NÉPSZAVA ONLINE
Szerző: SZELESTEY LAJOS
2020.05.09.
Euractiv
A magyar igazságügyi miniszter burkoltan azzal fenyegette meg az uniót, hogy nem jön létre a 2021-27 közötti időszakra szóló uniós költségvetés, ha a támogatások folyósítását összekapcsolják a jogállami normák betartásával. Varga Judit a hírportálnak küldött véleménycikkben azt kérdezi, miként gondolhatja bárki is, hogy minden tagállam áldását adja a tervezetre, amikor abban olyan kitételek vannak, amelyek bizonyos kormányokat sújtanának. Hozzátette, hogy a Magyarország ellen irányuló politikai támadások fenyegetik az egységes és erős Európát, noha Jourová, a Bizottság alelnöke már többször is kijelentette, hogy jogi szempontból kikezdhetetlen a koronavírus miatt meghozott felhatalmazási törvény. A miniszter elismeri, hogy a biztos arról is beszélt: legalábbis egyelőre, ám a magyar állásfoglalás szerint ez a megjegyzés gúnyt űz az egyenlő elbánás elvéből, mert az EU vagy javasolja az eljárást, vagy nem. Harmadik út nincs. Ezzel együtt nagyrabecsüléssel adózik Jourovának, amiért annak volt bátorsága nemet mondani, miközben a magyar kormány jó ideje példátlan, összehangolt hadjárat célpontja. Merthogy akadnak, akik nem fogadják el a cseh biztos helyzetértékelést. Elsősorban azok, akik az európai értékek örvén démonizálják Magyarországot. Azt állítják, hogy az nem tartja tiszteletben az olyan közös értékeket, mint a demokrácia és a jogállam. Varga Judit úgy ítéli meg, hogy egyesek politikai eszközként használják az EU alapértékeit. Ám a következő költségvetést egyhangúan kell jóváhagyni, csak éppen nem világos, hogy miként születhetne meg a konszenzus, amikor arról van szó, hogy bizonyos készülő mechanizmusok egyes tagországokat vesznek célba. Itt konkrétan meg is említi, hogy a jogállam betartásától tennék függővé az uniós szubvenciókat. A tárcavezető elvitathatatlannak látja, hogy egyesek kettős mércét alkalmaznak. Lehetséges, hogy azért, mert nyomást akarnak gyakorolni bizonyos nemzetekre. Történetesen éppen azokra, amelyek a továbbiakban jóval kevesebb pénzt kapnának Brüsszelből. Az üzenet hangsúlyozza, hogy a fertőzés miatt minél előbb meg kellene állapodni a költségvetésről, de olyan kardinális kérdések is napirenden vannak, mint például a migráció, amely várhatóan csak új erőre kap a szigorítások lazítása után. De azt is el kell érni, hogy Európa ismét versenyképes legyen. Azaz még inkább megkerülhetetlen az egyetértés és az együttműködés, mint eddig bármikor. Magyarország hajlandó is erre – azokkal a tagállamokkal, amelyek készek a konszenzusra.
