Vannak csoda helyek Magyarországon is, ahol a reménytelenséget az összefogás, a lecsúszást az építkezés váltja fel, mindehhez pedig olyan emberek kitartó és önfeláldozó munkája kell, akik megszállottan képesek küzdeni a másik ember emberségéért. L. Ritók Nórával beszélgettünk a toldi mintaprojektről, művészetterápiáról, a gyerekekben rejlő hatalmas potenciálról...
Jonathan Haidt amerikai szociálpszichológus a mobiltelefonok, a számítógépes játékok és a közösségi média elterjedésének tulajdonítja a trendet. Ezek az okok nálunk is jelen vannak, de vajon meglátszanak az öngyilkosságok számában is?
Miért emelkedik az USA-ban folyamatosan és meredeken a 2010-es évek eleje óta a mentális betegségekkel küzdő tinédzserek és a körükben előforduló öngyilkosságok aránya? Erre a kérdésre keresi a választ Jonathan Haidt, a New York-i Egyetem szociálpszichológusa frissen megjelent könyvében, amelynek címe The Anxious Generation – How the Great Rewiring of Childhood Is Causing an Epidemic of Mental Illness, azaz A szorongó nemzedék: hogyan okozza a gyermekkor nagy újrahuzalozása a mentális betegségek járványszerű terjedését.
A kötetben, amiről Horváth Bence a napokban írt kitűnő beszámolót a 444-en, Haidt többek között arra a jelenségre is megpróbál magyarázatot adni, hogy az amerikai egyetemisták körében 2010 és 2018 között több mint kétszeresére nőtt azoknak a száma, akiket depresszióval vagy szorongással diagnosztizáltak. Ami még ennél is aggasztóbb, és Haidt erre is mutat be adatokat, hogy a 2020-ig tartó évtizedben az USA-ban a tinédzser lányok körében 188 százalékkal, a fiúk körében 48 százalékkal nőtt az önkárosítással összefüggő sürgősségi ellátások száma. A fiatalabb serdülőkorúak öngyilkossági aránya szintén nőtt, a lányok körében 167, a fiúk körében 91 százalékkal. (A brit Guardian szerint hasonló tendencia figyelhető meg az Egyesült Királyságban is.)
A szociálpszichológus úgy véli, hogy ezt a mentális egészségügyi válságot az okostelefonok tömeges elterjedése, a közösségi média és a függőséget okozó online játékok megjelenése idézte elő. Ő ezt „a gyermekkor nagy újrahuzalozásának” nevezi, és azt állítja, hogy szerinte már nem úgy működik a gyermekek idegrendszere, ahogyan még két-három évtizeddel ezelőtt is működött...
Az empátiára közösségben tudunk nevelődni? Miért fontos a lelki egészség szempontjából a politizálás? Miért lenne fontos elismerni a politikai munkát? Közös problémáinkra biztosan elég az egyéni önismeret fejlesztése?
L1 Szerző: Vidékhy Pesti | Nemzethy Lipsi 2024.04.30.
Szentkirályi Alexandra főpolgármester jelölt Budapest programja: nem randevúzna Karácsony Gergellyel. Magyar tovább pörgeti a kampányt. Bayer Zsolt a Fidesz Csernus Imréje, felkészül: Gajdics Ottó. A Gazprom beszállt a Fradiba, a női focista a Partizánba. Lévai Anikó férje a CPAC egyik fő beszédét mondta. A Magyar Nemzet Origósodik.
Igazi politikatörténeti ínyencségre bukkant a KARD blog a magyar belpolitika Lost-ot megszégyenítő fordulataira fogékonyak legnagyobb örömére. 2008-ban az akkor még ellenzékben politizáló Orbán Viktor az akkor még nem az ország producereként elhíresült Rákay Philip kérdésére a Hír TV műsorában kifejtette, miből áll a hirdetéseken keresztül átpasszírozott „hazugság hadjárat”:
1. Az ország jó állapotban van; 2. az ellenféltől félni kell.
Rákay felvetésére, hogy az újsághirdetéseken (itt feltehetően az akkor éppen kormányon levő MSZP hirdetéseire utal) felfestenek valamilyen árnyképet, „amivel lehet kardozni”, Orbán azt válaszolta:
„A hirdetések másról szólnak, a hirdetések a hazugság hadjáratnak a részei. A hazugság két részből áll mindig. Az első hazugság: az ország jó állapotban van, jól tettük a dolgunkat, érdemes nekünk bizalmat szavazni. Második hazug állítás, második hazugság: az ellenféltől félni kell, veszélyes, bojtos farkú ördög, kénköves a lehelete óriási veszélyt rejt, elveszi a pénzed, elkobozza a vagyonodat, állami gondozásba viszi a gyerekedet, letapossa a nyugdíjasokat, szóval borzalmas dolgokat fog elkövetni. Ez a hazugság második része. Most én mindig azt mondom, hogy a demokrácia azért mégiscsak egy kétségkívül veszélyes politikai rendszer és a demokráciában nincs egy olyan fölsőbbség, amely végül igazságot osszon. Hát valóban az történik, hogy az emberek többsége, ilyen vagy olyan álláspontra jut, ami mindig magában rejti azt a kockázatot, hogy becsapják az embereket.
Most az én állításom az, hogy ezt nem lehet vég nélkül folytatni, az emberek előbb-utóbb ezt megelégelik, tanulnak belőle és annak csúnya vége lesz. Például az embert kiszavazzák a Parlamentből.”
A politika- és médiatörténeti megjegyzés a videón 14:50-től hallgatható meg:...
A kelet-közép-európai baloldal a rendszerváltás idején nem tisztázta sem elméletileg, sem politikailag az államszocializmushoz való viszonyát, elvesztette ideológiai párbajképességét, így ma a baloldaliság ki van szolgáltatva a jobboldali értelmezéseknek – állította a Népszavának adott videóinterjújában Antal Attila politológus. Videóinterjú.
A beszélgetés apropója Földes György A baloldaliságról című írása volt, amelyre a szakértő is reagált lapunk Szép Szó mellékletében. Antal Attila szerint a rendszerváltást követő időszak mélyebb értékelése sincs elvégezve, feltáratlanok azok a mozzanatok, amelyek szinte kódolták a NER eljövetelét.
A politológus két elemet tart fontosnak a hazai baloldal jelenlegi válságában. Egyrészt az elitje gyakorlatilag a nyolcvanas évektől sodródik a neoliberális folyamatokkal, amit egzisztenciális érdekek is motiválnak, ennek során elszakadt a társadalomtól, blokkolta az új szellemű baloldali törekvéseket, a liberalizmus felé terelve egy progresszív értelmiségi réteget. A másik nehézség, részben ennek köszönhetően, hogy a fiatalabb, baloldali szellemű nemzedék, amely különböző elméleti műhelyekben, mozgalmakban komoly eredményeket mutat fel a kapitalizmus kritikájában, korszerű alternatívák körvonalazásában, tartózkodik a hagyományos értelemben vett (párt)politizálástól. Márpedig politikai aktivitás nélkül az elméletek nem tudnak megtermékenyítően, mozgósító erővel hatni a közéletre...
