INDEX
Szerző: NAGY MÁRTON
2024.01.03.
Amikor a magyar embereknek boldog és sikerekben gazdag új évet kívánunk, akkor nem pusztán reményeinkre alapozott kívánságunkat fogalmazzuk meg, hanem egy elemzésekre épített, igencsak valószínű forgatókönyvet látunk magunk előtt. Egy olyan pozitív jövőképet, amit a magyar gazdaság a saját erejéből el tud érni – feltéve, hogy a korábbi évektől eltérő módon nem érkeznek újabb, még súlyosabb, világrengető katasztrófák. A kormány úgy látja, a magyar gazdaságban a növekedési képességek és irányok több mint megfelelőek, és, ha a kátyúkat jó érzékkel ki tudjuk majd kerülni, akkor a növekedés sebessége is jelentős mértékű lehet.
2024-BEN A GAZDASÁGBAN BOLDOGABB ÉS SIKERESEBB ÉV KÖVETKEZIK.
2023 a háborús és az elhibázott szankciós hatásokkal szembeni küzdelem, de ahogy azt a miniszterelnök meghirdette, különösképpen az infláció elleni harc éve volt. A tavalyi évet úgy kezdtük, hogy magas inflációt, ennek következtében pedig csökkenő beruházásokat és fogyasztást láttunk. Szinte csak a növekedésünket erodáló tényezők tornyosultak előttünk.
A növekedést fenyegető egyik legfőbb akadályt, az inflációs rémet végül hosszú küzdelemben legyőztük, így a gazdasági-társadalmi berendezkedésünk alapját jelentő munkaalapú és családbarát rendszert meg tudtuk védeni. Az inflációt tekintve már visszasimulunk a régiós országcsoportba, sőt, novemberben Csehországban már a hazainál magasabb éves inflációt mértek.
A MAGYAR GAZDASÁG ÉS KORMÁNY GAZDASÁGPOLITIKÁJA IS VÁLSÁGÁLLÓNAK BIZONYULT.
A világgazdasági ellenszélben is meg tudtuk őrizni a növekedés alapjait, az innovatív gazdaság egészségét garantáló alapszöveteket. A várakozásaink szerint 4 százalék körülire gyorsuló 2024-es növekedés tehát nem kormányzati vágyálom, hanem a 2023-as év folyamatainak egyenes következménye. A harmadik negyedévtől kezdődően megindult a gyors kilábalás, újra nő a gazdasági teljesítmény – sőt, negyedéves alapon az unióban az egyik legnagyobb mértékben. A legfontosabb egyensúlyi mutatóink helyreálltak, az energiaválság elmúltával az ikerdeficitünk is a múlté, a külkereskedelmünk és a külső egyensúlyunk hónapról hónapra újabb és újabb pozitív meglepetéseket okoz. Ezt a kedvező gazdasági képet a hitelminősítők is megerősítették decemberben.
A kedvező gazdasági kép önmagában azonban nem lesz elegendő a gazdasági növekedés biztosításához, a kormány továbbra sem lehet tétlen szemlélő – a korábbi aktív és jól célzott gazdaságpolitika folytatása szükséges. A gazdasági növekedés helyreállításához legelőször három, ráadásul egymással összefüggő területen szükséges előrelépni. Első lépésként helyre kell állítani a lakossági fogyasztást, második lépésként a belgazdasági termelést és beruházásokat kell jelentősen ösztönözni, harmadik lépésként pedig tovább kell növelni a munkaerőpiaci aktivitást...
- 50 hónapja húzódik a Simonka-per, és még csak most kezdik újra nulláról.
- Nagy Feró fia és a gitáros is otthagyja a Beatricét.
- Mivel az utolsó buszt lekéste, lopott BMW-vel próbált hazaérni az éjféli pezsgőbontásra egy litkei férfi.
- A Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő huszárvágással csökkentette a várólisták hosszát.
- Akadozott a net- és mobilszolgáltatás a Vodafone és a Telekom hálózatán is.
