A MEGTAGADOTT REFORMÁCIÓ

AMERIKAI NÉPSZAVA ONLINE
Szerző: Pozsár László
2017.01.15.



Az információ 500. évfordulója alkalmából Balog Zoltán ünnepélyesen megtagadta a reformációt, és rekatolizált.

Egy héttel ezelőtt a Művészetek Palotájában tartották a reformáció emlékévének ünnepélyes megnyitóját, ahol felszólalt Balog Zoltán református lelkész, aki másodállásban (hiszen mi lehetne fontosabb egy lelkésznek, mint az evangéliumhirdetés?) jelenleg Magyarország emberierőforrás-minisztere, bármit jelentsen is ez. Balog tiszteletes annak az Orbán Viktornak a kormányában miniszter, aki 6 évvel ezelőtt alkotmányos szinten államvallássá tette Magyarországon a katolicizmust.

500 évvel ezelőtt szegezte ki Luther Márton a wittembergi vártemplom ajtajára 95 vitapontját, amelyben bírálta a katolikus egyház számos gyakorlatát. Luther fellépése olyan eseménysorozatot indított el, amely több mint egy évezred után megtörte a Római Katolikus Egyház rémuralmát, és a szabadság levegőjét hozta el Európa és a világ számára. Luther kiállása bátorságot adott más reformátoroknak is. Melanchton, Kálvin, Zwingli, Knox, Münzer és társaik eszméi gyorsan terjedtek, és rámutattak a papság romlottságára, és szembeállították azt a Biblia tiszta elveivel, és Jézus Krisztus példájával. Azok az uralkodók, akik megelégelték Róma lelki elnyomását, kizsákmányoló hatalmaskodását és visszataszító képmutatását, felkarolták a reformáció eszméit, és biztonságot nyújtottak ezeknek a fejlődő reformációs mozgalmaknak.

Európa évezrednyire nyúló hosszú éjszakájának végén ekkor ragyogtak fel a horizonton a hajnal első sugarai. A katolikus egyház, amelynek "királysága volt a Föld királyain" (Jelenések könyve 17:18) elvesztette hegemóniáját. Csalásokon és hazugságokon alapuló tekintélye, amellyel lelki és fizikai elnyomásban tartotta Európa népeit a reformációnak köszönhetően olyan csorbát szenvedett, amely törvényszerűen vezetett gyengüléséhez, majd később bukásához. Egy évszázaddal korábban még máglyán égették meg Husz Jánost és Jeromost, amiért fel merték emelni szavukat a római egyház bűnei miatt. Husz követőit, a bátor huszitákat tűzzel, vassal és csalással, emberéleteket és lelkeket nem kímélve "térítették" vissza a katolicizmus égisze alá. De 1517 után már egy más világ vette kezdetét. A reformáció hozta el a világnak a vallás- és lelkiismereti szabadság kezdetét, a reformáció hozta el a kiutat a kizsákmányoló papság testi és lelki nyomort és pusztulást árasztó uralma alól...

ITT OLVASHATÓ

MILYEN JÖVŐT REMÉLHET EGY ILYEN ORSZÁG, TE SZERENCSÉTLEN SZEMÉLYISÉGTORZULÁS?

KOLOZSVÁRI SZALONNA
- NEHAZUGGY BLOG
Szerző: Molnár Bálint
2017.01.15.



Az évszaktól, napszaktól, órától és perctől függetlenül kijelenthető, hogy a fényességes egyistenkirály visszafordíthatatlanul rátaposott a rendpárti focializmus rengeteg éhes zsebet és enyves kezet igénylő útjára. Éppen ma tekintettem rá a félmilliós tábort régen túllépett közösségi oldalára, ahol karácsony óta nem sok mozgás van, viszont a határvadász-különítmény eskütételéről szóló legfrissebb háborús propagandafilm legalább igazán hátborzongató.

Mindeközben a hó és fagy alatt vergődő való világban – ahol semmi olyasmi nem történik, mint amiről ezek a kényszeresen összeizzadott pánikkeltő audiovizuáliák szólnak -, a földhözragadt magyar valóságban porlik minden, mint a szikla. Vasárnap örömére arra gondoltam, hogy foglalkozzunk egy marginálisnak tűnő hírrel, aminek persze tágabb értelmezési keret szükséges, bele is tesszük rögvest.

A G nap utáni szemléletváltást követően tisztességes médiacsatornává avanzsált HírTV (tisztességes abban az értelemben, hogy miután hosszú évekig az Orbán nevű ember és kormánya tápcsatornájának felső részén kikívánkozó böffentésügyi orgánumként működött, immár úgy viselkedik, mintha valóban a negyedik hatalmi ág lenne) hozta a remek hírt: a Fejér megyei Bicskei járásban – Felcsúttól mindössze 8,5 km-re – fekvő Óbarok független polgármestere politikai támogatottság hiányában lemond tisztségéről.

A nagyon sokféleképpen aligha magyarázható indoklás ez: a Mészáros Lölö seggétől pár kilométerre húzódó, mintegy 800 fős településen még egy járdára sem futja a nemzeti-polgári kormányzás jótékony hatásainak széle a hosszát. Egy rohadt uniós pályázatot sem bírtak elnyerni, hát nincs járda. Nem 600 éve, a sötét középkorban vagyunk, hanem a 21. századot írjuk. Miközben a szomszédban a félanalfabéta mangalicaszerelő azt is alig bírja számon tartani, hogy vajon melyik sifonér aljára rejtette el a bevallani elfelejtett milliárdos osztalékot, alig tíz kilométerrel odébb, egy település(vezető) feladja a reménytelenséggel vívott harcot. Egy lakosra számítva hatvanszor annyi uniós pénzt szív fel Orbán szülőfaluja, mint Óbarok.

A dolog így fest: míg Felcsút 2015-ben 40 milliót kapott csak járdaépítésre, a mostohatestvér Óbarok egész éves költségvetése hatvanmillió. Kibaszott forintban. Értjük? Felfogjuk? Tudjuk, hogy mit jelent ez? Hajlandóak vagyunk megérteni, hogy mi történik ebben az országban? Nem, már megint nem azoknak címeztem a kérdést, akik pontosan értik, hanem azoknak, akiknek esetleg erről is Gyurcsány jut eszükbe.

Nem zárójel, nem csalás, nem ámítás, de a történelmi hűség és tényszerűség úgy kívánja, hogy szó szerint idézzek. A közpénzszivattyú közmédia bűzös gyakorlatával szemben, a kivágott szövegrészek nem módosítják a mondanivaló értelmét, előjelét:

„Sok falu fejlődik ma Magyarországon, de messze nem mind. Persze a mi falunk biztonságban van, de van jó néhány száz olyan falu Magyarországon, ahol nem ez a helyzet (…) Természetesen, miután Felcsút adja Magyarország miniszterelnökét, minden itt bekövetkező fejlődés támadásoknak van kitéve. (…) Önök is látják, hogy időnként szakmányban járnak ide, egyébként semmittevő, bajkeverő alakok, hogy kifejezzék a kötözködésüket. (…) Minél inkább támadnak bennünket azért, mert valami történik a falunkban, fejlődik a falu, annál inkább folytatni kell a munkánkat. Ez a kisvasútra is igaz (…). Ha támadják a kisvasutat, akkor meg kell hosszabbítani Bicskéig, és ha akkor is támadják, akkor meg Lovasberényig. (…) Azt akarjuk, hogyha egy közösség képes arra, hogy elgondolja a jövőt, képes arra, hogy erőt mozgósítson ennek érdekében, akkor hadd valósítsa meg a terveit, és a mindenkori kormányzat pedig ehhez inkább támogatást nyújtson, ne pedig bürokratikus akadályokat támasszon. Ez a mi fölfogásunk, erre minden magyar falu (…) számíthat.

A falu fejlettségi szintje, mármint a mienk, Felcsút fejlettségi szintje kiváló és elismerésre méltó. A Váli-völgy nem minden faluja áll ilyen jól. (…) nekünk nemcsak az a dolgunk, hogy Felcsút sikeres legyen, hanem az, hogy a Váli-völgy minden települése sikeres legyen. (…) nekünk az az érdekünk, hogy az egész térség sikeres legyen. Nekünk nem az a dolgunk, vagy nem az kell, hogy örömet okozzon, hogy mi jobban vagyunk, mint a szomszédjaink, hanem az kell, hogy örömet okozzon, hogy mindenkinek jól megy. Mert akkor megy majd jól igazán, és akkor tudunk mi is továbblépni, ha már mindenkinek jól megy, ezért a falvak közötti rivalizálás csak egészséges formában fogadható el, olyan formában, hogy fejlődjön Alcsút, Tabajd, Vál, Kajászó és Baracska is…” (Orbán nevű ember – 2015. november 9)

Értem persze, hogy a politikai korrektség által gúzsba kötve bármit lehet mondani, mert az úgyse számít, de a kurva életbe, miről böfögött egy bő éve ez a küldetéstudatos maffiózó? Miről tépte a száját a saját közönsége előtt ez a dakota bűnöző, amikor 2017 januárjában a kibaszott kormányzat szelektív jóságának köszönhetően az egyik falu belefullad a közpénzbe, egy köpéssel odébb a másikban meg járda sincs?