A Szabad Európa kiperelte az autópálya-koncessziós szerződés mellékleteit, és kiderült, hogy 15-17 ezer milliárd forintba kerülhet az adófizetőknek az, hogy a kormány kiszervezte a hazai gyorsforgalmiút-hálózat nagy részét. Az üzletet elnyerő hét magántőkealapról kiderült, hogy négy Szíjj László, három pedig Mészáros Lőrinc kormányközeli üzletember százszázalékos tulajdonában van.
A korábban becsültnél is többe kerül a magyar adófizetőknek az, hogy a kormány 35 évre koncesszióba adta egy magáncégek alkotta konzorciumnak a hazai autópálya- és gyorsforgalmiút-hálózat nagy részét. A 2021-ben kiírt pályázaton a Mészáros Lőrinc és Szíjj László kormányközeli üzletember érdekeltségeihez tartozó magántőkealapok nyertek. Kiderültek a tulajdonosok
A Szabad Európa több mint egy év pereskedés után megkapta az autópálya-koncessziós szerződés mellékleteit a Nemzeti Koncessziós Irodától (NKOI). Ez az állami szerv kötötte meg a szerződést, amely egyébként nyilvánosan elérhető. Az NKOI azonban nem tette elérhetővé a mellékleteit, pedig azokból derül ki, hogy kik a titokzatos tőkealapok végső tulajdonosai, és mekkora összegre lesz jogosult a Themis Magántőkealap vezette konzorcium által alapított koncessziós társaság, a Magyar Koncessziós Infrastruktúra Fejlesztő Zrt. (MKIF).
Azt már egy korábbi iratbetekintésünk során megtudtuk, hogy a nyertes konzorcium összesen hét magántőkealapból áll: Themis, Vesta, Cronus, Via, Konzum PE, Opus New Way, Opus Bridge.
A mellékletek tartalmazzák azonban azokat a nyilatkozatokat is, amelyeket az egyes magántőkealapok tulajdonosai tettek. A 2021-es dokumentumok szerint Szíjj László úgy nyilatkozott, hogy ő a tulajdonosa a Themis, a Via, a Vesta és a Cronus magántőkealapnak, Mészáros Lőrincé pedig a Konzum PE, az Opus New Way és az Opus Bridge magántőkealap.
Így tehát nemcsak a magántőkealapok kezelői által kapcsolódnak közvetlenül Mészáros Lőrinchez és Szíjj Lászlóhoz a társaságok, hanem az egyes magántőkealapokról is kiderült, hogy konkrétan a két üzletember tulajdonában vannak...
JÓREGGELT EURÓPA Szerző: BENEDIKTY BÉLA 2024.04.28.
...Csak azért említem ezt a játékot, mert szólni akarok a közeljövő politikaformálójának, pillanatnyilag úgy fest, Magyar Péternek hívják az illetőt, hogy abba kellene hagyni a 2026-os választásokról való képzelgéseket. Nemcsak azért, mert ezt a köztörvényes bűnöző bandát lehetetlen a Magyarországon "választásnak" csúfolt kutyakomédiában legyőzni. Hanem azért is, mert ha netán mégis, akkor következne az, aminek a lágy változatát 2002. és 2010. között már láttuk, az állandó zaklatásokat, tévéostromot, tankelkötést, és ami tényleg csak egy könnyű szórakozás volt ahhoz a véres háborúhoz képest, ami egy "választási" vereség után következne. Tessék szíves lenni végre kihúzni a fejeket a homokból és körülnézni: ez a csürhe tényleg iszonyatosan buta, tehetségtelen, gerinctelen alakokból áll, de annyira nem hülyék, hogy ne tudnák, egy akármilyen "demokratikus választás" elvesztése után nekik végük van, a szó szoros értelmében. Olyan teszetosza, ostoba szájtáti utód nem jöhet, aki nem vágja be ezeket életfogytiglanra a kóterba, mellékbüntetésképpen teljes vagyonelkobzással, az utolsó fillérekig, kivétel nélkül az összes briganti minden összerabolt pénzét beleértve - ezermilliárdokról van szó. Ezek már jóideje az életükért küzdenek, ha nagy részük tudattalanul is, egyre gátlástalanabbul, egyre primitívebb eszközökkel és főképp egyre durvábban. Amit mostanában látunk, az a részeg duhajkodás az utolsó szabad éjszakán, az a haláltánc, a zsigerből fakadó tombolás.
Nem kellene megvárni azt a pillanatot, amikor nekifognak a végső őrjöngésnek. Most kell elkezdeni egyenként megállítani őket. Módszeresen, körültekintően, vigyázva, hogy a még szabadon lévők közül egy se közelíthesse meg azt, aki már mereven áll, akit már kiiktattak a játékból. Amíg csak egy futhat még a fogó elől, addig nincs vége...
Az eddig megismert (még nem végleges) feltételek alaposan kitágítják az otthonfelújítási támogatás igénylőinek körét. Szakértő szerint így a 108 milliárd forintos keret gyorsan kimerülhet, hiszen ez az összeg a támogatható ingatlanok mindössze 1-2 százalékára elegendő. A piacot mindenesetre jócskán felboríthatják az új szabályok.
Az uniós forrásból finanszírozott, összesen 108 milliárd forint keretösszegű otthonfelújítási program a családi házak energetikai korszerűsítését, energiahatékonyságának javítását segíti. A Nemzetgazdasági Minisztérium szombaton tette közzé a felhívástervezetet, amit május 6-ig lehet véleményezni. A beérkezett észrevételek feldolgozása után az éles indulás 2024. június 3-án várható.
A felhívástervezet szerint életvitelszerűen lakott, 1990. december 31. előtt épült egy- és többlakásos családi házak felújítása támogatható. Az ingatlannak (lakcímkártyával igazoltan) legalább 2024. május 1. óta a kölcsönigénylő állandó lakóhelyének, vagy tartózkodási helyének kell lennie. A követelmények közül kikerült viszont az a kitétel, amely szerint az ingatlannak a vezetékes földgázhálózatra kell csatlakoznia. Nem csak emiatt nőhet azonban jelentősen a támogatásra jogosultak száma.
A támogatás több és többféle ingatlanra, valamint több tulajdonos által is igénybe vehetőnek tűnik, mint eddig gondoltuk – kommentálta az eddig megismert (de még nem végleges) részletszabályokat Juhász Attila, az Újház Zrt. és az ÉVOSZ Építőanyag-kereskedelmi Tagozatának Elnöke. Ugyancsak a magasabb igénybevétel irányába hat, hogy a javaslat már nemcsak az adott ingatlannak otthont adó járás jövedelmi helyzetét veszi figyelembe a támogatási összeg megállapításánál, hanem a tulajdonos jövedelmi helyzetét is.
