Szerző: PETŐ ATTILA kreszprofesszor
2020-22.
2. Az unió nem betiltotta az orosz olaj használatát, hanem szankcióval sújtotta. Határidőt szabott a tagállamoknak arra, hogy megfelelő átmeneti időszak után szabaduljanak meg attól az erkölcsi csapdától, hogy az orosz olaj behozatalával ők finanszírozzák az orosz önkényuralom imperialista háborúját Ukrajna ellen. A tengerparttal nem rendelkező országok mindössze hosszabb haladékot kaptak.
3. A rezsicsökkentést nem alapozza meg az orosz olaj alacsony ára, mert az orosz olajért rendszerint ugyanazt a világpiaci árat kell fizetni, mint a szabadpiacon. Noha az Ural márka jelen pillanatban némileg olcsóbb, mint a Brent típusú, de a különbség meglehetősen csekély, mert Oroszország szinte korlátlanul képes eladni olaját az erre mohón szomjazó Kínának, Indiának, Pakisztánnak stb.
4. Csehország és Szlovákia ugyanúgy a Barátság kőolajvezeték déli ágán keresztül kapja ugyanazt az orosz olajat, aminek a költsége számukra nagyjából ugyanaz. Egyik országban sincs annyira ostoba kormány, hogy rezsicsökkentést vezetett volna be. A hazai rezsicsökkentés és az orosz olaj behozatala, illetve ára között semmiféle összefüggés nincs. A különbség az eltérő gazdaságpolitikából fakad.
5. A rezsicsökkentés és a benzinár rögzítése látszólag fékezi a névleges inflációt, de többletköltsége máshol halmozottan jelentkezik. Ordítóan káros intézkedés, mert (I.) pazarlásra ösztönöz, (II.) óriási veszteséget okoz az energiaszolgáltató vállalatoknak, amelyek (III.) ezért sokkal kevesebbet ruháznak be, (IV.) hatalmas támogatást igényel a költségvetésből, (V.) aminek fő haszonélvezői a jómódúak.
6. Európában a magasabb energiaárak ellenére alacsonyabb az infláció, mint Magyarországon. Az MNB hivatalos adata szerint a hazai infláció májusban már 10,7 százalékra ugrott, míg az euróövezetben csak 8 százalék. Nálunk az inflációt tovább fokozza a forint értékvesztése. Ez belső ok, a rossz gazdaságpolitika következménye. Ki táncol önerejéből lendületesebben a válság szélén?
7. Az Orbán-kormány nem engedi, hogy a „magyar emberekkel fizettessék meg a háború árát”. Fájdalom, ez részben nem a kormányon múlik, mert a szankciók miatt gyorsan átrendeződő keresleti és kínálati hatások nyomán felment mind az energia, mind pedig az élelmiszer világpiaci ára. A forint árfolyamának drámai csökkentésével, a belföldi árakat még tovább növelő rossz gazdaságpolitikájával a magyar kormány nem enyhíti, hanem kifejezetten növeli a válság terheit...
A filmsorozat alapja Elena Ferrante Nápolyi regények tetralógiája, melynek első három kötete már itthon is megjelent a Park kiadónak köszönhetően, akik 2016-ban kezdték el kiadni a sorozatot.
Ferrante fever – így nevezték a jelenséget, amely pár éve a Nápolyi regények megjelenésekor végigsöpört a világon. A híradások szinte mindegyike megemlítette a szerző személyét körüllengő homályt, ugyanis az Elena Ferrante írói álnév. A mai napig nem tudni, hogy kit takar, bár a tetralógia sikerének köszönhetően a találgatások megszaporodtak. Olyannyira, hogy 2016 október elején bejárta a nemzetközi és a hazai sajtót Claudio Gatti oknyomozó újságíró cikke, amelyben számos adattal alátámasztva felfedni véli a szerző kilétét: szerinte Ferrante valójában egy Olaszországban kevéssé ismert fordító, Anita Raja.
Lila Cerullo és Elena Greco tűz és víz. Lina fiús, robbanékony, erőszakos, parancsolásra született, Elena lágy, odaadó, szorgalmas, figyelmes és önfeláldozó. Jobban nem is különbözhetnének, sorsuk mégis egy életre összefonódik az 1950-es évek poros nápolyi udvarain. Hol elválaszthatatlan barátnők, hol fékezhetetlen szellemi riválisok. Nem tudnak se egymással, se egymás nélkül élni, kiegészítik, inspirálják egymást; egyikük sem lenne a másik nélkül az, aki. Mindketten egy szegénységgel küszködő, büszke, erőszakos férfitársadalomban próbálnak a maguk módján boldogulni, előrébb jutni, a tőlük telhető legnagyobb függetlenséget kivívni.