Milyen jövő, te szerencsétlen, elnyomott, frusztrált személyiségzavar? Járda nincs, érted? Egy kib*szott járda. Nem napi nyolcfogásos ingyenebéd mindenkinek. Milyen jövőről beszélünk ott, ahol nincs járda se? Miközben 800 ember magasról le van ejtve, mert nem ők adják az ország miniszterelnökét, mert nem rothadt narancsszínű polgármestert választottak, Felcsúton már azt sem tudják, mire költsék a pénzt...

ITT OLVASHATÓ

A PUTYINIZMUS MINT KÉNYSZER

BEKIÁLTÁS BLOG
Szerző: Kabai Domokos Lajos
2017.01.16.



A Trump-jelenség volt terítéken, de a vita újból és újból olyan kérdéseket érintett, amelyek nem csupán Amerikát és Oroszországot feszítik, hanem az egész világot Kelet-Európától Dél-Amerikáig. Vlagyimir Szolovjov, az orosz állami televízió sztárriporterének idei első tévéműsora kimondatlanul is arról szólt, hogy ha olyan jó az úgynevezett szabadversenyes kapitalizmus, akkor miért csak néhány országnak jó.

Ezek szinte kivétel nélkül volt gyarmat- és rabszolgatartó országok, a pénzüket forgatók, illetve olyanok, amelyek a nyersanyagbőségnek köszönhetik felemelkedésüket. E tényezőkhöz képest mintha az innovációnak csak másodlagos szerepe lenne, illetve az innovatív gondolatok térnyerésének mintha előfeltétele lenne a korábban a legbrutálisabb kizsákmányolásból felhalmozott tőke.

Trump a válság terméke

Sietve leszögezem: az előző két bekezdés nem a műsor összefoglalása. Csupán arról van szó, hogy az adásban hallott, ott marginális mondatok bennem indítottak el olyan asszociációkat, amelyek révén megszületett a helyzetnek ez a kiélezett leírása. Ráadásul a képhez az is hozzátartozik, hogy az oroszországi tévévita résztvevői – kormányzati és ellenzéki politikusok, politológusok, közgazdászok, közírók – maguknak a fejlett kapitalista világnak a viszonyait sem látták ennyire rózsásnak. Az a gondolat is jelezte ezt, amelyikkel valaki helyre tette a Trump-jelenséget: ez a milliárdos az USA válságának terméke; az amerikai társadalmi-gazdasági válság körülményei hozták őt helyzetbe. Azok a körülmények, amelyeket így jellemzett Pogátsa Zoltán közgazdász, a Magyar Nemzet hétvégi számában: az Obama-adminisztráció nyolc éve alatt a gazdaság – nem a kormányzat, hanem elsősorban a központi bank szerepét betöltő FED intézkedései miatt – évről évre tisztes növekedést produkált, ám mögötte a következő ellentmondások vannak:

– Az USA-ban abszolút értékben gyakorlatilag megduplázódott az államadósság mértéke, s még a GDP-hez mérten is majdnem ilyen emelkedés történt.

– Obama elnöksége alatt folytatódott a feldolgozóipari munkahelyek csökkenése.

– Miközben a termelékenység 241 százalékkal nőtt, a bérek csupán 112 százalékkal. A fekete férfiak bérhátrányából semmit nem sikerült lefaragni a fehérekkel szemben. Míg a fehér nők bére szinten maradt – ami a nemek közti bérkülönbségeket is jelzi – a fekete nőké minden más csoportnál nagyobb mértékben süllyedt. Folytatódott a nyugdíjak egyenlőtlenségének növekedése.

– Az amerikai vállalatvezetők válság előtti jövedelme 345-szöröse volt az átlagmunkásokénak, s ez a válság hatására, Obama elnöki periódusának kezdetén a még mindig megdöbbentően magas 196-szorosra zsugorodott, de aztán ismét nőni kezdett, s most a 302-szeres értéknél tart...

ITT OLVASHATÓ

MIÉRT KELLETT VOLNA A DEMOKRATIKUS ERŐK ÖSSZEFOGÁSA?

GÉPNARANCS 
- BANÁNKÖZTÁRSASÁG BLOG
Szerző: Gusztos István
2017.01.15.



Jelentéktelen semmiségért: csupán azért, hogy legyen az országnak esélye a fölrémlő katasztrófa elhárítására.

Természetesen nem 2014-es mintájú, kelletlenül mímelt álösszefogásra, hanem demokratikus országmentő programon alapuló, minden részvevő által teljes szívvel vállalt és képviselt, hirdetett valódi összefogásra – olyanra, amelynek nem csupán a pártok, hanem minden demokratikus szervezet részese lehet, részese kell legyen.

Többször is írtam már az összefogás szükségességéről s egy ideiglenes demokratikus egységkormány lehetséges programjáról – legutóbb a gyurcsányozásról szólván, innen kezdve:

Ha a cél Orbán és rendszere mielőbbi megbuktatása, akkor annak minden más célt és érdeket alá kell rendelni – különben itt ül a lelkünk tovább leigázva, s marad régiben a bús, magyar élet…

Ma úgy tűnik, esély sincs ilyen egységre. Már miniszterelnök-jelöltről vitatkoznak és arról, kiket kellene kizárni: egy hiteles mondat el nem hangzott az összefogás föltétlen igenléséről; híre-hamva sincs valamilyen közösen alkotott és vállalt, közösen hirdethető programnak sem.

A Fidesz-önkény persze előbb-utóbb bukni fog – de távolról sem mindegy, mikor és milyen körülmények között. A rezsim belátható időn belüli megbuktatásához nélkülözhetetlen a demokratikus összefogás; annak hiányában is elrohad majd a NER – ám itt marad az ország hiteles, erős, demokratikus alternatíva nélkül. Nagy a veszélye annak, hogy a döntően üzleti alapon szélsőjobboldali rablóbanda uralmát a meggyőződéses szélsőjobboldalé válthatja föl. Vagy kettejük koalíciójáé.

A mai helyzet alapján azt mondhatni, hogy Orbánban és társaiban kevesebb hajlandóság van a békés, demokratikus átmenet megkönnyítésére – egyáltalán: eltűrésére –, mint annak idején a „létező szocializmus” uraiban volt. Az is állítható, hogy a jelenlegi rezsim bukása aligha jár majd kisebb megrázkódtatással, mint ama létezőé járt.

A Fidesz ugyanis berendezte magának az országot… Megszállt szinte mindent – idegen hódítókat is megszégyenítő módon; amihez hozzáfért, azt elzabrálta, fideszesítette. Gazdaságban, oktatásban, egészségügyben, szociálpolitikában, általában a szellemi életben olyan struktúrákat hozott létre, amelyek csak vele és csak az ő módszereivel, az ő hasznára tarthatók fenn: az ország kifosztása, az EU megrablása és a „fogadott család” (Magyar Bálint kifejezése) szemérmetlen meggazdagodása árán...

ITT OLVASHATÓ

ÍGY SZÁLLTA MEG A FIDESZ A MAGYAR SPORTSZÖVETSÉGEKET

TÉNYTÁR BLOG
Szerző: Frankó Provolone
2017.01.16.

Fidesz-közeliek által irányított sportszövetségek mindenütt

Ha körbenézünk, hogy pontosan kik is vannak jelenleg a különböző sportszövetségek élén, akkor érdekes nevekre bukkanhatunk: a kosárlabdázók első embere, Szalay Ferenc, volt fideszes országgyűlési képviselő, jelenleg szolnoki polgármester. A Magyar Röplabda Szövetség élén Kovács Ferenc, Nyíregyháza fideszes polgármestere található. A korcsolyázóknál Kósa Lajos, míg a vívóknál Csampa Zsolt parlamenti képviselő az elnök. A Magyar Triatlon Szövetségnek egy bizonyos Dr. Bátorfi Béla a vezetője, aki amellett, hogy a magyar fogturizmus fejlesztője, Orbán Viktor fogorvosa is egyben. Kocsis Máté amellett, hogy Józsefváros fideszes polgármestere és az FTC női kézilabda-szakosztályának elnökségi tagja, 2015 áprilisában még a Magyar Kézilabda Szövetség élére is kinevezték.