Nyugdíjasok is pályázhatnak
Az alacsonyabb jövedelmű háztartások, vagy az idős koruk miatt kevésbé hitelképes ingatlan tulajdonosok felé tett fontos lépésnek tartja Juhász, hogy a hitelkérelembe be lehet vonni adóstársat is. Az 1990. december 31-e előtt épült, alacsony energia hatékonyságú ingatlanok igen jelentős részének nyugdíjas, vagy nyugdíjhoz közelítő tulajdonosai vannak, az ő számukra mindenképpen elérhetőbbé teszi az összes forrás lehívását, hogy például gyermekeiket adóstársként tüntethetik fel a hitelkérelemben.
További enyhítés, hogy a hitel felvétel nem jelzálog bejegyzéshez, hanem elidegenítési tilalomhoz lesz kötve. Az elidegenítési tilalom valójában nem nagyon korlátozza az ingatlanok forgalomképességét, hiszen a ház tervezett eladásakor a hitel tőkerészének előtörlesztésével bármikor feloldható. Amire számítani lehet, hogy a banki gyakorlat szerint az elidegenítési tilalmat közjegyzői okiratba kell foglalni.
Nagyon pórul járhat, aki lemarad, de felújítana...
Ahogy másfél hete írtuk, rövidtávon nagyon egyenlőtlen feltételek mellett harcolnak az ukrán csapatok, részben szövetségeseik, részben saját politikai vezetésük késlekedése miatt. Addig ez még nem hozott igazán látványos orosz eredményeket, előrejutások araszoló jellegű volt. Az utóbbi egy hét során azonban ez megváltozott.
Bár arról továbbra sincs szó, hogy az ukrán front összeomlott volna – ahogyan az sok magyar cikk címében szerepelt –, az orosz előnyomulás kétségtelenül felgyorsult: míg az év korábbi szakaszában átlagosan legfeljebb egy települést tudtak elfoglalni hetente, az utóbbi egy hét során körülbelül már naponta egyet-egyet.
Mi történt?
Azt nem lehet mondani, hogy az orosz siker teljesen váratlan volt, de az idejét és különösen a helyét valószínűleg kevesen tudták volna megtippelni. Elvégre az oroszok nagy tüzérségi és létszámfölénye már hónapok óta közismert volt, és akár arra is lehetett volna számítani, hogy az ukránok képesek lesznek látványosabb kudarc nélkül kihúzni az utánpótlás beérkezéséig. Abban, hogy ez nem így történt, egyaránt szerepet játszottak ukrán hibák és az orosz taktika, igaz, nem könnyű rekonstruálni, hogy mi történhetett pontosan.
Takács Márk, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem tanársegéde nemrég arról írt, hogy a hadművelet előkészítő szakaszában az orosz sikerhez nagyjából egyenlő arányban járult hozzá a tüzérségi fölényük, a védekező ukrán dandár hibái és az, hogy a folyamatos orosz nyomás miatt más ukrán alakulatok nem tudtak a segítségére sietni.
Ezt követően a közvetlen ok harctéri szinten valószínűleg egy félresikerült frontvonalbeli alakulatváltás (rotáció) volt a Doneck megyei Ocseretine falu előterében, a két hónapja elvesztett Avgyijivkától északnyugatra. Ez mindig egy kényes művelet, a mai körülmények között teljesen szinte lehetetlen eltitkolni az ellenség elől, amely ezt igyekszik megzavarni, és még azelőtt támadni, hogy a beérkező katonák kiismernék magukat új védelmi szektorukban. Amennyire a nyilvánosan megjelent információk alapján meg lehet ítélni, ez most tökéletesen sikerült az oroszoknak, az ukrán 115. gépesített lövészdandár egyes alegységei parancs nélkül visszavonultak, ezzel pedig olyan rés támadt a védelemben, amit azóta sem tudtak teljesen befoltozni az ukránok...
Sipos Lilla egykori magyar válogatott labdarúgó Ausztriában házasodott össze szerelmével, a korábban az Éjjel-Nappal Budapestben is szereplő Tóth Angélával. Azért Ausztriában, mert itthon a törvények ezt nem engedik. Ott szeretettel fogadják őket az emberek, a csapatuk is ünnepli egybekelésüket, itthon azonban zárt ajtók mögött bár elfogadott a homoszexualitás a női labdarúgásban, nyilvános szolidaritásra nem is számíthatnának. A társadalom elutasításáról nem is beszélve.
De valóban ennyire elfogadóak Nyugaton? Mit jelent önmagunk felvállalását és a szabadságot megélni egy idegen országban? Miért tabu továbbra is melegnek lenni a futballban, és nehezebb-e ezen a téren a férfiaknak? A magyar kormány a női labdarúgást is támogatja, vagy csak a férfiak focijára költ vagyonokat? Biztosan jobb egy gyereknek egy heteroszexuális kapcsolatban nevelkedni? Interjú Sipos Lillával és Tóth Angélával szerelemről és közös gyereknevelésről, fociról és politikáról.
A helyi autonómia kormányzási környezete jelentős változáson ment át az utóbbi egy-két évtizedben. Válságok váltották egymást Európában és a világban, amelyek hatással voltak az önállóság lehetséges terjedelmére és tartalmára. Ezen túlmenően közkeletű vélekedés, hogy a helyi autonómia, így az önkormányzatok mozgástere Magyarországon jelenleg rendkívül korlátozott, és egyáltalán nem védett az egyre erősödő központi kormányzati beavatkozással szemben. Azt is tapasztaljuk ugyanakkor, hogy kormányzati politikusok nyílt vagy közvetett módon próbálnak olyan benyomást kelteni a helyi választókban, amely szerint „nem éri meg” a kormányzatétól eltérő politikai színezetű városvezetést választani. Ez utóbbi törekvés viszont azt mutatja, hogy mégis van tétje annak, ki intézi a helyi közügyeket.
A Progress Alapítvány által szervezett beszélgetés központi gondolata is az, hogy a csekély mozgástérre vonatkozó első állítás csak egy nagyon szűk, jogászias megközelítésben tűnhet igaznak. Valójában a mostani jogi és politikai keretek között is számos olyan eszköze van egy önkormányzatnak, amelyekkel élhet akkor, amikor a helyiek érdekeit kívánja érvényesíteni. A résztvevők ezeket a lehetőségeket és a velük kapcsolatos dilemmákat a jog- és a politikatudomány, illetve a közgazdaságtan által kidolgozott modellekre alapozva ismertetik.
Az életvitelét is megvizsgálnák a gyermekvédelmi dolgozóknak, amihez azt is megnéznék, ki hányszor és milyen szórakozóhelyre jár – többek között ez is szerepel a kormány képviselői által benyújtott gyermekvédelmi törvénycsomagban. A több jogszabályt is módosító javaslat szerint a gyermekek ellen elkövetett szexuális bűncselekményeknél nem lenne elévülés, azokat is büntetnék, akik tudnak a bántalmazásról, de nem szólnak. Szigorítanák a gyerektáboroztatás feltételeit, és feketelistára tennének pornográf internetes oldalakat.
