Szerző: VÁNCSA ISTVÁN
2018.01.04.
Vegyük át még egyszer: azokat az értékeket, melyeket Magyarország is fontosnak tart.
Most egyébként beláthatjuk, mennyire indokolt, hogy miniszterelnökünk komfortos légi járműveket vásároltatott a honvédséggel, neki ezekre csakugyan szüksége van. Más európai politikusok semmi hasznukat nem vennék, ők ugyanis az EU-hoz tartozónak érzik magukat, ennek megfelelően leginkább egymással kommunikálnak, egymást látogatják, arra pedig szinte bármilyen közlekedési eszköz megteszi, akár a postakocsi is.
Orbán baráti köre viszont a világ legótvarosabb diktátorait foglalja magában, sőt hovatovább csak belőlük áll, az ilyenek pedig nem elsősorban Európában országolnak, hanem többnyire a világ távoli zugaiban.
Elképesztő az a többletteher, melyet miniszterelnökünk csak azért vállal magára, hogy nekünk, magyar embereknek, jobb legyen.
Bolsonaro persze most még nem diktátor, sőt, bármily meglepő, könnyen lehetséges, hogy később sem válik azzá. Ez egyebek közt abból sejthető, hogy épp most kívánja totálisan liberalizálni a fegyverviselést Brazíliában, ami pedig – gondoljunk róla egyébként bármit is – garantáltan nem diktátorokra jellemző idea. A despota fél mindenkitől, még a saját testőreitől is, legszívesebben őket is lefegyverezné, olyasmi pedig, hogy a polgárok kezébe mordályt adjon, lázálmaiban se fordulhat elő.
Nyilván Bolsonaro is szeretne sok-sok embert megkínoztatni, pláne megöletni, már csak azért is, hogy a dicső brazil katonai diktatúra egyetlen hibáját valamiképpen korrigálja, evvel együtt ő maga nem az a született zsarnok, inkább csak egy hétköznapi, szélsőjobbos bunkó, akiből tizenkettő egy tucat.
Sanszos egyébként, hogy Orbán igazából nem is miatta utazott el a világ túlsó oldalára, hanem azért, mert a beiktatáson Mike Pompeo amerikai külügyminiszter is megjelenik. Jó türannoszunk szívesen időzik amerikai polgárok társaságában, már ha nem egyetemi tanárokról van szó, mert azokat mindennél jobban utálja. Pompeóval ilyen gond nincs, volt katonatiszt, volt CIA igazgató, volt jogász, egyébként pedig nemcsak azért van a brazil fővárosban, hogy moquecát egyék, hanem mert Trump odaküldte, és ahova Trump elküldi a külügyminiszterét, ott Orbánnak is dolga akad. Brazília fontos az Egyesült Államoknak, tehát fontos neki is. Amerikának Brazília a katonai diktatúra idején is fontos volt (még akkor is, ha kevesebb ellenzékit öltek meg a kelleténél), hogy mást ne mondjunk, a brazil hatóságokat és konkrétan e hatóságok verőembereit az Egyesült Államok (és az Egyesült Királyság) szakértői képezték tovább.
A világ első számú demokráciái, ha érdekeik úgy kívánják, a komodói varánuszban is képesek a szépet és a jót megpillantani, Orbán tehát teljes lelkinyugalommal gondolhatja úgy, hogy az ő demokráciafelfogása a legkényesebb igényeknek is megfelel. Egyébként pedig visznek el Magyarországon hajnalonként embereket? Nem, Magyarországon hajnalonta szobrokat szokás elvinni, továbbá hozni is. Magyarországon a csengőfrász a köztéri szobrokat kerülgeti. Érdekes ország vagyunk. Százhatvan éven át egyhuzamban utáltuk az oroszokat, evvel párhuzamosan Nyugat-Európát csodáltuk és irigyeltük, most pedig mindenkinél inkább szeretjük az orosz diktátort, éspedig azért, mert a magyar diktátor is őt szereti. Aki erről másképp gondolkodik, az kommunista, intellektuálisabban fogalmazva neobolsevik csőcselék. Minden hatalmat a szovjeteknek, illetve Orbán Viktornak, függetlenül attól, hogy rég az övé minden hatalom; sebaj, még több hatalmat neki. Ha mégsem így látjuk, neobolsevik csőcselék vagyunk. Aki szókra nyitja az ajkait, de nem pontosan azt mondja, amit a rendszer háttéremberei a szájába adnak, az félig már neobolsevik csőcselék, vagy tán egészen az. Ha csak egy korsó sört kér, akkor talán még nem, mindamellett gyanússá válik és bekerül a nyilvántartásba. De mit is beszélünk, eleve ott van, hamvasztásig ott is marad, a róla szóló információk meg csak sokasodnak. Az élet bora lassan elfolyik, az élet lombja hull, hull, s eltemet. Aki viszont jámbor, derék és kötelességtudó, az jutalomban részesül és elnyeri a dicsőségnek hervadatlan koronáját. Hírlik például, hogy az Echo TV („A nemzet hangja”) munkatársai a munkaadójuktól idén is szeretettel összeállított, értékes karácsonyi ajándékkosarat kaptak. Valójában pontosan azt kapták, amit tavaly. Egy-egy kiló zsír és liszt, továbbá kolbász, méz, tíz tojás...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.