...Most Pukli Istvánt támadják, holnap Sándor Máriát fogják és mindenki sorra kerül. Egyenként akarják levadászni, eltiporni, földbe döngölni mindazokat, akik akár csak halványan is veszélyt jelenthetnek az Orbán-kormányra nézve. A baj csak az – nem nekem baj – hogy sokkal több az értelmes, gondolkodó és saját elvek mentén önálló döntéseket hozni képes ember, mint ahogy azt eddig bárki is gondolta.
Ahogy közeledik a választás időpontja, úgy fognak durvulni ezek a támadások. Személyre menően, egyenként igyekeznek megtörni minden újságírót, értelmiségit, politikust, civilt, aki valami módon veszélyt jelenthet a hatalom bebetonozására. Már nem is burkolt, hanem nyílt fenyegetéssel. Így szokott ez lenni minden diktatúrára törő rendszerben, ez a módszere a maffiának, így működnek a bűnözők.
A siker csak akkor marad el, ha a társadalom képes és hajlandó szembeszállni az egyre mocskosabb és – valljuk be, nagyon átlátszó – propagandával. Ha sokan felismerik – és igen, máris sokan felismerik – hogy a haza, az ország, a nemzet (bárhogy nevezzük is az emberek közösségét) nem azonos sem Orbán Viktorral, sem a Fidesszel, sem a mindenkori kormánnyal, de nem azonos senki mással és semelyik másik párttal sem. Az ország, mindannyiunk érdeke nem az, hogy ilyen, vagy olyan nevű ember/párt/csoport uralkodjon felettünk, hanem az, hogy szolgáljon minket a mindenkori kormány és a mindenkori politikusok.
Itt nem felségárulásról van szó és ha használunk olyan nagy szavakat, mint hazaárulás, akkor azt bizony nem azok követik el, akik le merik rántani a leplet a hatalom mocskos ügyeiről, hanem azok, akik ezeket a cselekményeket elkövetik és azok is, akik szolgálják a hazájuk és népük érdekei ellenében ténykedőket.
Az soha nem baj, sőt, nagyon is jó és fontos, hogy sokan sokféle politikai eszmében, vallásban hiszünk, vagy éppen nem hiszünk. Attól még, hogy az egyik ember ilyen templomba jár, a másik olyanba, a harmadik semmilyenbe, attól, hogy valaki az egyik párt tagja, vagy szimpatizánsa, a másik egy másiké – nem térnek el a céljaink. A célja pedig minden normálisan gondolkodó embernek az, hogy fejlődő, szabad, szerethető és élhető országunk legyen. Mindannyiunknak. Mert ez a mi közös otthonunk, még azoké is, akik kénytelenek voltak elmenni innen. Kell, hogy legyen hová visszavárni őket és kell, hogy legyen egy hely, ahol mindannyian otthon érezhetjük magunkat.
Néhányan – nincsenek olyan sokan, mint hisszük – önös anyagi érdekből ezt a jogunkat akarják elvitatni, ezt a közös érdeket akarják alárendelni a személyes érdekeiknek. Ezért akarják megsemmisíteni mindazokat, akik szót emelnek, akik rámutatnak a valódi okokra, célokra és akik kimondják a bűnözők nevét. Teszik mindezt a hazára, a haza érdekeire hivatkozva. Hazudnak. Saját érdekből, vagy pénzért, de hazudnak.
Azt gondolom, most van itt az utolsó perc, amikor mindenkinek el kell gondolkodnia és tenni, amit ő személyesen tenni tud. Apró dolgok ezek egyenként, de összeadódnak és hatalmas erőt képviselnek. Azt is gondolom, hogy az értelmiségnek, a politikusoknak, a politikai ambíciót még csak dédelgetőknek, a gondolkodóknak, írástudóknak óriási a felelősségük. Már nem minden nappal, de minden perccel nagyobb. Nem lehet, nem szabad tovább hallgatni, nem szabad elfordított fejjel oda sem nézni, gyáván szemet hunyni.
Nincs több idő. Most még csak jelzés a hűvös szél, a borús ég. Hamarosan kisüt a nap és meleg lesz újra, de az már csak napokig fog tartani. Aztán ősz lesz, majd tél. Ezt megállítani nem lehet, de felkészülni rá, igen.
