A Mi Hazánk március 15-i megemlékezésén Toroczkai László pártelnök beszédében egyebek mellett azt fejtegette, hogy szerinte az amerikaiak keze van az Északi Áramlat gázvezeték felrobbantásában. Amikor erről beszélt, kitért Radosław Sikorski lengyel politikusra is, és ha már róla volt szó, nem mulasztotta el megemlíteni azt sem, hogy Sikorski felesége, Anne Applebaum zsidó.
„Anne Applebaum, aki Amerikában… ugye AppleBAUM… túlélő, ugye. A családjával együtt, mindent túlélt”
– fejtegette a pártelnök a hallgatóság nagy derültségére.
Március 15-én különösen rosszízű az antiszemita hangulatkeltés, már csak azért is, mert – bár a magyar történelemórák tananyagából ez többnyire kimarad – 1848. március 15. után antiszemita erőszakhullám söpört végig az országon, a közrend átmeneti felbomlása az ország több településén is felszínre hozta lakosság zsidóellenességét, és halálos áldozatokkal járó pogromokra is sor került.
Több mint harminc városban törtek ki kisebb-nagyobb antiszemita zavargások, ezekben összesen több tízezer fő vett részt. Ahogy Kádár Gábor és Vági Zoltán történészek írják, a pogromok résztvevői között voltak magyarok, németek, szlovákok, polgárok, diákok és parasztok, férfiak és nők egyaránt...
Március 14-én a délelőtti órákban Szevasztopoltól délnyugatra két orosz SzU–27-es vadászgép leszedett egy MQ–9 „Reaper” amerikai pilóta nélküli harci repülőgépet. Azzal, hogy az amerikai drón a Fekete-tengerbe csapódott, a politikai üzenet küldésén túl az oroszok annak technológiájához is hozzájuthatnak. Oroszország háborúja Ukrajna ellen – helyzetkép a 384. napon. A varsói Keleti Tanulmányok Központjának (OSW) napi összefoglalója. Szerző: Andrzej Wilk. Fordította: Zeöld Zsombor.
A legfontosabbak röviden:
- Azzal, hogy az amerikai drón a Fekete-tengerbe csapódott, a politikai üzenet küldésén túl az oroszok annak technológiájához is hozzájuthatnak
- Az amerikaiak nem tudják megakadályozni, hogy az eszköz roncsa az oroszok kezébe kerüljön
Részletes helyzetkép:
Március 14-én a délelőtti órákban Szevasztopoltól – forrásoktól függően – hatvan vagy százhúsz kilométerre délnyugatra légi incidens történt két orosz SzU–27-es vadászgép, illetve egy MQ–9 „Reaper” amerikai pilóta nélküli harci repülőgép (UCAV; unmanned combat aerial vehicle) között. Az eseményről elsőként az USA Európában és Afrikában állomásozó légierejének parancsnoka, James B. Hecker tábornok adott hírt késő délután. A nemzetközi légtérben rutin felderítőműveletet végző MQ–9-est elfoghatták, majd ezt követően az egyik vadászgép a drón légcsavarját találta el. Mindennek következtében az UCAV működésképtelenné vált, és az amerikaiaknak meg kellett hozniuk a döntést: az eszközt a nemzetközi vizekben elsüllyesztik...
G7.HU Szerzők: NAGY ZSOLT, STUBNYA BENCE 2023.03.16.
„Akinek van munkája, állása, az becsülje meg, és tegyen meg mindent azért, hogy maradjon is meg. A kata biztosította kiskapuk bezárultak, és nem is nyílnak újra. Európa recesszióba fog süllyedni” – mondta Orbán Viktor miniszterelnök 2022. július 15-én a Kossuth Rádióban.
A miniszterelnök vészjósló szavai aztán részben beigazolódtak. Mind a hazai, mind az európai statisztikák szerint évek óta nem látott mértékben buktak be a vállalkozások, ami még akkor is komoly veszteségnek számít, ha az előzetes várakozásoknál sokkal válságállóbbnak bizonyultak az uniós gazdaságok.
Az alábbi grafikonon látszik, hogy Magyarországon tavaly az év második felében jelentősen megugrott a felszámolási eljárások száma, és mindez már az összes regisztrált cég számának csökkenésében is látványosan megmutatkozik a statisztikák alapján.
Azonban nehéz tisztán látni, hogy ezt pontosan mi okozta, ugyanis a gazdasági helyzet romlása több negatív trenddel járt együtt. A G7 által megkérdezett szakemberek egyetértettek abban, hogy több hatás is hozzájárult a cégek tömeges megszűnéséhez. Azonban abban már eltértek a vélemények, hogy a különböző okok milyen arányban magyarázzák a jelenséget...
Halmai Gábor alkotmányjogász nincs meggyőzve arról, hogy az Európai Unió valóban akarja, hogy Magyarország visszatérjen azokhoz a feltételekhez, amelyek alapján 2004-ben felvették az uniós tagállamok közé. Az egyetemi tanár a Klikk Tv Tíz című műsorában arról is beszélt Bolgár Györgynek, hogy a rendszer megváltozásához más kényszerítő körülményekre is szükség van, akár az EU-n, de legfőképpen az országon belül.
Az Európai Unió alapvetően demokratikusnak elképzelt államok közössége, amely a tagállamok érdekei alapján szerveződik és működik. A fő érdek pedig a gazdasági érdek. Így hozták létre európai gazdasági közösségként, ami később, amikor már Európai Unióvá vált – a kilencvenes évek elején – kezdte azt hangoztatni, hogy egyszersmind értékközösség is. De még manapság sem ez a meghatározó eleme – vélte Halmai Gábor.
Az egyetemi tanár szerint, amikor az értékek megköveteléséről, kikényszerítéséről van szó, akkor nagyon sok esetben az EU, és az őt meghatározó tagállamok továbbra is alapvetően a gazdasági érdekeik szerint működnek. Az Európai Unió vezető tagállamai lényegében 2018 után kezdtek el azon gondolkodni, hogy gazdaságilag nem kifizetődő nekik továbbra is pénzelni egy olyan államot, amelyben a pénz elfolyik, nagy valószínűséggel oligarchák, vagy akár néhány vezető kezébe, vagy zsebébe vándorol. Ezért kezdték el védeni a saját adófizetőik, és ezen keresztül persze az Európai Unió befizetőinek az érdekeit. Ez jelenti a változást, ami viszont továbbra is gazdasági érdek...
Főznél? Elég lefotózni a hűtő tartalmát, és a GPT-4 azonosítja az élelmiszereket, majd több lehetséges receptet is ajánl. Az új modell kreatívabb, okosabb, pontosabb és biztonságosabb, mint a ChatGPT-t működtető GPT-3.5, és egy jogi szakvizsgán jobb eredményt ér el az emberi vizsgázók 90 százalékánál.
Nem revolúció, csak evolúció – így foglalhatók össze az első benyomások az OpenAI legújabb nyelvi modelljéről, a kedd este bemutatott GPT-4-ről. Még a mesterséges intelligenciával foglalkozó cég vezetője, Sam Altman is azt nyilatkozta, hogy az évek óta várt GPT-4- a nagy hype miatt valószínűleg csalódást okoz majd, ami tehát nem forradalmi újítás, de mindenképpen fontos lépcsőfok a generatív AI történetében.