Ha még jobban körülnézünk, egyéb fideszes kapcsolatokat is fellelhetünk: az ökölvívóknál az alelnök nem más, mint a TEK-et vezető Hajdú János. A labdarúgóknál Bánki Erik, fideszes országgyűlési képvelőt, illetve Garancsi Istvánt, Orbán Viktor jó barátját is beválasztották az elnökségbe. A focinál egyébként felsorolni is sok a rengeteg fideszes szálat, elég csak Kubatov Fradijára, vagy Deutsch MTK-jára gondolni. Sokáig az egyetlen kivételt az MSZP-és kötődésű Baráth Etele jelentette a Magyar Kajak-kenu Szövetség élén, őt azonban 2016 decemberében leváltották.

Mit is keresnek a fideszesek a sportszövetségek élén?

A sportszövetségeknél mindig is fontos szempont volt, hogy kormányközeli személyeket igyekezzenek megnyerni elnöknek, hátha sikerül valamit kilobbiznia a szervezet számára. A Magyar Triatlon Szövetség korábbi elnöke például az MSZP-s Szekeres Imre volt. Ekkor még azonban nem volt semmi nagy „üzlet” ebben, ugyanis a sportszövetségek zöme veszteségesek voltak. Azonban jött az Orbán-kormány a pénzpumpájával: a társasági adóból évente több mint ötvenmilliárd forint közpénzt engednek át a látványsportágaknak (labdarúgás, kézilabda, vízilabda, kosárlabda, jégkorong), ezen kívül további 16 sportág 2020-ig összesen 135 milliárd forintot kap fejlesztésekre.

Ha ez nem lenne elég, még 2014 legvégén vették ki a sportszövetségeket abból a körből, ahol szigorúan el kell számolni a nyilvánosság felé a közpénzek felhasználásával. Az indoklás szerint azért, mert a sportszövetség pontosan olyan, mint egy civil szervezet, ebből következően nem indokolt alanyi alapon előírni a nyilvános működést. (Most, hogy kezdődik a civilek elleni hadjárat, és jelentős szigorításokra készülnek, „kíváncsian” várjuk, hogy vajon a sportszövetségek esetében is megmarad-e a kormány „ébersége.”)

ITT OLVASHATÓ

ALAPÍTVÁNY ÉS BIRODALOM

HVG ONLINE - VÉLEMÉNY
Szerző: Tóta W. Árpád
2017.01.13.,



Ahol az ellenvélemény harcnak minősül, ott a civilekből harcosok lesznek. Másképp csak veszíthetnek.

Látványos idegösszeroppanással indította az évet a kormánypárt. Elege lett a TASZ, a Helsinki Bizottság és a Transparency brutális támadásaiból, és most leszámol velük.

A fenti szervezetek többek közt jogsegéllyel, elemzésekkel és nyilatkozatokkal követték el a felségbántalmazást, lényegi hatásuk annyi volt, hogy ellenvéleményt jelenítettek meg egy egyre szűkülő nyilvánosságban. Nem indulnak választáson, nincs médiabirodalmuk, tömegekhez nem jutnak el.

Kétségtelenül figyelemre méltó érzékenység, ha ettől egy teljhatalmú miniszterelnök nem alszik nyugodtan. Mindenkiről, aki nyilvánosan megszólal, írnak csúnyákat itt-ott. Nem is mindig igazságosan, de hát ilyenkor az ember megvonja a vállát, és leszarja. Aki utánamegy minden kommentelőnek, mert egyszerűen nem bírja elviselni, ha nem szeretik, az bizony beteg.

Egyik civil szervezet sem szólította fel a kormányt lemondásra. Még a közreműködését sem kérik, hanem helyette cselekednek, ahol elfelejtett, megszomorított, kitaszított embereken lehet segíteni. Hajléktalanokon, menekülteken, prostituáltakon, elítélteken, ételosztáson tülekedő szegényeken. Biztos lelkifurdalással jár, ha ezekről a problémákról egyáltalán hallani kell, de ezen lehet másképp is enyhíteni, mint a jótékonyság betiltásával.

Kiszorítani, eltakarítani – ezt a sorsot szánja nekik a kormánypárt. Már nem a kormányváltás lehetősége zavarja, hanem hogy egyáltalán van, aki nem ért egyet, és nem fél ennek hangot adni. És ez a pszichopata nárcizmus nemcsak a Soros-alapítványokat fenyegeti, hanem minden civilt, már abban az értelemben, hogy a párteliten kívül az egész polgári lakosságot. Akiknek nem jut hely a bunkerekben...

ITT OLVASHATÓ

A POPULISTÁK AZT HISZIK, HOGY AZ Ő ORSZÁGUK MEGINT NAGY LESZ - KÜLFÖLDI LAPOK

KLUBRÁDIÓ 92,9 MHz
Szerző: Szelestey Lajos
2017.01.16.

A Süddeutsche Zeitung arra figyelmeztet, hogy a populisták és a nacionalisták üdvözlik Donald Trump megválasztását és azt hiszik, hogy az ő országuk most megint nagy lesz.

De fognak még csodálkozni. Mindenesetre Orbán Viktor nyilvánvalóan tudta, amikor bekapcsolták a leendő elnökhöz, hogy az mostanság olyanokkal is kénytelen telefonálni, akiknek előtte még a nevét sem tudta - áll a cikkben. A magyar politikus szemszögéből a beszélgetés egy csodálatos barátság kezdete lehet, ám Európa számára egy rémálom újabb fejezetét jelzi. Az unió keleti felében egy sor vezető lázasan várja, hogy Donald Trump bevonuljon a Fehér Házba, ami meglepő, hiszen egymás közt teljesen eltérően ítélik meg a fő kérdést, az Oroszországhoz fűződő kapcsolatot. Inkább az köti össze a derék nemzetieket, vulgárpopulistákat és nemzeti-katolikusokat, hogy szerintük az Egyesül Államok következő első embere megváltoztatja az erőviszonyokat az unión belül. A baj az, hogy megalapozott ez a meggyőződésük. A magyar és a lengyel kormány mindenekelőtt annak örülhet, hogy szabadabb kezet kap a hadjáratban mindennel szemben, amit megvet, mert liberális, illetve ami a belpolitikában az útjában áll. A magyar civil szervezetek hamarosan megtudják, mi az, amit Orbán szóvivője nemrégiben egy új korszak hajnalaként jellemzett. 

De Trump még inkább szárnyakat ad annak a bizakodásnak, hogy brüsszeli jogköröket fokozottan visszaadják nemzeti kézbe. Orbán Viktor és Jaroslaw Kaczynski szabadon kívánja gyakorolni a hatalmat a nemzeti határokon belül, de úgy, hogy közben semmi sem akadályozza az áruforgalmat a tagállamok között. Olyan terv ez, amely egyáltalán nem működik, viszont rengeteg kárt okoz majd. Leginkább azoknak az országoknak, amelyek érdekeit képviselni igyekszik a két vezető. A Brexit miatt leginkább a lengyeleknek kellene látniuk, hová vezet, ha valamely tag megszabadul a brüsszeli kötelékektől, hiszen sok százezer vendégmunkás sorsa lett bizonytalan. Kimondhatatlanul ostoba volna, ha Budapest vagy Varsó a trumpizmus európai hullámára vágyna a vak gyűlölettől vezérelve mindennel szemben, ami liberális. Merthogy az még Le Pent is hatalomra segítheti, az viszont az EU végét jelentené. Olyan katasztrófát, amely leginkább Közép- és Kelet-Európa népeit sújtaná. Európa nem építhetnek a leendő amerikai elnökre, és ez rossz. De még rosszabb, hogy alighanem egymásra sem támaszkodhatnak majd...

ITT OLVASHATÓ

MIÉRT NEM CSÖKKEN A SZEGÉNYSÉG?

KETTŐS MÉRCE BLOG
Szerző: Scharle Ágota
2017.01.15.

A szegények ma többen vannak, mint az elmúlt huszonöt évben bármikor. 2012-ben Magyarországon 1.7 millió ember élt szegénységben, fél millióval többen, mint húsz éve. A szegénység azonban nem csak az elhúzódó gazdasági válság és az egyre szigorúbb segélyezési szabályok miatt nagy: ennél régebbi és mélyebb okai is vannak.


