Szerző: RADNÓTI ANDRÁS
2019.03.08.
Összefogás-diskurzus ide vagy oda, a dolog úgy áll, hogy közös lista nagy valószínűséggel nem lesz. Az EP-választásokon érvényben lévő, arányos választási rendszer nem gyakorol számottevő együttműködési nyomást azokra a pártokra, amelyek az 5 százalékhoz jó eséllyel elégséges méretű és EU-ügyben elégséges mértékben elkötelezett, tehát a választásokon nagy valószínűséggel részt vevő szavazótáborral bírnak. (Persze az, hogy elég-e a szavazó az 5 százalékhoz, olyan bizonytalan tényezőktől is függ, mint hogy a Fidesz mennyire mozgósít majd.) A kis pártok, különösen a bejutásra most esélyesebbnek tűnő Momentum aligha harcolhatna ki magának egynél több befutó helyet egy közös listán – bár ennél több egyéni indulással sem valószínű. Ugyanakkor a közös listaállítás kockázatai jól kalkulálhatók; egy erősebb párttal való közös indulás után a kicsi pártok jellemzően nehezen artikulálnak önálló identitást, a magyar kontextusban pedig azoknak a pártoknak, amelyek – mint a Momentum és az LMP – az MSZP-vel, a DK-val és a Jobbikkal is szembehelyezkedve fogalmazták meg identitásukat eddig, nehéz, a bázis egységét fenyegető kérdéseket vetne fel egy velük közös EP-lista.
A közös listából elsősorban azok a pártok profitálhatnának, amelyek a jelenlegi mérésekből kiindulva egyedül nem ütnék meg az 5 százalékot; ilyen a Párbeszéd és az LMP. Másodsorban pedig az MSZP járhatna jól, hiszen ez a párt hagyományosan nehezen mozgósítja a szavazóit az EP-választásokra, ugyanakkor relatív erejével élve jó pozíciót harcolhatna ki magának a közös listáról szóló tárgyalásokon. (Nem véletlen, hogy a közös listát éppen a szocialisták kezdeményezték.) A Jobbik és a DK – amelynek a szocialistákénál sokkal elkötelezettebbek a szavazói – szemmel láthatóan nem angazsálja magát a kérdésben. A Jobbik az előbb említett okokból nem teheti, a DK pedig az MSZP-vel a vezető baloldali párt szerepéért folytatott párharca miatt. Egyszóval érdemi – vagyis egy MSZP–P egységen túlmutató – közös lista aligha lesz...
