Szerző: Határátkelő
2019.01.29.
De kezdjük az elejéről, azzal, amit a lengyel miniszterelnök talált mondani a BBC-nek Davosban.
„Egyre többen térnek vissza, aminek örülünk. Alacsony a munkanélküliség. Remélem, minél több lengyel költözik vissza Lengyelországba; adják vissza az embereinket” - fogalmazott a lengyel kormányfő.
Mateusz Morawiecki emellett hozzátette azt is, hogy elvárják, a maradókkal ugyanúgy bánjanak a kilépés után is, mint most, és mint fogalmazott, Theresa May azt megígérte neki.
A lengyel miniszterelnök emellett beszélt arról is, hogy a megállapodás nélküli kilépés minden félnek (a britek, az Európai Uniónak és Lengyelországnak is) komoly károkat okozna.
Kinek a tulajdona az ember?
A lengyel miniszterelnök szavaival azonban akadnak problémák, még akkor is, ha lerendezzük annyival, hogy egy politikusi fordulatról van szó.
Az egyik ilyen probléma, hogy visszaadni azt lehet, amit elvettünk. Vajon az Egyesült Királyság, Ausztria, Németország, Hollandia és még sorolhatnám, elvette Lengyelország, Magyarország, Szlovákia (és még sorolhatnám) embereit?
A válasz nem egyértelmű. Nyilván akadnak, akik azt mondják, igen, hiszen magasabb fizetéssel, a jobb élet reményével magához csábította a munkaerőt. Csakhogy elvenni valakinek a tulajdonát lehet. Ha elvetted az órám (mondjuk erővel), akkor mondhatom, hogy add vissza.
Csakhogy én, te, mi nem vagyunk senkinek a tulajdona. Szabadon gondolkodó, a sorsunkról mi magunk döntő emberek vagyunk, akik élnek (vagy nem) az előttük álló lehetőséggel és szabadon döntenek arról, hogy hol, hogyan és kivel akarnak élni. Ha ezt elfogadjuk (nyilván nem mindenki fogadja el), akkor a lengyel miniszterelnök szavai egyszerűen értelmezhetetlenek.
Tehát köszönöm szépen, de engem ne „kérjen vissza” senki, mert nem vagyok senkié. Majd megyek, ha úgy gondolom, de az az én döntésem lesz.
Persze nem akarom túlgondolni egy politikus (ráadásul nem az anyanyelvén mondott) mondatát, de mindezt fontos volt leírni, mert szerintem sokat elárul egyfajta gondolkodásmódról, arról, hogy minek is tekinti a polgárait például Lengyelország.
A másik probléma, hogy hiába a számokban lendületesen fejlődő lengyel gazdaság, a hazatérés nem olyan egyszerű, mint amilyennek azt egy politikus gondolja, vagy amilyennek az kívülről tetszik.
Kiderül ez azokból a véleményekből is, amelyek a BBC London másnap reggeli adásában hangoztak el. Mert a BBC-ben beakadt ez a mondat, meg is ismételték jó sokszor, majd megkérdezték róla a hallgatókat. (Az adást egyébként itt lehet még egy ideig teljes egészében meghallgatni, ám mivel 3 óra, minden megszólaló mellett jelzem, hányadik óra hányadik percében beszélt.)...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.