Közel három éve annak, hogy az egykor nonprofitként működő, de ma már kis híján a Microsoft leányvállalataként szolgáló OpenAI megjelentette a GPT-3 nevű nagy nyelvi modelljét, amely ugyan chatelni még nem tudott, de már nagyjából hozta azt, ami a tavaly év végén ledobott ChatGPT varázsát adja. Egyszerű utasításra verset, esszét, kódot írt, utazási tippeket vagy életvezetési tanácsokat adott, és megtévesztően emberi szöveget generált.
Mindez a ChatGPT érkeztével sokkal interaktívabbá és gördülékenyebbé vált, ráadásul a chatbot már a 2020-ban kiadott GPT-3 finomított változatán, a GPT-3.5 modellen alapszik. A most bemutatott GPT-4 legnagyobb újdonsága az elődjeihez képest, hogy míg azok csak szöveget tudtak kezelni, az új változat úgynevezett multimodális modell, vagyis a szövegek mellett képekkel is dolgozik. Ez egyelőre csak a bemeneti oldalon igaz: egy feltöltött képet körbe tud írni, de szövegből még nem tud képet generálni...
Adót csalnak, nem lesz nyugdíjuk, nem adóznak eleget, igazából alkalmazottak – a katatörvény átírásakor ilyen érvek hangzottak el amellett, hogy a legtöbb használót kizárjanak a katás adózásból. Az érveket csak számokkal nem támasztották alá, amiket ezért kikértünk a Pénzügyminisztériumtól. Most megkaptuk a grafikonokat, amikből kiderül, hogy:
- évről évre egyre többen váltottak a katára, akik előtte nem vállalkozók, hanem alkalmazottak voltak;
- a kata 12 milliós felső határa miatt rengeteg adótól esett el az állam;
- és a katások a jövedelmük döntő többségét nem magánszemélyektől, hanem cégektől szerezték;
- a sokat szajkózott tömeges csalásoknak viszont továbbra sincs nyomuk.
Emlékszik még valaki, hogy mi volt a kata? Egy adózási forma, amivel nagyon egyszerűen, minden hónapban ugyanazt az összeget befizetve lehetett adózni egyéni vállalkozóknak. Ezt az adózási formát még a Fidesz vezette be, és egyszerűsége, valamint az alacsony adómérték miatt több százezren használtak.
Tavaly nyár elején a kormány környékéről elkezdtek szállingózni a vélemények, hogy a kata rendszerét át kell alakítani. Ezzel a szándékkal sokan egyetértettek, hiszen addigra elterjedt, hogy rengetegen a rendesen bejelentett munkaviszonyuk helyett adóznak katával, egyszerűen adóoptimalizálási céllal.
A kormány végül szokatlan gyorsasággal és határozottsággal július 11-én hétfőn benyújtotta a kata átalakításáról szóló törvényjavaslatot, amit mindenféle társadalmi vitát megelőzendő már másnap, július 12-én el is fogadtak. Csakhogy a korábbi elképzelésekkel szemben nem a visszaéléseket szűrték ki a rendszerből, hanem egészen egyszerűen kivégezték a katát: az új törvény értelmében ugyanis szeptember óta csak azok katázhatnak, akik kizárólag magánszemélyeknek nyújtanak szolgáltatásokat, ez pedig elég kevés ember. Az egyetlen kivételt a kormány régi barátai, a taxisok jelentik.
A törvény megszavazása több százezer embert érintett elég kellemetlenül, akik közül sokan a következő napokban tüntetéseket szerveztek, többször lezárták a Margit hidat, őket a rendőrök egyszer elektromos sokkolóval oszlatták fel. A tüntetések később elhaltak, a volt katások nagy része pedig szitkozódott egy jót, keresett egy könyvelőt, és áttért egy másik adózási nemre.
Központosítás, öncenzúra, nacionalista narratíva, ideológiai beavatkozás: komoly aggályokat fogalmaz meg a média, az oktatás és a kultúra helyzetéről az Európai Parlament küldöttségének magyarországi látogatásáról készült jelentés – tudta meg a Népszava. Információink szerint Koltay András NMHH-elnök bizonyos kérdéseket provokatívnak minősített, és távozóban megkérte a delegációt, hogy ne jöjjön többet Magyarországra.
„Beszélgetőpartnereink nagy többsége egy feszült, rendkívül érzékeny és átpolitizált munkakörnyezetről tett említést, amelyet a nyugtalanság légköre jellemez, és amely a kormányzati politikák potenciális kritikusainak öncenzúrájához vezet”. A megállapítás abból a lapunk birtokába jutott jelentésből való, amelyet az Európai Parlament kulturális és oktatási bizottságának héttagú delegációja készített magyarországi látogatásáról.
Általános megítélésük szerint a kormánypártot, valamint az állami szervezeteket és intézményeket képviselő tárgyalópartnerek a találkozókon azt próbálták bemutatni, hogy Magyarországot a normalitás, a társadalmi és gazdasági jólét, a politikai feszültségek hiánya és a társadalomnak a Fidesz ideológiai irányvonalához való erős ragaszkodása jellemzi. A Népszava birtokába jutott jelentésben a delegáció ezzel szemben komoly aggályokat fogalmaz meg a médiaszabadság és pluralizmus, az akadémiai szabadság, a jogállamiság és az alapvető jogok magyarországi helyzetével kapcsolatban.
A beszámolóban a képviselők kifogásolják a média szabályozását, kétségbe vonják a médiahatóság függetlenségét és szóvá teszik a KESMA megalakulását, amely szerintük annak a bizonyítéka, hogy a független médiát felszámolják és rákényszerítik a kormány szolgálatára.
Bírálják, hogy a közszolgálati média minimális teret enged a kormányétól eltérő hangoknak, és hogy az állam és az állami vállalatok hirdetéseinek nagy részét a kormánypárti sajtó kapja.
Koltay András, a Nemzeti Média és Hírközlési Hatóság és a Médiatanács elnöke a delegációval folytatott eszmecserén kifejtette, hogy a médiapluralizmusnak nincs meghatározása. Véleménye szerint a média nem tekinthető függetlennek, mert mindig is politikai irányvonalat követett. Bár a látogatásról készített összefoglalóban nem szerepel, információink szerint Koltay András bizonyos kérdéseket provokatívnak minősített, és távozóban megkérte a delegációt, hogy ne jöjjön többet Magyarországra...
A rendszer ellen tüntetnek Budapesten. Mit hozott ki Orbán Petőfiből 2023-ra vonatkozóan? Mit csinál a MOL Szlovéniában, és mi köze Semjén Zsoltnak a NATO-bővítéshez? Dobja a kormány a németeket, az új barát Franciaország? Nemzetközi lapszemle.
