy keltsék a hangulatot a PiS ellen. Ezért nem foglalkozik azzal, ha a tudósítók bírálják. Most nyilvánvalóan azzal kacérkodik, hogy korlátozza az idegen tulajdonosok hányadát a médiapiacon, mert akkor még inkább kézből etetheti a sajtót.
Szíve csücske azonban az igazságügy reformja és nem érdeklik még az európai ellenvetések sem. Kockáztatja, hogy Lengyelország a margóra kerül az EU-ban, noha az ország polgárainak 90 százaléka egyetért a tagsággal. Részben a nagyvonalú társadalmi juttatások magyarázzák, hogy az emberek elviselik a machinációit. Mármint az idősebbek és a vidékiek, akik a bázisát alkotják. Duda éppen az egyszerű lengyelt célozta meg a kampány során. Azt az alig 50 százalékot, amely rá adta a voksát. De csak 500 ezerrel szerzett több szavazatot, mint Trzaskowski.
És még a végén az is kiderülhet, hogy csupán pirruszi győzelemről van szó. Hiszen Kaczynski nem mehet élesen szembe a lakosság egyik felével, mert akkor csak még mélyebb lenne a megosztottság.
A hivatalban lévő elnökök gyakran igen nagy erőfeszítéseket tesznek, hogy megtartsák tisztségüket, Duda esetében ebbe beleértendő, hogy homofób nyelvezetet használt, kirohant az önálló sajtó ellen és beavatkozással vádolta meg a német kormányt. A kampány során klasszikus, populista témákat dobott be, de ez végül bevált. Így eredménye a PiS konzervatív populizmusát támasztja alá. Az ellenzék arra készül, hogy panaszt nyújtson be a lebonyolítás módja ellen. A köztévé választási műsorainak egyoldalúságát máris éles bírálatok érik. Mégsem valószínű, hogy bármi veszély leselkedne az államfő győzelmére. Viszont a liberálisok attól tartanak, hogy kampányának hangja előrevetíti, mi várható ezek után. Hiszen máris közölte, hogy nem bánt meg semmit sem. Sikerével félő, hogy a Jog és Igazságosság összpontosítani tud illiberális programjára. Pedig ha bölcsebb volna, akkor reagálna arra, hogy a politikus milyen csekély különbséggel lett első, és megfontolná, hogy térjen vissza középre.
Oda Lengyelország bizalma a nyílt társadalom iránt, de nem csak ez a baj. Hanem az is, hogy valami megroppant Európa és Varsó viszonyában. Ez most már alighanem azoknak is dereng, akik idáig megértést szorgalmaztak a lengyel politika iránt. Hiszen az ország antiliberális kísérleti terep. Gazdaságilag ugyan sikeres, de nem számíthat semmiféle megértésre, sem odahaza, sem az EU-ban. Ezt mutatja az eredményen kívül az odavezető út is, hiszen a PiS darálja be a demokratikus intézményeket. Az elnöki kampány és az állami média propaganda sortüze pedig feltárta a demokratikus kultúra megrázó hiányát. Ebből a szempontból súlyosabbak a kisebbségek és az újságírók elleni támadások, az antiszemita beütésű tévéadások, mint egy-egy bíró elbocsátása.
A PiS azonban előreláthatólag csak még jobban elmélyíti az árkot a lengyel társadalomban és nagy viszályt provokál az unióval. Pedig az igen csekély különbséggel megszerzett győzelem nem arra ad felhatalmazást, hogy kezessé tegye a bíróságokat és korlátozza a sajtószabadságot. Az autoriter kormánypárt hívei is beláthatják, hogy a politikának támaszra van szüksége a társadalomban, de pont az nincsen meg. Az 51,2 százalék minden, csak nem stabil többség. Főleg ha valakinek olyan nagy tervei vannak, mint Kaczynskinak. Ezért éleződő viszály készül a lakosság jelentős részével. Ám az emberek már nem bíznak a demokratikus intézményekben, miközben a hatalom tovább nyomul.
