Szerző: VÖRÖS SZABOLCS
2023.02.24.
Mostanra világos, hogy miközben a Nyugat koalíciója figyelemre méltóan szilárd, a világ többi részét nem sikerült meggyőznie Oroszország elszigetelésének a szükségességéről. Nagyon sok ország nem egzisztenciális fenyegetésként, hanem alapvetően pusztán Európa és Amerika problémájaként tekint az orosz invázióra.
A New York Times kitér arra is, hogy a szankciók nem bizonyultak annyira pusztító erejűnek, miként azt a Nyugat remélte, számos ország ugyanis – a legnagyobb mértékben Kína és Törökország - belépett a gazdasági kapcsolatokat visszaszorítók helyére, és a háború előtti szint fölé növelte Oroszországba irányuló exportját. A lap értékelése szerint azonban hosszú távon így is van esély arra, hogy a szankciók katasztrofális hatással járjanak Oroszországra nézve.
Már most satnyulnak a külföldi beruházások, az olajkereskedelmi korlátozások a termelés visszafogására késztetik Oroszországot, a gázszállítási csővezeték-infrastruktúra Ázsia felé történő átirányítása pedig éveket igényel. A New York Times megállapítja, hogy a nyugati táboron belül most eltökélten Ukrajna mögött állnak olyan országok – köztük Németország, Franciaország, illetve Olaszország -, amelyek baráti viszonyt ápoltak Moszkvával, de a nyugati egység sem tökéletes, hiszen az Orbán Viktor vezette Magyarország kilóg az EU-országok sorából, és számos olyan uniós döntés meghozatalát késleltette, amihez egyhangú állásfoglalásra volt szükség.
A Le Monde megállapítja, hogy nyugaton Kijev megsegítését csak a kisebbség vitatja, de ez a kisebbség növekvőben van. Az egyes országokban eltérő a közhangulat: a britek ma is ugyanolyan mértékben állnak az ukránok mögött, mint egy évvel ezelőtt, ám Olaszországban például pacifista trend figyelhető meg, Szlovákiában pedig vonakodnak befogadni az ukrajnai menekülteket.
Robert Habeck német gazdasági miniszter a Frankfurter Rundschaunak elmondta: ő már az orosz támadás megindítása előtti napon tájékoztatást kapott a berlini amerikai nagykövetségtől arról, hogy másnap megkezdődik a háború. Kora este felkereste hivatalában a nagykövetség egyik diplomatája, aki átadott neki egy dossziét, amiből kiderült, hogy az éjjel egyértelműen megindul az invázió. Mik voltak ezek az egyértelmű jelek? Az egyik, hogy az oroszok felolvasztották a vérkonzerveket. Emellett a rakétavetőkben elhelyezték a rakétákat, a katonai járműveket jelzésekkel látták el, a csapatok pedig mozgásba lendültek a határ irányába. „Világossá vált, előttünk a háború – ez volt a keserű valóság” – mondja Habeck.
A Der Standardban Ido Baumnak, az izraeli Haim Striks jogi egyetem professzora azt állítja, hogy Izrael a tekintélyuralmi berendezkedés felé tart. A professzor szerint Benjamin Netanjahu alkotmányjogi reformjai jogi eszközökkel végrehajtott államcsínnyel érnek fel. Felhívja a figyelmet arra, hogy Jariv Levin igazságügyi miniszter egyik javaslata értelmében a kormánynak lehetősége nyílik bírák egyoldalú kinevezésére, beleértve a legfelső bíróság bíráit is. Egy másik pont alapján a parlament egyszerű többséggel hatályon kívül helyezhet legfelsőbb bírósági döntéseket.
Az izraeli miniszterelnök Orbán Viktort tekinti előképének – nagy különbség viszont az, hogy Izraellel ellentétben Magyarországon az EU képes bizonyos nyomásgyakorlásra, Budapestet az Unió szankciókkal sújthatja - olvasható a kommentárban, amely arra is kitér, hogy Netanjahu ugyan az izraeli közvélemény jelentős részének az ellenállásával találta magát szembe, de a tiltakozások kevéssé befolyásolták. A kormányfő folyamatosan fenyegeti az izraeli médiát az ágazat átalakításának a terveivel. Csak egy terület maradt, amelyet Netanjahu nem tudott teljes mértékben saját ellenőrzése alá vonni: a gazdaság – írja az osztrák lapban az izraeli jogászprofesszor.
„Ennek különféle fázisai voltak, kevésbé intenzív, meg sokkal intenzívebb, de ez ugyanaz a háború. Csak hogy a nagyságrendeket érzékeljük: Európában több mint kilenc évig tartó háború utoljára a spanyol örökösödési háború volt, ami 1701 és 1714 között zajlott”
- a második világháború óta nem látott szárazföldi csapatmozgások indultak meg a kontinensen,
- nyolcmillió ukrán kényszerült elhagyni az otthonát,
- az ENSZ adatai szerint nyolcezer civil halt meg,
- miközben a konfliktus az egész világon zavarokat okozott az energia- és az élelmiszer-ellátásban.
- alkalmazkodni a globális cégbirodalmak és pénzügyi hálózatok által diktált új világrend követelményeihez (ami a hozzánk hasonló, gyarmati sorból felszabadult országok számára teljes kiszolgáltatottságot jelentett: a természeti és kulturális erőforrások gyors felélését és kimerítését, egyenlőtlen nemzetközi csereviszonyokat, a társadalom kettészakadását);
- e cseppet sem virtuális veszélyek elleni védekezés reményében (és élve az ismerős csatlósszerep kínálta lehetőségekkel) fenntartani és megerősíteni az állami tekintélyuralom és bürokratikus abszolutizmus térségünkben hagyományos rendjét.