Az Európai Néppárt strasbourgi frakcióvezetője súlyos hibának minősítette, hogy a német Alkotmánybíróság szembefordult az Európai Bírósággal. Manfred Weber szerint az olyan kormányok, mint például a lengyel, megkérdőjelezik az igazságszolgáltatás függetlenségét, és a jövőben a karlsruhei testület verdiktjére hivatkozhatnak, ha nem tetszik nekik az unió legfelsőbb ítélőszékének valamelyik döntése. Épp ezért erősíteni, nem pedig gyengíteni kell a Luxemburgban működő bíróság tekintélyét – fűzte hozzá. A szintén CSU-s EP-képviselő, Markus Ferber pedig úgy nyilatkozott, hogy a német taláros testület átlépett egy határt, és ha a lengyel Alkotmánybíróság hasonló indoklással túlteszi magát az Európai Bíróság valamelyik ítéletén, akkor igencsak lejtős terepre kerülünk. Hát, nyugodtan lehet így mondani. Idáig Magyarország és Lengyelország nem keveredett nyílt vitába az Európai Bírósággal. Ennek oka, hogy ha megtennék, kemény pénzbüntetést kellene fizetniük. Ezen kívül egy ilyen viszály lerombolná a külföldi befektetők bizalmát. Ám mostantól kezdve valószínűleg hiába látnak napvilágot az ítéletek Luxemburgban. Merthogy a karlsruhei állásfoglalás pontosan azok szekerét tolja, akik szerint az Európai Bíróságnak nincs joga beleszólni a nemzeti ügyekbe. Az első próbatétel napokon belül bekövetkezik, mivel az Európai Bíróság még a múlt hónapban felszólította a lengyel kormányt: szüntesse be az új bírósági fegyelmi kamarák működését. Csakhogy Varsó azt mondja, hogy ebben a kérdésben az ország Alkotmánybírósága az illetékes. Ez a nézet most megerősítést nyert Karlsruhéból. A lengyel igazságügyi miniszter már ki is fejtette, hogy az EU csak azt teheti, amit a tagállamok megengednek neki. Ezt az értelmezést átveheti Orbán Viktor is, aki a koronaválság kapcsán még inkább kibővíti hatalmát. Luxemburgban most tárgyalják a magyar felsőoktatási törvény miatt benyújtott panaszt. Majd kiderül, hogy a miniszterelnök tartja-e magát az ítélethez.
Az egyik legtekintélyesebb német történész szerint Németországnak egyértelmű állásfoglalásra kell rászorítania az uniót Magyarország és Lengyelország ügyében, mert amikor a két kormány megkérdőjelezi a jogállami alapokat, akkor elhagyja az EU közös alapjait. Ily módon az unió sajnálatos módon immár nem értékközösség. Heinrich August Winkler, a berlini Humboldt Egyetem professzora azt mondja, ha komolyan vennék a Lisszaboni Szerződést, meg kellene vonni a tagsági jogokat a két országtól. Ám egy ilyen döntést csak egyhangúlag lehet meghozni, ily módon ez az eszköz nem több puszta fenyegetésnél. Ezért Brüsszelnek meg kell fontolnia, hogy a következő költségvetés meghatározásakor miként tud érvényt szerezni a kötelező normáknak. Viszont ha a németek nem lépnek, akkor a közösség előbb-utóbb lesüllyed egy puszta gazdasági szervezet szintjére. A szakértő arra is rámutat, hogy ha Magyarország és Lengyelország túllép az Európai Bíróság ítéletein, az hadüzenettel érne fel az EU ellen. Ami a heves lengyel kirohanásokat illeti a bírálatok láttán, úgy véli, hogy azok leginkább a PiS-től indulnak ki. Ezzel szemben az ellenzék azt várja, hogy az unió tanúsítson szolidaritást a jogállam helyreállításának követelése ügyében, és hogy Brüsszel ne tegyen elvtelen engedményeket. A történész kitért arra, hogy Berlinnek tiszteletben kell tartania a közép- és kelet-európai szövetségesek legitim érdekeit, ezért nem keletkezhet a baltiakban, a lengyelekben, a csehekben, a szlovákokban és másokban az a benyomás, hogy a fejük fölött bármiféle döntéseket hoz. Hiszen a régióban még jól emlékeznek a Hitler-Sztálin-paktumra. Ez nem azt jelenti, hogy nem kell jó viszonyra, párbeszédre törekedni Moszkvával. Csak nem lehet szó külön útról. Arról sem szabad megfeledkezni, hogy a Krím megszállásával Putyin letért a közös biztonság, a béke és az együttműködés útjáról. Egészen más értékeket követ.