A múlt és a rendszerváltás sokkja: elveszett munkahelyek

A tervgazdaságban sok olyan munkahely volt, ahol általános iskolai végzettséggel is jól lehetett keresni. Ezeket a rendszerváltás néhány év alatt megszüntette, az új munkahelyeken pedig már magasabbak az elvárások: nem elég a betűket ismerni, tudni kell jól olvasni, számolni, problémát megoldani.
A munkahelyek gyors megszűnése illetve a munkáltatói elvárások gyors átalakulása nem a piacgazdaság természetéből következett (Nyugat-Európában a képzetlenek közel olyan arányban dolgoznak, mint a diplomások), hanem inkább a rendszerváltás gyorsaságából. A folyamatot tovább erősítette a tervgazdaság azon öröksége is, hogy hiányoztak a kisvállalkozások, márpedig a képzetlenek számára leginkább ezek tudnának munkát adni.

A munkanélküliség és a szegénység a keleti, északkeleti régiókban sokkal nagyobb. Ez részben azért van így, mert a fenti folyamat jobban sújtotta a szocialista tervgazdaságban központi elhatározásra fejlesztett nehézipart és a hagyományosan mezőgazdasági vidékeket. Az átalakulás itt ütött nagyobbat és itt volt gyengébb a munkaerő iskolázottsága is, hiszen kevésbé volt rá szükség korábban.

A keleti régiók lemaradását elvileg enyhíthette volna a munkavállalók mozgása, de az ágazatok, szakmák és térségek között egyaránt kicsi a mozgás. Sőt, a leszakadó területeken ez a kicsi mozgás még árthat is: itt az elvándorlók többnyire iskolázottabbak, az érkezők pedig gyakran máshonnan kirekesztett családok, csoportok.

Bár a hazai szegénység EU-mércével még ma sem nagyon nagy (Lelkes és Zólyomi 2009), az egyen­lőtlenségek korábban vagy csökkentek vagy csak lassan nőttek, és ehhez képest a rendszerváltás első pár évének gyors változása sokkszerű volt. A tartós munkanélküliség a rendszerváltásig lényegében ismeretlen volt, a 90-es évek első éveiben viszont gyorsan tömeges méretet öltött. A rendszerváltást követő években életkor, iskolázottság vagy lakóhely szerint hirtelen kerültek nagyságrendekkel jobb vagy rosszabb helyzetbe a társadalom egyes csoportjai...

ITT OLVASHATÓ

MEA CULPA

SÁNDOR MÁRIA BLOGJA
Szerző: Sándor Mária
2017.01.16.

Folyamatosan olvasom ismerőseim írásait és nem tudok rájönni, ha ennyien látjuk, mennyire nagy a baj, miért nem tudunk tenni ellene? Vagy inkább, miért nem akarunk tenni ellene?

"Mindannyian civilek vagyunk: magánszemélyek, de sokan civil szervezetek aktivistái is egyben. Önként a szabadidőnkben. Mi vagyunk, akik kabátot viszünk a fagyoskodó hajléktalan embereknek, akik kutyát sétáltatunk az állatmenhelyen, fizetésünkből adakozunk a rászorulóknak, segítjük a hátrányos helyzetű gyerekek tanítását, nevelését, cipős dobozokba ajándékokat gyűjtünk az ünnepekkor, és zsákokat hordunk árvíz idején. Mi vagyunk azok is, akik elmondják a problémákat, sőt, akik megoldásokat keresnek. " (Tanítanék Mozgalom)

Ugyanakkor, mi vagyunk azok, akik napi megélhetési problémákkal küzdünk, akiknek élete végéig kell a lakástörlesztést fizetni, a kocsi is hitelből van és örülünk ha a család minden tagjának megtudtuk venni a bérletet.

Örülünk, ha kapunk egy kis fusi munkát, ha valahonnan tudunk a családi kasszába egy kis pénzt tenni egy kis takarítás, gyermekfelügyelet, villanyszerelés... 5 -10 ezer forintért már erő felett.

Ha korrepetálást tudunk vállalni, még pluszba a tanítás után, vagy a lehúzott 12- 13 órás műszak után, elmehetünk még fürdetni, ápolni, és halál fáradtan hazaeshetünk 22.00- 23..00 óra körül, hogy holnap újra kezdjük. Ezek vagyunk mi civilek, akik próbálunk szabadidőnkben tenni a sok igazságtalanság ellen, amit nap- mint nap meg kell tapasztalnunk.


"Soros bérencek", akik a szakmánkért, a jövőnkért, gyermekeink jövőjéért, a szüleinkért, az általuk felépített országért, az ő ellátásukért, a szólás szabadságért, a kialakuló diktatúra ellen teszünk. A becsülettel dolgozó Magyarország bérencei vagyunk!

Valóban civilek az MNB munkatársai is, akik a jól végzett munkájukért megkapták méltó jutalmukat. Az MNB volt a legnagyvonalúbb dolgozóival, ugyanis az év végén négyszáz "kiemelkedő teljesítményt nyújtó" munkavállalójának adott összesen közel 260 millió forint prémiumot. Ez azt jelenti, hogy átlagosan csaknem nettó 650 ezer forintot kaptak az alkalmazottak. "

Nem vezető alkalmazottak közül 322-en kaptak jutalmat, amire valamivel több mint 175 millió forintot fordított az MNB, vagyis az egy főre jutó pulykapénz összege nettó 543 ezer forint volt. Rajtuk kívül 78 vezető beosztású munkavállaló kapott prémiumot, számukra közel 85 millió forintot fizetett ki az intézmény, tehát fejenként csaknem nettó 1,1 millió forintot kaptak. "

ITT OLVASHATÓ

A FOLYAMATOS VÁLTOZÁSOK MIATT KÉSIK ÉVEK ÓTA 30 MILLIÁRD FORINTNYI TÁMOGATÁS A LEGSZEGÉNYEBBEKNEK

ÁTLÁTSZÓ - MUTYIMONDÓ BLOG
Szerző: Katona Fruzsina
2017.01.16.  

Poligráffal sem kerültek közelebb a parlamenti laptoptolvajokhoz a nyomozó hatóságok; nyilatkozott a Célpontnak, kirúgták; két éve késik a gyermekélelmezési program.

Ezekről ne maradj le!

Nincs előrelépés a Parlamentből eltűnt laptopok ügyében (Átlátszó)Kirúgták a Hír TV-nek nyilatkozó szakszervezeti elnököt (MNO)Két éve várat magára 30 milliárd forintnyi támogatás a legszegényebbeknek (MNO)

Ha van 3 perced:

Ahol járdára sincs pénz, azaz milyen Felcsúttól 5 percre lakniFelcsúttól öt percre található Óbarok faluja, ahol ahhoz, hogy járdát lehessen létesíteni, hozzá kéne nyúlni a főúthoz is a szinteltolódás miatt. Mivel azonban az nem önkormányzati tulajdon, erre nincs lehetősége. A szomszédban, a miniszterelnök szülőfalujában eközben 40 millió forint jut járdafelújításra, ami Óbarok költségvetésének kétharmadának felel meg. A polgármester, a politikai támogatottságának hiányára hivatkozva, bejelentette áprilisi felmondását. (Index)

Nincs előrelépés a Parlamentből eltűnt laptopok ügyébenTöbb mint egy éve tűntek el a Parlament és a Képviselői Irodaház raktárából több milliós értékben informatikai eszközök, az egyik gyanúsítottnak hónapok óta nem válaszolnak a beadványaira. Eközben a párján poligráfos hazugságvizsgálatot végeztek, amelynek eredményéről szintén nem tájékoztatták őket, csak hivatali berkekből hallották vissza, hogy azon megfelelt, így visszamehet dolgozni. (Átlátszó)

Kirúgták a Hír TV-nek nyilatkozó szakszervezeti elnökötA Fővárosi Közterület-fenntartónál (FKF) dolgozó Király Andrást először csak számon kérték, majd később ki is rúgták, három kollégájával együtt. Ez azt jelenti, hogy az épp zajló bértárgyalásokon szereplő delegációt menesztették, ahol nem született még megállapodás. A szakszervezeti elnök rendszeresen vállalt médiaszereplést, a 20 éves munkaviszonyát most arra hivatkozva mondták fel, hogy szerződése jogszabályba ütközik. (MNO)

