AZ ATOMBOMBA NEUROTIKUS ATYJA

INDEX
Szerző: MOLNÁR CSABA
2020.07.16.

Robert Oppenheimer csontsovány, betegeskedő fiúcska volt, akit a nyári táborban lánynak csúfoltak, pucérra vetkőztettek, zöldre festették a fenekét és a péniszét. Emellett a legkülönbözőbb természettudományos és bölcsészeti tárgyakban volt zseni, a doktori védésének Nobel-díjas opponense örült, hogy vége lett, mert attól tartott, hogy Oppenheimer megcáfolja őt. Hetvenöt évvel ezelőtt, 1945. július 16-án végignézhette, ahogy először felrobban az általa épített atombomba, és a világ mindörökre megváltozik. A tudós labilis személyiségét szemlélve azonban alig érthető, hogy hogyan merték rábízni ezt a feladatot.

Minden adott volt, hogy az 1904-ben született Julius Robert Oppenheimer bohém irodalmárrá, esetleg filozófussá váljon. A szülei ehhez minden körülményt biztosítottak: amikor az általános iskolás Robert érdeklődött Chaucer iránt, apjától kapott egy 1721-es kiadású Chaucer-kötetet. De a fiúk aktuális érdeklődésének maradéktalan kielégítésén túl semmilyen módon nem irányították fejlődését. Azt tanulhatta és olyan tempóban, amit akart.

A család tehetős volt, az apa a 19. század végén New Yorkba vándorolt német zsidó textilkereskedő volt, az anya festett és műalkotásokat, például Picassót és Van Gogh-ot gyűjtött. Robert akkor is ott tanult volna, ahol csak akar, ha átlagos képességű gyerek lett volna. De nem az volt.

Az általános iskolából kihagyott pár évet, mert túl lassú volt neki az oktatás, eközben francia irodalmat olvasott, és geológusokkal értekezett a Central Park sziklaformációiról. Az iskolában eközben ezzel a szöveggel próbált csajozni (ismeretlen sikerrel):

"Kérdezz tőlem valamit latinul, és én görögül válaszolok rá"...

ITT OLVASHATÓ