„Pedig már reménykedtünk!” – írja vendégkommentárjában a liberális varsói Gazeta Wyborcza külpolitikai újságírója, hozzátéve, hogy ha Európa nem akar 2. Magyarországot, akkor nem szabad megengednie, hogy a folytatódjon a lengyel állam tekintélyelvű átalakítása. Michal Kokot szerint azonban minden csalódás ellenére csupán az igazolódott be, hogy az ország két táborra szakadt. A nyugati rész demokratikus, Európa-barát politikusokat pártol, a konzervatív Kelet ezzel szemben hajlik a jobboldal felé, amely az európai nyitottság ellen gerjeszti a hangulatot. Ebben persze szerepe van annak, hogy a keleti vajdaságok jobban rá vannak szorulva az állami juttatásokra.
Duda nem az európai értékeket képviseli, és olyan hangot ütött meg a választási hadjáratban, ami az olyan, tekintélyelvű államokból ismerős, mint Magyarország, Szerbia, Törökország és Oroszország. Meg persze PiS-politikusok jóvoltából. És bizonyos, hogy az elnök a hatalom lojális támasza marad. Erre utal eddigi ténykedése, és mivel mandátuma lejártakor csak 52 éves lesz, mindent alá fog írni államfőként – és a „nemzet golyóstollaként”.
Az ország számára azonban nagy a tét, mert Kaczynski Magyarországot tekinti példaképnek. Hiszen a magyaroknál már alig van független sajtóorgánum, az államot egyre inkább központosítják, úgyhogy az ellenzék már nem képes választást nyerni. A Jog és Igazságosság elnöke nyíltan beismeri: ez az ő álma is. Az unió hiába tiltakozik Varsónál, ott a jelzéseket alighanem ismét külső beavatkozásnak minősítik. Brüsszel számára az a bökkenő, hogy mikor folyamodjon keményebb intézkedésekhez, ha érzékeli, hogy hiábavaló a párbeszéd, de úgy, hogy a lengyelek ne kövessék a magyar modellt. Viszont ha lesznek szankciók, az az egész lengyel lakosságot sújtja majd.
Lehet, hogy Európa éppen most szalasztotta el az egyik utolsó, igen kitűnő esélyt, mármint hogy megállítsa a földrész nacionalista erőit. Hogy Duda államfő kerekedett fölül, az várhatóan nagy lökést ad az átalakítási folyamatnak az unió legnagyobb keleti országában. Az elnök átvette a jelszavakat Putyintól, Orbántól és Trumptól: ostorozta a migránsokat és a melegeket, elítélte a német kormányt és az állami tévé útján arra figyelmeztetett, hogy liberális vetélytársa zsidó érdekeket szolgálna.
A PiS ideológiája nacionalista, beleértve a független bírák és média elleni támadásokat, ami nagyon zavarja az az EU-t. A pártnak most három éve van, hogy felkészüljön az újabb összecsapásokra Brüsszellel, a széndioxid kibocsátástól kezdve a közösségi támogatásokig.
A lengyel kormánypárt visszaverte az eddigi legnagyobb fenyegetést az ország nacionalista átépítésével szemben. A PiS politikája nyomán a rendszerváltás utáni átalakulás egyik mintaállama immár az európai demokratikus értékekkel hadakozik. Ha újabb időszakra felhatalmazást kap, akkor a Jog és Igazságosság annyira lerombolhatja a jogállamot, hogy a lengyelek évekre kikerülnek az EU fő áramlatából. Hogy nyerni tudjon a súlyos gazdasági válság közepette, Duda az ország ellenségének minősítette a melegeket, a külföldi sajtót, valamint Németországot, ezzel spékelte meg nacionalista retorikáját.
Csak igen kis különbséggel győzött, ám mivel többé nem indulhat, aligha várható tőle kompromisszumkészség. Az igazságügyi tárca vezetője máris jelezte, hogy fel kell számolni az „aránytalanságot” a sajtón belül. Egy londoni pénzügyi elemző úgy értékeli, hogy erősödik a hullám az illiberalizmus ellen, hiszen Trzaskowski éppen csak hogy kikapott, pedig ellene dolgozott az egész közmédia. Timothy Ash rámutatott: a közel 50 százalékos eredmény arra utal, hogy globálisan nem törvényszerű az illiberálisok, populisták és nacionalisták felemelkedése.