Az Országgyűlés 2021. június 15-én fogadta el a melegellenessé eltérített pedofilellenes törvényt. A múlt héten benyújtott módosítások ezt a törvényt szigorítanák tovább.
A törvény felülvizsgálata azután vált aktuálissá, hogy februárban kiderült: Novák Katalin köztársasági elnök a pápalátogatás ürügyén elnöki kegyelmet adott a bicskei gyermekotthon igazgatóhelyettesének, K. Endrének, aki kényszerítette az otthon több lakóját, hogy vonják vissza a pedofil igazgató ellen tett vallomásukat. A nyilvánosság 2016-ban, az RTL Házon kívül című műsorából értesült a bicskei Kossuth Zsuzsa Gyermekotthon igazgatójának súlyosan pedofil, egy évtizeden át folytatott bűncselekmény-sorozatáról, amit öt évig még azután is folytatni tudott, hogy az első bejelentések 2011-ben a hatóság tudomására jutottak.
A történtek ráirányították a figyelmet a gyermekvédelem egész rendszerét érintő hiányosságokra. Az elég hamar világossá vált, hogy a kormány válasza a jogszabályok szigorítása lesz. Annak ellenére, hogy több civil szervezet is azt mondta: ez téves irány, mert a durvább ellenőrzés a büntetés logikáját követi ahelyett, hogy valóban támogatná a gyerekvédelmet. Összeszedtük, hogy a kormány hogyan módosítaná a gyermekvédelmi törvényt.
Azokat a szakembereket is büntetnék, akik nem jelentik a bántalmazást
A benyújtott törvényjavaslat két részből áll: egy rövidebb, 11 oldalas és egy hosszabb, 64 oldalas csomagból. A kormány a törvényjavaslat indoklása szerint abból indult ki, hogy ugyanolyan hátrányt kell okozni azoknak, akik a gyerekek sérelmére követnek el szexuális bűncselekményt, mint amit a szenvedést átélt gyerekeknek okoztak.
A javaslat az alábbi jogi szigorításokat tartalmazza:...
„Szédületes, hogy a semmiből mit tudnak kihozni” – kommentálta Barát Gábor a kormány legújabb, nyugdíjasokat célzó választási propagandakampányát, amely arról szól, hogy milyen fantasztikusan jól bánik a kormány a nyugdíjasokkal. Az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság volt vezetője nem csak a Varga Mihály által mondottakat vitatja, de arról is megvan a véleménye, amiről a pénzügyminiszter nem beszélt. És azt is leszögezte, hogy a kormányt „nem érdekelte a nyugdíjak relatív értékének a csökkenése, a nyugdíjasok közötti egyre növekvő feszültségek, a nyugdíjak durva szóródása sem, ami részben az átgondolatlan jogszabályoknak köszönhető”
Orbán Viktor szavaival élve: a Fidesz berúgta a kampányt, immár külön a nyugdíjasokat megcélozva. Mi másként lehetne értelmezni azt a csúsztatásoktól hemzsegő másfél perces performanszot, amit Varga Mihály (és Nyitrai Zsolt) követett el a Facebookon. A pénzügyminiszter és a miniszterelnök főtanácsadója rövid közös videójukban azt próbálták bizonygatni, hogy a Fidesz lassan 14 éves kormányzása alatt eljött a Kánaán a nyugdíjasok számára. Varga – tőle amúgy szokatlanul, széles, művi gesztusokkal kísért mondókájában – a következőket sulykolta: „...a nyugdíjasok számíthatnak a nemzeti kormányra. A tavaly 18,5 százalékos nyugdíjemelés után az idén, év elején 6 százalékkal növeltük a nyugdíjakat, februárban pedig ismét kifizettük a baloldal által elvett 13. havi nyugdíjat. Jó hír, hogy az év eleji 6 százalékos emelés a nyugdíjak reálrétékben is növekedést jelent, ugyanis az éves infláció várhatóan ennél jóval alacsonyabb lesz. A kormány tehát kitart a 2010-ben tett ígérete mellett: megőrzi a nyugdíjak vásárlóerejét, sőt, emeli is azt. A nyugdíjak összegét 2010 óta a kétszeresére emeltük, a reálértékét pedig több mint 20 százalékkal javítottuk”.
Erős kétségeink vannak afelől, hogy ezt a helyzetértékelést maguk a nyugdíjasok meg tudnák erősíteni. És a szakértő? Megkérdeztük Barát Gábort.
„Szédületes, hogy a semmiből mit tudnak kihozni” – szögezte le röviden az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság volt vezetője. Ki is fejtette, miért gondolja így, elsőként a pénzügyminiszter büszkélkedő állítását vette elő, miszerint 2010-től napjainkig 20 százalékkal nőtt a reálnyugdíjak értéke. Barát azonban ezt összevetette azzal, hogy 2002 és 2010 között közel 25 százalékkal emelkedett az összeg, beszámítva a 13. havi nyugdíj karcsúsítását, majd megszüntetését. Ez – tette hozzá – köszönhető volt a jól kidolgozott, többlépcsős, 2006 és 2010 közötti nyugdíjkorrekciónak is, amit a 2008-2009-es pénzügyi válság már csak a végén érintett, ám akkor is csak minimálisan – mondta. Persze, akkor még nem árkövető, hanem vegyes indexálás volt – jegyezte meg...
Ha Gergelyiugornya felől közelítjük meg Jándot, ezt a szabolcsi kis falut, akkor annak határában nem az a felirat fogad, mint másutt, és miszerint „Isten hozott”, hanem ez: „No Migration, No Gender, No War”. Ha ismerős volna, ez doktorminiszter urunk szlogenje, csak épp külföldiül. Szép a tábla, amire föstötték ezt az életbölcsességet, egy decens faforgácslap. Semmi cifraság, hiszen, mint tudjuk, az élet nem habostorta.
Hétszázhúszan lakják ezt a Jándot, akik – mint a polgármester beszámolójából kiderül – örülnek a feliratnak, és azonosulni tudnak annak tartalmával, de erről azért nem ártana a helyi kocsmában is érdeklődni, feltéve, ha van ilyen. Az amúgy függetlennek nevezett polgármester szerint az ő falujában még az ellenzék is fideszes, ettől eltekintve azonban nem tudható, kinek készült a tábla a falu határában. Hacsak nem Orbán Viktornak.
Ha netán látná, mennyire szervilis az itteni független közeg, még jutalmat is adhatna, vagy nem tudjuk, mi lehet a cél. Hiszen az nehezen hihető, hogy Gergelyiugornya felől özönlenének a látogatók a faluba, akik számára miheztartás végett készült a felirat, hogyha genderek meg várok meg migrációk, akkor nem mehetnek be, vagy valami ilyesmi. Egyébiránt a polgármester szerint ez a három dolog korunk legfontosabb kihívása.
