Szerző: Határátkelő
2019.10.01.
Az édesanya köztiszteletben álló, több generációt tanító pedagógusként lett nyugdíjas, a férje (aki szintén nyugdíjas) középvezető, majd vállalkozó és önkormányzati képviselő volt.
Két lányuk közül az idősebb költözött Londonba a párjával, amit nagyon nehezen dolgoznak fel. Gitta és Lilla is pedagógusként végzett, ám míg utóbbi egy multinál helyezkedett el, addig előbbi Londont választotta.
Gitta először a szakmájában próbált boldogulni, volt óraadó és helyettesítő tanár is, barátjával megjárta külföldet, Németországban töltött pár hónapot, csekély sikerrel. Hazaköltöztek, de egy turisztikai cégnél dolgozva is nagyon nehéz volt a megélhetés.
Ennek ellenére sem feltétlenül ment volna külföldre, ám párja mindent megszervezett és gyakorlatilag kész helyzet elé állította. Végül 2011-ben „két bőrönddel” érkeztek meg Londonba, hogy újrakezdjék életüket. Először mindketten szállodákban dolgoztak, párja aztán biztonsági őr, majd taxis lett, Gitta pedig bébiszitter.
A két szülő, Lenke és József képtelenek feldolgozni lányuk döntését – olvasható Váradi Monika Mária Családtöredékek című tanulmányában, ami a Migráció alulnézetből című kötetben jelent meg az MTA KRTK Regionális Kutatások Intézete kiadásában.
A szülők annak ellenére nehezen viselik a helyzetet, hogy látják lányuk elégedettségét: „Én voltam kint. Ő abszolút megelégedett a sorsával, a munkájával, a helyzetével, teljesen kiegyensúlyozott, teljesen nyugodt, nincsenek problémái, nem stresszel. (…) Élik a kis életüket” – mondta egyikük.
A szakember szerint a szülők számára lányuk távozása nemcsak a családtagok elszakítottsága miatt érzett fájdalom forrása, hanem a hagyományos szülői gondoskodó szerepek frusztráló kihívását jelentő döntés.
Eközben viszont Gitta saját határátkelését személyiségfejlődésként, felnőtté válásként értelmezi és meséli el...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.