Rendkívül központosított autoriter rendszerként jellemezte a tudósítónak a tüntetés egyik szónokaként is fellépett pedagógus az orbáni rezsimet, és azt hangsúlyozta, hogy ez már nem is csak kormány-, hanem rendszerellenes mozgalom is, amiért hónapok óta küzdenek. Az ország legnagyobb nemzeti ünnepén – jegyzi meg a tudósítás – Orbánnem a fővárosban, hanem egy kisvárosban beszélt követői előtt. Az elhangzottakból azt emelte ki az írás, hogy Petőfit ugyan megölték a forradalomban, de a magyarok még mindig úgy érzik itt van köztük, amikor idegen erők akarják saját akaratukat az országra kényszeríteni, amikor meg akarják mondani, hogyan éljen.
Az emberek maguk előtt példaként látják Petőfit, amikor a világ nagyhatalmai újra be akarják olvasztani a magyarokat egy európai szuperállamba. A cikk zárásaként összegzi: a magyar kormány az EU egyik leghangosabb kritikusa, miután "Brüsszel" milliárdokat tart vissza a magyar kormánytól annak állami szinten kiterjesztett korrupciójára illetve a jogállami normasértésekre való indoklással.
39 szlovén kutat ad el a Shellnek a MOL, hogy az osztrák OMV Slovenija 92,25 százalékos részesedésének megszerzéséhez megkaphassa az ehhez szükséges uniós jóváhagyást – számol be az akvizíció részleteiről az Euractiv, amit a cég fontos mérföldkőnek tekint. A MOL 301 millió eurót (120 milliárd forint) fizet. A versenyhivatal azonban aggályát fejezte ki a piac várható koncentrációja miatt, a piaci verseny felszámolásának veszélye láttán, merthogy így két nagy cég maradhat versenyben: az egyelőre első helyen álló Petrol illetve a MOL. A későbbiekben a Shell léphet a harmadik helyre.
"Semjén Zsolt kérésére" ismét halasztja a magyar parlament a finnek és a svédek NATO-tagságának a ratifikálását – írja az orosz Nemzeti Hírszolgálat. A miniszterelnök-helyettes az Európai Bizottággal való egyezetetés elhúzódására hivatkozik, de a lap szerint a magyar kormány semmilyen feltételt nem szabott a két tagjelölt országnak. Az írás emlékeztet arra is, hogy Orbán Viktor korábban az Oroszországgal való együttműködés jövőjének átgondolásáról beszélt a kereskedelmi kamara fórumán.
Az ukrán Európai Pravda beszámolt a legfrissebb magyar közvéleménykutatásról, ami szerint a magyarok 84 százaléka támogatja az uniós tagságot a kormány Brüsszel-ellenes politikája ellenére. Mindössze 14 százaléka ellenzi, ebből pedig csupán 4 százalék - kategorikusan. Az elemzés kiemeli, hogy a támogatók közt ott vannak a fideszesek is, és hogy a Huxitot nagyjából ugyanennyien elutasítanák akkor is, ha Orbán ki akarná vezetni az országot az EU-ból. A magyarok többsége szerint Oránnak sokkal keményebben kellene ellenállnia Oroszországgal szemben.
Macron francia elnök az Európai Unió egységének fontosságárólbeszélt az Orbánnal folytatott találkozója után, és hogy Budapest és Párizs az eddiginél szorosabban akarnak együttműködni az energiaiparban. Ha szükséges, még Németország ellenében is – írja a FAZ, amely szerint nagy az egyetértés a két politikus közt a védelmi politikában is.
A magyar kormány is csatlakozott a franciák vezette nukleáris szövetséghez, amely 11 uniós tagállamot tud sorai közt. Orbán a volt, félig magyar származású volt elnökkel, Sarközyvel is találkozott, aki szintén az atomenergia mellett kardoskodik. A magyar külügyminiszter megerősítette a franciákkal való együttműködést Paks 2. esetében, amennyiben a németek továbbra is akadályozzák az építkezést.
Civilek, tanárok, diákok és ellenzéki szimpatizánsok vettek részt a Szabadságmeneten. A tüntetések remélt hatásairól és a pedagógusok helyzetéről kérdeztük őket..
A kormány számos döntése, köztük az új köznevelési törvény ellen tiltakoztak civilek, tanárok, diákok és ellenzéki szimpatizánsok a szerdai Szabadságmeneten. A tüntetések remélt hatásairól és a pedagógusok helyzetéről kérdeztük a demonstrálókat.
A március 13-án megszervezett eseményen a helyi média tevékenységét Balaicz Zoltán polgármester és Vigh László országgyűlési képviselő “méltatta” Zalaegerszegen.
Hogy mi célból jött létre a médiában való aktivitásra utaló névvel (Status Media Project Kft.) ez a vagyonkezelő cég – amely immár a sokadik ilyen profilú társaság Mészáros érdekeltségei között –, azt nem tudni.
A Magyar Hang lapigazgatója három másik magyar hetilappal együtt magyar bíróság előtti pert és az Európai Bizottságnál panaszt tervez. Állításuk szerint az Orbán-kormány torzítja a versenyt azzal, hogy kizárólag a kormánypárti médiumoknak ítéli oda a hirdetéseket, és ezzel masszívan korlátozza a médiaszabadságot. És ebben a svájci Bussnang vonatgyártói is benne vannak.
Hanem minden mással. A kormány azonban makacsul kitart az akkumulátorgyártási kapacitások kiépítése mellett, Debrecenben már elkezdődtek a munkálatok, a gyárat a tervek szerint 2025 körül adják át.
A szigorítás az egész országra érvényes lenne, ám világosan látszik, hogy leginkább Budapest agglomerációjára „céloztak”: az új építkezések indításához olyan feltételeket szabnának, amelyeket a vonzáskörzet településein szinte lehetetlen lenne teljesíteni.
Egy újságíró által megosztott videón gyerekek, kisdiákok láthatók, amint géppisztolyok tisztítását, szét- és összeszerelését gyakorolják, valamint az is, hogy katonai gyakorló
Az egyik budapesti iskolában az igazgató lefújta (betiltotta) a diákok március 15-i, ünnepi előadását, mert beszart. Az iskoláját féltette vagy csak saját magát, nem tudni és nem is érdekes, de az agyában bekapcsolt a Menyhárt Jenő (Bizottság) által megénekelt kopasz cenzor, és így cselekedett, ahogy. Indoka a látványos és lehangoló akcióra az volt elmondása szerint, hogy a gyermekek előadásában Petőfi „Akasszátok fel a királyokat” című versének szavalása során a refrén egy helyen „elnyelődött” úgymond, így Orbán Viktort lehetett odagondolni. Nem tudjuk, nem hallottuk az akusztikát.
Bár elnyelődés nélkül is előfordulhat ilyen baleset, ám ennek megakadályozására gondolatrendőrségre volna szükség, ilyenje azonban igazgató úrnak nincsen. „Ha ez kimegy, vége az iskolának” – mesélte még a lehangoló döntésről, s bár a tudósítások nem írják, magunk látjuk, amint reszket a lába, és csorog róla a jéghideg izzadság, ezért inkább a magunk részéről sajnáljuk szegény direktort, hogy ilyen országban kell élnie. Bár hozzá tesszük, hogy mi is ebben tengetjük magunkat. A diákok a döntés után forradalmat játszottak az iskolában, petíciót fogalmaztak, aláírásokat gyűjtöttek, ilyenek.