Hát, ha a falunak ezek a legnagyobb gondjai, akkor aranyélet lehet arrafelé, mert azt olvasni a településről, miszerint a Tisza vonalát követő dzsungelgyümölcsösökben és a kertekben rengeteg szilva terem, aminek fölöslegéből sok pálinkát főznek. Mint kitetszik, ekképp is igazi, Orbán Viktornak tetsző hely ez az alapvető élelmiszerrel, ahol akkora a boldogság, hogy már csak a genderek zavarnak abba bele. Nem a lakosságon élcelődünk azonban...
Húsz éve része Magyarország a világ legsikeresebb nemzetközi szövetségének, az EU-nak. Amikor beléptünk, akkor is válságok sorát kellett éppen kezelnie, és akkor is sorsdöntőnek látszó viták határozták meg, ahogy most is. Ám ezek a problémák a hétköznapi működés részei. A szuverenisták és föderalisták sokat emlegetett vitája sokszor csak politikai kommunikációs termék. A valóság általában konkrét ügyek kezeléséről szól, ami rendre hatékonyabb együttműködésre kényszeríti a tagállamokat. A prosperitás, de leginkább a béke kedvéért...
Hatféle szakosított ellátást nyújtó intézményi és otthoni segítség biztosítja az autisták gondozását – állítja a minisztérium. A szülők viszont azt mondják, teljesen magukra maradtak a 24 órás felügyeletet igénylő gyerekeikkel.
Semmilyen ellátást nem kapnak a magas szükségletű (folyamatos ellátást igénylő) autisták – állítják a lapunknak nyilatkozó szülők. A belügyi tárca viszont ennek ellenkezőjéről tájékoztatott: „az autizmus spektrumzavarral élők, amennyiben önellátási képességük korlátozottsága miatt otthonukban szociális alapszolgáltatásokkal támogatva nem láthatóak el, igénybe vehetik a fogyatékos személyek számára rendelkezésre álló számos szakosított ellátást nyújtó intézmény valamelyikét.” Hatféle szakosított intézményi ellátás, 465 szolgáltatás 17.338 férőhelyet biztosít – írták.
A tárca által a Népszavának megküldött tájékoztatóból az derül ki, hogy fogyatékosoknak ugyan van, de kifejezetten az autista spektrumzavarral élők számára nincs külön intézmény, szolgáltatás. Legtöbb férőhely, 11.058 egyébként a fogyatékossággal élők otthonaiban van, legkevesebb, 230 a fogyatékossággal élők gondozóházában.
Azt követően kerestük a Belügyminisztériumot, hogy lapunk bemutatott egy családot: a nagyothalló édesapa és a siket-hallássérült édesanya tavaly január óta 33 intézeti elutasítást kapott autista fiuk elhelyezésével összefüggésben. Máshol várólistára tették a 30 éves Zoltánt, van, ahol 8-10 év várható bekerülési időről tájékoztatták a szülőket, vagy arról jött visszajelzés, hogy a 405. a sorban...
Több százmillió forintot költött az állam Schmitt Pál és Áder János volt köztársasági elnökök rendszeres juttatásaira és egyéb költségeire az elmúlt négy évben, írja az RTL. Az Országgyűlés Hivatalának adatai szerint az adófizetők állták mindkét egykori köztársasági elnök éves áram- és gázszámláját, valamint olyan kiadásokat is, mint a titkársági autó, internet vagy lakásbiztosítás.
Az adatok szerint mindkét volt elnök esetében emelkedett az állam által fizetett gáz- és áramszámla 2022 után, ami arra utal, hogy nem rezsivédett ingatlanban laknak. Ez Áder esetében különösen érdekes, hiszen regnálása alatt igyekezett magát úgy feltüntetni, mint aki elkötelezett a környezetvédelem mellett, ehhez képest az éves rezsije közel 10 millió forintjába került a magyar adófizetőknek. Schmitt esetében pedig arról van szó, hogy ugyan lemondott az állam által biztosított lakásáról, de helyette egy solymári villába költözött, amelynek szintén az adófizetők állják a fenntartását. A törvények szerint a volt köztársasági elnököknek az állam biztosítja munkájuk után is a lakhatást, és annak költségeit is állni kell.
Hogy ez mennyibe kerül, az jelzi igazán jól, hogy 2022-ről 2023-ra Schmittnél az áram- és gázdíj 2,6 millió forintról 6,8 millió forintra emelkedett, Ádernél pedig 1,5 millióról 9,4 millió forintra.
Vagyis havi közel 800 ezer forintot kell fizetni Áder energiadíja után havonta.
Áder az államtól kapott ingatlanját közel 1 milliárd forintból újíttatta fel, így van már szauna, fitneszhelyiség, szennyesledobós mosókonyha, kétbeállós gépjárműtároló, lift és tetőkert is az otthonában.
Ezenkívül mindkét volt politikus 5,2 millió forint havi juttatást kap március óta, illetve egyéb költségtérítésekre (ilyen például a kertrendezésre vagy a közüzemi számlák) összesen 30 millió forint ment el 2023-ban, míg a Áder és Schmitt titkárságának fenntartására több mint 110 millió forint...
Ma is megszavazná a magyarok többsége, hogy csatlakozzunk az Európai Unióhoz, azonban nem biztos, hogy ma is felvennének minket a tagok közé. Mit nyertünk azzal, hogy 20 évvel ezelőtt csatlakoztunk az EU-hoz? Mit adott nekünk Brüsszel és mit adtunk mi a közösségnek? Álmok és a valóság a Szabadonban.
Szerzők: Fábián Tamás, Bakos Barna, Pataki Gábor, Lengyel-Szabó Péter 2024.04.29.
Kevesebb, mint 40 nappal a június 9-i önkormányzati és Európai Parlamenti választások előtt ismét élő műsorral jelentkezünk a Telexen. A mai adásban érkezik hozzánk Toroczkai László, a Mi Hazánk Mozgalom elnöke, Molnár Csaba, a Demokratikus Koalíció alelnöke, Márki-Zay Péter, a Mindenki Magyarországa Néppárt vezetője és László Róbert, a Political Capital választási szakértője.
A NYOMOR SZÉLE BLOG Szerző: L. RITÓK NÓRA 2024.04.26.
Nem tudom, hogy a korral jár-e, mármint hogy öregebb, és talán bölcsebb is vagyok, vagy az ügy-képviselet szempontjából folyamatosan nehezedő politikai-társadalmi közeg, de egyre többet agyalok alapvető kérdéseken, a fókuszokon, a stratégián. És persze figyelem a hasonló területen dolgozókat, legyen az állami szféra, egyházi, vagy civil, hogy ők miként viszonyulnak… mert az ugye korántsem biztos, hogy az én megközelítésem a jó.
Az alapvető kérdés az, hogy a közvetlen “célcsoporttal” (nem szeretem túlságosan ezt a szót, ezért tettem idézőjelbe) való munka elégséges-e, vagy ezen túl kellene-e a rendszerrel is foglalkozni?
