FACEBOOKSzerző: L. RITÓK NÓRA2022.12.19.
Minden gyerek fontos…
Sokan nem gondolnak bele, mennyi szempontot kell figyelembe venni egy ajándékozásnál…
Pl. logikus, hogy azokat ajándékozzuk meg, ahova nem jut ajándék. Hiszen, aki tud venni a gyerekének, oda nem kellene adni. De közben gondolnunk kell a gyerekközösségekre is. Pontosan tudjuk, hogy mennyi munkát kell befektetnünk abba, hogy elfogadják egymást.
És a gyerekek megbeszélik a dolgokat… sőt, ebben a megzavarodott világban sokszor a szülők sem úgy véleményezik az ilyet, hogy a saját gyereküket az elfogadás irányába neveljék. Könnyen kialakul és elmérgesedik egy-egy konfliktusos helyzet, amiben könnyen elvész a karácsony üzenete.
Tehát a segítségnyújtásnak, karácsonyi ajándékozásnak is olyannak kell lennie, amiben érvényesül az „igazságosság”, de egyben közösségépítő is. Az a jelzés, hogy „csak az kap ajándékot, aki szegény” a gyerekek között nem vállalható. Nem építi az elfogadást. És sajnos nemcsak a gyerekek között, de a felnőttek között sem.
Mit lehet hát tenni? Hogy tudjuk elérni akkor ezt a remélhetőleg 2000 gyereket, hogy minden üzenet a helyén legyen?
Egyrészt először azokat a településeket, helyesebben iskolákat, óvodákat vesszük sorra, ahol magasabb a hátrányos helyzetűek aránya. Ez nem túl nehéz feladat, hiszen sok a szegregált óvoda, iskola ezen a vidéken (is). Ahol többségben vannak a hátrányos helyzetű gyerekek, ott mindenki kap az intézményében az Igazgyöngyhöz kötődve a cipősdobozos, vagy ajándékzacskós meglepetésekből. Az is, aki esetleg nem rendelkezik gyermekvédelmi kedvezménnyel. Az üzenet pedig itt nem a szegénységhez kapcsolódik, hanem a gyerekek öröméhez.
Azokat az iskolákat, ahol ez az arány alacsony, ahol jobb társadalmi státuszú gyerekek tanulnak, őket levesszük erről a listáról, de azokat a gyerekeket, akik ide járnak, és érintettek, őket megajándékozzuk, nekik azonban nem az iskolában adjuk át a csomagokat. Ez persze jóval nagyobb munka a részünkről, hiszen nem mindenkin tud bejönni érte, de jobb így.
És külön keressük fel a családokat a plusz adományokkal is. Az ösztöndíjasokat, az egyéni támogatottakat, a családi csomagokat, vagy nevesített ajándékokat kapókat, így a gyerekek között nincs szükség indoklásra, miért kapott az egyik többet, mint a másik. E mögött a lista mögött is sok munka van a részünkről, hiszen a támogatók tőlünk kérnek „ajánlást”, mi választjuk ki a gyerekeket, családokat, és ezekben a döntésekben nagyon sok szempontot figyelembe vevő, és évek óta végzett mentorálási munka van.
„Védhetőre” kell igazítanunk ezt is, hogy kellően megindokolhassuk, ha jön a vádaskodó telefon attól, aki nem kapott annyit, és ezt nehezményezi.
Évről évre kevesebb ilyen, egyébként nagyon leamortizáló, vádló telefon, üzenet érkezik, de van még mindig… Nem tudom, más hogyan osztja szét az adományokat, milyen szempontok szerint, mert sosem hallok erről információt senkitől, pedig nem hiszem, hogy ez másoknál nem okoz nehézséget.
A határokat meg kell húzni, a szabályokat meg kell alkotni, és alkalmazni, másképp nem megy jól ez a terület sem. Határ pl. az is, hova jutunk el, milyen településeken segítünk, meddig fogadunk adományokat, meddig dolgozunk, mikor zárjuk le a munkát. Nem az ajtóval, vagy a kapuval persze, hanem a visszacsatolásokkal. Mert így töltjük be jól a szerepünket. Ha a köszönet visszaérkezik a támogatókhoz.