De ez nem az a nap volt, nem az az óra és perc, amikor ügyüket jóvégre vihették volna, az ünnepi műsor tehát elmaradt. És az iskola, valamint annak igazgatója így áll előttünk a kiábrándító képben, a gyermekek pedig találkoztak a valósággal, ahol majd felnőtt korukban elmesélik nekik, hogy az élet nem habostorta, Pelikán. Viszont, mivel ünnep volt, és épp március 15-e, a kedves vezető is adott műsort, s pont Petőfi szülőházánál, mert odaette a rossebb, ahol azt hozta a hallgatóság és az összes magyarok tudomására, hogy mindannyiunkban lakik egy kis Petőfi. Szép gondolat.
Ugyanakkor az is látszik, hogy az emlegetett iskola diákjaiban megbúvó kis Petrovicsot képen vágták, és hiába akarták volna elmondani, hogy akasszuk fel a királyokat, mert ettől mi állítólag indultunk volna Kiskőrösre ezt a miénket fölkötni. Így lehet elképzelni a félelmeket és reszketéseket mindkét oldalon, viszont az a kérdés motoz bennünk mindenképp, hogy maga I. Orbán V. nagykirályunk, amikor a tavaszi szélben Petőfit dicsőítette, végig gondolta-e, hogy épp a költő az ő fajtájával mit is csinált volna. De ezt sosem tudjuk meg, mert lekaszabolták őt az oroszok, amit viszont nagy királyunk elfelejtett megemlíteni.
Elhallgatva, szemlélve így az aktuális ünnepi delíriumot, az a benyomásunk támadt, hogy ott, Kiskőrösön a beteg épp Petőfinek álmodja magát. Olyan tulajdonságokkal ruházta őt fel, amit magának is szeretne tudni, de ez nem igazi nóvum nála. Emlékezhetünk, a futball vébé után Messinek képzelte magát, a pici embernek, aki meghódítja a világot, és az a lába előtt hever. Ezúttal Petőfi lett. Előfordulnak ilyen balesetek a betegség lefolyásában, ám ebben az egész történetben csak az a zavaró, ha ő álmodhatja magát világforradalmár költőnek, gyermekeink miért nem tehetik meg ezt. A szelleme elveszi a játékukat.
Ám ne higgyük, hogy a kisdedek móka nélkül maradtak ezen a napon. Úgy fogalmazhatnánk, annak képzelhették magukat, amit a hatalom megengedett nekik, s itt, minálunk, a fatornyosomban épp kicsi huszárnak. Viszont nem akárhogyan. Nálunk a soknevű honvédelmi kaszinós járt emelni az ünnep fényét és utat mutatni tévelygő lelkeinknek, de már maga a megemlékezés címe is beszédes volt: „Ágyúinkat ismét nyugat felé fordítjuk”. No most, Buddhában testvéreim, engemet tessenek fölkötni, ha ebben viszont nincs ordas áthallás, csupán a másik irányba, amit viszont lehet ezek szerint...
Sűrű napok zajlanak a pedagógusok érdekvédelmében. A szakmai és civil szervezetek is elfogadhatatlannak tartják a kormány által javasolt, oktatást érintő törvénymódosításokat. Úgy vélik, azok csak tovább mélyítik az oktatás problémáit, és csorbítják a pedagógusok, diákok és szülők jogait. A szervezetek nem is tétlenkednek. A PSZ és a PDSZ sztrájkot hirdetett, a TASZ a Helsinki Bizottság és a CKP kritikáját eljuttatta a kormánynak, a Szülői Hang petíció küldésére buzdított. Hétfőn megkezdődött a kirúgott tanárok első pere. Közben a Belügyminisztérium közölte, már 15 ezer pedagógus véleményezte a teljesítményértékelési koncepciót.
A kormány március 2-án bocsátotta véleményezésre – a köznyelvben „státusztörvényként” elhíresült – köznevelési törvénymódosításának a tervezetét. Eszerint megszüntetnék a pedagógusok közalkalmazotti státuszát, s más kérdésekben is csökkentenék a pedagógusok társadalmi rangját és egzisztenciális biztonságát. Ugyanakkor a tervezet egyáltalán nem veszi/vette figyelembe azokat a követeléseket, amelyeket a pedagógusok, a diákok és a szülők az utóbbi egy évben megfogalmaztak.
ACivil Közoktatási Platform, a Szülői Hang, a PDSZés a PSZ-szel közösen állt ki a tervezet ellen, és felhívta a figyelmet arra, hogy ez a lépés nem segíti, hanem tovább csorbítja a pedagógusok, diákok és szülők jogait. A tanulók fegyelmi ügyekben kiszolgáltatottabbá válnának és a módosítás – miután a tanévet elnyújthatóvá teszi – azt sem veszi figyelembe, hogy a gyerekek számára fontos az oktatási-nevelési környezet stabilitása. Szerintük széles társadalmi egyeztetésen alapuló reformra lenne szükség ahhoz, hogy érdemi változás történjen az oktatásban. Ez a törvénytervezet nem reagál az oktatás problémáira, sőt, a pedagógusok jogállásának és az iskolák működésének átalakítása sérti a diákok oktatáshoz való jogát. Az új rendszer egyes elemei ráadásul kifejezetten retorzió jellegű válaszlépések a tanársztrájkra és a szülői, tanulói tiltakozásra. Az említett szervezetek elvárják, hogy a kormány ebben a formában ne terjessze a tervezetet a parlament elé, hanem folytasson valós egyeztetést a szakmai és civil szervezetekkel...
Magyarország megannyi falujának főutcája Petőfi, és biztos, hogy nincs az országban olyan település a fővárostól a legkisebb zsákfaluig, ahol ne lenne elnevezve jelentősebb közterület a Nemzeti Dal költőjéről. Tiszteljük a lenagyobb magyarként számon tartott Széchenyit és a talán leghíresebbet, Puskás Ferencet is, de vitán felül a kétszáz éve született, mindössze huszonhat évesen meghalt költő-forradalmár a magyar kollektív emlékezet legnagyobb hőse. De mikor és hogyan alakult ki Petőfi Sándor kultusza és mennyi belőle a mítosz? Katona Csaba történészt, a Magyar Nemzeti Levéltár munkatársát kérdeztük.
A nyolcvanas évek még éppen létező szocializmusát megélő emberként elgondolkodtatott, hogy Petőfi legendája vajon mennyire a második világháborút követő rendszerek terméke. Magyarországon nem forradalommal jutott hatalomra Rákosi proletárdiktatúrája, a tanácsköztársaságba torkolló őszirózsás forradalom emlékezete pedig már akkoriban meglehetősen ellentmondásos volt, a negyvenes-ötvenes években pedig bőven éltek még élő szemtanúi. Vagyis a kommunista vezetők kénytelenek voltak egészen 1848-ig visszatekinteni hősökért.