- A pedagógusok többsége nem tudja, mennyit keres január 1-től.
- Új lakossági állampapírok jönnek.
- Az NGM szerint az állam tavasszal veheti meg a ferihegyi repteret.
- Folytatódik a lengyel kultúrharc: az új kormány lecserélte a pályázatot, amit még az előző kormány nyújtott be a Velencei Biennálénak.
- Egy szilveszteri bulin lábon lőttek egy embert egy olasz parlamenti képviselő fegyverével.
- Lemondott Claudine Gay, a Harvard Egyetem elnöke.
- Kleinheisler a Hajduk Splitbe ment.
- És már ingyen is meg lehet hallgatni a Borízű hang 152. adását.
„Megszületett a tervezete, a szövege annak a megállapodásnak, amit a magyar kormány követelt és a saját képviselői letárgyaltak New York állam képviselőivel. Ott volt a helye az aláírásoknak, de vártak magukra”
– emlékszik vissza Kontler László rektorhelyettes. A magyar kormány sem adott magyarázatot arra, hogy az Altusz Kristóf és Palkovics László által New Yorkban letárgyalt egyezményt miért nem írták alá.
Az egyetem rektora többek között épp ezért fordult az Alkotmánybírósághoz. Azt mondja aggályos, hogy az egyetem működését az újabb szabály szerint is nemzetközi megállapodáshoz kötik, amelyről a kormány döntheti el, hogy megköti-e.
Az Alkotmánybíróság öt év után döntött.
„Az indítványozó jelenleg is magyarországi működési engedéllyel rendelkező külföldi felsőoktatási intézmény, aki ekként szerepel az oktatási hivatal egyediségében is, ami attól független jogi helyzet, hogy az oktatási tevékenységet az érvényes működési engedélye alapján de facto 2018 óta nem végez Magyarországon.”
Vagyis hiába nem végezhet oktatási tevékenységet az egyetem, hiába nem adhat ki amerikai diplomát Magyarországon, az AB szerint formálisan egyelőre nem volt jogalapja az alkotmányjogi panaszra, ezért érdemi vizsgálat nélkül visszautasította a testületet...
Tavalyi évindító írásunk ugyanis túl jól sikerült. Így írtunk napra pontosan egy évvel ezelőtt:
„Az év folyamán egyre több gond jön majd szembe, amelyekért a kormány természetesen nem lesz, nem lehet felelős. Szóval kellenek majd új felelősök. Vagy régi-újak. Bár nem akarunk ötleteket adni, de a külföldről finanszírozott, hazaáruló „dollárbaloldal” mellé idén felsorakoztathatják például a külföldről finanszírozott „dollármédiát”. Akár valami törvényt is hozhatnak ellene – s Góliát tetszeleghet tovább Dávid szerepében. Nemzetiszín jelmezbe öltözve vívhatja tovább látszat-szabadságharcát az általa egyébként totálisan uralt ország virtuális harcmezőin.”
Nos, lett is dollármédiázás ízibe’, azzal indokolt szuverenitásvédelmi törvény is év végére, idén pedig lesz már ilyen hivatal is.
Ájtatos ábrázattal, álszerényen takarózhatnánk most azzal, hogy nem kellett ehhez nagy jóstehetség, sőt nem is az volt soraink mögött, s csupán annyi történt: a kormánypárt a Válasz Online kottájából játszott egész évben (hiába írtuk oda: nem akarunk ötleteket adni). Ebben az esetben viszont részfelelősség terhelne minket a Szuverenitásvédelmi Hivatalért, meg az annak nemsokára élére helyezendő Lánczi Tamásért is – úgyhogy inkább azonnal elismerjük: igen, a kristálygömb itt van a szerkesztőségben.
