MINSZKEN ÁT

ÉLET ÉS IRODALOM
Szerző: SZ. BÍRÓ ZOLTÁN
2021.11.19.

Valószínűleg nincs különösebb jelentősége , hogy a lengyel–belarusz határnál kialakult válság ötlete kitől származik, Lukasenkától vagy Putyintól. Nem lenne meglepő, ha egyszer majd kiderülne, hogy az értelmi szerző a belarusz diktátor volt, akinek politikai fantáziája közismerten gazdag. Azért is majdnem mindegy, mert Moszkva a válság első pillanatától mindenben Minszk mellett áll ki. Putyin visszafogottabban – látszik, hogy nem nagyon kedveli belarusz kollégáját –, míg az elnöki szóvivő és a különböző rendű és rangú orosz politikusok annál erőteljesebben. Ha pedig valaki belenéz a központi orosz tévék esti politikai vitaműsoraiba, ott egészen elképesztő dolgokat hallhat. Vasárnap este például a Rosszija 1 csatornán Vlagyimir Zsirinovszkij állt elő azzal, hogy a kurdoknak kellene lengyel területen valamilyen közelebbről meg nem nevezett katonai műveletet végrehajtaniuk, és ehhez Németországból buszokkal kellene őket odaszállítani. A lényeg, hogy „súlyos helyzet jöjjön létre Lengyelországban”. Mondja ezt nem egy magánember, nem egy elemző, hanem a duma egyik frakcióvezetője. A műsor egy másik résztvevője pedig folyamatosan „lengyel fasizmusról” rikácsol, és azzal fenyegeti őket, hogy lesz még negyedik területi felosztás is. Az Állami Duma egyik alelnöke, a híres író antiszemita megjegyzéseiről elhíresült dédunokája, Pjotr Tolsztoj pedig Európát totális vaksággal vádolja, míg értelmiségét az európai értékek elárulásával. Vagyis a hivatalos orosz álláspont és az azt kiszolgáló propagandisták véleménye szerint a lengyel–belarusz határon kialakult helyzetért kizárólag a lengyelek és általában a „kollektív Nyugat” a felelős. Az előbbiek azért, mert nem engedik a területükre a menekülteket, és eközben durván bánnak velük, míg az utóbbiak azért, mert miattuk borult fel a Közel-Kelet és Észak-Afrika egyébként is ingatag belső stabilitása. Mert ha a Nyugat nem támogatta volna az „arab tavaszt”, ha nem bombázta volna Líbiát, akkor nem jött volna létre „ez az egész migránsválság”, hajtogatják Moszkvában, miközben egy pillanatig sem gondolnak arra, hogy valamilyen belső oka mégiscsak lehetett, hogy az arab világ 2010 végén felbolydult. Arra pedig végképp nem gondolnak – és ha gondolnak is, nem beszélnek róla –, hogy vajon miért is kerültek hirtelen oly jelentős számban kurdok, irakiak, szíriaiak, jemeniek és más közel-keletiek Belaruszba. Miért is nőtt meg hirtelen a Minszkbe tartó közel-keleti repülőjáratok száma? 2019–2020 fordulóján – vagyis a COVID-járvány előtt – még csak heti 17 járat érkezett a térségből, míg az elmúlt hetekben már több mint 40. Azon egy pillanatig nem törik a fejüket, hogy miért is jutott annyi Közel-Keleten élő embernek épp most eszébe, hogy épp Belaruszon át lehet a legkönnyebben Nyugat-Európába jutni. Noha a válasz egyszerű és kézenfekvő: azért történt mindez, mert a térségbeli belarusz diplomáciai képviseletek könnyített eljárásban adták ki a turista- és a diákvízumokat. A belarusz turisztikai cégek pedig valósággal toborozták az utazni vágyókat.

A fentiek miatt – tisztán jogi szempontból – nem is lehet menekültválságról beszélni. Azok az emberek ugyanis, akiket a belarusz rendvédelmi erők kíséretében a lengyel határhoz vittek, Fehéroroszország területén legálisan tartózkodnak, a belarusz hatóságok által kiállított vízummal érkeztek, vagyis semmiképpen nem számítanak illegális menekültnek. Ha pedig menedékjogot szeretnének kérni, mert magukat menekültnek tartják, akkor miért nem teszik ezt a belarusz hatóságoknál? Nyilvánvaló a válasz: azért nem, mert nem ezért csábították őket Fehéroroszországba, hanem annak ígéretével, hogy onnan könnyen átjuthatnak Lengyelországba, majd Németországba.

Hogy nem spontán létrejött krízisről van szó, az – többek között – onnan is tudható, hogy Lukasenka többször is megfenyegette Európát, hogy ezentúl szabadon átengedi országa területén nemcsak a csempészárut, a kábítószereket, de a migránsokat is. Sőt, még azt is mondta, hogy a nukleáris anyagok „mozgását” sem akadályozza majd, úgyhogy Európa ne lepődjön meg, ha újfajta fenyegetéssel, a „piszkos bombák” fenyegetésével találja szembe magát. Vagyis a legkisebb kétsége sem lehet senkinek, hogy ami a lengyel–belarusz határon történik, az tudatos politikai döntés következménye...

ITT OLVASHATÓ 

AZ ÉS 2021/46. SZÁMÁNAK TARTALOMJEGYZÉKE (1. RÉSZ)

AZ ÉS 2021/46. SZÁMÁNAK TARTALOMJEGYZÉKE (2. RÉSZ)