Akikkel beszélek, jellemzően szinte mindannyian a kiégés tüneteit mutatják. Az állami szférában dolgozók talán leginkább. Évek óta gyűjtögetem az emblematikus mondatokat, melyek a beszélgetésekben elhangzanak: “Mindig azon gondolkodom, van-e értelme a munkánknak? A válaszom pedig az, hogy nincs.”, “Nem változik semmi… ezt 20 év tapasztalatából mondom.”, “Ugyanazokat a köröket futjuk nap, mint nap”, “Úgy érzem, teljesen alkalmatlan emberekkel vagyok körülvéve, velük kellene dolgoznom.”, “Csak papírozunk, ez nem érdemi munka.”, “Nincs kivel együttműködni. Teljesen magamra vagyok utalva.”, “Nincs már minőségi idő, amit a kliensekkel tölthetünk.” “Mi az egyént és családot szeretnénk menedzselni, nem az ESETET.”, “Mondjuk én a munkaidőben szervezett kötelező vallásgyakorlási eseményeket elkerülöm… mindig úgy alakítom a terepi munkát, hogy ne kelljen részt vennem, hiszen semmi köze a munkámhoz.”, stb.
Közben, aki nem hagyja el a szférát, és nem megy el más területre, forgatja tovább a mókuskereket, viszi benne az igazából legjobb esetben csak tűzoltásra korlátozódó munkát, és próbál abban a szerepben megnyugvást találni az égető kérdésekre, hogy ő legalább próbálkozik. Az adott keretek között. Ott pedig ennyire futja. Persze ez sem mindenkire igaz, hiszen itt is, mint minden területen jelen vannak, akik kiégéstől függetlenül sincsenek szakmailag a csúcson.
Munkájukkal pedig mindannyian fenn is tartják ezt a rendszert, mivel itt is jól kiépült már a hibajelzések elfojtása, az innoválni akarók elnyomása, a központi irányítás kézi vezényléséhez igazodás beépülése. Amiből azért ne hagyjuk ki az egyházakat sem, ami állam az államban, és (tisztelet a kivételnek) még kevesebb mozgásteret enged a dolgozóinak. A keretek megváltoztatására nincs esély egyik fenntartónál sem.
A rendszer pedig működik, a kikozmetikázott adatokkal sikerre kommunikálva, ha pedig nagyobb baj van, mint most, a gyermekvédelemben, akkor tovább erősíti az állam a BM-es attitűdöt, a végletekeig kiépített kontrollálást, a büntetést. Az, hogy a rendszer ügykezelő (vagy lehet, jobb kifejezés az esetkezelő) működése nem ad eleget a nyomorúság körének megtörésére, nem érdekes. Sőt. Jobb is így, politikai szempontból.
A civilek legtöbbje szintén a sikerkommunikáció csapdájában van. Rákényszerülnek erre, hiszen egy sikerkommunikált világban mindenki ezt várja, aki a munka nehézségeiről is beszél, az vagy tehetségtelen, vagy rosszul csinálja, támogatni meg ugye azt érdemes, aki sikeres. Így aztán tele van a civil világ (is) sikeres projektekkel, melyek azért lássuk be, nem igazán fenntarthatók, annyi eltűnt már, mindenféle hasznosulás nélkül, hogy a számukat sem tudom. De ha nem sikerült, nem épült be, ha kudarcos, jobb nem beszélni róla, hanem kommunikálni az újat, a “tutit”. Elvégre a siker a záloga mindennek. Egyébként is, akkor sikeres volt, míg a pénzt tolták bele, főleg pályázatokból… no meg ugye ott vannak az indikátorok is, amelyek a talmi sikereket alapból alátámasztják. Aztán, ha a projektnek vége, a programnak is vége, a fenntartás adminisztrációját könnyen el lehet végezni. Utána meg nem érdekel senkit.
Lett itt még egy dolog, amit felfedeztem. A kudarckerülés újabb módjának indoka ez: “Én csak azzal foglalkozom, amire hatásom van.” Ez azért az ügyképviselet szempontjából nagyon elgondolkodtató, ugyanakkor igaz is lehet, hiszen, minek azzal foglalkozni, ami reménytelen. Minek a rendszerre hatni, aminek ugyan részei vagyunk mi civilek is, hiszen az állam működési hézagaiban dolgozunk, de ha ez nehéz, akkor ezt húzzuk ki a fókuszok közül, és legyen nekünk csak a gyerekekkel, családokkal végzett munka. Hiszen rájuk tudunk hatni (hogy mennyire ebben a rendszerben, az persze kérdéses), a rendszerről meg lepattanunk, tehát az az okos, aki ezt felméri, és csak azon a színtéren dolgozik, ahol a sikerkritériumok jól kommunikálhatók.
Így képezünk civil zárványokat, így maradunk szakirodalmi lábjegyzet, az örökös alternatív próbálkozás kategóriájában, ami ugye nem komoly, nem is lehet az, hiszen vállaltan a rendszeren kívül marad.
Persze egy másik vonalon is el kell gondolkodnunk: “Én úgy vigyázok a lelki egészségemre, hogy nem foglalkozom a rendszerrel, beletemetkezek a családokkal, gyerekekkel végzett munkába. Különben megőrülnék.” Ez az álláspont is igazolható, védekezés a kiégés ellen, hiszen sokan csakugyan nehezen viseljük a működési hibákban eltemetődő lehetőségeket, a megváltoztathatatlan gyereksorsokat.
De vajon jól van-e így? Lehet-e a társadalmi leszakadás problémáit kezelni rendszerszintű beavatkozás nélkül? A válaszom egyértelműen nem. És mi kell a rendszerszintű beavatkozáshoz? Politikai szándék. Ami igazából nincs. Leginkább azért, mert nem szavazatszerző. Ez pedig a legfontosabbá vált a hatalom megszerzéséért folytatott harcban. Az meg, hogy a társadalmi leszakadásban élőket akár a manipulálással, akár a hierarchiával milyen könnyű “pórázon tartani”, az csak hab a tortán, és erősíti az állami szerepvállalás helyét a kérdésben. A politikai szándék kikényszerítése ugyanakkor nem veszélytelen terület a civilek számára, főleg most, a szuverenitás-védelmi törvény idején. A rendszerhez való idomulás pedig megosztja a civil szférát, a “vagy velünk, vagy ellenünk” elve szerint. Míg a lojálisoknál elfogadható és támogatandó a politika terébe való bevonódás, a hibát jelzőknél minden kritika kockázattal jár, és minimum megbélyegzést, de gyakran büntetést vonhat maga után. Jobb tehát a rendszerre való hatással nem foglalkozni, sokan ezt választják.
Szóval, próbálom érteni mindenkinek a viszonyulását. De közben azt látom, épp ezek mögött a “kibúvók” mögött vész el annak a lehetősége, hogy változás legyen. Mindenki vár, kivár, és a saját udvarán nem lát, nem akar túllátni. Ott próbál túlélni, elhitetni magával, hogy jól van így, és hogy ő mindent megtesz. Okosan, hiszen nem foglalkozik azzal, mi van a kerítésen túl. Pedig ha lebontanánk a kerítéseket, és az együttműködésekre építve dolgoznánk, elérhetnénk azt, amire mindannyian, akik dolgozunk ebben az egészben, vágyunk. Persze így sem lehetne mindenkit megmenteni…de tömegesen adhatnánk esélyt a változásra. Egy másfajta, fenntartható életstratégiára. Mindenkinek.
