Szerző: FÓTI TAMÁS
2019.02.22.
– A cseh kisvárosról, České Budějovicéről (Budweis) szóló könyvében a német és cseh lakosság 1848 és 1948 közötti történetét írta le, feltéve a kérdést: valóban azok voltak, vagy azokká váltak? Ez többévi kutatásának gyümölcse volt – a szakma a nacionalizmuskutatás egyik alapművének tartja. Pedig első hallásra provinciális témának látszik...
– Azzal próbálkoztam – és azért ebben nincs semmi radikálisan újszerű –, hogy bemutassam a társadalom hétköznapi szereplőinek életét. Vagyis nemcsak a politikai elitet és fő intézményeit, mint a parlamentet vagy a sajtót vizsgáltam, hanem inkább azokra a „névtelenekre” koncentráltam, akik nem szereztek hírnevet, nem ismertek, nem dokumentáltak a történeteik. Egy szélesebb időtávlatban szűkebb csoportokra fókuszáltam, és nem a bevett módszereket követtem. A könyv hozadéka talán annak a kiderítése volt, hogy vajon mennyire voltak nemzetiek ezek az emberek, mennyire volt tartós az elkötelezettségük. Annak idején korántsem volt világos, hogy a nemzeti csatározások közepette ki melyik nemzeti oldalon állt. A nemzeti vezetőknek alig volt fogalmuk arról, kiket is sorolhatnak követőik közé, azok mennyire megbízhatóak. Alkalmanként erővel kényszerítették támogatóikat, hogy kötelezzék el magukat az ő oldalukon, nehogy átálljanak a másik táborba. Még a második világháború végén is, a hatesztendei totális háború és népirtás után, voltak olyanok, akik – rácáfolva több mint 100 évnyi nemzeti történelmükre – simán oldalt váltottak. Történészek ezt nemzeti közömbösségnek hívják, ami nem azt jelenti, hogy az emberek maguk közömbösek, hanem azt, hogy aki ma valamely nemzeti irányba elkötelezett, azt ne találhatnánk két év múlva a másik oldalon. Az emberek nemzeti vagy ideológiai felfogása személyes, gyakorlati, pragmatikus megfontolásból, gazdasági vagy politikai okokból változhat. A könyvem témája a nacionalizmus általában. Elvetem azt a gondolatot, hogy egy nacionalizmus lenne, és azt mutatom meg, hogy külön, sajátos nacionalizmusok léteztek, mint például cseh, német vagy magyar, és talán etnikai, polgári vagy történelmi stb. kategóriákba sorolhatók. Ez újdonságnak számított, felvetve például azt a kérdést, hogy a nacionalizmus problémáját a nemzetállamok keretein belül kell-e vizsgálniuk a történészeknek.
– Bécsben beszélgetünk, osztrák levéltárakban kutat. Min dolgozik most?
– Készülő könyvem az első világháború előtti osztrák birodalom államát vizsgálja. Az egyéni jogokat tiszteletben tartó, liberális, toleráns ország kialakítása volt a cél, de küzdöttek egy tipikusan osztrák problémával, a nemzetiségi-etnikai-faji különbségekkel. Azaz jogegyenlőséget akartak teremteni, miközben eltérő volt az emberek nyelvi és kulturális közege, vallási háttere, ami természetesen befolyásolta az életkilátásaikat. Például a német ajkú keresztények jelentősen kedvezőbb helyzetben voltak. Kutatásomban arra fókuszálok, hogyan törekedtek arra, hogy a különféle hátterű polgárok úgy lássák, egyazon államnak az egyenlő polgárai. Ehhez elkerülhetetlen volt a csehek, németek, keresztények, zsidók, muszlimok megkülönböztetése, hiszen az államnak tudnia kell, hogy ki kicsoda... Ami egy liberális államnak komoly dilemmája. Hitlernek nem okozott fejtörést, önkényesen szabta meg, ki számított zsidónak, és ezt erőszakkal érvényesítette. De egy liberális állam tiszteletben tartja az egyéni jogokat, rábízza polgáraira, hogy maguk döntsék el, kik ők, hova akarnak tartozni. Az osztrák állam, azzal együtt, hogy igyekezett liberális lenni, a nemzeti feszültségek nyomására megpróbálta megakadályozni, hogy az egyének maguk törekedjenek arra, hogy érdekből szabaduljanak nemzeti, etnikai, faji vagy vallási identitásuktól. Például azért, mert úgy gondolják, ezzel inkább egyengetik gyermekeik érvényesülésének útját. Kiderült, hogy a levéltárakban fellelhetők ilyesfajta német, cseh bírósági ügyek, amelyeket magam is hosszú évek óta kutatok. A kérdés, miképpen lehet olyan közpolitikát alakítani, amelyik megágyaz az egyes csoportokat preferáló politikának. Ezeket a kisebbségvédő törvényeket összehasonlítom az amerikai színes bőrűekre vagy nőkre, vagy az apartheid után a dél-afrikaiakra vonatkozó, az igazságtalanságok orvoslására hozott hasonló pozitív diszkriminatív intézkedésekkel...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.