Hatmilliárdnyi gyanús közbeszerzést húzott be az uniós pénzekre szakosodott polipHadházy Ákos az LMP társelnöke, akit mostanában ért el az állami propagandagépezet lejáratókampánya, a jubileumi korrupciós ügyekkel foglalkozó sajtótájékoztatóján egy uniós pályázatokra szakosodott céghálózat működéséről beszélt. A rendszer lényege, hogy ugyanazt a céget hívják meg több száz különböző projektre és helyre, a személyek egymás cégeiben alkalmazottak, vagy a korábbi és jelenlegi tulajdonosok megegyeztek. Ami közös, az a számlavezető bankfiók és a könyvelő címe. (Átlátszó)

Dunaújvárosban olyan jól sikerült a rezsicsökkentés, hogy fűtés és víz is alig vanKözleménykaratéban hibaztatja egymást a Dunaújvárosi Víz-, Csatorna- Hőszolgáltató Kft. (DVCSH), a helyi vizközmű-szolgáltató, és Cserna Gábor polgármester, mert sok panasz érkezett a víz és a távfűtés állapotával kapcsolatban a helybéli lakosoktól. A problémát egyrészt a földgáz árának csökkenése adja, másrészt egy rejtélyes, egyik oldalról sem megnevezett szereplő, akinek se vízvételi engedélye, se szerződése nincs a DVCSH-val, a szolgáltatási területükön is kívül esik, az önkormányzat mégis rákényszeríti őket a fogyasztó ellátására. (Index)

Két éve várat magára 30 milliárd forintnyi támogatás a legszegényebbeknekFolyamatosan változtatják a pályázati feltételeket, így nem is csoda, hogy még a pályázati szakasza sem zárult le annak a programnak, ahol nagyrészt uniós forrásból jutna 30 milliárd a legszegényebb családoknak. Olyan hibák miatt fordulhatott ez elő például, mint hogy az előkészítők a legelső kiírásban kizárták volna a mélyszegénységben élő első gyermekes anyákat az élelmezési programból. (MNO)

Ha van még két perced:

Az oroszok mellett az ukránok is bele akartak szólni az amerikai elnök választásba, csak ők a másik oldalt támogatva. (MNO)

A garanciális javítás után is csapnivaló állapotok uralkodnak a Piliscsaba melletti Magdolnavögyi vasúti megállónál. (Index)

Pályáztatás nélkül megy el háromszor 73 millió forint évente, a szabadon adományozók pedig a jelenlegi és a volt köztársasági elnök, illetve az Országgyűlés elnöke. (444)

Monica Crowley a Trump-kormány Nemzetbiztonsági Tanács kommunikációs vezető posztjának várományosa. Kár, hogy plagizálta a doktoriját. Is. (Átlátszó)

Bemutatjuk Nyikolaj Tokarevet, az orosz titkosszolgálat vezérőrnagyát, aki komoly hasznot húz abból, hogy jóban van az államhatalommal. (OCCRP)

ITT OLVASHATÓ

ÓBAROK BEHÓDOLÁS ELŐTT

REZEDA VILÁGA BLOG
Szerző: Rezeda
2017.01.16.



Óbarok nem valami elfuserált stílustörténeti korszak, hanem egy szegény-szegény falucska Felcsúttól nyolc kilométerre, ahol – híres, nevezetes szomszédjával ellentétben – megállt az idő. Ebbe ragadt bele a nyolcszáz lakos, illetve alkalmanként a sárba, mert nekik még járdára sem telik.

Képtelen fejlődni a falu, amely nyomorúságnak egy oka van, Borbíró Mihály polgármester, aki független, szinte civil, következésképp szeretett települése a központi büdzséből nem kap extra apanázst, egész éves költségvetése annyi, amennyi Felcsútra csak járdaépítésre került, mert ott született a tudjukki.

Az óbarki polgármester tavasszal lemond, mert belátta, hogy az ő politikai tévelygése miatt szenved a falu apraja meg nagyja. Jön majd helyette más, aki az új egység oszlopos tagja lesz, és nemhogy nyugdíjas osztrák nem érkezik majd fékezés nélkül, hanem a della dögivel, köszöntve a megtért, tévelygő bárányt.

Most én gonosz lélek volnék, ha szorgalmaznám, hogy miniszterelnök úr iramodjék a halál lingamjára? Nem hinném, hiszen sokan vagyunk így, sőt, mások sokkal cifrább tartózkodási helyet óhajtanak a szomszéd falu szülöttjének, és nem csak Óbarkon, hanem szerte a kerek országban, s éppen azért, mert így néz ki kies hazánk máma, a fülkemocsok hetedik évében...

ITT OLVASHATÓ

APA-PARA

LELKIZÓNA BLOG
Szerző: Éva28
2017.01.15.



Milyen a kapcsolatod az apáddal? Milyet képzelnél magadnak? Milyet a gyerekednek? Mit adhat egy apa és mit vehet el? Mekkora felelősség apának lenni? Mikor kész rá valaki, hogy vállalja ezt a felelősséget, le lehet-e tenni, ha egyszer elvállaltuk? Fontos kérdések…

A családi háttér, a szülői felelősség, az anyaság, a mozaik családok működése mellett talán ritkábban jön elő az apaság kérdése. Pedig van miről beszélni!

• Apámat alig ismerem, korán elváltak, csak időnként találkozom vele. Mára elfogadtam ezt a helyzetet, nem sokat jelent számomra.
• Apámat gyűlölöm, amióta anyám meghalt, csak még jobban. Csak azért járok hozzá néha haza, hogy megnézzem, nem teszi-e teljesen tönkre a házat, figyelek, nehogy befogadjon valami őrült nőt. Bár nem hinném, hogy bárki sokáig kibírná vele.
• Apámat már leírtam magamban. Annyit bántott az életem során, annyiszor gyalogolt a lelkembe, hogy már immunissá váltam. Semmi érzelmi viszonyom nincs hozzá.
• Apám nekem a minden, még az anyai funkciókat is sokkal inkább ő töltötte be, mint anyám. Ő a legjobb barátom máig, minden fontos dolgot vele beszélek meg először.
• Apám már régen meghalt, de sokszor azon kapom magam, hogy még mindig vele küzdök időnként és még mindig érzem annak a súlyát, hogy meg kellene neki felelnem. Remélem, én nem fogom ezt átpakolni a gyerekemre.

Folytathatnánk a történeteket, az apás megéléseket. Érezzük, hogy mekkora súlya van a dolognak. Ha valaki hangsúlyozza, hogy neki semmit nem jelent az apja, az sokkal inkább az ellenkezőjére utal, vagy arra, hogy még fel sem ismerte, dolgoznia kell ezen a témán...

ITT OLVASHATÓ

MOZGALOM SZÜLETETT

LENDVAI ILDIKÓ BLOGJA
Szerző: Lendvai Ildikó
2017.01.15.

Mintha a kormánypropaganda ezúttal elvétette volna az időzítést. Éppen akkor támadt teljes fegyverzettel (még a csodafegyver Németh Szilárdot is bedobva) a civil szervezetekre, amikor azok egyik legszebb missziójukat hajtották végre. Előbb vették észre a farkasordító hideget, mint a kormány (talán nemcsak jól fűtött kocsikban járnak az utcán), és azonnal akcióba léptek. Nemcsak a "szervezett" civilek, hanem felhívásukra a civil állampolgárok is.

A Facebook megtelt okos kezdeményezésekkel, a közös segítség lehetőségét hirdető eseményekkel. Meleg ruhát, élelmiszert, takarókat gyűjtöttek, kenyeret kentek, meleg ételt, teát főztek, csomagokat állítottak össze, megkeresték a készleteikből kifogyott, létszámon felül megtelt hajléktalan melegedőket, szállókat, körjáratot indítottak a kint maradt fedél nélküliek, a fűtetlen lakásban didergők felkutatására.

Aki segíteni akart, válogathatott a különböző csoportok, gyűjtőhelyek, akciók között, mindenütt örömmel fogadták. Amikor egyik este történetesen a Budapest Bike Maffiánál kötöttem ki (soha nem gondoltam volna, hogy egyszer egy "maffiában" keresek helyet), a kutya nem kérdezte, kerékpározom-e. (Jobb is, hogy nem kérdezték: valószínűleg én vagyok az egyetlen az országban, aki nem tud biciklizni. Falun a bicikli nélkül élni sem lehet, de én városban nőttem fel, és az ötvenes években anyu drágállotta a kisbiciklit, beértük a rollerrel.)

