HOL SZABADSÁG VAN

ÉLET ÉS IRODALOM
Szerző: SZÉKY JÁNOS
2022.04.29.

A nép szolgája tévésorozat azzal kezdődik, hogy három, démoni kék fénnyel megvilágított oligarcha – nem látszik az arcuk, olyanok, mint a földönkívüliek vagy félistenek – elnézi a magasból az esti Majdant, és megállapodik, hogy ezúttal „kontroll nélküli demokráciát” játszanak, az izgalmasabb. Nem ők intézik el majd egymás közti játszmában az elnökválasztást, hanem döntsön próbaképpen az ukrán nép. Így lesz meglepetésre az ország első embere Vaszil(ij) Holoborogykóból, a zilált életű, kis növésű történelemtanárból, akit aztán az említett félistenek megpróbálnak kézben tartani, de valahogy a józan esze és elemi erkölcsi érzéke mindig felülkerekedik.

A sorozat, ami segít megérteni, hogyan lehetett a főszerepet alakító Volodimir Zelenszkij a valóságban is demokratikusan megválasztott elnök, 2015-ben indult, tehát már az Euromajdan utáni, Porosenko elnöksége alatti Ukrajna élethű szatírája. Ennek tudatában érdemes újra elgondolkodni a történet keretén: a szériát ugyanis az 1+1 nevű kereskedelmi csatornán adták, ami akkoriban Ihor Kolomojszkij egyik cégének százszázalékos tulajdonában volt. Kolomojszkij pedig Ukrajna harmadik leggazdagabb embereként, másfél-két milliárd dolláros azonosítható vagyonával akár az egyik félisten modellje is lehetett volna. (Hogy mekkora a tényleges vagyona, azt nem lehet tudni, mindenesetre a bankban, amelynek felerészt a tulajdonosa volt, 5,5 milliárd dolláros veszteséghez vezető „szervezett csalás” történt, az USA-ban pedig szankciók alá helyezték „jelentős korrupció” miatt, amire a 2014–15-ös dniprói kormányzósága idejéből voltak bizonyítékok.)

Akárhogy is, a sorozatbeli fiktív ukrán elnök olyan valóságos országban kénytelen kormányozni, ahol maroknyi oligarcha kedvére játszadozhat egyének és tömegek sorsával, ahol iszonyatos a korrupció, példátlan az újgazdagok arcátlansága, s ahol, mondjuk, az agykirázó utak javítására kiadott pénzeket a sok közvetítő az utolsó kopijkáig ellopja. (Na jó, a végén talán hagynak annyit, hogy az útépítő munkások megkapják a nyomorúságos fizetésüket. Szerencsés esetben.) Mégis, miben különbözik mindez Magyarországtól vagy Putyin Oroszországától?

Az egyik lényeges különbség az, amit Magyar és Madlovics A posztkommunista rendszerek anatómiájában többpiramisos rendszernek nevez. Nem egy központosított bűnszervezet létezik, hanem több: minden dollármilliárdosnak külön kiépített biznisze saját hálózattal, saját médiával, és ezek értelem szerint nem esnek egybe magával az állammal, csak befolyásolják, de nem monopóliumszerűen. Nem tudják kizárólagosan a saját érdekükben működtetni, merthogy egymással is versengenek.

A másik, ezzel összefüggésben: hogy politikai szabadság van. Demokrácia, kontroll nélkül. A sorozat közrendű – vagy közemberből főtisztviselővé lett – szereplői nem szebbek, nem jobbak, nem okosabbak, mint az átlagos magyar választópolgár. Rosszabbul is élnek (bár a nálunk lakó ukrán menekültek leírásaiból ítélve az oktatás és az egészségügy, legalábbis a nagyvárosokban, nem lényegesen rosszabb a magyarnál). De itt is van egy lényeges különbség. Ezek az emberek szabadok.

A szabadság más, mint az igazságosság; más, mint a biztonság; más, mint a joguralom (amit most már kinyomozhatatlan okból nálunk kötelezően jogállamiságnak fordítanak); és nem azonos (bár nagyban átfedi egymást) azzal, amit a magyar és nyugati elméleti gondolkodók méltóságnak neveznek (a 2013–14-es Euromajdant is „a méltóság forradalmának” hívják az ukránok). A szabadság az egyenrangú cselekvés szabadsága a politikában, a gazdaságban és a társadalmi életben...

ITT OLVASHATÓ 

AZ ÉS 2022/17. SZÁMÁNAK TARTALOMJEGYZÉKE (1. RÉSZ)

AZ ÉS 2022/17. SZÁMÁNAK TARTALOMJEGYZÉKE (2. RÉSZ)