A Kádár-korban a karácsony és a húsvét mellett március 15. volt a legnagyobb kollektív ünnep, már kiscsoportban, társas lénnyé válásunk legkorábbi szakaszában megtanultuk, mit jelent, ha a kokárdaviseléssel egy eszme történetében válik közösséggé egy csoport. Hamarabb tanultuk meg a „Talpra magyart” elszavalni, mint elolvasni. Hamarabb tanultuk meg, mint a Himnuszt.
Katona Csaba azt mondja, mindez igaz, de Petőfi kultuszát nem a pártállami évtizedek teremtették meg, csak nagyon ráerősítettek.
A pártállam születése lényegében egybeesett az 1848-1849-es forradalom és szabadságharc századik évfordulójával. Nem tartott sokáig felismerni, hogy Petőfi, az alulról jövő tehetség, aki a népies versezetet beviszi a magyar irodalomba, aki életét áldozza a szabadságharcban, aki költeményeiben a világforradalmat hirdeti, nagyon belepasszol a mindent uraló szocialista ideológiába, főleg, ha a személyét és az életét kissé hozzáigazítják.
Ebben az időszakban kezdődött a közterületek Petőfire nevezése, az emléktáblák avatása...
Osztovits Szabolcs, a Fazekas nyugdíjas irodalomtanára idén megjelent könyvében egy sor Petőfi-legendával leszámol, kiigazítja vagy összefésüli az ellentmondásos részleteket, megcáfolja az alaptalan anekdotákat, miközben olyan epizódokat hoz felszínre, amelyek az elmúlt 174 évben homályban maradtak.
„Az volt a fő célom, hogy legendák nélkül, okiratok, kortársi visszaemlékezések és szakirodalmi munkák alapján rekonstruáljam Petőfi Sándor életét és munkásságát. A kötet nem akarja módosítani a nemzettudatban élő Petőfi-képet, sem mítoszépítő, sem mítoszromboló szándék nem vezette az 1823. január 1-jétől 1849. július 31-ig terjedő életút és alkotói pálya rögzítését” – írja Osztovits Szabolcs a Sors nyiss nekem tért – Petőfi Sándor életének krónikája című monográfia előszavában.
A budapesti Fazekas Mihály Gyakorló Gimnázium ma már nyugdíjas irodalomtanára szándéka ellenére mégis egy sor legendával leszámol a kötetben, kiigazítja vagy összefésüli az ellentmondásos részleteket, megcáfolja a sosem volt eseményeket elbeszélő anekdotákat, miközben olyan epizódokat hoz felszínre, amelyek az elmúlt 174 évben homályban maradtak.
A 26 és fél év történéseit szinte napról napra elbeszélő krónika mellett Osztovits külön fejezetet szentelt azoknak, akik Petőfi Sándor életében említésre méltó szerepet játszottak. A 217 rövid portréban családtagok, rokonok, diáktársak, tanárok, múzsák-szerelmek, katonák, színészek, költők, írók, politikusok, könyvkiadók, cenzorok szerepelnek. A harmadik rész a Petőfi rövid, de annál sűrűbb életében megjelent köteteket lajstromozza, számba véve a beharangozókat, a lapokban és folyóiratokban megjelent recenziókat, valamint a sajtóvitákat...
AMERIKAI NÉPSZAVA ONLINE Szerző: AMERIKAI NÉPSZAVA 2023.03.15.
...Az a virágzás ebből a versből sarjadt ki. Annak az árát Petőfi Sándor fizette ki a harcmezőn.
Talpra magyar, hí a haza! Itt az idő, most vagy soha! Rabok legyünk vagy szabadok? Ez a kérdés, válasszatok! – A magyarok istenére Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább Nem leszünk!
Rabok voltunk mostanáig, Kárhozottak ősapáink, Kik szabadon éltek-haltak, Szolgaföldben nem nyughatnak. A magyarok istenére Esküszünk, Esküszünk, hogy rabok tovább Nem leszünk!
Sehonnai bitang ember, Ki most, ha kell, halni nem mer, Kinek drágább rongy élete, Mint a haza becsülete. A magyarok istenére Esküszünk, Esküszünk, hogy rabok tovább Nem leszünk!
Fényesebb a láncnál a kard, Jobban ékesíti a kart, És mi mégis láncot hordtunk! Ide veled, régi kardunk! A magyarok istenére Esküszünk, Esküszünk, hogy rabok tovább Nem leszünk!
A magyar név megint szép lesz, Méltó régi nagy hiréhez; Mit rákentek a századok, Lemossuk a gyalázatot! A magyarok istenére Esküszünk, Esküszünk, hogy rabok tovább Nem leszünk!
Hol sírjaink domborulnak, Unokáink leborulnak, És áldó imádság mellett Mondják el szent neveinket. A magyarok istenére Esküszünk, Esküszünk, hogy rabok tovább Nem leszünk!
(Pest, 1848. március 13.)
De rabok leszünk mindörökre, mert a szabadságra alkalmatlanok és méltatlanok lettünk. Nekünk fényesebb a kardnál a lánc, az ékesíti a magyar kart. Rabságban élünk, vagy elmegyünk olyan népek országaiba, akik különbek voltak nálunk, kivívták és megőrizték a szabadságukat. Sokan más szabad népek országából is a zsarnokot éltetik, a diktátort támogatják. Mások a rabságból és a zsarnokságból köpködnek szabad népekre, akik segíteni akarnak. De ők ellökik a segítséget. Petőfit is. Ennél nagyobb szégyen és gyalázat nincs. Mi nem lemossuk, hanem növeljük a gyalázatot.
Miért van ez így? Mert ennek a népnek drágább a rongy élete, mint a haza becsülete. Ezek a fogalmak semmit nem mondanak neki. Mindenki Pató Pál lett. Szerencse, hogy Petőfi ezt nem érhette meg. Nem látja a sok sehonnai bitang embert, akikért teljesen feleslegesen adta az életét. Akik arra sem képesek, hogy megőrizzék és tisztán tartsák az áldott emlékét. Orbán Viktor ezzel átlépett egy nagyon súlyos határt. Ha a magyar nép nem is, a történelem és a sors elégtételt vesz rajta ezért az átkozott gaztettért. Ahogy a magyarokon is, akik ezt hagyták. Megérdemlik egymást.
Demeter Szilárd a forradalom nemzeti ünnepének előestéjén új dimenzióba helyezte saját hűségét ’48 eszméihez.
Történt, hogy egy nemzetközi könyvvásárona magyar pavilonban kiállították a Meseország mindenkié című mesekönyvet, tudják ez az a mű, amelyet a magyar kultúra éber őre, Dúró Dóra ledarált, ugyanis, mint azt most Demeter főmegbízott kifejti, a könyv szerintük a „genderpropaganda” terméke, és mint ilyen ledarálandó. Plusz még kiderült, hogy egy Demeter által kinevezett fordítói kollégium pénzt szavazott meg a könyv fordítására.