Meg aztán: megjósoltuk egy éve azt is, hogy mint politikai közösség, mi, magyarok, nem leszünk normálisak 2023-ban. Ha valaki még mindig kételkedne jóstehetségünkben, hát íme, ez történt többek között: lombkorona-sétányt épített a fideszes polgi EU-pénzből, miközben körülötte tarra vágta az erdőt, Budaházy György elnöki kegyelemben részesült és lóháton távozott a börtönből, sosem látott összegeket tüntetett el a NER magántőkealapok és osztalékelsőbbségi részvények segítségével, Dúró Dóra felszólítására Csák János kirúgta L. Simon Lászlót kiállított fényképek miatt, volt aztán itt szuverenitásvédelem és Erdogan, Putyin, meg Alijev érdekeinek védelme a gaz svédek, ukránok és örmények ellen, Vidnyánszky le is mondott meg nem is, a fővárosi választás szabályait fél évvel a voksolás előtt módosították, a Sztárbox című műsorban pedig azzal villogtak művészeink, hogy jól meg tudják ütni egymás fejét…
Hagyjuk is végre azt az átkozott óévet! Jöjjön inkább a vadiúj jóslat!...
Három elem fontos számunkra most ebből a nagyszerű leírásból. Egyrészt az, hogy az oligarchia mint uralkodó kormányzati forma változó tartalommal bír, ahogy a hatalmat gyakorló emberek száma vagyonuk növekedésével csökken. Másrészt az, hogy a kezdetleges oligarchiában, ahol a kormányzásban viszonylag sokan vesznek részt, éppen a résztvevők számából, azok viszonylag csekély vagyonából és a vagyon gyarapítását célzó elfoglaltságból az következik, hogy nem annyira az egyes személyek, hanem az emberi akaratnál és szeszélynél stabilabb törvények uralma a döntő. Végül, de nem utolsósorban pedig az, hogy az oligarchiát megelőzheti a demokrácia, abból idővel kifejlődhet az oligarchia, noha a szerző maga azt elsősorban az arisztokrácia elfajult válfajának tekintette.
Ma, a huszonegyedik században az oligarchia fogalma némi átalakításra szorul. Erre tett termékeny kísérletet David Lingelbach és Valentina Rodríguez Guerra, amikor új könyvükben így fogalmaztak: „Az oligarcha olyasvalaki, aki megszerzi és újratermeli a vagyont és a hatalmat azáltal, hogy az egyiket a másikra átváltja” (The Oligarchs’ Grip. Fusing Wealth and Power, De Gruyter, 2023). Mindkét pillér – tehát a vagyon és a hatalom – megléte egyaránt fontos, de a döntő az, hogy ezek egymást támogatják; így emelvén tartóssá és örökletessé mindkettőt. Az oligarcha egyfelől vagyonára támaszkodva megszerzi, megerősíti politikai hatalmát, másfelől politikai befolyását és uralmát vagyona védelmére és további gyarapítására használja föl. Az oligarchikus uralom stabilitásának az alapja tehát a vagyon és a politikai uralom hézagmentes összefonódása.
Fontos felismerni, hogy a kapitalista piacgazdaság folyamatosan újratermeli a jómódú embert. A versenyben egyesek anyagilag gyarapodnak és győznek, mások vagyona pedig elolvad; ők lesznek a vesztesek. Mindez a piaci verseny természetes következménye. Más a helyzet viszont akkor, ha a verseny győztese vagyonát politikai hatalomra váltja, éppen azért, hogy vagyonát többé ne veszélyeztesse senki. Fordítva is előfordul: szegényebb ember hatalmat szerez, amit rögvest politikai befolyás révén szerzett anyagi gazdagsággal támaszt alá. Többé nem kell piaci hatékonyság ahhoz, hogy valaki győztesként kiemelkedjen és aztán tartósan fölül maradjon, mert a kisajátított politikai hatalom révén a piaci és politikai verseny egyaránt megkerülhető, korlátozható, felszámolható...
- suttyomban beismerte a kormány: idén 5,9% lesz a költségvetési hiány,
- és hogy Márki-Zay Péter egy év alatt olyan jól megtanult románul, hogy már tolmács
nélkül követte a forradalmi megemlékezéseket Aradon.