Mozgalom született. Egy olyan országban, ahol évek óta szisztematikusan és tehetségesen irtják a szolidaritás, a másokért érzett felelősség, az együttérzés minden formáját, ahol a szegényeket, cigányokat, hajléktalanokat, menekülőket egyéni mérlegelés nélkül kollektíve kriminalizálják. Jól emlékszem, amikor az étlen-szomjan, csak magyar nyelvű útbaigazítással a kezükben, a sebek ellátása nélkül indították el a menekülő családokat a táborok felé, valóságos hazaárulással vádolták az akkor is segíteni akaró, a babáknak pelenkát, a gyerekeknek cipőt és játékot, a felnőtteknek a nagy melegben ásványvizet adó civileket. Milyen érdekes, hogy most a megvádolt "migráncssimogató" csoportok szinte mindegyikét ott lehetett találni a magyar szegények segítői között. Akik annak idején nekik mentek, hogy miért nem inkább honfitársaikat istápolják, azokat nem annyira...

ITT OLVASHATÓ

LENYŰGÖZŐ VIDEÓN A BEFAGYOTT BALATONON BANDÁZÓ VADKACSÁK

ÉLET - A VELVET TRENDBLOGJA
Szerző: JEAN-PAUL HÍRMONDÓ
2017.01.15.



Drón segítségével készített látványos videót a befagyott Balaton kellős közepén, egy lék körül gyülekező tőkésrécékről Lőrincz Balázs. A Fonyódliget közelében rögzített felvételnél már csak az a bámulatosabb, ami a jelenség mögött áll. A sonline.hu szerint ugyanis a vadkacsák szándékosan tartják fenn maguknak a jég mozgása miatt létrejött nyílást. Testmelegükkel és mozgásukkal akadályozzák meg, hogy a lék visszafagyjon.

ITT TEKINTHETŐ MEG

VAN ITT PÉNZ DÖGIVEL

KOLOZSVÁRI SZALONNA
- NEHAZUGGY  BLOG
Szerző: Forgács Erzsébet
2017.01.15.



„Magyarország nagyon gazdag ország. Van itt pénz dögivel”. Ez a mondat nem a közpénztévén hangzott el egy fideszes megmondóember szájából, hanem egy tegnapi beszélgetésen, egy Svájcból frissiben hazaköltözött ismerős mondta. És igazat kell adjak neki, ez tényleg egy gazdag ország.

Gondoljunk csak bele! 2016-ban a bruttó átlagbér 245.500 forint volt. Ebből az államnak befizetendők:

• szociális hozzájárulási adó: 54.010 Ft (munkáltató fizeti)
• szakképzési hozzájárulás: 3.683 Ft (munkáltató fizeti)
• munkaerő-piaci járulék: 3.683 Ft (munkavállaló fizeti)
• egészségbiztosítási járulék: 17.185 Ft (munkavállaló fizeti)
• nyugdíjjárulék: 24.550 Ft (munkavállaló fizeti)
• SZJA: 36.825 Ft (munkavállaló fizeti)
• Ez összesen: 139.936 Ft (munkáltató+munkavállaló)

Tehát egy bruttó 245.500 Ft munkabér után be kell fizetni az államkasszába 139.936 forintot, hogy a végén megkapjunk 163.258 fotintot a kicsi kezünkbe. A munkáltatónak és nekünk összesen ez a 163.258 forintos fizetés 303.194 forintba kerül, mert a bruttó 245.500 forintra jön még rá a munkáltató 54.010+3.683 forintos befizetése.

Az a munkavállaló, aki átlagbért keres, egyetlen év leforgása alatt 1 679 232 forintot termel az államkasszába. Erre jön még az adózott béréből henyén vásárolgató polgár 27 százalékos plusz adója (ÁFA). Ha ugyanez a polgár összespórol ebből a főúri fizetésből egy autóra valót, akkor meg az van, hogy: az autó vételárán kívül megfizeti a vagyonszerzési illetéktől kezdve a törzskönyvön keresztül ezerféle adót, illetéket, járulékot (ezek szintén a közösbe kerülnek), megköti a biztosítást (az a biztosítóhoz kerül), megtankolja az autót (a számtalan adóval és más néven futó sarcokkal terhelt üzemanyag után megint jócskán befizet az államkasszába), kifizeti az útdíjat (mert miért is ne fizetne újra az ő adójából felépített út használatáért). Elindul meglátogatni mondjuk a szüleit. Előtte felhívja a mamát és ezzel megint súlyos adóforintokat dob a nagy kalapba, mert természetesen azért is fizet adót, ha az adózott jövedelméből vásárol egy telefonkészüléket, amiért megint fizet adót, majd telefonál a készüléken, ami megintcsak adóval terhelt.

Az élet bármely területét nézem, bármit csinálunk, vásárolunk, fűtünk, beülünk egy étterembe, veszünk a gyereknek egy cipőt, moziba megyünk, gyógyszert vásárolunk, akármit teszünk: adózunk. Folyamatosan. Miközben dobogós helyen állunk a munkabért terhelő elvonások és az extramagas ÁFA tekintetében. Még külön-külön is, együtt meg pláne.

Ehhez jön még a felvett hitelek tömege. Az államkötvény a hitelezés egy formája, azt vissza kell fizetni, kamatokkal együtt. Mindezeken túl pedig ott vannak az uniós támogatások. Ez az államkassza bevételi oldala.

Az ember azt gondolhatná, hogy innentől jön a Kánaán, hiszen ilyen bődületes mértékű adó, járulék, hozzájárulás és ezer más címen szedett sarc, hitelfelvétel és támogatás már lehetőséget ad arra, hogy az állam szolgáltasson. Hát egy nagy francot!...

ITT OLVASHATÓ

PATYOMKIN MŰSZAKI EGYETEM - AZ ÉSZAK-KOREAI ELITKÉPZÉS BELÜLRŐL

ÁTLÁTSZÓ - VILÁGTÉRKÉP BLOG
Szerző: D. Kovács Ildikó
2017.01.15.

Sok könyv és riport megjelent már olyan észak-koreaiakról, akik a szerencsének vagy állhatatosságuknak köszönhetően el tudtak szökni a hazájukból. Olyan beszámoló azonban még nem volt, amely a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság elitjének életébe nyújtott volna bepillantást testközelből. Suki Kim erre vállalkozott könyvében.

A Phenjani Műszaki Egyetem (PME) meglehetősen érdekes képződmény, ugyanis nyugati, főleg amerikai és dél-koreai pénzből hozták létre evangéliumi keresztény misszionáriusok, hogy az észak-koreai pártelit gyerekeit tanítsák. Az „elit” szót azért viszonylagosan kell érteni, mert a fejlett (vagy fejlettebb) országokhoz képest a PME-n zajló oktatás minden, csak nem minőségi. De legalább az ott tanuló hallgatók minden nap – valamilyen rossz minőségű – ételhez jutnak, az országban élő több millió éhezővel ellentétben.

A PME oktatói gárdája főleg koreai-amerikaiakból áll, akiket úgy válogattak össze, és akiknek saját maguknak kell állniuk a költségeiket, akár saját zsebből, akár a gyülekezetük támogatásával. Észak-Koreában ugyanis az oktatás ingyenes, az állampárt pedig nem fizet az oktatóknak. Ezt a lehetőséget kihasználva sikerült bejutnia a PME-re angoltanárként Suki Kim amerikai újságírónőnek azzal a céllal, hogy megnézze, hogyan élnek a párfunkcionáriusok gyerekei.

Célját azonban a kollégái előtt sem fedte fel, mert félt, hogy bajba sodorhatja őket, vagy hogy véletlenül elszólják magukat a külföldi oktatók munkáját felügyelő helyiek, az úgynevezett szaktársak előtt. Ők azok, akikkel előre engedélyeztetni kell a tankönyveket és tanmenetet, nehogy valamilyen káros gondolatot tápláljanak a hallgatókba. Kim 2011 júliusa és decembere között tartózkodott Phenjanban, az ekkor készült feljegyzések képezik a könyv vázát...

...Ahogy Észak-Koreában minden pillanatot, a PME életét is a katonás rend és fegyelem jellemzi. A diákok hajnalban már a szabadban tornáznak, rendezett sorokban vonulnak enni, egyenruhát viselnek, az angoltanáraikkal nem beszélhetnek koreaiul, és minden nap tanulmányozniuk kell a dzsucsét, amely az észak-koreai vallási és politikai eszme. Ennek középpontjában a megfellebbezhetetlen Nagy Vezető áll, aki tökéletes és gondoskodó államférfi.

A címet először Kim Ir Szen kapta, majd átszállt a fiára, Kim Dzsongilre, ezt követően pedig unokájára, Kim Dzsongunra, aki jelenleg is viseli. A dzsucseórákat egy külön épületben tartják a PME-n, amelyet a hallgatók felváltva őriznek éjszakánként. Ilyen épületek még a legutolsó észak-koreai falvakban is vannak egyébként – ha áram nincs is, ideológiai továbbképzésnek lennie kell.

