NÉPSZAVA ONLINE
Szerző: SZELESTEY LAJOS
2019.10.24.
Foreign Policy
Az USA európai és eurázsiai ügyek volt államtitkára szerint az előző ukrán államfő valószínűleg nem volt kellően érzékeny kisebbségi kérdésekben, ám ettől a magyaroknak nincs joguk, hogy túszul ejtsék Ukrajna és a NATO közeledését. Daniel Fried abból az alkalomból nyilatkozott, hogy kiszivárgott: Orbán Viktor tavasszal igyekezett Kijev ellen hangolni az amerikai elnököt, mégpedig Putyinnal párhuzamosan. A magyar és az ukrán vezetés között már jó ideje vita van a kárpátaljai magyarok miatt. Trianon még ma is nyílt seb Magyarország számára. Azon kívül a környező államokban élő magyarok nemzeti identitásának erősítése kezdettől fogva az egyik sarokpont a magyar kormányfő politikájában. Egy washingtoni tanácsadó cég, az Albright Stonebridge Group igazgatója, Christopher Maroshegyi úgy látja, hogy a határon túliak fontos eszközt jelentenek a kormányfő számára, mert odahaza felszíthatja a nacionalizmust, kiemelkedő szerepet vívhat ki ezáltal magának a NATO-ban, végül pedig gesztust tesz Moszkvának.
Minden ellenkező állítás dacára szó sincs arról, hogy Nagy-Britannia stabil demokrácia volna, olyannyira, hogy az ország immár egy sorba került az USA-val, Magyarországgal, a Fülöp-szigetekkel és Brazíliával, amennyiben áldozatul esett egy erős ember csábításának. Ami Trumpnál az üres, macho ígéret a kerítés megépítéséről a mexikói határon, az Johnson esetében a dacos elszántságként jelenik meg, mármint hogy ő majd véghez viszi a Brexitet. Ám ez hazugság, de ezért lehetett kormányfő és a kisebbségi toryk vezére, továbbá reményei szerint ezért nyeri meg a következő választásokat. A miniszterelnök korábban azt mondta, hogy inkább végzi az árokban, semmint hogy újabb hosszabbítást kérjen a kilépéshez, ennek ellenére az Egyesült Királyság bizonyosan nem fogja ott hagyni az EU-t a hónap végén. Ehelyett – Trump, Bolsonaro, Orbán és Erdogan módszerét koppintva – Johnson valószínűleg az elitet okolja majd a kudarcért, mármint hogy nem tudja betartani a szavát, ahelyett, hogy vállalná a felelősséget saját egyértelmű hibáiért. A Brexit jelenleg lehetetlen próbálkozás, mert amint kiderül, mennyibe is kerülne bármiféle tényleges kiválás, a politikusok azonnal visszavonják a támogatásukat. A nagyközönség hihetetlen mértékben nincs tisztában a távozás következményeivel, így azzal, hogy a kemény tárgyalások még éveken át tartanak, de ezzel együtt még az is lehet, hogy végén nem jön össze a megállapodás. De a radikális jobboldal számára kedvező a káosz. Minél nagyobb a zűrzavar, annál inkább mondhatja, hogy ő védi meg az országot az elitista ellenséggel szemben. Meg hogy a népszavazás eredményét külföldiek és hazai szövetségeseik elárulják. Johnson továbbra is az erős ember pózába helyezkedik, aki képes valóra váltani az emberek vágyait, még akkor is, ha veszít. De ha megtörténik a kilépés, akkor oda lesz annak összes vélt előnye.
A kommentár úgy véli, hogy a Brexitben és Trumpban nincs semmi kivételes: az egész világon tapasztalható a mind nagyobb politikai megosztottság, bár azt nem lehet tudni, hogy mennyire lesz tartós jelenség. Tapasztalni Kanadában, Dél-Amerikában, így Chilében, Bolíviában, a Közel-Keleten, vegyük akárcsak Libanont vagy Izraelt. A lengyeleknél összeállt az ellenzék és szűk többséget szerzett a kevésbé befolyásos Szenátusban, így belezavarhat a PiS programjába. Magyarországon az Európa-barát, középbalos Karácsony Gergely megbuktatta a hivatalban lévő fővárosi polgármestert, ily módon kiéleződtek az ellentétek a városok és a Fidesz bázisát jelentő falvak között. Lehet, hogy gyengének tűnnek azok a politikusok, akik kompromisszumra szólítanak fel akár a brit kilépés, akár az amerikai elnök viselkedése kapcsán, ám ha nem sikerül dűlőre jutniuk a szembenálló feleknek, akkor a világ nagy valószínűséggel csak még rosszabb helyzetbe kerül.
Az egész unió jövőjét megkérdőjelezi az, hogy Macron elzárkózik Észak-Macedónia és Albánia felvételi tárgyalásainak megkezdésétől. Így vélekedik a helyzetről Dimitar Becsev, az Atlanti Tanács nevű amerikai kutatóintézet munkatársa. Mint rámutat, a francia elnök odahaza ugyan a populizmus legyőzésének jelszavával került hatalomra, ám a Nyugat-Balkánon mostanság sokan az európai Trumpnak hívják. Párizsban már Mitterrand óta koncentrikus körök elgondolását igyekeznek érvényesíteni az EU-ban és a Brexit kapóra jött a mostani államfőnek, hogy felélessze ezt a megközelítést, mert úgy gondolja, hogy kudarcot vallottak a legutóbbi bővítési fordulók. Ahelyett, hogy az új tagok virágzó fiatal demokráciaként segítettek volna felgyorsítani az integrációt, Brüsszel szembekerült az orbáni Magyarországgal, illetve a PiS Lengyelországával. Macron elképzelése az, hogy Szkopje és Tirana csak várakozzon, Budapest, Varsó és Bukarest pedig maradjon távol az euróövezet alapján szerveződő élcsapattól. Ennélfogva a felvételi folyamat halott, viszont éljen a hatékonyan működő mag, benne a gazdasági motor németekkel, illetve a stratégiai vezető franciákkal. Csakhogy ez bizonytalanná teszi az egész földrész biztonságát. Hiszen elakad Észak-Macedónia beilleszkedése az európai rendszerbe. Az ország miniszterelnöke által ezek után meghirdetett választás nyugodtan elsülhet visszafelé és az ország elkanyarodhat a Brüsszel felé vezető útról. Ráadásul az EU tárgyal Szerbiával, noha az minden nappal közelebb került Oroszországhoz és Kínához.
Mivel a nacionalizmus újjászületik Európában, legújabb kori történelmük egyik legdrámaibb időszakát élik át az egykori szocialista országok – 30 évvel a rendszerváltás után – írja az újság, amely sorra veszi, hogy az érintett államok miként emlékeznek meg az akkori eseményekről. Az összeállításban Budapestnek csupán néhány sor jutott, szemben Berlinnel, Prágával, Lipcsével, az egyetlen érdemi rendezvényként nálunk a Terror Háza előtti szabadtéri kiállítást említve. A 13 poszter azt mutatja, hogy milyen főbb események voltak a szovjet megszállástól a rendszer 89-es összeomlásáig. Az üzenet az, hogy a szabadság nem magától jött, keményen harcolni kellett érte...
