NÉPSZAVA
Szerző: HALMAI KATALIN
2020.08.01.
...Keresett exportcikk az Orbán-modell? Vagy inkább Orbán másolja a külföldet?
Kétirányú a forgalom. A magyar miniszterelnök is importál onnan, ahol hasonló a helyzet. Például Oroszországból, ahol a kormány elnyomja a szabad sajtót, de engedélyezi néhány kritikus sajtóorgánum megjelenését, csak azért, hogy megmutathassa országnak-világnak: működik a sajtószabadság, megjelennek független újságok. Ez nagyon hasonlít a magyarországi állapotokhoz. Amikor tavaly decemberben Magyarországra látogattunk, Kovács Zoltán nemzetközi kormányszóvivő azzal fogadott minket: milyen alapon beszélnek önök a sajtószabadság korlátozásáról, amikor az Index a legnépszerűbb hírportál! Nos, nem tudom, most hogyan érvelne, bár van elképzelésem… Szóval, a média “befogása” vagyis ellenőrzés alá vonása Oroszországra és Törökországra is jellemző. Nem egyedi magyar sajátosság, hogy lecserélik a tulajdonost vagy nyomást gyakorolnak rá, hogy távozzon, majd megváltoztatják a lap irányvonalát. De egyedi magyar sajátosság, hogy önök az Európai Unió tagjai, egy “állítólagos” értékközösségé, amely a jogállam és az alapvető jogok tiszteletben tartására épül. Ez különbözteti meg Magyarországot Oroszországtól és Törökországtól.
A magyar példa is ragadós?
Határozottan! A visegrádi országokban gyakran hallani az Orbán-kormány régóta hangoztatott elméletét, miszerint a független sajtó, az ellenzék veszélyt jelent a nemzetre, az újságírók politikai aktivisták vagy ügynökök, akikben nem lehet megbízni. Hasonló nyelvezetet használt Robert Fico ex-kormányfő Szlovákiában. Lengyelországban most a média “nacionalizálása”, nemzeti kézbe helyezése van napirenden, mert a külföldi tulajdonban lévő sajtótermékek kritikusak a kormánnyal szemben. De az Orbán-modell tapinthatóan jelen van Szlovéniában is, ahol előszeretettel fektetnek be a Fideszhez közeli médiavállalkozások. A ljubljanai kormány a magyaréhoz hasonló taktikát alkalmaz. Különösen aggasztó, hogy a közszolgálati médiát teljes egészében az ellenőrzés alá akarja vonni.
Ne hagyjuk ki a sorból a Cseh Köztársaságot, ahol a kormányfőnek médiabirodalma van. Orbán Viktornak ugyan nincsenek ilyen érdekeltségei, de helyette barátok, Fidesz közeli vállalkozások vásárolják fel a sajtót. Ez is jellemző a régió országaira? Igen, de nem lehet minden országot egy kalap alá venni. Magyarországon a kormány irányítja az oligarchákat, másutt inkább elszigetelt oligarcha struktúrák működnek. Micsoda abszurd helyzet volt, amikor a tulajdonosok önként felajánlották a lapjaikat a KESMA-nak (Közép-európai Sajtó- és Média Alapítvány — a szerk.)! Ez jól mutatja, hogy Magyarországon nem autonóm oligarchák harcolnak a hatalomért, hanem Orbán és a kormány terelgeti őket. Csehországban Andrej Babiš miniszterelnöknek vannak érdekeltségei a médiában, de más játékosok is labdába rúghatnak, akik a saját üzleti érdekeik népszerűsítése miatt vásárolnak sajtótermékeket. Magyarországon is van erre példa, de a rendszer sokkal inkább központosított.
Ezek szerint mindenütt támadások érik a független sajtót. Miért pont a magyarországi helyzet miatt aggódik mindenki?