A fegyelmezett életnek talán nem is az a legnyomasztóbb része, hogy mit kell csinálniuk a hallgatóknak, hanem az, hogy annyira természetesen hazudnak másoknak és maguknak is, hogy talán már észre sem veszik. Ez a túlélés záloga, hiszen egy külföldinek nem lehet arról beszélni, hogy Észak-Koreában mennyire rosszul mennek a dolgok. Helyette hazudni kell, és ha tovább kérdezősködnek, gyorsan témát kell váltani.

Suki Kimnek azért időnként sikerült egy-egy elszólás alkalmával őszinte választ kapnia a diákjaitól. Ebből és az általa látottakból kiderül, hogy még az észak-koreai elit gyerekeinek életszínvonala is messze van a nyugati kortársaiktól (és ide beleérthetjük a magyar középosztálybeli gyerekeket is), de nekik legalább van lehetőségük nyelvet tanulni. Mást nem nagyon, mert ugyan a PME műszaki egyetem, a Kim ottlétekor másfél éve működő intézményben csak angolórák voltak, műszaki képzés alig...

ITT OLVASHATÓ

TÁMOGATÓ ELJÁRÁS

PUPU BLOGJA
Szerző: PuPu
2017.01.15.

Nemcsak, hogy jogállam vagyunk, de humanisták is, mint Pestalozzi.

Janus Pannonius reinkarnációja, Tállai András kifejtette, hogy az Airbnb szállásadói - eléggé el nem ítélhető módon - felettébb lazán kezelték adófizetés névre hallgató állampolgári kötelezettségüket, de vége a dínom-dánomnak, az ír adóhatóság megküldte a listát valamennyi magyar delikvensről.

Ebből következik, hogy aki azonnal nem fizet, ahhoz kiszáll az adóhatóság, és - mint Tállai adóőr közölte - ellenőrzést hajt végre, de nem azonnal!
Ha valakiről a két lista összevetése során kiderül, hogy nem fizetett tisztességesen, akkor az adóhatóság dolgozói úgynevezett támogató eljárással segítik az adózókat erkölcsi megnemesedésükhöz.
Nem is hívjuk őket adócsalóknak, hanem - Tállai szerint - ő hibáznak, ami eleve kizárja a szándékos elkövetést.

Ez azt jelenti, hogy az adóhatóság nem bírságol, hanem önellenőrzést javasol, ez esetben a feledékeny adózó elkerülheti a kellemetlenségeket.

Faguriga legyek, ha nincs a négyezerötszáz Airbnb-s adózó között vagy kétezer haver, akik ez úton oldják meg a Nagy Fideszes Lakásmutyi során állami támogatással megvásárolt lakásaik hasznosítását.

Őket nem szabad dulván a padlóla hajítani, nem prolinépségről van szó, aki a zárjegy nélküli cigaretta vásárlásával kiérdemli a bitót, ezek mind-mind derék emberek, a nemzet gerince.

De ez a "támogató eljárás" kifejezés tetszik nagyon, egyrészt mert végre kiderült, hogy kiket is támogat a rendszer, másrészt mert erősen emlékeztet arra az esetre, mikor Don Corleone a zenekarvezetőt, aki nem akarta felbontani keresztfia szerződését felkereste, és támogató eljárás keretében tájékoztatta, hogy vagy az aláírása, vagy az agyveleje kerül a szerződésbontó dokumentumra.

A maffia mindig is értett a szelíd meggyőzéshez...

ITT OLVASHATÓ

A HÉT NYOMORÚSÁGAI

A NYOMOR SZÉLE BLOG
Szerző: L. Ritók Nóra
2017.01.15.



Ez a nagy hideg tényleg embert próbáló. A kollégáim minden nap vittek a családokhoz brikettet, élelmiszer-csomagot, kályhát…többször osztottunk a kis faluban csoportosan is tüzelőt.

A brikett hirtelen hiánycikk is lett a térségben, amit a jövő hétre ígérnek, jóval drágábbra mondják. Telefonálgatunk mindenfele, állítólag hoznak majd Romániából, vagy másfelől. Eddig 5500 Ft volt mázsája, most 7000 Ft fölé ígérik. Ha lesz egyáltalán. Az már nekünk nem fog menni, ez is drágább volt, mint a tűzifa, de logisztikailag kezelhetőbb, gyorsabb, könnyebb, főleg, mert a lefóliázott csomagok szállíthatók voltak az alapítvány furgonjával. A tűzifához teherautó kell, nem tudunk célzottan, házakhoz menni vele, ha elindul velünk egy-egy településen, túl sok idő, és km, no meg pénz, mire mindenhova eljutunk, ha pedig egy helyen tesszük le, onnan nem tudják mivel hazavinni. Ráadásul akkor mindenki akar belőle, aki az utcában él, és mi csak azoknak akarunk adni, akiknek nincs. A másik megoldás lehetne, hogy nem „kugliban” hanem felhasogatva vesszük, de azt meg be kell zsákolni, hogy haza tudják vinni, ahhoz zsákokat kell venni, és azt meg a fahasábokkal nem lehet normálisan megpakolni, alig fér bele.

Csak reménykedni tudunk, hogy nem lesz már olyan nagy hideg.

Nagyon sokan kérnek segítséget, a hírünk megy, és vonzza azokat, akiknek nincs hova fordulnia. Sok intézmény is hozzánk küldi őket, talán mi segíthetünk. Mert ők nem tudnak.

A gyógyszerkiváltásaink rekordot döntenek, csak a gyerekgyógyszereket váltjuk ki, azt is csak pár faluban tudjuk, és csak azt, ami a recepten van. Próbálunk utána kérdezni, ha gyanús az eset, mert sokszor jön a gyerek nevére felírt felnőtt gyógyszer, vagy vény nélkül kapható is, recepten. De ezt már nem bírjuk. A gyerekekre fókuszálunk. A lázcsillapítóra és az antibiotikumra.

A héten az egyik órám előtt bejött egy asszony. Egyedül maradt most, a gyerekekkel, nagy bajban voltak novemberben, úgy tűnik, azóta sem javult a helyzet. Sorolja, se ennivaló, se tüzelő nincs otthon, nincs, akihez forduljon. Az ember már edzett az ilyen esetekben, naponta többször hallgathat ilyet, ám, mikor mondom, hogy holnap hozunk ki egy kis brikettet és egy kajacsomagot, olyan erővel tör fel belőle a sírás, hogy én is megborzongok. A nyakamba ugrik, sírva ölel. Az ember ilyenkor érzi, mit jelenthet a kilátástalanságban egy kis segítség. És ez nem színjáték volt. Hanem a kétségbeesés hirtelen feloldódása.

Folyamatosan jönnek a visszahívós sms-ek. Kórházban volt az asszony, egyedül él, most is a szomszéd telefonján beszél. Nincs semmije. Igen, tudja, karácsonykor küldtünk neki is, de már elfogyott, és senkitől sem tud segítséget kérni. Nyolc napig volt bent, most a semmire jött haza. Még arra sincs pénze, hogy visszamenjen kontrollra, pedig kellene, ráparancsoltak.

Egy másik is küldi az sms-t, munkát kapott Pesten, szállást is, de fizetést majd csak a jövő héten. Nincs még kenyere sem, a vonattal is potyázott, mikor felment, de talált állást, és legalább melegben van, próbálja megtartani a munkáját, de szerdáig ki kell, hogy húzza valahogy. Küldjünk egy kis konzervet, vagy bármit.

Jön egy asszony is, terhes, a „családvédelemtől” küldték ide, nem tudja kifizetni az abortuszt, de nem akarja megtartani. Mutatja a karját, az ura veri, már volt anyaotthonban is, most megint vele van, az öt gyerekükkel, valószínűtlenül sovány, kétségbeesett, nincs semmijük, abból élnek, amit a gyerekek után kapnak, rossz hallgatni is, annyira kilátástalan.

A másik családostól jön be. Végre behívták őket közmunkára, és most menniük kell alkalmassági vizsgálatra. De nem tudják hova…. és nincs pénzük hazafele útiköltségre sem. Nem merte a kicsiket hozni, hogy nagycsaládos jeggyel jöhessenek, mert annyira hideg van. Segítsünk.