Hogyan tehetünk közösségeink szabadságáért a mindennapokban? Mi a helye és szerepe ebben a publicisztikának, a történetírásnak, a szociográfiának és a társadalomkutatásnak? És mi a filmkritikának? Borbély András költő és esszéíró Székelyföldön él és dolgozik -- egymástól látszólag távoli feladatokat és tevékenységeket kapcsol össze. Az összefogó kapocs nála azoban a politika, a személyes elkötelezettség és a mindennapi folyamatok szokásostól eltérő szemlélete. Ez vezeti írásait és gyakorlatait -- minden politikai cselekvését.
Beszélgettünk vele az új szolgaságról, a vidék alávetettségéről, a jó életről, a munka helyéről és TGM hatásáról is. A beszélgetésből az is kiderül, miért érheti jogos bírálat Reisz Gábor nagy sikerű Magyarázat mindenre c. filmjét.
A miniszterelnök a bérek, a nyugdíjak, a megtakarítások és általában a gazdaság növekedésével dicsekedett kampánynyitó beszédében. Ellenőriztük, mi igaz ezekből a számokból.
Orbán Viktor is felszólalt április 19-én a Fidesz választási manifesztumának bemutató rendezvényén, amit a kormánypárt EP-választási kampányának nyitányaként is értelmezhetünk.
„Ne legyünk álszerények! Ilyen munkával a hátunk mögött ennek a választásnak is mi vagyunk a toronymagas esélyesei” – mondta a miniszterelnök, miután hosszan sorolta 14 éves kormányzásának gazdasági eredményeit.
A számokkal bőven megtámogatott eredménylistát Orbán később Facebook-oldalán is megosztotta. A miniszterelnök posztját a Fidesz fizetett hirdetésben terjesztette a Facebookon, a Meta Ad Library adatai szerint 100 és 125 ezer forint közötti összegért. A posztot több mint 350-en osztották meg, és az Ad Library-ben található információ szerint 45-50 ezer embert értek el vele...
MTA 1825 / XIII. SZÉCHENYI-EMLÉKEST Szerző: MTA 2024.04.15.
" Azt szerettem volna megértetni, hogy az egyéni tudáshoz és képességhez, amivel valaki életstratégiát tud váltani, honnan és hogyan juthat hozzá valaki? Mi van, ha generációk óta nem kap ehhez egy család segítséget? Hogyan jelenik meg a döntési felelősség egy olyan embernél, aki az iskolarendszertől nem kap elég tudást és fejlesztést az alapkészségek tekintetében, a világlátásban, kommunikációban, életvezetési képességekben? Mi van, ha ehhez a család sem tud hozzáadni semmit? Csakugyan a sor végén van a felelősségvállalásban az a rendszer, aminek a feladata lenne (többek között az is), hogy esélyt adjon az élhető életstratégiákhoz mindenkinek? " (L. Ritók Nóra)
Finomítottak az eddig ismert feltételeken, így már a legmagasabb jövedelmű járásokban is hozzá lehet jutni a legmagasabb vissza nem térítendő támogatáshoz, ha az igénylő keresete alacsony. Sőt, esetükben akár a 3,8 millió forintot is elérheti a támogatás összege, ha a felújítással sikerül 40 százalék fölé tornászni az energiamegtakarítást. A tervezet társadalmi egyeztetésére kevesebb mint két hét jut.
Társadalmi egyeztetésre bocsátotta a kormány a várhatóan június 3-tól induló Otthonfelújítási Program részletes szabályainak tervezetét, amiben az eddig ismert feltételeket több lényeges ponton is módosították. A pontosan 108,24 milliárd keretösszegű támogatás révén közel 20 ezer hazai, 1990 december 31. előtt épült, életvitelszerűen lakott, akár többlakásos családi ház energiahatékonyságán javíthatnak a tulajdonosok.
- olyanok is hozzájuthatnak a legmagasabb összegű (3,5 millió forint) vissza nem térítendő támogatáshoz, akik magas jövedelmű járásban élnek, de maguk kevesebbet keresnek, mint a tavalyi bruttó átlagkereset 70 százaléka (399 840 forint), és vica versa:
- hiába lakik valaki a legalacsonyabb jövedelmű járások egyikében, ha saját (és adóstársával közös) havi bruttója meghaladja a tavalyi átlagos bruttó jövedelem 130 százalékát – vagyis a 742 560 forintot –, akkor is csak a legalacsonyabb mértékű vissza nem térítendő támogatáshoz juthat, vagyis legfeljebb 2,5 millió forintot kap ingyen az államtól;
- azoknak a pályázóknak az esetében pedig, akik elérik a 40 százalékos energiahatékonysági javulást a beruházással, a vissza nem térítendő támogatás aránya további 5 százalékkal nőhet. Ha jól értelmezzük ez azt jelenti, hogy például
az a pályázó, aki jogosult a legmagasabb összegre, akár 3,8 millió forint vissza nem térítendő támogatáshoz is juthat, a legalacsonyabb támogatási kategóriába esők pedig akár 2,8 millió forintot is kaphatnak, ha elérik a 40 százalékos energiamegtakarítást...
Megtartották a CPAC Hungary nevű konzervgyülit, ahol a vezér végre rendesen kirinyálhatta magát. Szánthó Miklós pedig egyesítette a woke-ozást a bolsizással.
KLUBRÁDIÓ / ESTI GYORS Műsorvezető: SELMECI JÁNOS 2024.04.26.
A Kúria döntött; az önkormányzatoknak már nincs lehetőségük változtatási tilalmat elrendelni kiemelt állami beruházásoknál, ezt a Lex Pázmány elrendezte – mondta Pikó András, Józsefváros polgármestere. A másik ügyben, a Diószegi utcában pedig hiába láncolná oda magát a lebontandó épületekhez, ha az ott lakók megtévesztésből vagy más okból a kormánynak hisznek – tette hozzá.
Közölte: a helyzet már korábban eldőlt. Mint felidézte, a változtatási tilalmat decemberben szavazták meg nagy többséggel, utána a kormány – szokás szerint – beterjesztett egy törvénymódosítást, a Lex Pázmányt, amely elvette az önkormányzatoktól azt a lehetőséget, hogy kiemelt állami beruházásnál változtatási tilalmat rendelhessenek el. A Kúria pedig azt a döntést hozta, hogy mivel közben született egy magasabb szintű jogszabály, nekik, azaz az önkormányzatnak kellett volna visszavonniuk a tilalmat, vagyis erre már nincs lehetőségük az önkormányzatoknak kiemelt kormányzati beruházásoknál, ezt a Lex Pázmány elrendezte.
