Európának meg kell ragadnia ezt a lehetőséget, hogy segítsen helyreállítani a demokráciát Magyarországon - írja Timothy Garton Ash brit liberális történész, a kelet-európai térség neves szakértője a The Guardian című londoni lap véleményrovatában. Szerinte a konzervatív katolikus korrupcióellenes közös jelölt, Márki-Zay Péter mögött egyesülő ellenzék valódi kihívást jelenthet Orbán Viktorral szemben.
A szerző leírja október 23-ai budapesti tapasztalatait. Ott volt az Andrássy út tövében rendezett nagygyűlésen, amikor Orbán Viktor elítélte azt az Európai Uniót, amelyben az ő immár nem demokratikus állama továbbra is teljes jogú tag. Orbán arról beszélt, hogy Európa-szerte a Brezsnyev-doktrínát visszhangozzák. „Mondta ezt az az ember, akinek a rezsimje nagyban függ az EU-pénzektől. Szavaival beleharap abba a kézbe, amely táplálékot ad neki” - fogalmaz Timothy Garton Ash.
Az Andrássy út másik végén, miután áthatolt az Orbán híveit szállító buszok dupla során, elérkezett a jóval kisebb létszámú ellenzéki tüntetéshez, és meghallgatta Márki-Zay beszédét, amelyben az ellenzék közös miniszterelnök-jelöltje azt ígérte, hogy helyreállítja a demokráciát és az Európai Unió jogi normáit. Utána alkalma volt külön beszélni Márki-Zay-jal, aki elmondta neki, hogy ő maga mindaz, aminek Orbán tetteti magát. A vidéki város konzervatív polgármestere, az elkötelezett keresztény, hétgyermekes családapa alaposan összezavarta az Orbán-rezsimet, amelynek választási forgatókönyve a démonizált, kozmopolita baloldal ellen íródott.
„Hirtelen tisztes esélye lett az ellenzék jövő tavaszi győzelmének” - írja a történész. Ezt a csatát azonban - teszi hozzá - hegymenetben kell megvívnia a hat eltérő pártnak, amelyek egy párton kívüli jelölt melletti közös kampányt kezdtek. A választás nem lesz teljesen szabad, és bizonyosan nem lesz tisztességes. Orbán ellenőrzi az ország médiájának oroszlánrészét, és a 2018-as választási kampányban gátlástalanul felhasználta az állami forrásokat a Fidesz győzelme érdekében.
A The Guardian kommentátora úgy fogalmaz: „Magyarország állítólag az egyetlen olyan EU-tag, amely nem kapott meghívást a Joe Biden elnök szervezésében idén tartandó demokrácia-csúcstalálkozóra, ami teljesen rendben van, mert Magyarország most nem demokrácia. Hibrid rezsim, valahol a demokrácia és a diktatúra között”.
Garton Ash szerint az EU-nak és demokratikus tagállamainak most lehetősége és kötelessége is, hogy segítsék a magyarországi demokrácia helyreállítását. Ennek jegyében - miként azt Budapest, Varsó és más városok demokratikusan megválasztott polgármesterei kérték - az uniós támogatások nagyobb részét kellene közvetlenül a városoknak, a helyi önkormányzatoknak és nem kormányzati szervezeteknek utalni, az Orbán-kormány ugyanis megnyirbálta Budapest finanszírozását. Szintén a demokrácia helyreállításának a támogatása jegyében, az Európai Parlament követelésének megfelelően, az Európai Bizottságnak már most alkalmaznia kellene azt az új mechanizmust, amely az uniós támogatást a jogállamiság tiszteletben tartásától teszi függővé.
A szerző kitér arra is, hogy a brüsszeli Bizottság jelenleg visszatartja azt a pénzt, amit Magyarország és Lengyelország kaphatna a koronavírus-járvány gazdasági következményeinek leküzdését célzó alapból. Az összeg felhasználásáról szóló magyar nemzeti terv elfogadását szerinte sokkal szigorúbb átláthatósági és korrupciómentességi feltételekhez kellene kötni. Felhívja a figyelmet arra, hogy az uniós pénzek magyarországi felhasználásával való visszaélésekről bőséges bizonyíték gyűlt össze az EU csalás elleni hivatalában is.
„Ezt mindenki tudja, de az európai politikusok vonakodnak hangosan kimondani” - jegyzi meg, és ezt annak tulajdonítja, hogy a tagállami vezetők rá vannak utalva az EU-n belüli különböző alkukötésekre, és ennek megfelelően nem szívesen bírálják egymást nyilvánosan. „A korrupt, a jogot mellőző, illiberális, nem demokratikus tagállamok nem pusztán önmagukban rosszak, hanem azt is veszélyeztetik, hogy az EU demokratikus, jogra alapozott rendszerként tudjon működni” - állapítja meg Timothy Garton Ash.
Az előttünk álló magyarországi kampányidőszakot tekintve a szerző hangsúlyozza: az uniós tisztségviselők természetesen maradjanak szigorúan semlegesek, de a választott európai politikusoknak nem kell visszafogniuk magukat. Utal arra, hogy maga Márki-Zay is azt mondja: közvetlen, egyértelmű beszéddel kell behatolni abba a „buborékba”, amit Orbán propagandagépezete hozott létre - a szokásos brüsszeli beszédmód ugyanis nem jön át.
A brit történész külön bekezdést szán annak, hogy különös felelősség terheli Németországot, amely maga demokrácia ugyan, de az elmúlt évtizedben lehetővé tette a demokrácia magyarországi erodálását. A berlini kormányváltás szerinte tökéletes pillanat arra, hogy változtassanak az üzeneten és a tónuson. A szabad demokraták és a szociáldemokraták mellett különösen a Zöldekhez fűz sok reményt, akik következetesen hangsúlyozzák programjukban a demokráciát és az emberi jogokat. Elvégre a német adófizetők pénzéről is szó van - jegyzi meg.
„Orbán a nemzetközi illiberális jobboldal ikonja is. (…) Azon a napon, amikor elutaztam Budapestről, oda érkezett a francia Marine Le Pen” - zárja cikkét Garton Ash, aki ezzel azt kívánja példázni, hogy ha az európai vezetők végre kinyitják a szájukat, akkor nem csak a demokrácia magyarországi helyreállításának reális, bár szűk esélyét növelik, hanem az egész európai demokrácia ügyét is szolgálják.
ITT HALLGATHATÓ MEG, ITT OLVASHATÓ
