Szerző: HEGYI IMRE
2022.04.01.
A finanszírozás változásait egy szakíró, aki megjárta Tolnát, Baranyát a Népszavától a Magyar Nemzetig, hogy aztán a politikai napilappá átlényegülő Nemzeti Sport elöljáróinak egyike legyen, így üdvözölte a kezdet kezdetén: „Végre rendszerváltás!” Majd 2014-ben az a groteszk összegzés jelent meg az M4 Sport internetes oldalán: „Stratégiai sikerek eredményesség nélkül.”
Merthogy a sportot az Orbán-rezsim „stratégiai ágazattá” avatta. Nem látni a hatását, hiszen a köztereken néhány unatkozó fiatalember dobál kosárra, futballozó gyerekcsapatok egyáltalán nincsenek, mivel a hétköznapi magyar labdarúgás évtizedek óta nemhogy nem vonz, de taszít. Az ország lakosságának zöme tudomást sem vesz arról, mi zajlik az NB I.-nek nevezett megyei bajnokságban, amelynek labdával szenvedő hősei között van a felcsúti, a gyirmóti, a kisvárdai, a mezőkövesdi, a paksi együttes. E mezőny nem kis részben politikai alapon szerveződött, Felcsút egyenesen az ország központja lett, a 24.hu múlt évi felmérése szerint egy ottani polgárra 10 millió 783 ezer 215 forint, míg egy átlag magyarra csak 44 387 forint támogatás jutott az Orbán-kormány sporttámogatásának nagy részét kitevő társaságiadó-kedvezményből. (A tetemesebb összeg 240-szerese a kisebbikének.)
Közben a hajdani fővárosi nagy csapatok hozzásüllyedtek e bóvlihoz. Az FTC kivétel, de a zöld-fehérek is beláthatatlanul messze járnak attól a nívótól, amelyet Schlosser, Sárosi dr., Lázár, Toldi, Kocsis Sándor, Deák „Bamba”, Albert, Varga Zoltán, Nyilasi képviselt. A Honvéd, az Újpest, az MTK már a felcsúti–várdai blokk árnyékában vegetál, miközben olyan játékosokat titulálnak „klublegendának” a nagy régmúltú Budapestről, akik húsz-harminc évvel ezelőtt még véletlenül sem rúgtak egyeneset a labdába. Ma már persze csak náluk is rosszabbak vannak, és jele sem mutatkozik annak, hogy ez a keserves folyamat megszakadna...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.