Ha akarják, már holnap lebonthatják ezeket az épületeket? – kérdezte műsorvezetőnk, mire Pikó András azt válaszolta: igen, de most úgy tűnik, szüneteltetik a dolgot valószínűleg a kampány miatt. Könnyen lehet, hogy június 9., tehát a választás után felgyorsulnak az események. Valószínűleg ebben az ügyben az a mérvadó, hogy a kormány és a katolikus egyház nem tett le arról a szándékáról, hogy 2027 szeptemberében elinduljon a tanév a tervezett az új campuson, tehát kevés idejük van a bontásra és az építésre.
Mit tehet ilyenkor egy választott vezető a közösségéért? – hangzott el a kérdés az adásban. Pikó András azt mondta: egyébként az egyetemi fejlesztések Józsefvárosban hasznosak tudnak lenni, de ezeket nem felülről, rájuk oktrojálva kell meglépni, úgy illene elrendezni, hogy figyeljenek rájuk is. Ezt szerették volna elérni, de nem sikerült. Innentől kezdve az a kérdés, hogy mivel használ a polgármester a kerülete lakosainak – mondta.
Két különböző példát hozott fel, az egyik az említett Pázmány, az ott lakók féltik a házukat, a biztonságukat, nem akarnak elköltözni, ezt kell figyelembe vennie a polgármesternek. A másik ügyük a Diószegi utca, ott nagyon rossz körülmények között élnek emberek, és ugyan az önkormányzat adott nekik egy víziót, jövőképet arra, hogy három éven belül új lakásba költözhetnek Józsefvárosban vagy visszatérhetnek az ott felújított lakásukba, ha most megkérdezik őket, azt mondják, hogy „minél hamarabb”. „Magyarán, ha a kormánynak hisznek, és szerintem rosszul teszik”, akkor hiába láncolná oda magát a polgármester a lebontandó épületekhez. Neki arra kell figyelnie, hogy ezeket az embereket, akik vagy megtévesztésből, vagy más okból nehéz helyzetbe kerültek, mert a kormány nehéz helyzetbe hozta őket, hogyan tudja segíteni – fogalmazott a kerület vezetője.
Ereszen lemászó, drogos fideszesekről beszélt Magyar Péter a péntek estére szervezett tüntetésén. A tüntetőket kérdeztük, hogy kire szavaznának, ha nem lenne Tisza Párt, illetve hogy mit szólnának, ha Magyar Péter baloldali lenne, ahogy ezt a kormány állítja. Volt olyan volt fideszes fiatal, akinek fontos volt a rezsicsökkentés, de amit az elmúlt években csinál a Fidesz, az már nem tetszik neki, és volt, aki szerint „még az ördög is jobb, mint az Orbán”.
Mint aztán kiderült, az a CPAC konferencia, amelyen Orbán hadat üzent a civilizációnak, és szégyenteljesnek nevezte az emberiség történelmének rajta kívül eső részét, egymilliárd forintjába került a magyar adófizetőknek. Ez a NER-ben annyira nem tétel és összeg, hogy voltaképp nem is kellene felháborodnunk rajta, csupán azért idéztük meg, mert példa arra, hová teszi a maffia azt a pénzt, amiért mi verejtékeztünk. Ők meg homárt zabálnak rajta.
Nincs az úgy jól, hogy a komplett magyar költségvetés a Fidesz és Orbán házipénztára. Az Unió arra jött rá, hogy a burgenlandi traktorista pénzét is a fideszesek isszák el, ezért azt mondta, sztoj. Így oroszul, hogy jobban értsék a fiúk, akikről azt is megállapították, hogy orosz propagandát tolnak, de ezt is tudjuk, és ez ma mellékszál a mélázásunkban. Mert pénzzel indítottunk, és egyelőre azzal is folytatjuk a magyar abszurd mélyire igyekezvén.
Mivel ilyen milliárdos – s ennek sokszorosa – tételek ezerszám szerepelnek a ládafiában, bízvást mondhatjuk tehát, hogy a vérrel és verejtékkel megkeresett pénzünket vagy elszórják mindenféle értelmetlen szarságra, vagy pediglen ellopják. A kormányzásnak nevezett tevékenységük általában arra irányul, hogy a bevételeket maximalizálják, legszívesebben mindenkitől elszednének mindent, közben azonban rózsaszínű a látszatot kell kelteni.
Ha nincs pénze a magyar parasztnak, hogy a piac által diktált árakat megfizesse, akkor a multit, kisboltost, benzinkutast, akárkit hajszolják bele a veszteséges működésbe legtöbbször idióta szabályokkal, máskor fenyegetve, alaptörvénybe foglalva. Így, miközben egy alaptétel létezik, hogy az ellopható pénz mennyisége ne csökkenjen, ki lehet állni a színpadra mellet döngetni, hogy nekik Magyarország az első. Perszehogy, tőle lehet lopni zavartalanul.
Ez ilyen közgazdasági alapvetés volt a büdzséről, a móka és kacagás csak ezután következik. Vannak az életben szimbólumok, még csak ki sem kell találni őket. Bizonyára önökkel is szembe jött már a Facebookon az a kép – amelynek egy részletét föntebb meg is mutatjuk -, amelyen a Lidl disznózsírt kínál olivaolaj helyett, és nem azért, mert hülye volna, hanem, mert így tud megfelelni a Fidesz elébb vázolt indíttatású kretén szabályainak.
Ilyen ez a kötelező akcióztatás is, amellyel szintén hatalmi szóval írják elő a kereskedőknek, hogy olcsóbban adják a dolgokat, megspékelve a kormány dicséretével – mindenféle táblák, egyebek -. De van az úgy, hogy elfogy az akciós olivaolaj. Hogy ezért ne büntessék szarrá a boltost, helyettesítenie kell valamivel, a Lidl pedig ebben az esetben az „olajok, zsírok, margarinok termékkategóriában” kínjában ezt cselekedte.
Miközben a Lidlen röhögünk, voltaképp magunkon tesszük ezt, és elborzadunk azon a világon, amely ilyen abszurdba hajszolja bele a benne élőket és tevékenykedőket. A Lidl is például jobb híján cselekedte, amin mindenki eltelten vigyorog, de még az is lehet, hogy tudat alatt akart jópontot szerezni, ismerve az ország disznófejű nagyurának épp a disznóölések iránti óhatatlan vonzalmát. A végeredmény azonban mindenképp kiábrándító.
Mert ez a NER, és ez az életünk. Ez a szürreális világ. Mégis az a legszebb ebben a történetben, hogy mindeközben harsogja a kedves vezető ennek felsőbbrendűségét a sátáni nyugattal szemben azzal a csavarral, hogy mégis őket akarjuk utolérni évtizedek óta. Vagy, ha nem is akarjuk igazán, legalábbis ezzel hitegetnek minket, hogy befogják a pofánkat. Olivaolaj, disznózsír, seckojedno, a biciklilánc síkosítására mindkettő egyként alkalmas...
