Szerző: Amerikai Népszava
2022.01.15.
Orbán Viktor egyértelműsítette, amit eddig tagadtak, hogy a “gyermekvédelminek” hazudott népszavazás a homoszexuálisok ellen irányul, miután a pénteki rádióinterjújában azt mondta, hogy “van egy nagyon nagy vita” arról, hogy a homoszexualitás “elvezet a pedofíliához”. Ez a mondat bizonyítja azt is, hogy a pedofiltörvény is a melegekkel azonosítja a pedofíliát, “tőlük kell védeni” a gyerekeket, és az egész “gyermekvédelemnek” álcázott propaganda a homoszexuálisok elleni gyűlöletkampány, méghozzá szavazatszerzés céljából. Hazudtak az Európai Uniónak és Amerikának is.
Ami a mostani kijelentését illeti, Orbán jól tenné, ha nem a felcsúti kocsmában és a gyűlölködő amerikai fundamentalista keresztény szennyirodalomból tájékozódna, hanem például a magyar bűnügyi statisztikákból, tudományos kutatások eredményeiből, ami egy más világ, és ami a legteljesebb mértékben ellentmond az uszító kijelentéseinek. Már amennyiben a valóság érdekelné, és nemcsak az, hogy diktatúrák szokása szerint bűnbakokat keressen, akikkel szemben a gyűlöletet felkorbácsolhatja, mert a migránsozás már lejárt lemez.
Magyarországon vannak gyermekvédelmi szakemberek, kutatások, programok. Működik egy gyermekvédelmi hálózat, az elkövetett és felderített gyermekbántalmazásokról statisztikát vezetnek, azokat tipizálják és publikálják is. Ezért akit valóban érdekel a téma, könnyen utána járhat egy sima Google kereséssel is, hogy a gyermekek ellen elkövetett szexuális bántalmazásokat családokon belül, és nem a homoszexuálisok követik el. A pedofil bűncselekmények elkövetői legnagyobb számban közmegbecsülésnek örvendő, heteroszexuális, keresztény családtagok, többnyire férfiak.
Ha Orbánt valóban a “gyermekvédelem” érdekelné, akkor egy szakember öt perc alatt felvilágosítaná, hogy a gyermekbántalmazások legkisebb százalékát képezik a szexuális visszaélések, a legtöbb a fizikai bántalmazás és a lelki abúzus, a veszélyeztetés és az elhanyagolás. Ha valóban a gyerekek érdekelnék Magyarország elsőszámú bűnözőjét, akkor ezekkel is foglalkozna, ezek pedig nem egy népszavazással kezelhetők, hanem a szakemberek által már százszor leírt, de soha meg nem valósított intézkedésekkel, ami egyébként az ő dolga lenne.
Herczog Mária szociológus kutatásaiból kiderül, hogy a szexuális gyerekbántalmazások esetében “a szexuális abúzusnak nincs speciális oka, az elkövetőket a szexuális vágy vezérli. Jellemzően nem pedofil személyekről van szó, a lányok sokszor a megbetegedett, meghalt stb. anya helyett – esetenként tudtával és egyetértésével – lesznek áldozatok”. A Legfőbb Ügyészség büntetőeljárásokról készített listája alapján megállapítható, hogy a vizsgált három évben 411 gyermek közül 352 lány és 59 fiú – döntően 8 és 12 év közöttiek – szenvedett el családban szexuális abúzust.
A Központi Statisztikai Hivatal 2017-ben kiadott elemzése szerint “a gyermekbántalmazás a tapasztalatok szerint ugyanis korántsem csak a szülő-gyermek viszonyrendszerében értelmezhető, annak elkövetői ugyanúgy lehetnek nagyszülők, testvérek, mostohaszülők vagy egyéb, a gyermekkel rokoni viszonyban álló személyek is. (…) a szexuális erőszak sértettjeinek 36,5 százaléka, a gyermekpornográfia áldozatául esett személyeknek pedig 53,2 százaléka az elkövető családtagjaként vált annak áldozatává.” Az összes szexuális bántalmazás tekintetében az esetek kétharmada.
De nem kellene messzire menni a tények vizsgálatához, az Orbán-rezsim által létrehozott Emberi Erőforrások Minisztériuma is vezeti a gyermekbántalmazások statisztikáját a KSH adatai alapján. A minisztérium 2016-os elemzése (Papházi Tibor) szerint “a 2006–2013 évek átlagában a családon belül fizikailag bántalmazott gyermekek száma 4,1-szer, a lelkileg bántalmazottaké 7,2-szer, a szexuálisan bántalmazottaké 2,4-szer volt több, mint a családon kívül előfordult esetekben”...