És hívnak mások is. Egy ismerős, aki az anyukáját látogatta meg és tőle hallja, hogy ott, nem messze lakik egy öreg, semmije sincs, se tüzelő, se semmi, hova fordulhatna? Mondom neki az illetékes hivatalt, nem telefonált újra, reménykedem, sikerült valami. Aztán hív egy másik településről más, hogy az önkormányzat mondja neki, csináljon valamit egy családdal, nincs megoldva a fűtés, nem lehet hagyni, hogy megfagyjanak. Kérdezi, mit javasolok, mit lehetne tenni? Örülök, ha az önkormányzatban ez felmerül, hogy nem lehet hagyni megfagyni az embereket, javaslom, amit sok helyen csinálnak, kríziskályha, krízistüzelő, ilyen esetekre, el kell különíteni egy kis pénzt rá, és ilyenkor segíteni vele...

ITT OLVASHATÓ

LOVASI: OPPORTUNISTA BUZGÓMÓCSINGOK NYOMULNAK

MAGYAR NEMZET ONLINE - INTERJÚ
Szerző: B. Kovács Gergely
2017.01.15.



A rendszerváltó generációról és a politikai osztályról, az értelmiségiekre leselkedő trollokról és az istenhitről

Sokak számára mindmáig nemzedéki bálvány Lovasi András zenész, dalszerző, a Kispál és a Borz, valamint a Kiscsillag nevű zenekar frontembere. Ha az álmaiból nem is lett kevesebb, az illúziói bizony megfogyatkoztak, és a rendszerváltás óta eltelt évtizedekről is megvan a véleménye. Azt mondja: okosságok helyett az számít igazán, ami hosszabban dolgozik az emberben, vagyis egy sors, egy emberi történet, egyfajta helytállás. Lovasi András idén tölti be az ötvenet.

– Az egyik dalában hangzik el a következő sor: „Már elmúltam húsz, még nem vagyok negyven, tudom, hogy kell győztesnek lenni, de nincsen hozzá kedvem.” Ez volt a harmincas Lovasi András tapasztalata. Milyen az ötvenesé?

– Az ötven év arra jó, hogy az ember távolinak látja a fiatalkorát, ám ugyanúgy távolinak a végső elszámolás idejét is. Zenészként ebben a korban a legnehezebb jó lemezeket készíteni, mert még nem vagy öreg túlélő, akinél az is érdekes, hogy egyáltalán létezik, hiszen napi szinten csinálod a dolgaidat, de már fiatal sem.

– Milyennek látszik az elmúlt harminc esztendő, ha alkotóként tekint vissza?

– Viszonylag egyenes pályát futottam be különösebb hullámvölgyek nélkül, de ha megfordítjuk, csúcsaim sem voltak. Akadt néhány pont, amely áttörte az alternatív nyilvánosság falát, ez történt például a Csinibaba című film idején, de anno a Kispál és a Borz alapvetően mindig szélárnyékban dolgozott. Sajátos piaci szegmensben éltünk, ahol volt saját közönségünk. Csak utólag értem meg, mekkora ajándék, hogy folyamatos érdeklődés mellett írhattam dalokat. Az persze illúzió, hogy ezek a dalok tudnak bármin is változtatni, legfeljebb rajtam.

– És ha nem csak a zenéről beszélünk?

– Egy picit jobban látom már, mi értékes, mi kevésbé abból, ami történt körülöttem. Hogy mi az, amire büszke lehetek, és mire mondhatom utólag: teljes tévedés volt. Sokkal kevesebb már az illúzióm is. Nem az álmaimból lett kevesebb, de az álmok megvalósulásának a hatékonysága miatt megfogyatkoztak az illúziók.

– Sikeres lett és a mai napig nagyon eltökélt viszont az a politikai generáció, amellyel egy időben indultak.

– 1989-ben nagy kiabálás lett abból, hogy Orbán Viktor bemondta: vonuljanak ki az oroszok. Erre személyesen is emlékszem, a pécsi Szenes klubban próbáltunk éppen, és utána az ott lévő egyetemisták alaposan megtárgyalták ezt a kérdést a szikrázó levegőben. Sokak szerint a miniszterelnök politikai éberségét, szimatát dicséri, hogy megérzi, milyen irányba mennek a dolgok, ahogy ez akkor is történt. Ma azonban a világ valamilyen irányba terelését már ő is szorgos kétkezi munkásként végzi, és az iránya nekem nem fekszik. Minden, ami most történik, benne volt a levegőben már akkor, nem kellett látnoknak lenni ahhoz, hogy sejtsük, mi lesz, más kérdés, a politika melyik része hogyan reagált minderre.

– Ezt a politikai osztályt remélte a rendszerváltás környékén?

– A legszomorúbb tapasztalat talán az, hogy rosszul működik a kiválasztás folyamata, amelynek során a vezetőinket megtaláljuk. A miniszterelnök a képességeivel pedig egyedül van a politikusok között. Ha megnézzük, a volt iskolatársaink vagy egyéb gyerekkori közösségeink tagjai közül kik lettek helyi, regionális vagy országos szinten politikusok, általában elmondhatjuk, hogy van ez az opportunista buzgómócsingfajta, régen ezekből KISZ-titkár lett, most meg ott nyomulnak mindenhol. Amikor az elit nem a teljesítmény alapján választódik ki, pontosabban olyan érdemek alapján történik a kiválasztódás, hogy a folyamat inkább nevezhető kontraszelekciónak, mint szelekciónak, akkor ez marad nekünk...

ITT OLVASHATÓ

IDEJE VOLNA SOKAKNAK A RÁNCTALANÍTÓ KRÉMET A BŐRÜKRE, NEM PEDIG AZ AGYUKRA KENEGETNI

KOLOZSVÁRI SZALONNA 
- DÜHÖNGŐ, ORDÍTOK BLOG
Szerző: Swan Edgar
2017.01.14.

A nem oly nagyon távoli múltban írtam jó párszor idős embertársaimról, nem ritkán a mondanivalóm nagy vihart kavart. Világosan kiderült a hozzászólások egyikéből-másikából, mekkora bajok vannak sokak fejében. Az persze távolról sem baj, hogy másként látunk dolgokat, más véleményen vagyunk. De az önfelmentéssel párosuló hülyeség már komoly probléma. Kiemelek egy hozzászólást, mert jól példázza az „orvosi ló” esetét.


„a ma, az a tegnap holnapja. A mai öregek a tegnap fiataljai ezt az országot, ezt a környezetet teremtették meg a mai fiataloknak. Szétlopták az országot, a jövőnket, és még az unokáinkat is eladósították. Ebben az országban minden mai öreg lopott!!!! Ki vizet, ki gázt, ki áramot, ki a gyárból a rezet, a betont, a mozdonyvezetők az üzemanyagot, mindenki mindent mit mozdítani lehetett!!! A mai öregek ingyen tanulhattak, volt munkalehetőségük, egészségügy, kórház ahova nem kell bevinni a törölközőt szappant gyógyszert wcpapirt. DE ELLOPTÁK mindezt! Elvették a mánkat, a lehetőségeinket és belesodortak minket egy olyan rendszerbe ami nekik se jó – ahogy a fenti sorok is mutatják- ugyanakkor elvárnák a tiszteletet???? MIRE????? Körbenézek az országban és látom mit csináltak vele az öregek, ezt nem tudom tisztelni! A mai fiataloknak már csak egy célja maradt ha nem akarja elvenni a holnap fiataljaitól a holnapot. Kimenekíteni innen a holnap fiataljait. Talán minket lesz miért tisztelni… Az öregek meg tiszteljék egymást a nyomorukban, amit saját maguknak köszönhetnek!”

Ebben minden benne van, amit a tudatlanság, a hülyeség, a propaganda kritika nélküli elfogadása, a tehetetlen ostobaság és az önkritika tökéletes hiánya, az önálló gondolkodás és a felelősségvállalás megtagadása csak képes kiöklendezni. Az említett bejegyzés alapvetően arról szólt, hogy talán célszerű lenne nem életkor alapján ítélkezni és kölcsönösen elismerni, tisztelni egymást, amennyiben van miért. A fenti hozzászólás tipikusnak mondható. Ezzel nem azt állítom, hogy mindenki, minden fiatal(?) így gondolkodik, mert szerencsére erről szó sincs. De vannak – és tartok tőle, nem kevesen – akik önálló gondolatok helyett a kitett csalit kapták be, és most azt rágják habzó szájjal, miközben hisznek annak igazában.

Fiatal (és nem fiatal, de szenilis) embertársaimnak ideje lenne szétnézni a fejükben és a ránctalanító krémet a bőrükre, nem pedig az agyukra kenegetni. Mindannyiunk érdekében. Az ordító önsajnálat és a tunyaság nem fogja megváltoztatni senki életét...

ITT OLVASHATÓ