Mindez a rémtörténet arra indította Demeter Szilárdot, a ’48-as forradalom autentikus örökösét, hogy az ünnep előestéjén egyfelől feloszlassa a Kuratóriumot. Másfelől pedig, de ez olyan szép, hogy idézem őt magát:
„A Petőfi Kulturális Ügynökség a nemzetközi könyvvásárokon a magyar kiadók számára csupán lehetőséget biztosít a bemutatkozásra és tárgyalások lefolytatására. Eddig minden kiadó maga döntötte el, hogy milyen könyveket tesz ki az ablakba. Ezután előzetesen bekérjük a kiadványok listáját alkotmányossági vizsgálatra.” (Írta a Mandinernek - ahogy arról beszámolt a Klubrádió is.)
Namármost. Demeter a forradalom lángjának éber őre, abbeli aggodalmában, hogy a magyar alkotmányosságot néki kell védenie, nem beszélve annak szelleméről, amit dettó, és még továbbá a „genderpropaganda” elleni forradalmi küzdelem hevében ezentúl előzetesen bekéri a kiadóktól a nemzetközi könyvfesztiválokra kivinni szándékozott műveket „alkotmányossági vizsgálatra.”
Akkor most tegyük tisztába. A Petőfi Irodalmi Ügynökség (sic!) főnöke vagy elnöke, most tessék figyelni: be akarja vezetni a cenzúrát magyarhonban.
Lássuk be: ez nem semmi, különösen a 12 pont árnyékában. Még továbbá, hogy csavarjon is egyet az ügyön, közli, hogy ő nem akar cenzúrát, csak a gyerekeit védi:
„A magam részéről a továbbiakban sem szeretnék cenzúrát – de gyakorló apaként gyermekeink védelmét mindennél fontosabbnak tartom.”
Lássuk be, így azért mindjárt más. Felszámolok egy kuratóriumot mert „hibás” döntést hozott, bekéretem a könyveket előzetes „alkotmányossági vizsgálatra”, mert mindennél fontosabb az alaptörvényi szellem és gyermekeink védelme.
Akkor szögezzük le: Csakis egy diktatúra vezethet becenzúrát, a szólás és a kultúra szabadságát védő demokrácia soha. Még a létezett szocializmusban is hiába követelte, persze iróniából, Eörsi István a cenzúra bevezetését, ott is csak a delfinológia működött, vagyis sunyiban húzták meg a műveket, Cenzúra Hivatalt nem mertek formálisan bevezetni.
Na de majd most. Mire valóa forradalom ünnepe? Hát arra, hogy a hatalom ellenforradalmi pontokat valósítson meg. Mielőtt még a további 11 „ellenforradalmi pontot” kitalálnám, szeretnék néhány megjegyzést fűzni Demeter úr mesekönyv elleni döntéseihez:
Végignéztem az Alaptörvényt, hogy vajon mire gondolhatott a Főcenzor. És arra jutottam, hogy ő az emberi méltóság védelmét keresi, nos ez valóban benne van az Alaptörvényben, a probléma csak az, hogy a Meseország mindenkié éppen hogy védi és nem támadja az emberi méltóságot. Idézem a kötet bevezetőjét: „Ez a mesegyűjtemény azért született meg, mert úgy gondoljuk, a mese akkor marad életben, ha minél többen használják. A Labrisz Egyesület arra kérte a kötetben szereplő szerzőket, hogy meséljenek el újra egy számukra fontos, klasszikus történetet a saját nézőpontjukból. Engedjék érvényesülni benne a mai kor tapasztalatait, és bátran válasszanak olyan hőst, akivel a kevesek, a marginalizált helyzetben élők különösen tudnak azonosulni anélkül, hogy a szöveg didaktikus lenne.” Ha ez nem éppen az emberi méltóság védelme, akkor mi az? Hiszen pont a „marginalizált helyzetben” lévő embertársainknak szeretnének segíteni a könyvvel. Védik és nem támadják az emberi méltóságot. Azt csak mellékesen jegyzem meg, hogy ha egy szülő úgy érzi, hogy korai még a gyermekének mondjuk leszbikus szerelemről hallani mesét, akkor persze nem kell neki ilyet felolvasni, de egyrészt ez legyen a szülők és a nevelők kompetenciája, másrészt a mindenkori hatalomnak semmi dolga a mesekönyvekkel. A „gyerekeink védelmét”, amit annyit hangsúlyoz a kormány, nem akkor látja el egy társadalom, ha diktatórikus eszközökkel „védi meg az állampolgárokat”, hanem ha a szabad emberi közösség, így a szülők, a tanárok közössége dönt olyan kérdésben, hogy mit olvas a gyereknek vagy mit tanít meg és hogyan.
Szorosan idetartozik az az elképesztő nyelvi manipuláció, ami a „gender” szó használata körül nálunk zajlik: „a Meseország mindenkié genderpropaganda-mű.” -írja Demeter Szilárd. Ennek a kijelentésnek az ég egy adta világán semmi értelme, leszámítva azt a kormányzati kampánynyelvet, mely a „gender” szóhoz valami gyerekellenes, abnormális jelentéstartományt rendel, csakis azért, hogy hergelje a híveket. Nos, lehet gyűlölködni, lehet összevissza beszélni, lehet a gender szakokat betiltani, de ettől még a diktatúra az diktatúra marad: szándékosan manipulál a „gender” szóval, összemos benne mindent, ami az ő állítólagos „keresztény” ideológiáját „veszélyeztetné”, csak éppen a posztorwelli kísérlet, bár rengeteg kárt okoz, hosszú távon érvénytelen: ki fog derülni, hogy sem Nyugaton, sem sehol, a gender nem őrület, nem propaganda, hanem tetszik vagy sem tudomány, mely a társadalmi és nemi szerepek összefüggéseit, a társadalmi és a nemi szerepek identitásproblémáit kutatja, és, szemben Demeter és hatalmi kollegái tudatlanságával, a gender senki ellen nem lép fel, nem kérdőjelezi meg a heteroszexuális kapcsolaton alapuló életmódokat, viszont igenis védi az elnyomott, „abnormálisnak” titulált eltérő, marginális életmódok egyenjogúságát. Vagyis: az emberi méltóságért és a gyerekeink védelméért létezik, és nem ellenükben.
Az emberi méltóság ellen az vét, aki a forradalom ünnepének előestéjén a cenzúra bevezetésével fenyeget és adminisztratív döntéseket, tiltásokat hajt végre színtiszta hatalmi érdekeket szolgálva.
JÓREGGELT EURÓPA Szerző: BENEDIKTY BÉLA 2023.03.13.
Írom a Sötét tavasz című könyvemet. 48-49-ről szóló játékfilm, regényre hasonlító formában elbeszélve. Könyvfilm. Vagy filmkönyv, ahogy tetszik. Nem azért ilyen kacifántos, mert ki akartam találni valamit, ami még nem volt a világirodalom történetében, hanem mert másképp nem tudom elmondani, amit akarok. Ha film lesz belőle, akkor rengetegen fognak belepiszkálni, ezt a könyvet egyedül írom, ez olyan, amilyennek én akarom.
Napi 7-8-10 órát olvasok. A film (könyv) történelmi alapja hiteles kell, hogy legyen, a történelem valós alakjain semmit nem idealizálok és nem is csúfítok, nagy részük csúf anélkül is.
