Szerző: SIMON ANDREA
2019.02.08.
– Márciusban újra nekirugaszkodik a válogatott, mit szól az Eb-selejtezős ellenfelekhez?
– Ahhoz képest, hogy az első kalapból jöhetett volna Anglia, Olaszország vagy Spanyolország is, a másodikból pedig a németeket, a törököket vagy a románokat is kaphattuk volna – isteni szerencsénk van ezzel a sorsolással. A vb-ezüstérmes horvátok leszálló ágban vannak, de nyilván ők az esélyesek. Wales Gareth Bale-lel azért nem a világvége, a szlovákok jók, de verhetők, ahogy Azerbajdzsán ellen is benne van egy oda-vissza győzelem. Drukkolok nagyon, de mondjuk ki, ezzel a válogatott garnitúrával nincs reális esélyünk az Eb-részvételre. Hozzáteszem, világbajnokira sincs, és ha 64-re emelnék a létszámot, akkor se biztos, hogy lenne.
– Mi lehet a reális cél válogatott és klubszinten?
– Rövid távon az lehet sikeres, amit a Videoton és a Fradi csinál: külföldi játékosokkal erősítenek, ráadásul ezzel az új adótörvénnyel még drágább labdarúgókat tudnak hozni. De rövid távon szerintem nem szabad így gondolkodni, abból a válogatott nem profitál. Abból tudna, ha lennének meghatározó játékosaink a külföldi bajnokságokban, ám minden év úgy telik el, hogy egyetlen magyar játékost sem visznek erős külföldi csapathoz, ami óriási kritika az akadémiáknak, az edzői garnitúrának, a szülőknek, a közegnek – mindenkinek. Nézzük meg, hol vannak a mi nagy tehetségnek kikiáltott futballistáink! Sallai Roland a Freiburgban játszik, Tajti Mátyás meg a Diósgyőrben. Nézze meg Kovács Istvánt a Videotonból: Egervárinál volt válogatott 5 éve. Akkor most hol kéne lennie? Nem bántani akarom, mert jó játékos. De 26 éves, felnőtt férfi, akinek 20 évesen azt mondták, fiam, van még időd. A francia Mbappé most annyi, és a világ egyik legjobb játékosa.
– Miért nem megy?
– Azt hisszük, ha mi fejlődünk egy kicsit, a többiek stagnálnak. De nem, mindenki fejlődik, ráadásul nálunk gyorsabban. Itt vannak például a hollandok: volt egy mélypontjuk, aztán most kijön egy olyan generáció, hogy őrület, euró-százmilliókért fogják őket szétkapkodni. Nálunk mikor kapnak észbe az akadémiákon, hogy valami nem jól működik? Minden sportág ki tudja termelni a maga tehetségeit, mi viszont nemzetközi szinten a középmezőnyt sem érjük el. Mi elveszünk az eredményekben. Hogy az U19 legyőzte a Haiti kettőt. Számítanak az eredmények is, persze, és mondjuk a horvátok is örülnek, ha az U16 megnyeri a Szalonka Kupát – három napig, de nem tovább... És nem ebből vonják le a következtetést...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.