Mindenekelőtt azért, mert sokkal előrébb tartanak, mint a többiek, sokkal sikeresebb a modell. Lengyelországban például még mindig működik egy erős és független audiovizuális média szektor és nyomtatott sajtó. Önöknél jóval rosszabb a helyzet. A sajtó túlnyomó része nem független, van mutatóban egy-egy újság, hírportál, rádió és televízió, de óriási a kormány médiabefolyása. A folyamat tíz éve kezdődött és az Európai Unió sohasem lépett közbe erélyesen, hogy megállítsa. Feldühített, hogy azon a héten, amikor az állam- és kormányfők egy jogállami mechanizmus bevezetéséről tárgyaltak Brüsszelben, Magyarországon felállt az Index szerkesztősége.
Ön szerint a két eseménynek köze van egymáshoz?
Az Index évek óta nyomás alatt állt. Ami történt, nem volt váratlan. Nem érdekel, hogy a két eseménynek van-e köze egymáshoz vagy sem. De egyértelműen jelképezi a helyzetet: a legnagyobb magyar független hírportál lényegében összeomlott, miközben az EU vezetői nem tudtak megegyezni arról, hogyan kössék az uniós kifizetéseket a jogállam tiszteletben tartásához. Ez Magyarország elmúlt tíz évének a mikrokozmosza. Hányszor láttuk ugyanezt megtörténni a magyar médiapiacon? És hányszor maradt minden a régiben, következmények nélkül? Az Index elvesztése nagyon szomorú történet, de végülis csak egy a sok közül. Ezért ennyire elkeserítő.
Az Európai Unió mindig végtelenül aggódik a magyar média helyzete miatt, de nem tesz semmit, mert állítása szerint nincs hozzá hatásköre. Ön szerint sincs?
Nem tudom, hogy az EU vezetői mennyire ismerik és értik a magyarországi helyzetet. Nem tudom, hogy hisznek-e a kormányzat képviselőinek, akik tájékoztatják őket, és elmesélik, hogy az Index esetében egy magánvállalkozás belső ügyeiről van szó. Nem igaz, hogy a közösség nem szólhat bele a média ügyeibe. A magyar kormány a médiapiac manipulálásával vonja ellenőrzése alá a hírszolgáltatást. Az állami hirdetéseket fegyverként használják a független média kivéreztetésére, jóváhagynak vállalati összeolvadásokat, amelyeket nem kellett volna, és elutasítanak olyanokat, amelyeket kellett volna, mert a piacfelügyelet politikai döntéseket hoz. Az állami támogatások rendszere, a versenypolitika az EU kizárólagos hatáskörébe tartozik. Legalább két panasz van a versenyjogi biztos asztalán, amely a magyar közmédia, illetve a kormányközeli média túlzott állami támogatását kifogásolja, de egyikre sincs még válasz, ami egyszerűen érthetetlen. Az Európai Bizottság vagy nem akar közbelépni, mert politikailag érzékeny témáról van szó, vagy nem érti a helyzetet.
Az EU döntéshozói azt ígérik, hogy a közösség támogatni fogja a független újságírást a tagállamokban. Ezt mennyire tartja megvalósíthatónak?
Bizonyos feltételekkel megvalósítható az elképzelés. Ha egy kormány vagy közpolitikai szerv pénzügyi támogatást nyújt a médiának, akkor garantálnia kell az eljárás függetlenségét. Legyen a lehető legmesszebb a finanszírozástól! Nem adhat közvetlenül pénzt, csak külső, szakértői szervezeteken keresztül, a döntést pedig egy független testületnek kell meghoznia. A mi szervezetünk kezeli a tényfeltáró újságírás támogatására szolgáló európai uniós alapot, amelyre idén valamivel több mint egymillió euró jut. Az IPI csak közvetít, a kedvezményezettekről egy független, szakértőkből álló zsűri dönt, amelynek az elnöke a német Süddeutsche Zeitung főszerkesztője. Júliusban hirdettük meg az első 11 projektet, amelyet támogatni fogunk. Nyertes lett az Átlátszó és az Átlátszó Erdély közös projektje, amely a magyar befolyást vizsgálja a környező országokban, a szerb, szlovén és szlovák média közreműködésével. Kutatásaik eredményét az év végén fogják publikálni. Szóval, már vannak jó példák.