Tudomásom szerint soha senki nem írt semmilyen összefoglaló munkát arról a borzalomról, amit a történészek a Népek tavasza hangzatos metonímiájával jelölnek, ezáltal pontosan az ellenkező hatást tulajdonítva az 1848-as forradalmaknak, mint amit azok a világtörténelemben jelentenek: a felvilágosodás meggyilkolását, az emberélet értékének devalválását, a jog torzulását. Az emberréválás folyamatának lassulását, majd zuhanását a XX. században, ami azóta sem állt meg, ami olyan alakokat terem, amilyen a Magyarországra rászabadult felcsúti primitív vagy a Szovjetunió legaljasabb korszakait is alulmúló kágébés suttyó tömeggyilkos.
Nem hiszem, hogy a könyvem megjelenése majd bármit megváltoztat, de bizonyos idő elteltével nyilván mind többen lesznek, akik e könyv inspirációjára hajlamosak elmorfondírozni egy alapigazságon: adatokat, dokumentumokat, tényeket nem lehet „véleményezni”, „értelmezni”, legföljebb egy ideig (esetünkben hosszú ideig) elcsalni, hamisítani, széthazudni.
A Népek tavaszán belül tartjuk számon a mi dicsőséges „forradalom és szabadságharcunkat”, makacsul nem véve tudomásul, hogy az nem volt forradalom és nem volt szabadságharc, csak borzalmas és racionálisan indokolhatatlan tömeghalál. Március tizenötödikét egy különben bizonyára kiváló történész elnevezte „törvényes” forradalomnak, aminél nagyobb marhaságot nehéz lett volna kitalálni, de így legalább a „forradalom” szó tovább élt, pedig már nyilvánvalóvá vált, lassan a köznép számára is, hogy néhány ember könnyű tavaszi sétáját, minek során még csak pofon sem ütöttek senkit, nem lehet forradalomnak nevezni. Aztán lett később háború, amit egy hőbörgő, giccses szóvirágokkal a népet butító exhibicionista és az ő csatlósai provokáltak, amit 1849-ben csak azért nem tárgyaltak „háborús bűnök” címszó alatt, mert a jog még nem jutott el odáig. Amit nem a Habsburgok „kényszerítettek” rá a magyarokra, hanem az okos és tisztességes emberek (Széchenyi, Deák, Szemere és még sokan névtelenek) intelme ellenére a jelzett szlovák, éppen ebből fakadóan a maga mély magyarságát agyonhangsúlyozó ügyvéd húzott rá a magyar népre.
Közeledvén az „ünnep”, úgy gondoltam, megosztok néhány dokumentumot ennek a blognak a hűséges olvasóival, legyenek legalább néhány ezren, akik már most eltöprenghetnek, miért kell nekünk összevissza hazudoznunk kisebb nagyobb megszakításokkal több, mint 170 éve. Nem akarom a szükségesnél hosszabbra nyújtani ezt az írást, ezért bizonyos részeket csak vázlatosan említek – mindjárt itt, az elején például azt, hogy Magyarországon nem volt forradalmi helyzet 1848-ban, semmiképpen sem olyan, ami hasonlítható lett volna mondjuk az úgynevezett „nagy francia forradalomhoz”. Ott legalább voltak erkölcstelen, gyűlölt királyok, közismert szeretőkkel, förtelmes feleségekkel, volt gazdasági válság, becsődölt merkantilista gazdaságpolitika, több vesztes, drága háború, a király rendeletileg adóztatott, a rendi gyűlést nem hívták össze, mindezek miatt sorozatos felkelések, éhséglázadások, sztrájkok – itt mindebből semmi, csak a szokásos langyos állóvíz, sorsukba évszázadok alatt beletörődött jobbágyokkal, tehetetlen és értetlen, nagyon vékony kis polgársággal, ostoba, gyűlölködő köznemességgel, még ezeknél is ostobább főnemesekkel. Az a „nagy francia” lehetett volna figyelmeztető precedens, rossz ómen, de nem lett, mert a világ történészeinek és politikusainak a meghatározó többsége már akkor is olyan dühítően korlátolt volt, amilyenek a maiak. Pedig voltak többen is, akik már akkor szóltak. Például Edmund Burke 1790-ben, azaz még a korzikai káplárnak nevezett Napóleon, a világ egyik legundorítóbb gazemberének pusztítása előtt leírta: „…gyűlölöm, megtagadom s örökre elutasítom a francia forradalmat, egész véres történetével, förtelmes elveivel és mindörökre átkozott vezetőivel. Remélem, képes leszek lemosni azt a gyalázatot, hogy valaha csapdába estem és helyeseltem ezt az Isten és ember elleni összeesküvést, a világra mért legsúlyosabb csapást, az emberi történelem legnagyobb szégyenfoltját.”...
Sokakat ugyanis szubjektív és abszurd besorolás után fosztanak meg a magasabb összegű díjazástól.
– Ha kell, a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága elé viszik a díjazásuk ügyét a tartósan beteg gyermekeiket otthon ápoló szülők – ezt mondta lapunknak Erika. Ő egy 41 éves édesanya, aki 15 éves, súlyos légúti betegséggel küzdő lányát gondozza. Szerinte megalázó és diszkrimináló, hogy pontozáson múlik, megkapja-e egy szülő a minimálbér összegével megegyező gyermekek otthongondázási díját (GYOD), vagy csak az ápolási díjra lesz jogosult, esetleg még arra sem. Mint mondta, a szülők azt szeretnék elérni, hogy mindenki legalább minimálbért kapjon. Sorstársaik, a hozzátartozóikat – házastársukat, szüleiket, testvérüket – gondozók Orbán Viktor kormányfőnek, Pintér Sándor belügyminiszternek és Fülöp Attila gondoskodáspolitikáért felelős államtitkárnak címezve már petíciót is írtak a témában. Ők ugyanis csak ápolási díjra jogosultak, melynek összege – a beteg állapotától függően – bruttó 45 665, 68 500, vagy 82 200 forint.
A cél tehát közös: legalább minimálbér járjon az évekig, évtizedekig tartó, éjjel-nappali ápolásért pontrendszer nélkül, a rokonsági kapcsolattól függetlenül. Tüntetni nem tudnak a hozzátartozók, hiszen a betegeket nem tolhatják végig az utcán, de többen állítják, a 24 órás gondoskodás, felügyelet, ápolás mellett a szervezésre sem lenne idejük és energiájuk, sőt, még a gyámügyet is rájuk hívhatná a rendőrség, és kiemelhetnék a beteget a családból.
A gyermeküket gondozók tehát látszólag jobb helyzetben vannak, mint a más hozzátartozójukat ápolók, hiszen nekik van esélyük a minimálbérre.