A koronaválság árnyékában Lengyelország mind inkább tekintélyelvű vonásokat mutat: magyar mintára olyan állammá változik, amelyben az uralmon lévő osztály a demokratikus játékszabályok fölé helyezi a hatalom megtartását, illetve bővítését. Mint ahogy az megmutatkozott az elnökválasztás körüli példátlan válságban is. A PiS ragaszkodott a most vasárnapi időponthoz, mert ha bekövetkeznek a járvány gazdasági következményei, az veszélyeztetheti Duda újrázását. Kaczynski visszautasította az EU aggályait a lengyel demokrácia ügyében. Ugyanakkor a választás elhalasztásáról az ország erős embere és a koalíció egyik pártjának elnöke állapodott meg, noha erre semmiféle felhatalmazásuk nem volt. Nem várták be az Alsóház döntését, mint ahogy bírósági ítélet sem született a kérdésben. Jelen állás szerint júliusban, de legkésőbb augusztusban hívják az urnákhoz a szavazópolgárokat, akkor még nem jár le a jelenlegi államfő mandátuma. A voksokat levél útján kell leadni. Az eset mutatja, miként gondolkodik a Jog és Igazságosság a demokráciáról. Kaczynski mindenki másnál előbb tudja, miként dönt az illetékes bíróság az új választásról. Ő megadja az irányt és mindenki más követi. De azért látszanak hatalmának korlátai is. A PiS ugyanis a két kisebb párttal szövetségben kormányoz, tehát nem az történik automatikusan, amit a pártelnök akar. Márpedig a választás ügyében az egyik partner, Gowin miniszterelnök-helyettes szembeszegült vele, és az ő 18 képviselője nélkül nincs meg az abszolút többség a Szejmben. Ha most nem születik meg az új választási törvény, akkor dugába dől Kaczynski terve. De e pillanatban nem lehet tudni, Gowin miként áll hozzá a jogszabály elfogadásához. Ugyanakkor már nem biztos, hogy a PiS a következő körben is Dudát jelöli, mert ő ugyan az ország erős emberének kegyeltje, de lehet, hogy a két jobboldali szövetséges mást akar. Azonban olyan alapkérdések tisztázatlanok, mint a pontos időpont, hogyan fogják betartani az egészségvédelmi előírásokat, miként szavazhatnak a külföldön élő lengyelek. Szóval csak ezután indul az igazi hajcihő.
Orbán Viktor nyomdokain halad a régi-új szlovén kormányfő. Jansa három hete szembesül a tüntetésekkel, amelyeken elítélik az állami korrupciót és Covid-19 ürügyén zajló tekintélyelvű nyomulást. Mint emlékezetes, a magyar miniszterelnök arra használta a válságot, hogy teljhatalmat szerezzen. Szlovéniában idáig 266 millió eurót költöttek a válság elleni küzdelemre, csak éppen ebből nagy összegek a koalícióhoz közelálló vezetők zsebében kötöttek ki, amint azt a köztévé egyik riportja leleplezte. Súlyos csapás ez az országot február vége óta irányító politikusnak, aki azzal hivalkodik, hogy kiválóan kezeli a ragályt. Az adatok tényleg nem rosszak, ám Jansa az elégedetlenség elfojtására aknázta ki a rendkívüli helyzetet. Az Európa Tanács azok közé az országok közé sorolta Szlovéniát, amelyek a járványra hivatkozva korlátozzák a sajtószabadságot, mivel több újságíró is magára vonta a nagyfőnök haragját. A kormányfő, akárcsak Trump, a twitteren támadja őket. Jansát gyakran hasonlítják Orbánhoz, akitől átvette az EU- és migránsellenességet. Harcához segítséget kap a az általa alapított NOVA24 tévétől, amely, mint nemrégiben kiderült, másfél millió eurót kapott 3, Fidesz-közeli cégtől. A televízió rendszeresen uszító anyagokat közöl a romák és a migránsok ellen. A két politikus eddigi pályája sok hasonlóságot mutat, azzal az eltéréssel, hogy Jansa korrupciós vádakkal hat hónapig börtönben volt, de azután felmentették. Mivel jelenleg koalíciós kabinet élén áll, ez visszafoghatja autoriter ambícióit, annál is inkább, mivel a többség igencsak csekélyke...