Berlin ugyanakkor kénytelen azzal szembenézni, hogy egyértelmű az ideológiai szembenállás a lengyel vezetéssel. Ugyanakkor az Európai Külkapcsolati Tanács varsói irodája attól tart, hogy a PiS a győzelem nyomán immár foglyul ejtheti az egész államot. Azaz lebonthatja a még megmaradt fékeket és ellensúlyokat, hasonlóképpen, ahogyan az Magyarországon lejátszódott.
A varsói polgármester megerősödve kerül ki a versengésből – állítják varsói megfigyelők, mert a kormánynak a jövőben nagyobb ellenszélre kell számítania. Hiszen jön fel a liberális ellenzék, amelynek Trzaskowski lehet a központi alakja. A minimális különbség jelzi a lakosságon végighúzódó mély árkot, mert ugyan a PiS határozza meg továbbra is a politikai menetrendet, ám rosszabbodik a társadalmi-gazdasági helyzet és ezért sokan a hivatalos politikát teszik majd felelőssé.
Az osztrák külügyminiszter kijelentette Brüsszelben, hogy aggodalommal tölti el a Jog és Igazságosság intézkedése, amely melegmentes övezeteket irányoz el. Schallenberg szerint egy ilyen lépés egyszerűen méltatlan a 21. században egy európai államhoz. Az SPÖ strasbourgi frakcióvezetője úgy értékeli, hogy Duda cseppet sem szilárdította meg helyzetét a 2. forduló eredményeként, hiszen egyértelmű jelzést küldött neki az EU-barát lengyel közvélemény.
A lengyel elnökválasztás vesztesének kudarca négy leckével szolgál a populizmus elleni küzdelemben, amellett, hogy az eredményt halálos csapás a lengyel liberális demokrácia számára – fejti ki a Közép-Európai Egyetem egyik tanára. Maciej Kisilowski, aki immár Bécsben oktat, a vereség első tényezőjének azt nevezi, hogy egy okos kampány sem elég, ha a másik oldalon a demagógok által uralt államapparátus van. Amire a győzelemhez okvetlenül szükség van:
- Egységes ellenzék. Trzaskowskinak az első körben négy riválissal kellett szembenéznie a saját táborából.
- A hatalommal szembenálló erőknek olyan erős alternatívát kell kínálniuk, amely komolyan veszi a populista szavazókat. A varsói polgármester ugyan tiszteletet hirdetett az „egyszerű lengyel számára, de nem oszlatta el a PiS hívek félelmeit és előítéleteit. Nem fogta fel, hogy a demagógia mennyire megváltoztatta a politikai környezetet, és nem lehet eredményes, ha nem jut kompromisszumra a másik oldallal.
- Egy olyan országban, amely a tekintélyelvűség felé tart, hatékony ellenzék csak bejáratott pártok útján lehetséges. Ebből a szempontból a független Holownia kifejezetten sokat ártott Trzaskowski esélyeinek. Csak fékezte annak lendületét és pazarolta a szűkös anyagiakat, hogy azután a végén nem egészen 14 százalékot kapjon.
A Soros György-féle Nyílt Társadalom Alapítvány a következő öt évben 220 millió dollárt ad Amerikában a faji egyenlőség ügyének támogatására. Ebből 150 milliót fekete jogvédő szervezetek kapnak, a többit a helyi rendőrség, illetve igazságszolgáltatás reformjára, valamint civil kezdeményezésekre fordítják. A kiindulópont George Floyd meggyilkolása, amelynek nyomán tovább folynak a tiltakozások és a felajánlással az alapítvány most közel kerül a küzdelem frontvonalához.
Patrick Gaspard, az OSF elnöke közölte, hogy a segítséggel szeretnék fenntartani a lendületet a faji egyenlőség érdekében, ezért szeretnék hosszabb távon is helyzetbe hozni az érintett NGO-kat. Kijelentette, hogy erre a lehetőségre vártak 25 éve. Mert nem csak a fekete életek, hanem a fekete szervezetek is számítanak. Egyébiránt kisebb összegekben ugyan, de így is rekord nagyságban érkeznek anyagi felajánlások az ilyen csoportoknak, valamint a demokrata jelöltek címére is.