Korábban, 2018-ban Novák Katalin jelenlegi államfő, akkor még család- és ifjúságügyért felelős államtitkárként jelentette be: 2019. január 1-től bevezetik a szülők számára a gyermekek otthonápolási díját, aminek összege először 100 ezer forint lesz, 2022-től pedig a minimálbérrel azonos mértékű. Azt mondta, ez azért indokolt, mert az önellátásra képtelen gyermeküket gondozó szülők nem tudnak dolgozni. A 100 ezer forint először mindenkinek járt, majd az első év után elfogadtak egy jogszabály-módosítást. Ez már arról szólt, hogy a jövőben egy tíz kategóriából álló, pontozásos értékelés alapján dől el, milyen jogcímen és mennyi pénzt kaphatnak a szülők. A családokat egy legalább középfokú iskolai végzettséggel, egészségügyi szakképesítéssel és öt év szakmai tapasztalattal rendelkező szakértő látogatja meg az otthonukban, akinek az a feladata, hogy elbírálja a gyerek önellátási képességét. GYOD csak annak a szülőnek jár, akinek a gyerekét legalább 8 pontra minősítik a maximálisan adható 40-ből. Aki ezt nem éri el, nem jogosult a minimálbérrel azonos összegre, csak az ápolási díjra. Aki 6 pontnál is kevesebbet kap, még arra sem, tehát még azt a pénzt is elveszíti, amit addig kapott.
Annak a betegnek jár a legtöbb pont, aki teljes segítséget igényel az étkezéshez, továbbá az öltöztetés, vetkőztetés minden szakaszában segítségre szorul, egyedül nem képes eljutni oktatási vagy nevelési intézménybe, és viselkedése miatt elszigetelődik a környezetétől.
A köztes állapot mérlegelése már igen szubjektív. A szakértő 1 pontot ad, ha a gyereket ellenőrzi kell a „higiénés feladatok” elvégzésében, de ha segíteni is kell, akkor 2 pont jár. A viselkedés vizsgálatakor 2 pontot adnak, ha az a környezet számára nehezen érthető vagy gyakori ellenkezés tapasztalható, de 3, ha a „feszültségek nagyon gyakoriak”...
Dr. Szemelyácz János az ország egyik legkeresettebb addiktológusaként gyógyít, szinte minden perce be van táblázva. Azt mondja, Magyarországon az utóbbi 12 évben elfogytak a preventív programok, uniós pályázatokból lehet csak prevenciót csinálni. 2020-ban megszűnt a nemzeti drogstratégia, és nem készült új, alkoholstratégiánk pedig nem volt soha. A kormány rendészeti eszközökkel próbálja a helyzetet kezelni, miközben ez láthatóan eredménytelen. Úgy látja, hogy a magyar lakosság elképesztően rossz állapotban van, és ha a függőségek, az addikció magas szinten pörög az országban, az szerinte azt jelzi, hogy társadalmi szinten komoly problémák vannak, ahogy ő fogalmaz, nagyon sok addiktív sztorit nem addiktológus tud megoldani. A Szelfi podcastsorozatban elhangzott interjú szerkesztett változata...
„Történelmi” visszatekintésünk 2010-ben kezdődik, amikor Orbán Viktor még ellenzékben várta március 15-én az április 11-i országgyűlési választásokat. Beszédében akkor úgy fogalmazott, megvan a reális esély arra, hogy a magyar politika következő 15-20 évét „egy nagy kormányzó párt, egy centrális politikai erőtér" határozza meg. Igaza lett. Ennek fényében idézzük fel beszédeit, kijelentéseit, mennyire játszik közre az egyik legnagyobb nemzeti ünnepünk a négy évente sorra kerülő választásokban, hiszen március idusán szívesebben mennek ki az utcákra az emberek, jobban mozgósíthatók a bezárkózott téli hónapok után és talán a fülük sem fázik annyira. Amennyiben írásunkban sok az áthallás a mai időkre, az nem a képzelet szüleménye. Az a valóság...
Az ország legelső irodalmi emlékhelyét minden nemzedék a saját képére formálta. A 200. évfordulóra elkészült felújítás megerősíti a városközpontban az elmúlt évtizedek bontásai és építkezései nyomán kialakult „Petőfi-centrumot”, ami az időkapszulaként megmaradt öreg parasztház körül létrejött. A helyi kurátorok által, nagyon kevés eredeti tárggyal létrehozott kiállítás kiállja az összehasonlítást a Petőfi Irodalmi Múzeum nagyszabású, szintén az évfordulóra elkészült új állandó tárlatával is.
Kiskőrösre a magyarok többsége legalább életében egyszer elzarándokol: Petőfi szülőháza, a „nádfedeles hajlék” egyike azoknak a helyeknek, amelyek magától értetődő módon meghatározzák a nemzeti identitást. Annyira megkérdőjelezhetetlen a jelentősége, annyira autentikusnak látszik, hogy nem is jut eszünkbe, milyen összetett kultuszteremtési, városépítési, muzeológiai folyamatok eredményeként nyerte el azt az arcát, ahogyan ma látjuk. És ami gyökeresen különbözik attól, amilyennek Petrovics István mészárosmester és hitvese, Hrúz Mária ismerte két évszázaddal ezelőtt, noha a parasztház valóban hitelesen maradt fenn. Körülötte azonban minden mozgásban volt az elmúlt száz évben, és ennek a nyugvópontra nehezen jutó folyamatnak az újabb állomása a mostani megújulás is.
A szülőház és az emlékmúzeum tavaly október 15-én nyílt újra több mint egy évig tartó felújítási munkálatok után. A szülőházat a város a Teleki László Alapítvány Népi Építészeti Programjának keretéből tudta előbb részletesen felmérni, majd kívül-belül helyreállítani. Magát az épületet az elmúlt évtizedekben rendszeresen karbantartották, ezért nem volt rossz állapotban, inkább az időnként szükséges ráncfelvarrás vált esedékessé: a nádtető cseréje, a belső terek teljes, gázzal történő rovarmentesítése a történelmi faanyagok védelmében, a falak külső-belső meszelése. Jelentősebb változás a két új kiállítás: a szülőházban felfrissítették, megújították a korábbit, a szomszédos emlékmúzeumban viszont teljesen új tárlat készült. Az előzőt még 1998-ban alkotta meg Kerényi Ferenc irodalomtörténész, és a maga idejében modernnek, vonzónak számított, de az állandó kiállítások életében több mint húsz év sok idő: bőven megérett már az újragondolásra. A szülőház és annak berendezése, tárgyai kötöttebb feladatot jelentettek, de itt is mindenhol új magyarázó szövegek születtek, a hátsó szobában pedig gyakorlatilag új kiállítás készült...
KLIKKTV / TÍZ Műsorvezető: BOLGÁR GYÖRGY 2023.03.15.
Magyarország már nem demokrácia, ezt több kutatóintézet is megerősítette és az Európai Unió is kimondta. A külföldi sajtó áldemokráciaként, hibrid vagy autokrata rendszerként, Orbán Viktor 2014 óta illiberális demokráciaként határozta meg a magyar rendszert. Azért fontos, hogy tisztában legyünk vele, mert ettől is függ, hogy az Orbán-rendszer leváltható-e a normál módszerrel, azaz a választással – hangzott el a Klikk Tv Tíz című műsorában.
Ágh Attila professzor, politológussal Bolgár György az adásban összehasonlította Magyarország és a környező országok működését és arról is beszéltek, hogy vajon az EU miért nem lépett fel korábban a magyar kormánnyal szemben, miközben már a 2013-ban készült Tavares-jelentés is elmarasztalta az országot.
